,Tevékenységhez vezető kapu tárul fel’
„Tevékenységhez vezető nagy kapu tárult fel.” — 1Kor 16:9, UV.
1. Mit tett Jehova Isten az i. sz. első században a Cselekedetek 14:15; 17:30; Titus 3:4, 5; és 1János 5:13 szerint, és milyen kiváltságot nyitott meg az egyedek előtt?
TÖBB mint tizenkilenc évszázaddal ezelőtt új korszak hajnala kelt. Csodálatos alkalmak nyíltak meg, melyek nem zárultak be mind a mai napig. A Legfelségesebb Isten — elsőszülött Fia közreműködésével — minden nemzetnek és fajnak lehetővé tette az ő szolgálatának kiváltságát soha véget nem érő élet kilátásával. — Csel 14:15; 17:30; Tit 3:4, 5; 1Ján 5:13.
2. a) Kikkel foglalkozott Jehova kizárólagosan az időszámításunk előtt? b) Miért csupán a zsidók ismerték Azt, akit imádtak?
2 Jézus eljövetelének ideje előtt Jehova Isten évszázadokig kizárólag az izraelitákkal vagyis zsidókkal foglalkozott. Isten egyedül rájuk „bízta szent kijelentéseit”. (Róma 3:2, UV) Csupán a természetes izraeliták vagy az imádatban hozzájuk csatlakozott pogányok nyerhették el Jehova kinyilatkoztatott elhatározásának megértését. Ezért mondhatta Jézus a szamáriai asszonynak: „Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk.” (Ján 4:22, UV) A szamáriaiak elismerték a Pentateuchot, azaz Mózes öt könyvét, de elvetették az ihletett Héber Iratok többi részét. Ennek következtében hiányos volt az ismeretük az igaz Istenről, Jehováról. Nem ismerték meg Őt olyan mértékben, ahogyan Ő kinyilatkoztatta magát. Azok a zsidók azonban, akik elfogadták az összes Héber Iratokat mint Istentől ihletetteket, és törekedtek az imádatukat úgy gyakorolni, ahogyan azok az Írások körvonalazzák, bizonyosan megismerték Azt, akit tiszteltek. Imádatukat a jeruzsálemi templomra összpontosítva az isteni elrendezés szerint gyakorolták. — 5Móz 12:5, 6; 1Kir 14:21.
3. a) Milyen változásra mutatott rá Jézus az imádatban, mikor a szamáriai asszonnyal beszélt? b) Milyen bizonyítékot tartalmaznak a Héber Iratok arra nézve, hogy változásnak kellett beállni az igaz imádat elrendezésében?
3 Jézus azonban közeli változásra utalt a szamáriai asszonnyal való beszélgetésében. Azt mondta: „Eljön az óra, amelyben nem ezen a hegyen [a szamaritánusok szentnek tekintett Gerizim hegyén], nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát, ti emberek.” (Ján 4:21, UV) E változásról már a Héber Iratokban történik említés. Jehova Isten egyik prófétája, Jeremiás útján kijelentette, hogy egy új szövetségnek kell felváltania a régi törvényszövetséget. (Jer 31:31-34) Az ihletett zsoltáros Dávid által kinyilatkoztatta a Legfelségesebb, hogy a főpapi hivatal olyan valakire száll át, aki nem az Áron vonalán származik. Ez a valaki pap-király lesz, mint Melkisédek volt az ősi Sálemben. A Zsoltárok 110:4-ben így olvassuk: „Jehova megesküdött (és nem bánja meg): ,Pap vagy te határtalan ideig Melkisédek rendje szerint!” A papságnak ez a megváltozása változást követel az áldozat tekintetében is. Erre is prófécia mutatott rá. A Zsoltárok 40:7 tudatja velünk: „Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél, füleimet fölnyitottad [„de testet készítettél elő”, Szeptuaginta Változat]. Égő áldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.”
4. Miért csak Jézus Krisztus által lehet elfogadható imádatot gyakorolni?
4 A Keresztény Görög Iratokból megtudjuk, hogy Jézus Krisztus az új szövetség Közbenjárója és Ő a pap-király Melkisédek rendje szerint, valamint hogy az ő tökéletes emberi teste alkotja az Isten szempontjából elfogadható engesztelő áldozatot. (Zsid 7:15-28; 8:6; 9:15; 10:1-10) Ezek szerint Jézus Krisztusnak mint az Atyához való közeledés egyetlen eszközének elfogadása életbevágóan fontos mindazok részére, akik helyes módon kívánják az imádatot gyakorolni. Isten Fia mondotta azt, hogy: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jön az Atyához, hacsak nem énáltalam.” (Ján 14:6, UV) Az imádatban bekövetkező ilyen változással együtt tárul az a lehetőség az egyének elé, hogy részévé váljanak az új nemzetnek, a szellemi Izraelnek, melynek „polgársága” a mennyek királyságában van. — Fil 3:20.
5. Mit kell tenni Jézus tanítványainak ahhoz, hogy mások is megtanulhassák az Isten által elfogadható imádat útját? (Róma 10:10-15)
5 De hogyan tanulhatják meg ezt mások? A feleletet abból a megbízásból kaphatjuk meg, amelyet Jézus adott a tanítványainak feltámadása után: „Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzetből való emberekből . . . megtanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” (Máté 28:19, 20, UV) Igen, munka állt előttük: Isten igazságának hirdetése és másoknak való tanítása. Az alatt a három és fél év alatt, amely idő alatt Jézus nyilvánosan tanított, az apostolok és a többi tanítványok kiképzést nyertek erre a fontos feladatra. E fontos tevékenység kapcsán egyéb alkalmak is megnyíltak azok előtt, akik készek voltak rendelkezésre állni a szolgálatban.
A KERESZTÉNY GYÜLEKEZET MŰKÖDNI KEZD
6. Mikor alapult a keresztény gyülekezet, és hogyan mutatta meg Jehova, hogy többé nem használja a zsidó gyülekezetet?
6 Elérkezett az i. sz. 33. év pünkösdje. Ez a dátum jelöli meg a keresztény gyülekezet alapítását. Félreérthetetlen bizonyítékok mutatták akkor, hogy az a gyülekezet, amelyet Isten felhasznál, az ő Fiának tanítványaiból áll. Azon a napon töltötte ki a Legfelségesebb az Úr Jézus Krisztus által a szent szellemet mintegy 120 tanítványra, akik egy emeleti szobában gyűltek össze Jeruzsálemben. A szellemnek ezt a kitöltését megelőzte egy „zúgás, mely olyan volt, mint egy heves szélvész”. Ez a zúgás magára vonta sok zsidó és prozelita figyelmét, annyira, hogy összesereglettek a ház körül, melyben a tanítványok tartózkodtak. Ezek a tanítványok pedig a szent szellem hatása alatt idegen nyelveken kezdtek beszélni „Isten magasztos dolgairól”. A zsidók és a prozeliták, akik messze földről jöttek fel Jeruzsálembe, ámultan hallgatták a galileaiakat saját anyanyelvükön beszélni. — Csel 2:1-12, UV.
7. Hogyan lehettek zsidók és prozeliták a keresztény gyülekezet tagjaivá?
7 Péter apostol megmagyarázta az összeverődött tömegnek, hogy Isten szelleme töltetett ki Joel próféciájának teljesüléseként. A továbbiakban pedig kimutatta, hogy Jézus, akit ők megfeszítettek, feltámadt a halálból, s hogy valóban Ő a Krisztus, Dávid király Ura, aki Isten jobbján ül. Mi volt a válasz Péter szavaira? A beszámoló közli velünk: „Midőn ezeket hallották, szívük elszorult, s azt mondták Péternek és a többi apostolnak: ‚Emberek, testvérek, mit tegyünk?’” Péter így felelt: „Tartsatok bűnbánatot, és merítkezzen alá mindegyiketek Jézus Krisztus nevében a bűneitek bocsánatára, és elnyeritek a szent szellem ingyen ajándékát.” Mintegy 3000 ember cselekedett e buzdítás szerint. — Csel 2:14-41, UV.
8. Milyen intézkedéseket tettek, hogy azok, akik messziről jöttek Jeruzsálembe, ott időzhessenek és javukra fordíthassák az apostolok tanítását?
8 Ezeknek az új hivőknek és utánuk sok másnak is, akik később kerültek kapcsolatba a keresztény gyülekezettel, sokat kellett tanulniuk. Az apostolok, akiket Jézus személyesen tanított, bizonyára a legjobb helyzetben voltak ahhoz, hogy tanítsák őket. Az apostolok azonban nem utazhattak el mindenhová a föld távoli részeire, ahonnan a zsidók és prozeliták Jeruzsálembe jöttek. Ezért az új megtértek meghosszabbították a városban való tartózkodásukat, ahol teljesen átadhatták magukat az apostolok tanításának. Ehhez hozzásegítette őket sok hittestvérük, akik önként eladták vagyonukat és átadták pénzkészletüket az apostoloknak, hogy szétoszthassák a rászorulóknak. — Csel 2:44, 45; 4:34, 35.
9. Amint a jeruzsálemi gyülekezet méretei növekedtek, milyen kinevezéseket hajtottak végre, és miért?
9 A jeruzsálemi gyülekezet megnövekedése az apostolokon kívül másoknak is alkalmat adott a mindenki szükségletéről való gondoskodás szolgálatára. A gyülekezet történetének nagyon korai szakaszán olvasunk olyan fiatal emberekről, akik kétkezi munkával végeztek szolgálatot az apostoloknak. Rendszeresen kéznél voltak szükséges megbízatások elvégzésére. (Csel 5:6, 9, 10) Micsoda jó nevelést kaptak ezek az ifjak a jövőre nézve, midőn ilyen közeli kapcsolatban álltak az apostolokkal! Idővel a segítő munka felügyelete már túl sok volt az apostolok számára. Amikor probléma merült fel az ennivaló kiosztása terén a rászoruló özvegyek között, az apostolok felismerték, hogy helytelen lenne elhanyagolni tanítói feladatukat és ezzel a kevésbé fontos dologgal foglalkozni. Felhívták azért a gyülekezeti testvéreket, hogy válasszanak ki maguk közül hét képes testvért, akik a napi élelemelosztást elintézik. Az apostolok, miután imádkoztak, kinevezték, beiktatták ezeket a férfiakat, rájuk tévén kezeiket. Mind a hetet kiváló szellemi képességűeknek találták, „szellemmel és bölcsességgel eltelve”. (Csel 6:1-6, UV) Amint a gyülekezet nőtt, az apostolok kénytelenek voltak még más „szellemmel és bölcsességgel eltelt” férfiakat is kinevezni, hogy velük együtt a tanítványok szellemi szükségleteiről gondoskodjanak.
KAPCSOLATTARTÁS ÚJ GYÜLEKEZETEKKEL
10. a) Milyen hatással volt a jeruzsálemi gyülekezet ellen fellángolt súlyos üldözés a „jó hír” elterjedésére? b) Hogyan tartotta fenn a jeruzsálemi vének testülete a kapcsolatot a többi gyülekezettel?
10 Nem sok idővel a gyülekezet megalapítása után Jeruzsálemben nagy üldözés támadt ellenük, amely a legtöbb tanítványt a város elhagyására kényszerítette. Akik így szétszóródtak, megragadták az alkalmat a „jó hír” terjesztésére. Ennek eredményeként új gyülekezetek keletkeztek olyan városokban, mint Szamária és Antiókhia. (Csel 8:1, 4-8; 11:19-21) Mikor ezekről a gyülekezetekről és szükségükről hír érkezett Jeruzsálembe, intézkedések történtek — nyilván az ottani vének testülete részéről — szellemi segítség nyújtására. Péter és János apostolokat küldték el Szamária városába. Amikor visszatértek Jeruzsálembe, célul tűzték ki a „jó hír” prédikálását sok szamáriai faluban. (Csel 8:14-17, 25) Olvasunk Péternek későbbi látogatásáról Lidda és Joppé gyülekezeteiben. (Csel 9:32-43) Akkor történt, hogy Péter, Isten szellemének irányítására Joppéból Cezáreába ment, hogy első ízben nyissa meg az alkalmat a körülmetéletlen pogányok — Kornéliusz és házanépe, valamint meghitt barátai — előtt a Jézus Krisztus tanítványaivá válásra. — Csel 10:23-48.
11. Miért ment Barnabás Antiókhiába, és kinek a segítségével építette az ottani gyülekezetet?
11 A jeruzsálemi gyülekezet Barnabást Antiókhiába küldte, ahol ő sokat tett hivőtársai buzdítására. (Csel 11:22-24) Mivel segítségre volt szüksége az igaz imádat előbbre viteléhez abban a városban, Barnabás kezdeményező lépést tett: felkereste Pált Tarzuszban és meghívta, hogy segítsen az antiókhiai munkában. Ez valószínűleg tizenkét évvel azután történt, hogy Pál — aki azelőtt üldözője volt Krisztus követőinek — hivővé lett. Pál és Barnabás egy évet töltöttek együtt Antiókhiában a gyülekezettel. (Csel 11:25, 26) Ez alatt az idő alatt Jeruzsálemből próféták látogathatták meg az antiókhiai gyülekezetet. (Csel 11:27) Ezen próféták egyike, Agábusz, megjövendölt egy nagy éhínséget. Ez felbuzdította az antiókhiai gyülekezetet, hogy segítő intézkedéseket tegyen a júdeai testvérek részére, aztán pedig Pállal és Barnabással elküldje adományait Jeruzsálembe. (Csel 11:28-30) János Márknak, Barnabás unokatestvérének társaságában tértek azután vissza mindketten Antiókhiába. — Csel 12:25.
12.a) Miért hagyta el Pál és Barnabás Antiókhiát, hogy új területeket nyisson meg? b) Hogyan kaptak vének testületét az általuk alapított gyülekezetek? c) Hogyan szerzett tudomást az antiókhiai gyülekezet Pál és Barnabás tevékenységéről?
12 Ezek után a szent szellem úgy irányította a dolgokat, hogy Pál és Barnabás különleges feladatokra legyenek elkülönítve. (Csel 13:1, 2) A szellem vezetésének megfelelően Pál és Barnabás keresztül utaztak Cipruson és Kisázsia egyes részein, hogy prédikálják a „jó hírt” és gyülekezeteket alapítsanak. Mikor újból meglátogatták ezeket a gyülekezeteket, véneket neveztek ki, hogy azok gondoskodjanak a tanítványok szellemi szükségleteiről. (Csel 14:21-23) Visszatérve Antiókhiába ‚összehívták a gyülekezetet és elbeszélték nekik, mennyi sok dolgot cselekedett Isten általuk, s hogy megnyitotta a hit kapuját a nemzetek előtt’. — Csel 14:27.
13. a) Miért merült fel vitakérdés az antiókhiai gyülekezetben a pogány hivőkkel kapcsolatban? b) Miért volt ésszerű Jeruzsálemben dönteni e dologban?
13 Aztán vitás kérdés merült fel. Bizonyos testvérek érkeztek Antiókhiába Júdeából, s azt követelték, hogy a nem zsidók, akik elfogadták a keresztényiséget, metélkedjenek körül és engedelmeskedjenek Mózes törvényének. Másképp nem nyernek megmentést. (Csel 15:1) Hol lehetett elintézni ezt az ügyet? A legésszerűbb helye ennek Jeruzsálem volt, mivel azzal a gyülekezettel voltak kapcsolatban az apostolok. Ezenfelül onnan indult ki a prédikáló munka és a tanítványképzés, amely sok helyet elért, ahol akkor már gyülekezetek voltak. A jeruzsálemi gyülekezet vénei tehát egy központi testületet alkottak, amelyhez más vének kérdéseket intézhettek. Ezért azt olvassuk, hogy Pál és Barnabás elküldettek „az apostolokhoz és vén férfiakhoz Jeruzsálembe a [körülmetélési] vita ügyében”. — Csel 15:2, UV.
14. a) Hogyan járt el a jeruzsálemi vének központi testülete a körülmetélés kérdésének megoldásában? (Csel 15:6-21) b) Hogyan jutott el határozatuk a többi gyülekezethez? (Csel 15:22-29)
14 A vének központi testülete, beleértve az apostolokat is, alaposan megtárgyalta az ügyet. Bizonyítékokat soroltak fel, kimutatván, hogy Isten maga elfogadta a nem zsidókat körülmetéletlen állapotukban, kitöltve rájuk szellemét. Tisztázták, hogy a pogányok csatlakozása a keresztény gyülekezethez a Héber Iratok próféciáját teljesíti. Határozatot hoztak és megírták azt levél formájában. (Csel 15:6-21) Ez a levél így szólt:
„Az apostolok és vének, testvérek az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában élő nemzetekből való testvérekhez: Üdvözlet! Mivel meghallottuk, hogy néhányan közülünk zavart keltettek köztetek beszédükkel, megpróbálva fölzaklatni lelketeket — pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást —, arra az egyöntetű határozatra jutottunk és úgy láttuk jónak, hogy kiválasztunk férfiakat, akiket elküldünk hozzátok szeretteinkkel, Pállal és Barnabással együtt, férfiakat, akik készek lemondani lelkükről az Úr Jézus Krisztus nevéért. Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ugyanezeket szóban is elmondhassák. Mert a szent szellem és mi magunk úgy láttuk jónak, hogy ne vettessék több teher rátok, ezeket a szükséges dolgokat kivéve: hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtottól és a paráznaságtól. Ha ezektől gondosan tartózkodtok, boldogulni fogtok. Jó egészséget nektek!” — Csel 15:23-29, UV.
15. Hogyan segített a gyülekezeteknek a jeruzsálemi központi vének testületének határozata és hűséges testvérek látogatása?
15 A jeruzsálemi vének központi testületétől kapott ilyen levelek és különböző hűséges testvérek építették és erősítették a gyülekezeteket, hogy folytassák a „jó hír” hirdetését és segítsenek a hittestvéreiknek erősen megmaradni a hitben. (Csel 15:30-32; 16:4, 5) További ihletett levelek Páltól, Pétertől, Jakabtól, Júdástól és Jánostól sokat segítettek szellemileg erősíteni a tanítványokat.
16. a) Milyen szolgálati alkalmakat nyitott meg a keresztény korszak minden testvér számára, nők és férfiak számára egyaránt? (Máté 28:19, 20; Gal 2:9; 6:10; 1Tim 5:10; Tit 2:3-5) b) Milyen további alkalmak nyíltak meg a szolgálatra olyan képes testvérek részére, akik rendelkezésre bocsátották magukat?
16 Valóban, a keresztény korszak kezdete bőséges alkalmakat nyitott a szolgálatra. Minden tanítvány, akár férfi, akár nő, rendelkezett a „jó hír” prédikálásának kiváltságával, a hittestvérek bátorításának előjogával, valamint nehézség idején és szellemi tekintetben a segítségnyújtás lehetőségével. Evangelizálókra volt szükség a „jó hír” új területeken való hirdetésében. Szükség volt képes testvérekre, akik időt tudtak fordítani a gyülekezetek meglátogatására, a velük való munkálkodásra és az erősítésükre, valamint a vének és kisegítőszolgák kinevezésében való közreműködésre. S mivel nehéz felelősség súlya terhelte ezeket az utazó testvéreket, fiatalok segítettek nekik, akik el tudtak intézni bizonyos feladatokat részükre és más módon is tettek nekik személyes szolgálatot. Mi a helyzet ma? Nyitva vannak-e még ilyen alkalmak, lehetőségek?
[Kép a 8. oldalon]
Péter megmagyarázza Joel próféciájának teljesedését az összesereglett zsidóknak és prozelitáknak
[Kép a 10. oldalon]
Mikor pogányok vétettek fel a keresztény gyülekezetbe, a vének központi testülete utasításokat adott az egység megőrzésére.