Ötödik fejezet

A mű — Mi rejlik mögötte?

AZ ELŐZŐ fejezetekben megemlítettük, a modern tudományos felfedezések bőséggel kínálnak meggyőző bizonyítékokat arra, hogy a világegyetemnek és a földi életnek is volt kezdete. Mi idézte elő a kezdetüket?

A rendelkezésre álló bizonyítékok áttanulmányozása után sok ember következtetett úgy, hogy lennie kellett egy Ősoknak. Ennek ellenére talán húzódoznak attól a gondolattól, hogy ezt az Okot személyhez kapcsolják. Ez a vonakodás — attól, hogy egy Teremtőről beszéljen — némely tudós magatartását tükrözi vissza.

Albert Einstein például meg volt győződve arról, hogy a világegyetemnek volt kezdete, és ezt a kívánságát fejezte ki: „Szeretném megtudni, hogyan teremtette Isten a világot”. Einstein mégsem vallotta azt, hogy Istenben mint személyben hisz; ő egy kozmikus „vallásos érzésről” beszélt, „amely nem ismer dogmákat és ember képmására elképzelt Istent”. Fukui Kenicsi Nobel-díjas vegyész hasonlóképpen kinyilvánította hitét abban, hogy a világegyetemnek hatalmas vázszerkezete van. Azt mondta, hogy „ezt a hatalmas összekötő elemet vagy vázszerkezetet olyan szavakkal lehetne kifejezni, hogy »Abszolút« vagy »Isten«”. Ennek ellenére a „természet sajátosságának” nevezte.

Tudtad azt, hogy egy ilyen személytelen okban hinni nagyon hasonlít a keleti emberek vallásos gondolkodására? Keleten sokan hisznek abban, hogy a természet önmagától jött létre. Ez az elképzelés még a természet szót kifejező kínai írásjegyekben is megjelenik, melyek szó szerint azt jelentik: ’magától jön létre’ vagy ’magától létező’. Einstein hitt abban, hogy az ő kozmikus vallásos érzése kellőképpen kifejezésre jutott a buddhizmusban. Buddha úgy hitte, lényegtelen, hogy egy Teremtő keze van-e a világegyetem és az emberek megalkotásában. A sintó vallás hasonlóképpen nem ad magyarázatot arra, hogy a természet hogyan jött létre; a sintoisták abban hisznek, hogy az istenek a halottak szellemei, melyek beleolvadhatnak a természetbe.

Ez a gondolkodás érdekes módon nem áll messze az ókori Görögországban népszerű nézetektől. Epikurosz filozófus (i. e. 341—270) állítólag abban hitt, hogy „az istenektől távol áll, hogy több rosszat tegyenek, mint jót”. Úgy gondolta, hogy az ember a természet műve, valószínűleg ősnemzés és a legéletrevalóbb egyed természetes kiválasztódása által. Ebből érzékelhető, hogy napjaink hasonló elméletei semmiképpen sem új keletűek.

Az epikureusok idejében éltek a görög sztoikusok is, akik a természetet ruházták fel Isten szerepével. Azt feltételezték, hogy amikor az emberek meghalnak, a belőlük származó személytelen energiát újra elnyeli az energia óceánja, mely Istent alkotja. Úgy gondolták, hogy a legfőbb jó az, ha összhangban élünk a természet törvényeivel. Napjainkban hallottál hasonló nézetekről?

Vita Istenről mint személyről

Minden információt azonban ne vessünk el, amely az ókori Görögországból származik; nem mind régimódi történet. A fent említett hitnézetekkel összefüggésben egy neves első századi tanító a történelem egyik legkiemelkedőbb beszédét mondta el. A történetíró és orvos, Lukács jegyezte fel ezt a beszédet, melyet az Apostolok cselekedetei című bibliai könyv 17. fejezetében találunk meg. Ennek ismeretében tisztábban láthatunk az Ősok kérdésében, és könnyebben megérthetjük, hogy mi hogyan illünk bele a képbe. Hogyan képes azonban egy 1900 évvel ezelőtt mondott beszéd napjainkban befolyásolni azoknak az őszinte embereknek az életét, akik az élet értelmét kutatják?

Ezt a híres tanítót, Pált az athéni legfőbb törvényszék elé hívták. Itt epikureusokkal és sztoikusokkal találta szembe magát, akik nem hittek Istenben mint személyben. Beszéde elején Pál megemlítette, hogy látott egy oltárt a városukban, melyre ez volt írva: „Ismeretlen Istennek” (görögül: A·gnoʹsztoi The·oiʹ). Érdekes módon némelyek véleménye szerint erre célzott Thomas H. Huxley biológus (1825—1895), amikor az „agnosztikus” kifejezést megalkotta. Huxley azokra alkalmazta ezt a szót, akik úgy gondolták, hogy „a végső ok (Isten) és a dolgok lényegi természete ismeretlen vagy megismerhetetlen”. De vajon tényleg „megismerhetetlen” a Teremtő, ahogyan sokan gondolják róla?

Ez, őszintén megvallva, Pál szavainak a félreértelmezése; eltéveszti Pál beszédének a célját. Pál nem azt mondta, hogy a Teremtő megismerhetetlen, hanem egyszerűen azt, hogy azok előtt az athéniak előtt ismeretlen. Pálnak nem állt rendelkezésére annyi tudományos bizonyíték a Teremtő létezéséről, mint ma nekünk. Mégsem voltak kétségei afelől, hogy létezik egy intelligens Tervező, egy személy, akinek a tulajdonságai magához kell hogy vonzzanak minket. Figyeld meg, hogyan folytatta tovább Pál:

„A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; és az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén” (Cselekedetek 17:23–26). Érdekes okfejtés, nem gondolod?

Igen, Pál nem azt sugallta, hogy Isten megismerhetetlen, inkább azt hangsúlyozta ki, hogy akik az athéni oltárt emelték, valamint hallgatósága közül sokan mások is, még nem ismerték meg Őt. Pál arra sürgette őket — és mindazokat, akik azóta olvasták beszédét —, hogy törekedjenek megismerni a Teremtőt, hiszen „nincs messze egyikőnktől sem” (Cselekedetek 17:27). Amint látod, Pál tapintatosan mutatott rá arra a tényre, hogy azáltal bizonyítható minden dolog Teremtőjének a létezése, ha teremtésművének figyelmet szentelünk. Eközben tulajdonságaiból is felfedezhetünk néhányat.

Különböző területekről vizsgáltunk meg bizonyítékokat, melyek egy Teremtőre mutatnak. Az egyik terület a mérhetetlenül nagy, intelligenciával megszerkesztett világegyetem, melynek kétségtelenül volt kezdete. Egy másik terület a földön létező élet, melybe beletartozik a testünk sejtjeiben megmutatkozó tervezés. A harmadik terület pedig az agyunk társult öntudatunkkal, valamint a jövő iránti érdeklődésünkkel. Most azonban nézzünk két másik példát a Teremtő művére, melyek naponta érintenek minket. Eközben kérdezd meg magadtól: Mit mutat ez nekem annak a Valakinek a személyiségéről, aki mindezt megtervezte, és ellátott vele minket?

Tanuljunk a művéből

Teremtésművének puszta megfigyelése is sokat elmond a Teremtőről. Pál egy másik alkalommal erre mondott egy példát, amikor így beszélt egy tömeghez Kis-Ázsiában: a Teremtő „az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Cselekedetek 14:16, 17). Figyeld meg, milyen példát hozott fel Pál arra, hogy a Teremtő hogyan tanúskodott a személyiségéről azáltal, hogy élelemről gondoskodott az emberiség számára.

Napjainkban vannak olyan országok, ahol talán magától értetődőnek veszik, hogy hozzá tudnak jutni az élelemhez. Máshol sok ember küzd azért, hogy legyen elég ennivalója. Mindkét esetben a Teremtő bölcsességén és jóságán múlik még annak lehetősége is, hogy tápláló élelemhez jussunk.

Az embereknek és az állatoknak az élelme is bonyolult körforgások eredményeként jön létre — többek között a víz, a szén, a foszfor és a nitrogén körforgásának eredményeként. Köztudott, hogy a létfontosságú fotoszintézis folyamatában a növények szén-dioxidot és vizet használnak fel nyersanyagként a cukrok előállításához, energiaforrásként pedig a napsugarat. Mellékesen a fotoszintézis során a növények oxigént bocsátanak ki magukból. Lehet az oxigént „értéktelen mellékterméknek” nevezni? E melléktermék aligha értéktelen nekünk. Feltétlenül szükséges, hogy oxigént lélegezzünk be, és felhasználjuk a testünkben az étel anyagcserével történő átalakításához, azaz elégetéséhez. A keletkező szén-dioxidot kilélegezzük, melyet a növények nyersanyagként újra felhasználnak a fotoszintézishez. Az iskolában tanulhattunk erről a folyamatról a biológiaórán, de ettől még nem lesz kevésbé létfontosságú vagy kevésbé csodálatra méltó. És ez még csak a kezdet.

Testünk sejtjeiben és az állatok testének sejtjeiben is létfontosságú szerepe van a foszfornak az energia közvetítésében. Honnan van foszforunk? Szintén a növényekből. A növények szervetlen foszfátokat szívnak fel a talajból, és szerves foszfátokká alakítják. Mi elfogyasztjuk a növényeket, amelyek ilyen formában tartalmaznak foszfort, és ezt létfontosságú tevékenységekhez használjuk fel. Ezután a foszfor ürülék formájában visszatér a talajba, és a növények újból fel tudják szívni.

Nitrogénre is szükségünk van, mivel testünk minden fehérje- és DNS-molekulájának a részét képezi. Hogyan jutunk hozzá ehhez az élethez elengedhetetlenül fontos elemhez? Jóllehet a körülöttünk lévő levegőnek körülbelül 78 százaléka nitrogén, sem a növények, sem az állatok nem tudják közvetlenül megkötni. Ezért a levegő nitrogénjének át kell alakulnia más formájúvá, mielőtt növényekbe kerülhetne, majd később az emberek és az állatok hasznosíthatnák. Hogyan történik meg ez az átalakulás, azaz megkötés? Többféleképpen. Ennek egyik példája a villámlás.a A nitrogént ezenkívül a hüvelyesek — például a zöldborsó, a szójabab és a lucerna — gyökérgümőiben élő baktériumok is megkötik. Ezek a baktériumok alakítják át a légköri nitrogént a növények által felhasználható anyagokká. Amikor tehát zöld növényeket eszel, nitrogént veszel magadhoz, melyre testednek a fehérje-előállításhoz szüksége van. Meglepő, hogy a hüvelyesek egyes fajai a trópusi esőerdőkben, a sivatagokban, sőt még a tundrákon is megtalálhatók. És ha egy területen tűz pusztított, rendszerint a hüvelyesek az első növények, melyek újra meghonosodnak.

Milyen csodálatos újrahasznosító rendszerek! Mindegyik rendszer jó hasznát veszi a többi körforgásból származó melléktermékeknek. Az ehhez szükséges energia főként a napból — egy tiszta, kimeríthetetlen és állandó forrásból származik. Mennyire különbözik ez attól az emberi erőfeszítéstől, hogy újrahasznosítsuk az erőforrásainkat! Az emberi újrahasznosító rendszerek bonyolultsága miatt még a környezetbarátnak nevezett, ember által készített termékek sem biztos, hogy hozzájárulnak egy tisztább bolygó kialakításához. Ezzel kapcsolatban az U.S.News & World Report arra hívta fel a figyelmet, hogy a termékeket úgy kellene megtervezni, hogy értékes alkotórészeik újrafelhasználás által könnyen visszanyerhetők legyenek. Nemde ezt figyelhetjük meg a természetes körforgásokban? Nos, mit tár ez fel a Teremtő előrelátásáról és bölcsességéről?

Pártatlan és igazságos

A Teremtő további tulajdonságainak felfedezéséhez segítségképpen vizsgáljunk meg még egy rendszert — testünk immunrendszerét. Itt is szó lesz baktériumokról.

A The New Encyclopædia Britannica szerint „noha a baktériumokkal kapcsolatban az emberek érdeklődése sokszor csak azok káros hatásaira irányul, a legtöbb baktérium ártalmatlan az emberre, és sok közülük egyenesen hasznos”. Az igazat megvallva létezésük élet-halál kérdése számunkra. A baktériumoknak döntő szerepük van az előbb említett nitrogénkörforgásban, valamint a szén-dioxid és egyéb elemek körforgásában. Emellett az emésztőrendszerünkben is szükségünk van baktériumokra. Csak a vastagbelünkben mintegy 400 baktériumfaj van, segítségükkel állítjuk elő a K-vitamint, és dolgozzuk fel a melléktermékeket. Ezenkívül még olyan módon is hasznunkra vannak a baktériumok, hogy segítségükkel a tehenek tejjé alakítják át a füvet. Más baktériumok az erjedés folyamatában elengedhetetlenek, amikor sajtot, joghurtot, pácolt ételeket vagy savanyú káposztát készítünk. De mi történik akkor, ha a testünkben bizonyos baktériumok olyan helyre kerülnek, ahova nem valók?

Ilyenkor testünk majdnem kétbillió fehérvérsejtje küzd a számunkra talán ártalmas baktériumokkal. Ifjabb Daniel E. Koshland, a Science folyóirat szerkesztője kifejti: „Az immunrendszer úgy van megtervezve, hogy felismerje az idegen betolakodókat. Ezt úgy hajtja végre, hogy megközelítőleg 10¹¹ [100 000 000 000] különféle immunológiai receptort állít elő, hogy az idegen betolakodónak az alakjától vagy formájától függetlenül legyen néhány megfelelő receptor, amelyik felismeri azt, és előidézi az eltávolítását.”

Az egyik sejtfajta, melyet testünk a betolakodók elleni küzdelemben felhasznál, a makrofág (jelentése: ’nagy faló’), mely elnevezés igen találó, hiszen ez a sejt falja fel az idegen anyagokat a vérünkben. Például, egy betolakodó vírus bekebelezése után a makrofág apró darabokra bontja, majd bizonyos mennyiségű fehérjét ültet ki a saját felszínére a vírusból. Ez a darab jelzőfehérje szolgál vörös zászlóként immunrendszerünknek, riadót fújva jelzi, hogy idegen organizmusok szabadultak el testünkben. Ha az immunrendszer egy másik sejtje, a segítő T-sejt felismeri a vírusfehérjét, kémiai jelzéseket vált a makrofággal. Ezek a kémiai anyagok maguk is különleges fehérjék, melyeknek tevékenységi köre zavarba ejtően széles: a betolakodásra reagáló immunrendszerünket szabályozzák és felerősítik. Ez a folyamat az adott vírusfajta elleni erőteljes harcot váltja ki. Így rendszerint sikerül legyőznünk a fertőzéseket.

Tulajdonképpen sokkal több mindenről van itt szó, de így röviden vázolva is kitűnik, hogy mennyire összetett az immunrendszerünk. Hogyan tettünk szert erre a bonyolult mechanizmusra? Teljesen ingyen, függetlenül családunk anyagi vagy társadalmi helyzetétől. Hasonlítsd ezt össze azzal, hogy a legtöbb ember milyen igazságtalanságot tapasztal az egészségügyi ellátásban. Dr. Nakadzsima Hirosi, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) vezérigazgatója ezt írta: „A WHO számára szó szerint élet-halál kérdést jelent a növekvő igazságtalanság, mivel a szegények az egészségükkel fizetnek a társadalmi igazságtalanságért.” Megértheted, miért kesergett így São Paulóban az egyik nyomornegyed lakója: „Nekünk a jó egészségügyi ellátás olyan, mint egy luxus bevásárlóközpontban egy kirakati tárgy. Megnézhetjük, de nem engedhetjük meg magunknak.” Szerte a világon több millió ember ugyanígy érez.

Ez az igazságtalanság ösztönözte Albert Schweitzert, hogy Afrikába utazzon, és orvosi ellátásban részesítse a kevésbé kiváltságos helyzetben élő embereket, erőfeszítéseiért pedig Nobel-díjat kapott. Milyen tulajdonságok jutnak eszedbe olyan férfiakról és nőkről, akik hasonló jótetteket hajtottak végre? Valószínűleg úgy gondolod, hogy szeretik az emberiséget, van igazságérzetük, és hisznek abban, hogy a fejlődő országokban élő embereknek is joguk van az orvosi ellátáshoz. Mit mondjunk hát arról a Gondoskodó személyről, aki pénzügyi és társadalmi helyzetünktől függetlenül csodálatra méltó immunrendszert épített ki bennünk? Nem árulkodik ez még inkább szeretetről, pártatlanságról és igazságosságról a Teremtő részéről?

Megismerni a Teremtőt

A fent említett rendszerek csak alapvető példái a Teremtő művének, de vajon nem azt árulják-e el róla, hogy ő egy valóságos, intelligens személy, akihez vonzódunk a tulajdonságai és tettei miatt? Számos más példát is megvizsgálhatnánk. A mindennapi életben azonban valószínűleg tapasztaljuk, hogy pusztán megfigyelni egy személy munkáit, még nem igazán lehet elegendő ahhoz, hogy jól megismerjük őt. Talán még félre is érthetjük őt, ha nem kapunk teljes képet róla! És abban az esetben, ha az illetőt rossz színben tüntették fel, vagy megrágalmazták, vajon nem lenne okos dolog találkozni vele, és meghallgatni őt is? El kellene beszélgetnünk vele, és megtudnunk, hogy miként reagál különféle körülmények között, és milyen tulajdonságokat nyilvánít ki.

Szemtől szembe a világegyetem hatalmas Teremtőjével természetesen nem folytathatunk beszélgetést. Sokat feltárt ellenben magáról mint valóságos személyről egy könyvben, mely részben vagy egészben több mint 2000 nyelven kapható — többek között a te nyelveden is. Ez a könyv — a Biblia — ezekkel a szavakkal kér téged, hogy ismerd meg a Teremtőt, és ápolj kapcsolatot vele: „Közeledjetek az Istenhez — mondja —, és közeledni fog hozzátok.” Arra is felhívja a figyelmet, hogyan lehet Isten barátjának lenni (Jakab 2:23; 4:8). Érdekelne?

Ebből a célból kérünk, hogy vedd fontolóra a Teremtő tényszerű és lenyűgöző beszámolóját a teremtői tevékenységéről.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 79. oldalon]

Ésszerű következtetés

A tudósok között nagy az egyetértés abban, hogy a világegyetemnek volt kezdete. Legtöbben még abban is egyetértenek, hogy ez előtt a kezdet előtt léteznie kellett valami valóságosnak. Vannak tudósok, akik örökké létező energiáról beszélnek. Mások azt feltételezik, hogy a kezdet előtti állapot az őskáosz állapota volt. Bárhogyan fogalmazzanak is, legtöbben valószínűnek tartják, hogy valami létezett — valami, aminek nem volt kezdete —, ami időben visszafelé a végtelenségig kiterjedt.

A kérdés tehát arra egyszerűsödött le, hogy vagy valamilyen örökkévaló dolgot, vagy valamilyen örökkévaló személyt feltételezünk. Most, hogy fontolóra vetted, amit a tudomány a világegyetem kezdetéről, természetéről és a benne lévő életről megtudott, e két lehetőség közül neked melyik tűnik ésszerűbbnek?

[Kiemelt rész a 80. oldalon]

„Az élethez elengedhetetlenül fontos elemek mindegyikét — a szént, a nitrogént és a ként — baktériumok alakítják át szervetlen, légnemű vegyületekből olyan formájúvá, amilyenben a növények és az állatok fel tudják használni” (The New Encyclopædia Britannica).

[Ábra/kép a 78. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Milyen következtetésre jutottál?

világegyetemünk

↓ ↓

nem volt volt

kezdete kezdete

↓ ↓

kiváltó ok nélkül kiváltó ok

eredményeként

↓ ↓

valamilyen valamilyen

örökkévaló örökkévaló

DOLOG által SZEMÉLY által

[Kép a 75. oldalon]

Keleten sokan hisznek abban, hogy a természet önmagától jött létre

[Kép a 76. oldalon]

Pál ezen a dombon állt, amikor gondolatébresztő beszédet tartott Istenről; a háttérben az Akropolisz látható

[Kép a 83. oldalon]

Isten mindegyikünknek olyan immunrendszert adott, mely mindent felülmúl, amit a modern orvostudomány nyújtani tud