Jézus élete és szolgálata

Jézus válaszol vádlóinak

SZOMBAT van. Jézus meggyógyít egy 38 éve betegeskedő férfit. A zsidó vallásvezetők azzal vádolják, hogy megszegte a szombatnapot. Jézus így felel nekik: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom.”

Jézus munkája — a farizeusok állításával ellentétben — nem olyan jellegű, amelyet tiltana a szombattörvény. Jézust Isten bízta meg a prédikálás és a gyógyítás munkájával, és mivel Jézus Isten példáját követi, így ő is mindennap ténykedik. Válasza persze még nagyobb haragra ingerli a zsidókat és meg akarják ölni. De miért?

Azért, mert nemcsak azzal nem értenek egyet, hogy Jézus nem szegte meg a szombattörvényt, hanem azért is, mert istenkáromlásnak tartják azt a mondását, hogy ő Isten Fia. Jézus nem ijed meg tőlük és félelem nélkül további felvilágosítást ad Istenhez fűződő bensőséges viszonyáról. „Az Atya szereti a fiút” — mondja Jézus, „és mindent megmutat neki, amit ő tesz.”

„Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat” — folytatja Jézus, „a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.” Valóban, a Fiú már szellemi értelemben életre keltett halottakat. „Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem” — mondja Jézus, „az átment a halálból az életre.” Igen, így zárja fejtegetését: „Eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik figyelmet szentelnek annak, élni fognak.”

A feljegyzések nem utalnak arra, hogy eddig az ideig Jézus feltámasztott volna valakit is a halálból, de vádlóinak azt mondja, hogy lesz betű szerinti feltámadás is. „Ne csodálkozzatok ezen” — mondja, „mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek.”

Mostanáig Jézus még nem részletezte pontosan és világosan, milyen fontos szerepet tölt be Isten szándékában. Ezekről a dolgokról Jézus vádlóinak nemcsak az ő saját bizonysága van. „Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról” — emlékezteti őket Jézus.

Két évvel korábban Alámerítő János beszélt ezeknek a zsidó vallásvezetőknek arról, aki majd őutána jön. Jézus emlékezetükbe idézi, milyen nagy tiszteletben állt a bebörtönzött János előttük, és ezt mondja: „Ti csak egy rövid ideig akartatok az ő világosságában ujjongani.” Jézus azért emlékezteti őket ezekre a dolgokra, mert szeretné, ha segítségben és megmentésben részesülhetnének. De kijelenti, hogy ő maga nem szorul János tanúskodására.

„A cselekedetek, amelyeket elvégzek [beleértve az iménti csodáját is], maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött.” Majd így folytatja: „De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam.” Ezt Isten akkor tette meg, amikor Jézus alámerítkezett és ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam!”

Jézus vádlóinak tulajdonképpen semmi mentségük nincs arra, amiért Jézust elvetették. Pontosan azok az Írások tanúskodtak Jézusról, amelyeket állítólag ők folyton kutattak. „Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem” — mondja végül is nekik Jézus, „mert ő énrólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?” János 5:17–47; 1:19–27; Máté 3:17.

◆ Miért nem hágta át cselekedeteivel Jézus a szombattörvényt?

◆ Hogyan írta le Jézus Isten szándékában betöltött fontos szerepét?

◆ Milyen bizonyságra hivatkozott Jézus annak támogatásául, hogy ő Isten Fia?