A rómaiak vesszővel verték meg a bűnösöket, de előtte letépték róluk a felsőruháikat (Cs 16:22, 23). Az a görög szó, melyet a Cselekedetek 16:22 úgy ad vissza, hogy ’megvesszőz’, a rha·bdiʹzó, mely a rhaʹbdosz (bot, vessző) szóval áll kapcsolatban. (Vö.: 1Ko 4:21, ÚRB.) Mindkét görög szó rokona a rha·bduʹkhosz szónak, mely a Cselekedetek 16:35, 38-ban ’hatósági szolgának’ van fordítva, és szó szerint azt jelenti, hogy ’bothordozó; vesszőhordozó’. (Vö.: Int.)

Pált Filippi városában megvesszőzték. Ezt az esetet felhasználta az üldözői ellen, megvédelmezve és törvényesen megerősítve a jó hírt, melyet prédikált. Nyilvánosan megverték és börtönbe vetették. De amikor a főtisztviselők rájöttek, hogy római állampolgár, nagyon megijedtek, mivel nemcsak hogy megvertek egy római állampolgárt, hanem ráadásul úgy tették ezt, hogy előtte nem ítélte el őt bíróság. Pál és Silás ekkor is nyilvánosan gonosztevőnek lettek nyilvánítva. Ezért hát, amikor a főtisztviselők kiadták a parancsot a börtönőrnek, hogy engedje szabadon Pált és Silást, Pál így reagált: „Ítélet nélkül nyilvánosan megvertek minket, akik római emberek vagyunk, és börtönbe vetettek; most meg titokban dobnak ki bennünket? Azt már nem! Hanem jöjjenek ők maguk, és vigyenek ki minket!” A főtisztviselőknek személyesen kellett elismerniük, hogy hibáztak. „A hatósági szolgák tehát jelentették ezeket a beszédeket a polgári főtisztviselőknek. Azokon félelem vett erőt, amikor meghallották, hogy rómaiak. Odamentek hát, és kérlelték őket, és miután kivitték őket, azt kérték tőlük, hogy távozzanak a városból” (Cs 16:22–40). Ezáltal meg lett védve a jó hír prédikálása, és világossá vált, hogy nem törvénybe ütköző, hiszen a főtisztviselők a tettükkel a nyilvánosság előtt elismerték, hogy Pál és Silás nem tettek semmi rosszat. Pál azért járt el így, mert szerette volna ’törvényesen megerősíteni a jó hírt’ (Fi 1:7).