Jézus élete és szolgálata

Sok tanítvány elhagyja Jézust

JÉZUS a kapernaumi zsinagógában azt tanítja, hogy ő a mennyből való igazi kenyér. Beszéde annak a beszélgetésnek a folytatása, amely azokkal az emberekkel kezdődött, akik rátaláltak a Galileai-tenger keleti partjáról való visszaérkezésükkor, ahol ettek a csodálatosan biztosított kenyerekből és halakból.

Jézus ezekkel folytatja megjegyzéseit: „A kenyér, amelyet én adok majd, az én hústestem a világ életéért.” Csupán két évvel azelőtt, i. sz. 30 tavaszán hangzott el Jézus szájából az a mondás Nikodémusnak, hogy oly nagyon szerette Isten a világot, hogy az ő Fiát adta érte Megmentőül. Jézus most arra mutat rá, hogy az, aki az emberiség világából jelképesen eszik az ő hústestéből azáltal, hogy hitet gyakorol az ő váltságáldozatában, amit most készül éppen meghozni az emberekért, örök életet nyerhet.

Az emberek azonban megütköznek Jézus szavain: „Hogyan adhatná ez nekünk a hústestét eledelül?” – kérdezik. Jézus azt szeretné hallgatóival megértetni, hogy hústestéből tulajdonképpen csak képletesen kell enni. Ennek kiemelése céljából olyat mond nekik, amin még jobban fenn lehetne akadni, ha szó szerint vennék.

„Ha nem eszitek az Emberfia húsát és nem isszátok az ő vérét – mondja Jézus –, nincsen élet tibennetek. Aki az én húsommal táplálkozik és az én véremet issza, annak örökké tartó élete van, és én feltámasztom azt az utolsó napon; mert az én húsom igazi étel és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én húsomat és issza az én véremet, egységben marad velem és én ővele.”

Való igaz, hogy ha Jézus szavai itt kannibalizmust sejtetnének, a tanítása erősen megbotránkoztatónak tűnne. Természetesen, Jézus nem szó szerinti hústestének evését és vérének ivását szorgalmazza. Egyszerűen azt hangsúlyozza, hogy mindazoknak, akik örök életet nyernek, hitet kell gyakorolniuk az áldozatában, amit most készül meghozni érdekükben, feláldozván tökéletes emberi hústestét és kiontván életvérét. Mindazonáltal még tanítványai közül is sokan nem fogják fel tanításának az értelmét, és ezt a kifogást emelik: „Megdöbbentő beszéd ez: ki hallgathat erre?”

Jézus tudván, hogy tanítványai közül sokan zúgolódnak, ezt mondja: „Ez megütközést kelt bennetek? Mi lesz, ha meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? . . . A hozzátok intézett szavaim élet és szellem. De vannak közöttetek egyesek, akik nem hisznek.”

Jézus így folytatja: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” Ezzel sok tanítványa véglegesen elhagyja Jézust. Jézus most a tizenkét apostolához fordul, és őket is megkérdezi: „Ti is el akartok menni?”

Péter így válaszol: „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad; és mi elhittük és felismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.” Milyen szép bizonysága ez lojalitásuknak, annak ellenére, hogy Péter és a többi apostol tökéletesen nem értik Jézusnak ezt a tanítását.

Bár Péter válasza tetszik Jézusnak, mégis megjegyzi: „Ugye én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Közületek egy mégis rágalmazó.” Itt Iskariót Júdásról beszél, Feltehetőleg, már itt felfedezi Jézus Júdásban azt a „kezdetet” vagy kiinduló pontot, ami helytelen útra tévedésének a jele.

Jézus minden bizonnyal kiábrándulást szerzett az embereknek, amikor nem engedi magát királlyá tenni. Biztosan így okoskodnak magukban: ʼHogyan lehetne ez a Messiás, ha még a Messiás jogos állására sem tart igényt?ʼ Íme, itt van egy újabb pont, amin az emberek gondolkozni kezdenek. János 6:51–71; 3:16.

◆ Kikért adja Jézus hústestét, és milyen értelemben eszik ők a húsát?

◆ Jézus mely további szavai keltenek megütközést az emberekben, ennek ellenére mit hangsúlyoz ki?

◆ Mikor hagyják el sokan Jézust, és hogyan hangzik Péter válasza?