Gyülekezeti vének — „elnököljetek kiváló módon”!
„Azok a vének, akik kiváló módon elnökölnek, kettős tiszteletre méltóknak számíttasanak.” — 1Tim 5:17, UV.
1. A Példabeszédek 11:14 megvilágítása szerint milyen értéket jelent az, hogy elnöklő vének vannak Isten népe között?
AZ EMBEREK, akik valamilyen nemes cél vagy munka érdekében egyesültek, rendszerint kijelölnek valakit, hogy elnököljön ügyeik fölött. Ha kiváló módon teszi ezt, helyes irányítást adhat nekik, ami előrehaladást és a munka elvégzését eredményezi. Egyébként összezavarodnának és belebuknának. A Példabeszédek 11:14 így fogalmazza meg: „Ha nincs ügyes vezetés, elbukik a nép; de megmentés van a tanácsadók sokaságában.” (UV) Mint isteni célra és munkára szervezett nép, Jehova tanúi értékelik, ha irányítást és tanácsot kapnak hűséges vénektől, akik elnökölnek fölöttük.
2. Milyen kérdések merülnek fel azokkal kapcsolatosan, akik elnökölnek a gyülekezetben, és hogyan tisztázza ezt az 1Timótheus 5:17?
2 Ma már több mint 40 000 gyülekezete van Jehova tanúinak világszerte. Noha minden gyülekezetben van kijelölt „elnöklő felvigyázó”, vajon egyedül az ő előjoga, hogy elnököljön? Mit mondjunk a vének testületét alkotó többi vénről? Mindnyájuknak fel kell ismerni, amit Isten Igéje az 1Timótheus 5:17-ben lelkükre köt: „Azok a vének, akik kiváló módon elnökölnek, kettős tiszteletre méltóknak számíttassanak, különösen azok, akik keményen fáradoznak a beszédben és tanításban.” Amelyik gyülekezetben több kinevezett vén van, mindegyik részt vesz különböző tevékenységek fölötti elnöklésben.
3. Milyen vonatkozásban van különbség a gyülekezetben elnöklő vén és a családjában elnöklő apa között?
3 Milyen értelemben „elnökölnek kiváló módon” a vének? Nem ugyanolyan tekintéllyel, mint az apák elnökölnek a család fölött. A családfők olykor arra vannak felszólítva, hogy véghatározatot mondjanak ki különböző dolgokban, amelyek befolyásolják és irányítják a feleségüket és gyermekeiket. A vének azonban nem rendelkeznek ilyen tekintéllyel. Nem gyakorolnak főséget a gyülekezet fölött sem egyénileg, sem testületként. A főség, ami a gyülekezetet illeti, Jézus Krisztusé. (Kol 1:18) Őreá utal az 1Korinthus 11:3, mint aki „minden férfiú feje”, míg „az asszony feje a férfiú”. Különbség van tehát az Isten egyik gyülekezete fölötti elnöklés és a családi főség gyakorlása között.
4. Miért illik rá a vénekre a Szentírás szerinti feladataik tekintetében az, hogy „elnökölnek” a gyülekezetben?
4 Az „elnökölni” értelmű görög szó többet jelent az összejövetelen való elnöklésnél. Szó szerint azt jelenti, hogy „elől állni”, azaz vezetni, irányítani, igazgatni és törődni másokkal, gondoskodni róluk. Mennyire találóan alkalmazható ez azokra a vénekre, akiket úgy tekintünk, mint akik „vezetnek” közöttünk; vezetik a tanulmányozásokat és tanítanak azokon, irányítják szolgálati tevékenységünket (Zsid 13:7, 13); pásztorolnak, legeltetnek vagyis gondoskodnak szellemi jólétünkről (1Pét 5:2, 3); óvnak mindentől, ami veszélyeztetné a gyülekezettel való kapcsolatunkat és mindenek fölött Jehova Istenhez fűződő viszonyunkat. (Ján 10:11-15) Mindebben követni igyekeznek a „Jó Pásztor”, Jézus Krisztus példáját.
A GYÜLEKEZETI ELNÖKLÉS IRÁNTI MAGATARTÁS
5. Hogyan kell hogy hasson a vének elnöklés iránti magatartására Pálnak a Róma 12:8-ban leírt figyelmeztetése?
5 Milyen magatartást kell kialakítani minden vénnek, hogy ellássa feladatkörét? A Róma 12:8-ban (UV) Pál figyelmeztet: „Aki elnököl, végezze ezt igazi komolysággal”, akár oktatja, akár felvilágosítja, bátorítja vagy segíti testvéreit. Figyelmet szentel annak a módnak, ahogyan teljesíti az ilyen kötelességeit és helyesen megkérdezi önmagától: ,Mit tehetek azért, hogy komolyan és helyes módon elnököljek’?
6. a) Mit kell tenni a Teokratikus Iskola felvigyázójának, hogy meglássék, hogy „igazi komolysággal” elnököl? b) Milyen haszna van ebből az egyes tanulóknak?
6 „Komolynak” lenni nemcsak őszinteséget jelent, hanem azt is, hogy buzgó abban, amit csinál. Például, aki a Teokratikus Iskolára felügyel, tudja, hogy nem végezheti felületesen a dolgát. Érdeklődnie kell minden egyes tanuló iránt, figyelmet szentelni mindegyik különleges szükségleteire. Miért? Azért, mert azt óhajtja, hogy a tanulók előrehaladást érjenek el. Most sok új vesz részt az iskolán és ezek személyes segítséget igényelnek. Vannak, akik lassúk vagy félénkek; másoknál hiányos a tanultság, a jó olvasókészség, vagy egyéb problémájuk van. Ha a Teokratikus Iskola felvigyázója „igazi komolysággal” teljesíti feladatát, látni fogja az előrehaladást a tanulóknál, amint azok megfogadják tanácsát és irányítását. Ez tükröződni fog az összejöveteleken hozzászólásaikban és a szántóföldön eredményesebb szolgálatukban.
7. a) Mit foglal magában az elnöklés, mikor valaki Őrtorony-tanulmányozást vagy gyülekezeti könyvtanulmányozást vezet? b) Milyen cél elérése felé segíti a vént a Zsoltárok 25:4, 5 és a Példabeszédek 16:9 mondanivalójának megértése?
7 Akik Őrtorony és gyülekezeti könyvtanulmányozás vezetőként elnökölnek, ugyanezeket az alapelveket tartsák elméjükben. Ők sem csupán olyan értelemben vezetik a tanulmányozást, hogy éppen csak felteszik a kérdéseket és felszólítják felelni a hallgatókat. Elnöklésük határozottan megkívánja tőlük, hogy tegyék elevenné és érdekessé a tanulmányozást, hangsúlyozzák ki a kulcsszövegeket, gondoskodjanak róla, hogy helyesen alkalmazzák azokat a szövegeket, és segítsék elő, hogy mindenki meglássa a tárgyalt fő pontok gyakorlati értékét. Ha vannak olyanok, akik vonakodnak közreműködni, személyes buzdító szó elegendő lehet számukra, hogy elkezdjenek hozzászólni a kérdésekhez az összejöveteleken. Az elnöklőknek arra kell törekedniük, hogy hatásosabb tanítók legyenek. Tűzzék ki célul a szívek elérését, arra indítva így a testvéreket, hogy Jehova útján járjanak, és lássák el őket ez irányú szentírási útmutatással. — Zsolt 25:4, 5; Péld 16:9.
ELNÖKLÉS ALÁZATOSSÁGGAL
8. a) Min kell dolgoznunk mindnyájunknak az alázatosság kiművelése érdekében? b) Hogyan segíti a véneket az alázatosság és a „bizalmas beszélgetés”?
8 Péter apostol közvetlenül azután, hogy tanácsot adott a véneknek a nyáj pásztorolására, olyan témát érintett, amelyen mindnyájunknak dolgozni kell. „Mindnyájan övezzétek fel magatokat az elme alázatosságával egymás iránt . . . Alázzátok meg azért magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy kellő időben felmagasztalhasson titeket.” (1Pét 5:5, 6, UV) Az alázatosság különösen a vének egymásközti közvetlenségét, közlékenységét és az egymással való bánásmódot könnyíti meg. Minden vénnek segít meghatározni, hogy valóban lényeges-e az az információ, melyet előad, amikor egy ügyet megvizsgálnak. Az alázatosság révén az egymással tanácskozó férfiak is tiszteletben tartják egymást és az egész gyülekezet tiszteletét is élvezik. Egymás gyakori tájékoztatása és „bizalmas beszéd”, mely a nyáj érdekeinek szolgálatában történik, gyakorlati eredményt hoz. Egyébként nem valósul meg olyan jól az eredeti terv, ha a vének nem ,maradnak érintkezésben’ egymással és nem kísérik figyelemmel, hogy miként haladnak a dolgok a megvalósulás felé. Ezt hangsúlyozza a Példabeszédek 15:22: „Meghiúsulnak a tervek ott, ahol nincs bizalmas beszélgetés, a tanácsadók sokaságában azonban megvalósulás van.” (UV) Az alázatosság egyengeti az utat a vének közötti közelebbi kapcsolathoz és súrlódásmentesebbé teszi az egész gyülekezethez való viszonyukat is.
9. a) Hogyan hat az elnöklő felvigyázó levelezése a vének közti közlésre és a gyülekezettel való kapcsolatukra? b) Mit eredményez, ha az elnöklő felvigyázó kiválóan betölti ezt a szerepét?
9 Aki elnöklő felvigyázóként szolgál, különösen ragaszkodjon a kiegyensúlyozott nézethez. Neki kell gondoskodnia arról, hogy amit a vének testülete elhatározott, végbe is menjen. A közlésre, tájékoztatásra való biztatásnak nem kell csupán a vének összejöveteleire korlátozódnia. Természetes vágynak kell lenni bennünk, hogy legfrissebb értesülésekkel lássuk el egymást a testvérekre és általában a munkára vonatkozóan. Ez megköveteli az elnöklő felvigyázótól, hogy levelezést folytasson a fiókhivatallal, a kongresszusi bizottságokkal, az utazó felvigyázókkal vagy más gyülekezetek véneivel. Ha elolvassa az ezektől a testvérektől érkezett leveleket, látja, hogy mi szól a vének egész testületének és a lehető leghamarabb átadja azt. A gyülekezetnek szánt információkat is teljes egészében továbbítja. Ebben nem engedheti meg magának, hogy gondatlan vagy hanyag legyen. Lehetetlenség, hogy mindent egyedül csináljon, ezért igénybe veszi mások segítségét, hogy a szükséges dolgok el legyenek végezve. Minden vénnek megvan a kijelölt munkaterülete, de mindnyájan együttműködnek. Ha nagyobb szabású ügyről van szó, az elnöklő felvigyázó nem dönt egyedül, hanem megbeszéli a dolgot a többi vénnel vagy hivatalos formában, vagy pedig alkalmilag. (Péld 18:1) Ez jó rendet eredményez és biztosítja, hogy megfelelő figyelmet szenteljenek a testvérek szellemiségének és a Királyság-munkának általában.
10. a) Hogyan lehet feláldozni a gyülekezet egységét, mint ahogy Pál is figyelmeztet a Galata 5:15, 25, 26-ban? b) Milyen tulajdonságokat kell gondosan művelni a véneknek, amint a Róma 12., a Filippi 2., és az Efezus 4. fejezete mutatja?
10 Előfordulhat néha, hogy van a vének testületében olyan, aki a többiek fölé szeretne kerekedni. Ha versengés szelleme kezd kifejlődni, vagy máris létrejött, az az alázatosság hiányát mutatja. Egy vén erősen ragaszkodhat olyan elképzeléshez, amely értéktelen a vének testületének megítélése szerint. Ha az ilyen eszmék számára támogatókat keres, felkeltve mások rokonszenvét az elképzelése iránt, ezzel valószínűleg feláldozza a gyülekezet egységét. (Gal 5:15, 25, 26) Hogy ilyen hajlamoktól megszabaduljon, minden vén vizsgálja meg magát gondosan, hogy „ne gondoljon többet magáról, mint amennyit szükséges gondolnia”. (Róma 12:3, 10, UV) Hogy kiváló módon elnököljön, minden vénnek igyekeznie kell „keményen dolgozni”. Arra is gondot kell azonban fordítani, hogy mindezt helyes indítékból, abból az őszinte vágyból fakadóan tegye, hogy teljes alázatossággal segítsen a nyájnak. — Fil 2:5-8, 14-18; Ef 4:1-3.
ALÁZATOSSÁG SEGÍT ÁTHIDALNI A KÜLÖNBSÉGEKET
11. a) Magyarázd meg, hogyan lehetnek hasznosak olykor a véleménykülönbségek! b) Hogyan érezzenek találkozóikon a vének a véleményeik kinyilvánítása tekintetében, de mit kerüljenek?
11 Időnként felmerülnek olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Az emberek különböző háttérrel és tapasztalatokkal rendelkeznek, s ezért természetesen különböző következtetéseket vonnak le. A vélemények megoszlása jó alapot szolgáltat az önvizsgálatra, illetve, hogy az ember megvizsgálja a saját szempontjait, próbára téve azok józanságát. Valaki úgy érezheti, hogy az ő személyes indítványa elfogadhatóan és helyesen hangzik az ügyben, és mégis — mint a Példabeszédek 18:17 (UV) emlékeztet bennünket — „bejön a társa és bizonyosan átvizsgálja őt”, még tárgyilagosabb megközelítést és szentírási bizonyítékokat alkalmazva. Ez ráillik bizonyára a vének megbeszéléseire is, ahol ilyen folyamatra van szükség, hogy megoldjanak bizonyos kérdéseket vagy problémákat, melyek a testvéreink szellemi jólétét érintik. Elvárható tehát, hogy becsületes különbözőségek lesznek a vének véleményei között olyan dolgokban, melyekre nincs egyértelmű alapelv vagy vezérfonal. Találkozóikon szabadon kifejthetik véleményüket, de veszekedéstől mentesen, „harag és civódás” nélkül. — 1Tim 2:8.
12. a) Mit kell megfigyelnünk és mit tanulhatunk a Cselekedetek 15. fejezetének beszámolójával kapcsolatban? b) Milyen természetű és milyen jelentékeny volt a Cselekedetek 15:1, 2-ben leírt probléma?
12 Sokat tanulhatunk az alázatosság értékéről és azokról a tényezőkről, amelyek a viták megoldásához vezetnek, ha megfigyeljük, mi történt az apostolok és vének egyik összejövetelén az első században. A feljegyzést a Cselekedetek könyve 15. fejezetében találjuk meg erről. A szíriai Antióchiában történt, hogy Pált és Barnabást „Isten ki nem érdemelt kedvességére bízták abban a munkában, melyet később teljesen el is végeztek”. (Csel 14:26, UV) Arról az első missziós útjukról visszatérve azonban egy problémáról is beszámoltak: „Bizonyos emberek érkeztek Júdeából, és kezdték így tanítani a testvéreket: ,Ha körül nem metélkedtek Mózes szokása szerint, nem részesülhettek megmentésben.’ Mikor aztán Pál és Barnabás nem csekély nézeteltérésbe és vitatkozásba elegyedett velük, úgy határoztak, hogy Pál, Barnabás és néhányan mások menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez a vitás kérdés ügyében.” (Csel 15:1, 2, UV) Ez jelentékeny tanításbeli kérdés volt, amely meglehetősen nagy zavart okozott a testvérek között. Ezt rendezni kellett.
13. Hogyan kell értelmeznünk a Cselekedetek 15:7-ben használt „nagy vitatkozás” kifejezést?
13 A kérdést nagyon helyesen a jeruzsálemi felelős vének figyelmébe ajánlották. A Biblia feljegyzéséből tudjuk, mi történt. Ámbár kezdetben különbségek mutatkoztak a szempontok között, végül is „teljes egyetértésre” jutottak. (Csel 15:25, UV) Nem volt-e azonban „nagy vitatkozás” a Cselekedetek 15:7 szerint ezen az összejövetelen? A „vitatkozás” szó görög megfelelője a „keresni” igéből ered (Királyság Sorközi Fordítás); ez arra mutat, hogy az igazságnak vagy valamilyen cselekvés legjobb módjának megkeresése szorgalmas kutatást igényel az ügy kivizsgálásánál — kérdezősködést, a dolgok megvitatását és így helyes következtetésre jutást. Ezekkel a gondolatokkal felvértezve elménket érdeklődéssel olvashatjuk a beszámolót, s közben figyelemmel kísérjük, hogyan irányította a szent szellem a fejleményeket.
14, 15. a) Hogyan működött közre a történelmi tanácskozás vitájában Péter, aztán Pál és Barnabás, majd végezetül Jakab? b) Milyen tényezők vezettek a „teljes egyetértés” eléréséhez akkor?
14 „Nagy vitatkozás” után Péter elbeszélte, milyen tapasztalatokat szerzett, amikor Jehova felhasználta őt, hogy megnyissa az alkalmat a pogányok előtt a jó hír meghallgatására. Felvetette a kérdést, hogy vajon helyes volna-e terheket rakni azokra a pogány nemzetekből való hivőkre, akik számára Jehova Isten ki nem érdemelt kedvessége Jézus Krisztus útján lehetővé tette a megmentést. Azután figyeljük meg a tiszteletteljes csöndet, melyről a tizenkettedik vers tesz említést Pál és Barnabás tanúskodása alatt. Ezek az utazó apostolok (az antióchiai gyülekezet „küldöttei”) „sok jel és csoda” által bizonyítékát kapták Isten áldásának, amikor a nemzetek között prédikáltak. Ez támogatta Péternek azt a javaslatát, hogy mit kell tenni. — Csel 15:7-12.
15 Aztán Jakab kért meghallgatást. S a próféták szavaiból idézett, mint például az Ámos 9:11, 12-t, amely megegyezik azzal, amit Péter elmondott és megerősíti azt, amit Isten szelleme vitt véghez Pál és Barnabás által. Jakab döntését tehát a Szentírás és Isten szelleme támogatta. Ebből a szilárd helyzetből indítványozta, hogy írják meg azoknak a nemzetekből való hivőknek, akik megtértek az Istenhez, mit kíván valójában tőlük Isten. Az apostolok és vének teljes egyetértésre jutottak. Egy vitás kérdést teljes alázatossággal megoldottak. — Csel 15:13-29.
16. Még ha külön nézete van is valakinek egy dologban, milyen szellemnek kell érvényesülni a vének között és a gyülekezetben?
16 Ha nem lehet „teljes egyetértés” a vének valamelyik testületében, egy külön véleményű személy nem jelenthet kivételt az alól, amit elhatároztak, nem nyilatkoztathat ki ellenséges szellemet. Tovább kell akarnia „keményen munkálkodni” az egész testülettel. A gyülekezet akkor őrzi meg a bizalmát a vének iránt, ha látja, hogy mind egységben dolgoznak. A vének „teljes elmebeli alázatossággal” járva fogják erősíteni a béke kötelékét. — Ef 4:2, 3.
17. Milyen józan tanácsot kell őrizni az ifjabb férfiaknak és az évek tekintetében idősebbeknek a vének találkozóján és miért?
17 Amikor a vének összejönnek, a fiatalabb férfiaknak különösen figyelmesen kell hallgatni a keresztény életben több évet eltöltött és több tapasztalattal rendelkező férfiakra, megszívlelve, amit a Példabeszédek 16:31 (UV) mond: „Az ősz haj a szépség koronája, ha az igazságosság útján található.” Másrészt, az idősebb embereknek is el kell ismerni, hogy egy fiatalabbnak is lehet helyes meglátása bizonyos dolgokban. Az érdem tehát a kifejezésre juttatott egészséges bölcsességben van, nem szükségképpen a hozzászóló korában. Véleménynyilvánításkor mindazonáltal a fiataloknak tisztelni kell a kort, mint ahogy Timótheus is kétségtelenül tiszteletet tanúsított Pál apostol és az ő tanácsa iránt. Elihu is türtőztette magát, várakozott a szólással a korra való tekintettel. — 1Tim 5:1, 19; Jób 32:6-9.
18. Bár az apostolok figyelmet szenteltek a „szükséges dolgoknak” mint kitűnik a Cselekedetek 6:1-6-ból, mi kapott nagyobb hangsúlyt?
18 Bár a vének sok időt eltöltenek talán némelyik összejövetelen a Királyság-teremmel kapcsolatos kérdésekkel vagy egyéb „szükséges dolgokkal”, mégis mellékeseknek tartják ezeket azokhoz a fontosabb dolgokhoz viszonyítva, amelyek a nyáj szellemiségét érintik. (Csel 6:1-6; Fil 1:9, 10) Így tudnak kiváló módon elnökölni.
19. a) Ellentétben a világi uralkodók eljárásmódjával, milyen ügyintézés van közöttünk Jézus és Pál tanácsának megfelelően? b) Milyen előnye van annak, hogy a vének kiváló módon elnökölnek?
19 Az e világban uralkodó siralmas zűrzavart tekintve, nagyon hálásak lehetünk Jehovának az ő gyülekezeteiben világszerte kiválóan elnöklő vénekért. Az emberiség kivezető út után tapogatódzik a problémáiból, az uralkodóik pedig ,uralkodnak rajtuk’ ahelyett, hogy szerető, segítő, felüdítő módon vezetnék őket. (Máté 20:25-27) Miközöttünk szellemileg érett férfiak vannak, akik példaképei a nyájnak, és mi tisztelettel figyelünk rájuk, amikor elnökölnek közöttünk. (1Thess 5:12, 13) Nem egy bizonyos férfi teszi ezt a gyülekezetben, a városban, az országban vagy valamelyik világrészen, hanem minden vén a kijelölt hatáskörében elnöklői felelősséggel rendelkezik. A tanácsadók ilyen sokaságának szerető segítségével és irányításával sikeresen halad a befejezése felé a Királyság-prédikálás és tanítványképzés munkája. A gyülekezet törekvése egységes a vének vezetésével, akik kiváló módon elnökölnek. Így még szorosabb kapcsolatba kerülnek Jézus Krisztus főségével Jehova dicsőségére.