Egy szabad, de számadásra kötelezett nép
„Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket” (JÁNOS 8:32).
1., 2. a) Mi jellemezte a szabadságot az emberi történelem során? b) Egyedül ki az, aki valóban szabad? Magyarázd meg!
SZABADSÁG. Milyen erőteljes szó! Az emberiség számtalan háborút és forradalmat, s mérhetetlen társadalmi zűrzavart visel el a szabadság utáni vágya miatt. Amint a The Encyclopedia Americana mondja: ’A civilizáció fejlődése során egyetlen más fogalom sem játszott olyan fontos szerepet, mint a szabadság.’
2 De vajon hány ember szabad valójában? Hányan tudják egyáltalán, mi is a szabadság? A The World Book Encyclopedia ezt mondja: „Az emberek akkor lehetnek teljes mértékben szabadok, ha semmi sem korlátozza gondolkozásukat, beszédüket vagy cselekvésüket. Ha tudatában vannak választási lehetőségeiknek és hatalmukban áll dönteni ezek között a választási lehetőségek között.” Ezt figyelembe véve, ismersz-e bárkit is, aki valóban szabad? Ki mondhatja el, hogy „semmi sem korlátozza gondolkozását, beszédét vagy cselekvését”? Valójában az egész világegyetemben egyetlen személyre illik ez a leírás: Jehova Istenre. Egyedül neki van korlátlan szabadsága. Egyedül ő választhat akaratának megfelelően, és viheti véghez azt minden ellenállás ellenére. Ő „a Mindenható” (Jelenések 1:8; Ésaiás 55:11).
3. Általában csak milyen feltételek mellett örvendhetnek a szabadságnak az emberek?
3 Az egyszerű emberek számára a szabadság csak viszonylagos lehet. Rendszerint valamely hatalom által adott vagy szavatolt, és az annak a hatalomnak való alárendeltséggel kapcsolatos. Egy ember szinte minden esetben csak akkor lehet szabad, ha elismeri a szabadságát szavatoló hatalmat. Például a „szabad világ”-ban élő egyének sok előnyt élveznek: a mozgásszabadságot, a szólásszabadságot és a vallásszabadságot. Mi szavatolja ezeket a szabadságokat? Az ország törvénye. Az egyén csak addig élvezheti azokat, amíg engedelmeskedik a törvénynek. Ha visszaél szabadságával és megszegi a törvényt, a hatalom felelősségre vonja, és kíméletlenül korlátozhatja szabadságát például börtönbüntetéssel (Róma 13:1–4).
Istentől kapott szabadság—számadási kötelezettséggel
4., 5. Milyen szabadságot élveznek Jehova imádói, és mivel kapcsolatban kell nekik számot adniuk?
4 Az első században Jézus beszélt a szabadságról. Ezt mondta a zsidóknak: „Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:31, 32). Nem a szólás- vagy vallásszabadságról beszélt. És nyilvánvalóan nem beszélt a sok zsidó által óhajtott római iga alóli felszabadulásról sem. Nem, valami sokkal értékesebbről volt szó. Nem az emberi törvények vagy uralkodói szeszélyek által engedélyezett, hanem a világegyetem legfőbb Szuverénjétől, Jehovától kapott szabadságról beszélt. Ez a babonától való szabadság, a vallási tudatlanságtól való szabadság volt, sőt ennél még sokkal, de sokkal több. A Jehovától kapott szabadság valódi szabadság, amely egy örökkévalóságon át fennmarad.
5 Pál apostol ezt mondta: „Jehova pedig szellem; és ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van” (2Korinthus 3:17). Jehova azért foglalkozik évszázadok óta az emberiséggel, hogy a hűségesek végül a legnagyszerűbb és legnagyobb emberi szabadságot élvezzék, „az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát” (Róma 8:21). Időközben Jehova a bibliai igazság által ad egy bizonyos fokú szabadságot, és számadásra von bennünket, ha visszélünk ezzel a szabadsággal. Pál apostol ezt írta: „Nincs olyan teremtmény, aki ne lenne nyilvánvaló az ő tekintete előtt, hanem minden meztelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számadással tartozunk” (Zsidók 4:13).
6—8. a) Milyenfajta szabadságot élvezett Ádám és Éva, és milyen feltételek között tarthatták volna meg ezt a szabadságot? b) Mit vesztett el Ádám és Éva mind önmaguk, mint leszármazottaik számára?
6 A Jehova iránti számadási kötelezettség még első szüleink, Ádám és Éva életidejében kihangsúlyozásra került. Jehova a szabad akarat értékes ajándékával teremtette őket. Amíg ezt a szabadságot felelősséggel használták, olyan áldásoknak is örvendtek, mint a félelemtől, a betegségtől és a haláltól való szabadság, valamint égi Atyjuknak tiszta lelkiismerettel történő szabad megközelítése. Amikor azonban visszaéltek szabad akaratukkal, minden megváltozott.
7 Jehova az Éden kertjébe helyezte Ádámot és Évát, és gyönyörűségükre valamennyi fa gyümölcsét nekik adta — egy kivételével. Azt az egyet magának tartotta fenn; az „a jó és rossz tudásának fája” volt (1Mózes 2:16, 17). Ha Ádám és Éva nem evett volna annak a fának a gyümölcséből, azzal elismerte volna, hogy csak Jehova állíthat fel szabadon irányadó mértékeket a jót és a rosszat illetően. Ha felelősséggel cselekedtek volna és tartózkodtak volna a tiltott fa gyümölcsének evésétől, Jehova további szabadságjogokat biztosított volna számukra.
8 Sajnos Éva odafigyelt a Kígyó körmönfont tanácsára, miszerint neki magának kellene ’tudnia a jót és a rosszat’ (1Mózes 3:1–5). Először ő, majd Ádám evett a tiltott gyümölcsből. Ennek eredményeként amikor Jehova Isten eljött, hogy beszéljen velük az Éden kertjében, megszégyenülve rejtették el magukat előle (1Mózes 3:8, 9). Bűnösök lettek, s így elvesztették a tiszta lelkiismeretből adódó, Istenhez való közeledés szabadságának érzését. Elvesztették a betegségtől és a haláltól való szabadságot is, mind a maguk, mind leszármazottaik számára. Pál ezt írta: „Amiképpen egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12; 1Mózes 3:16, 19).
9. Kikről jegyezték fel, hogy helyesen használták az általuk élvezett szabadságot?
9 Az emberiségnek azonban még megmaradt szabad akarata volt, és az idők folyamán néhány tökéletlen ember felelős módon használta azt Jehova szolgálatára. Némelyikük neve megőrzésre került számunkra a régi időkből. Az olyan férfiak, mint Ábel, Énókh, Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob (akit Izraelnek is hívtak) azon egyének közül való példák, akik a még megmaradt szabadságukat Isten akaratának cselekvésére használták. És ennek eredményeként sikeres lett az életük (Zsidók 11:4–21).
Isten választott népének szabadsága
10. Mi volt Jehova szövetségének követelménye, amelyet az ő különleges népével kötött?
10 Mózes napjaiban Jehova megszabadította Izrael fiait — számuk akkor több millió volt — az egyiptomi rabszolgaságból és szövetséget kötött velük, ami által az ő különleges népévé váltak. E szövetség alatt az izraelitáknak papsága és olyan állatáldozati rendszere volt, amely jelképes módon elfedte bűneiket. Így megvolt az a szabadságuk, hogy Istenhez közeledjenek az imádatban. Volt egy törvény- és szabályrendszerük arra is, hogy távol tartsa őket a babonás gyakorlatoktól és a hamis imádattól. Később mint örökséget kapták meg az Ígéret földjét, az ellenségeik elleni isteni segítség ígéretével. A szövetség megkövetelte az izraeliták részéről Jehova Törvényének megtartását. Az izraeliták önként fogadták el ezt az állapotot, kijelentve: „Mindazt, amit Jehova mondott, készségesen megtesszük!” (2Mózes 19:3–8; 5Mózes 11:22–25).
11. Mit eredményezett az, amikor Izrael kudarcot vallott a Jehovával kötött szövetség megtartásában?
11 Az izraeliták több mint 1500 éven át különleges kapcsolatban voltak Jehovával. De időről időre kudarcot vallottak a törvény megtartásában. Ismételten elcsábította őket a hamis imádat és a bálványimádás, továbbá a babona rabságába estek, s így Isten megengedte, hogy ellenségeik fizikai értelemben is fogságra vigyék őket (Bírák 2:11–19). A törvény megtartásából származó megszabadító áldások élvezete helyett büntetést kaptak, mivel áthágták a törvényt (5Mózes 28:1, 2, 15). Idővel, i. e. 607-ben Jehova megengedte, hogy a nemzetét babiloni fogságra hurcolják (2Krónika 36:15–21).
12. Mi vált végül nyilvánvalóvá a mózesi Törvényszövetséggel kapcsolatban?
12 Ez kemény lecke volt. Meg kellett volna tanulniuk belőle a Törvény megtartásának fontosságát. Amikor azonban hetven évvel később az izraeliták visszatértek saját földjükre, még mindig kudarcot vallottak a Törvényszövetség helyes megtartásában. Majdnem száz évvel a visszatérésük után Jehova ezt mondta Izrael papjainak: „Ti azonban letértetek az én utamról. Sokaknál botlást okoztatok a törvényben. Tönkretettétek Lévi szövetségét” (Malakiás 2:8). Valóban, még a legőszintébb izraelita sem felelhetett meg a tökéletes Törvénynek. Ahelyett hogy áldás lett volna az, Pál apostol szavaival élve „átokká” vált (Galátzia 3:13). Nyilvánvalóan a mózesi Törvényszövetségnél többre volt szükség, olyan dologra, ami a tökéletlen, hűséges embereket az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára viszi.
A keresztény szabadság jellege
13. A szabadság milyen jobb alapjáról történt végül gondoskodás?
13 Ez a több, Jézus Krisztus váltságáldozata volt. Időszámításunk szerint 50 körül Pál írt a galátziabeli felkent keresztények gyülekezetének. Leírta, hogyan szabadította meg őket Jehova a fogságból a Törvényszövetség számára, majd ezt mondta: „Mert Krisztus ilyen szabadságra szabadított meg bennünket. Álljatok ezért szilárdan, és ne engedjétek magatokat ismét a rabszolgaság igájába hajtani” (Galátzia 5:1). Milyen módokon szabadította meg az embereket Jézus?
14., 15. Milyen csodálatos módon szabadította meg Jézus a hívő zsidókat és nem zsidókat?
14 Jézus halála után azok a zsidók, akik elfogadták őt mint Messiást és a tanítványaivá váltak, egy újszövetségbe léptek, amely a régi Törvényszövetséget váltotta fel (Jeremiás 31:31–34; Zsidók 8:7–13). Ezen újszövetség alatt ők — és a később hozzájuk csatlakozó nem zsidók — annak az új, szellemi nemzetnek a részévé váltak, amely felváltotta a testi Izraelt mint Isten különleges népét (Róma 9:25, 26; Galátzia 6:16). Így azt a szabadságot élvezték, amelyet Jézus ígért meg, amikor ezt mondta: „Az igazság szabadokká tesz titeket.” A Mózes Törvényétől való megszabadításon túl az igazság megszabadította a zsidó-keresztényeket azoktól a terhes hagyományoktól is, amelyeket a vallási vezetők vetettek rájuk. Továbbá felszabadította a nem zsidó keresztényeket korábbi imádatuk bálványai és babonái alól (Máté 15:3, 6; 23:4; Cselekedetek 14:11–13; 17:16). Sőt még ennél is többet tett!
15 Jézus, amikor a megszabadító igazságról beszélt, ezt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki bűnt cselekszik, az a bűn rabszolgája” (János 8:34). Mivel Ádám és Éva bűnt követett el, mindenki bűnös, aki valaha élt, és így a bűn rabszolgája. Az egyetlen kivétel Jézus volt, és Jézus áldozata megszabadította a hívőket ebből a rabszolgaságból. Igaz, ők természetükből adódóan továbbra is tökéletlenek és bűnösök. Azonban megbánhatják bűneiket és bocsánatért könyöröghetnek Jézus áldozata alapján, s biztosak lehetnek abban, hogy kéréseik meghallgatásra találnak (1János 2:1, 2). Jézus váltságáldozata alapján Isten igazságosaknak nyilvánította ki őket, és ők megtisztított lelkiismerettel közeledhetnek hozzá (Róma 8:33). Sőt mivel a váltság egy vég nélküli életre történő feltámadásra nyitott kilátást, az igazság a halál félelmétől is megszabadította őket (Máté 10:28; Zsidók 2:15).
16. Hogyan foglalt magába többet a keresztény szabadság a világ által felkínált bármely szabadságnál?
16 A keresztény szabadság csodálatos módon nyílt meg férfiak és nők előtt, helyzetüktől függetlenül. Szegény emberek, rabok, sőt rabszolgák válhattak szabaddá. A nemzetek előkelői viszont, akik elutasították a Krisztusról szóló üzenetet, továbbra is a babonák, a bűn és a halál félelmének rabszolgaságában voltak. Soha ne szűnjünk meg hálát adni Jehovának azért a szabadságért, amit élvezünk. A világ által felkínált semmilyen dolog nem jöhet ennek közelébe sem.
Szabadok, de számadásra kötelezettek
17. a) Hogyan vesztették el néhányan keresztény szabadságukat az első században? b) Miért nem kell, hogy becsapjon bennünket Sátán világának látszólagos szabadsága?
17 Az első században a felkent keresztények többsége valószínűleg örvendezett szabadságában és megőrizte becsületességét, bármibe került is az. Sajnos azonban néhányan, akik megízlelték a keresztény szabadságot annak minden áldásával együtt, és azután durván elutasították azt, visszatértek a világ rabszolgaságába. Miért történt ez? Sokuk hite kétségtelenül meggyengült, és ’elsodródtak’ (Zsidók 2:1). Mások ’elvetették a hitet és a jó lelkiismeretet, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek’ (1Timótheus 1:19). Talán a materializmust követték, vagy az erkölcstelen életmódot. Milyen fontos, hogy megőrizzük hitünket és építsük azt, buzgók maradva a személyes tanulmányozásban, a kapcsolattartásban, az imában és a keresztény tevékenységben! (2Péter 1:5–8). Soha ne szűnjünk meg értékelni keresztény szabadságunkat! Igaz, némelyeket csábíthat a gyülekezeten kívül látható lazaság, s azt gondolhatják, hogy azok a világban szabadabbak, mint mi vagyunk. Ami azonban a világban szabadságnak tűnik, az rendszerint csak felelőtlenség. Ha nem Isten rabszolgái vagyunk, akkor a bűn rabszolgái vagyunk, és ennek a rabszolgaságnak keserű ára van (Róma 6:23; Galátzia 6:7, 8).
18—20. a) Hogyan váltak némelyek ’a kínoszlop ellenségeivé’? b) Hogyan használták fel némelyek szabadságukat ’a rosszaság elpalástolására’?
18 Pál a Filippibelieknek írt levelében ezt írta: „Mert sokan járnak másképpen: ezekről sokszor mondtam nektek, és most sírva is mondom, hogy ők Krisztus kínoszlopának ellenségei” (Filippi 3:18). Igen, voltak egykori keresztények, akik a hit ellenségeivé váltak, talán hitehagyottakká lettek. Mennyire lényeges, hogy ne kövessük az ő útjukat! Ráadásul Péter ezt írta: „Legyetek szabad emberek, de ne a rosszaság elpalástolására használjátok fel szabadságotokat, hanem mint Isten rabszolgái” (1Péter 2:16). Hogyan használhatja fel valaki a szabadságát rosszaságának elpalástolására? Komoly bűn elkövetésével — talán titokban —, miközben még kapcsolatban marad a gyülekezettel.
19 Emlékezz Diotrefészre! János ezt mondta róla: „Diotrefész, aki szereti elfoglalni közöttünk az első helyet [a gyülekezetben], semmire sem méltat minket . . . ő maga nem fogadja be a testvéreket, és akik szeretnék befogadni őket, megpróbálja megakadályozni és kivetni a gyülekezetből” (3János 9, 10). Diotrefész saját önző becsvágyának elpalástolására használta fel szabadságát.
20 Júdás tanítvány ezt írta: „Bizonyos emberek belopakodtak [közétek], akiket az Írások régen kijelöltek erre az ítéletre, istentelen emberek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésre, s az egyedüli Tulajdonosunkat és Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják” (Júdás 4). Amíg ezek az egyének kapcsolatban voltak a gyülekezettel, addig rossz hatást gyakoroltak arra (Júdás 8–10, 16). A Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy a pergamumi és a thiatirai gyülekezetben jelen volt a szektarianizmus, a bálványimádás és az erkölcstelenség (Jelenések 2:14, 15, 20–23). A keresztény szabadság milyen helytelen felhasználása ez!
21. Mi vár azokra, akik visszaélnek keresztény szabadságukkal?
21 Mi vár azokra, akik ily módon visszaélnek keresztény szabadságukkal? Emlékezz arra, mi történt Izraellel! Izrael Isten választott nemzete volt, de Jehova végül elvetette. Miért? Mert az izraeliták az Istennel való kapcsolatukat rosszaságuk elpalástolására használták. Azzal dicsekedtek, hogy Ábrahám fiai, de elutasították Jézust, az Ábrahám Magvát és Jehova választott Messiását (Máté 23:37–39; János 8:39–47; Cselekedetek 2:36; Galátzia 3:16). „Az Isten Izraele”, mint egész, nem fog ehhez hasonlóan hűtlennek bizonyulni (Galátzia 6:16). De bármely keresztény, aki szellemi vagy erkölcsi beszennyeződést okoz, végül fegyelmezéssel, sőt ítélettel néz szembe. Mindannyiunknak számot kell adnunk arról, hogyan használjuk fel keresztény szabadságunkat.
22. Milyen öröm vár azokra, akik Isten szolgálatára használják keresztény szabadságukat?
22 Mennyivel jobb Istent szolgálni és így igazán szabadnak lenni! Csak Jehova adhatja meg a valóban értékes szabadságot. A példabeszéd ezt mondja: „Légy bölcs fiam és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem” (Példabeszédek 27:11). Használjuk hát fel keresztény szabadságunkat Jehova igazolására! Ha így teszünk, életünknek értelme lesz, örömet szerzünk égi Atyánknak, és végül azok között leszünk, akik Isten fiainak dicsőséges szabadságát élvezik.
Meg tudod magyarázni?
◻ Ki az az egyetlen, aki igazán szabad?
◻ Milyen szabadságokat élvezett Ádám és Éva, és miért vesztették el azokat?
◻ Milyen szabadságokat élveztek az izraeliták, amikor megtartották szövetségüket Jehovával?
◻ Milyen szabadságokat kaptak azok, akik elfogadták Jézust?
◻ Hogyan vesztették el némelyek az első században keresztény szabadságukat, vagy hogyan éltek vissza azzal?
[Kép a 13. oldalon]
A Jézus által adott szabadság sokkal jobb volt bármely szabadságnál, amit ember adhat