Olvasók kérdései

● Alárendelheti-e magát egy keresztény olyan orvosi kezelésnek, amelynél szérum-injekciót alkalmaznának?

A Bibliából világosan felismerhető, hogy Isten nagy becsben tartja a vért, kimutatva, hogy azt a léleknek vagy az életnek tekinti. (3Móz 17:11, 12, 14) Érthető módon tehát így hangzik Isten Noénak adott parancsa: „Csak a húst az ő lelkével — a vérrel — meg ne egyétek.” (1Móz 9:4, UV) Noénak és leszármazottainak — mindnyájunkat beleértve — nem a vérnek élelemkénti felhasználásával kellett fenntartani az életüket. S erre a fontos szempontra még újra utalás történt, s ez által az alkalmazása az igaz imádókra a mai időkre is tisztázva van. A keresztényeknek ezt mondja a Biblia: „Tartózkodjatok . . . a vértől és a megfojtottól” (Csel 15:29, UV) Ez okból nem helyeselhetjük azt a sok modern gyógymódot, amelyeknél vért alkalmaznak. És mi ismételten utaltunk arra, hogyha valaki vérátömlesztést elfogad, egyértelműen a bibliai tilalomba ütközik, mivel az élete fenntartására vért alkalmaz vagy eszik.

Egyes keresztényeket alkalmilag felszólították, hogy olyan szérum-injekciót fogadjanak el, amely csekély mennyiségű vérrészecskét tartalmaz. Ennek az ügynek a felbecsülése végett hasznos megértenünk, hogy mik a szérumok és miért alkalmazzák azokat. Az is segítségünkre van, ha megértjük a szérumok és a vakcinák közötti különbséget.

Minden ember normális módon érintkezésbe kerül kórokozókkal, mint a vírusok és baktériumok. Például valakit valamikor megfertőztek mumpsszal, kanyaróval vagy tuberkulózissal. Ezeknek a vírusoknak vagy baktériumoknak az elhárítása végett a test kitermel egy anyagot, melyet ellentesteknek neveznek, s ezek semlegesítik vagy csökkenteni igyekeznek azokat a károkat, amelyeket ezek az elözönlő bacilusok okoztak. Akinek a vérében ilyen ellentestek vannak egy meghatározott betegségre, átmenetileg vagy tartósan védve van az ilyen betegséggel való megfertőzés ellen.

Megelőző védelem céljából a tudósok vakcinákat (toxoidokat), oltóanyagokat fejlesztettek ki, melyek a testet arra ösztönzik, hogy bizonyos betegségek ellen ellentesteket termeljen. A himlő, gyermekbénulás, merevgörcs, kolera, veszettség, tífusz és sárgaláz csak néhány azon betegségek közül, amelyek ellen vakcinák vagy oltóanyagok léteznek. A vakcinák az embert ilyen betegségek ellen immunissá teszik és nem vérből készülnek. (Részleteket lásd az Ébredjetek! 1965. november 8-i számában a 18, 19. oldalon!) Az olyan oltások, amelyekhez az oltóanyagot nem vérből nyerik, gyakran kötelezők az iskolásgyermekek, külföldre utazó túristák vagy misszionáriusok számára. A cél az, hogy ösztönözze az ellentestek termesztését előre és megakadályozza, hogy az illetőt megfertőzzék egy bizonyos betegséggel, ha esetleg érintkezésbe kerülne vele.

Mi a helyzet azonban, ha valaki röviddel azelőtt ki volt téve annak a veszélynek, hogy megkap egy betegséget, mint a diftéria, tetanusz, vírusos májgyulladás vagy a veszettség, vagy valóban megfertőzik vele? Mielőtt a testének elegendő ideje volna, hogy a szükséges ellentesteket kitermelje, esetleg komolyan megbetegedhet. Az orvosok azért kieszeltek egy lehetőséget, hogy azonnal beadhassanak olyan ellentesteket, melyek segítenek az embernek, hogy ellenálljon a betegség támadásainak. Erre használnak szérumokat vagy ellenmérgeket. Ezeket emberek vagy állatok véréből nyerik, amelyek az illető betegség elleni ellentesteket kifejlesztették. Rendszerint a vért feldolgozzák és a véralkatrészeket (gammaglobulin), melyek az ellentesteket hordozzák, elkülönítik és szérummá dolgozzák. Ha ezt a szérumot a páciensnek befecskendezik, akkor ez neki átmenetileg passzív immunitást kölcsönöz.a Az immunitás azért csak átmeneti, mert az ellentestek nem válnak a vér állandó alkatrészévé; mihelyt ezek a testét elhagyják, már nem immunis a betegség ellen. Amint ebből látható, a szérumok (ellentétben a vakcinákkal) véralkatrészt tartalmaznak, ha csak csekély mértékben is.

Amint már említettük, az az iránti mély tiszteletből, amit a Biblia a vérről mond, nem helyeseljük a vér felhasználását az állat vagy az ember testén kívül, ahova normális módon tartozik. Hisszük, hogy a vérnek vérátömlesztésre való alkalmazása vagy a véralkatrészek hasonló célra való felhasználása egész nyilvánvalóan ellentétben van a bibliai paranccsal, hogy ,tartózkodjunk a vértől’. (Csel 15:20) Mi a helyzet akkor a szérum alkalmazásával, amely csak csekély mennyiségű véralkatrészt tartalmaz és a fertőzések elhárításának támogatására adják be, s nem az életfenntartó funkciót gyakorolja, amit a vér normális módon végez?

Hisszük, hogy itt az egyes keresztények lelkiismeretének kell döntenie. Néhányan arra a következtetésre juthatnak, hogy a szérumot elfogadhatják, mivel azt nem az élet szentségének és az Isten, az Életadó szentségének tiszteletlen kezeléseként tekintik, s nem is az Isten kifejezett akaratával való visszaélésnek a betiltást illetően, mely szerint a vért a test táplálására használnák. Másoknak a lelkiismerete viszont azt követeli, hogy minden ilyennemű szérumot elutasítson. Mindenkinek magának kell felelnie Isten, a Bíró előtt a lelkiismerete döntésére való tekintettel. — 1Kor 4:4; 2Kor 5:10.

Hisszük, hogy a bibliai alapelvek fejtegetése segít és hozzájárul ahhoz, hogy az eredeti kérdést és a vele összefüggő kérdéseket kellően fontolóra vegyük. Mialatt mi olyan területeken, ahol véleményünk szerint a döntést az egyedek lelkiismeretére kellene hagyni, tartózkodunk attól, hogy helyeslő vagy elítélő döntést hozzunk, igyekezzünk mindenkit arra buzdítani, hogy őrizze meg a tiszta lelkiismeretét Isten előtt és soha ne éljen vissza Isten Igéjével. — 1Pét 3:16; 1Tim 1:19.

[Lábjegyzet]