TESSZALONIKA

Makedónia legjelentősebb tengeri kikötővárosa, ahol i. sz. 50 táján Pál keresztény gyülekezetet alapított; ma Szaloniki (v. Theszaloníki) néven ismert (KÉP: 2. köt. 749. o.). Eredetileg a Therma nevű ( jel.: ’hőforrás’) közeli helység egyike volt annak a mintegy 26 településnek, melyet Kasszandrosz lerombolt, majd pedig a helyén megépítette Tesszalonikát i. e. 316-ban vagy 315-ben. A felesége után nevezte el, aki Nagy Sándor húga volt. Az új város a Halkidikí-félsziget ny. oldalán, a Thermai-öböl (ma Szaloniki-öböl) szélén feküdt, az É-ra, a Dunához vivő út és a rómaiak által épített, kikövezett főútvonal, a Via Egnatia találkozásánál, mely több száz km hosszúságban szelte át Makedóniát az Adria-tengerig.

Az i. e. második század dereka előtt Makedóniát négy részre osztották fel, s Tesszalonika lett a második rész fővárosa. Néhány évvel később, mikor Makedónia római tartománnyá vált, a várost tették a tartományi kormányzás közigazgatási székhelyévé. Így, amikor Pál apostol és Silás odaérkezett – Filippitől kb. 120 km-re Ny-ra –, egy virágzó, igencsak jelentős világvárost találtak.

Pál három sabbaton át prédikált a tesszalonikai zsinagógában. Ennek eredményeként néhány zsidó, valamint görög prozeliták nagy tömege hívővé lett, és csatlakozott Pálhoz meg Siláshoz, köztük „a legelőkelőbb asszonyok közül sem kevesen” (Cs 17:1–4). A beszámoló nem tárja fel, hogy milyen hosszan időzött ott Pál, mindenesetre elég hosszan ahhoz, hogy a társával együtt munkát vállaljanak, hogy eltarthassák magukat. Apostolként Pálnak hatalmában állt anyagi segítséget kérni azoktól, akiket szellemiekkel látott el, mégis követendő példát mutatott abban, hogy ’a maga kenyerét ette’ (1Ko 9:4–18; 1Te 2:9; 2Te 3:7–12). Ezt valószínűleg részben azért tette, mert a Tesszalonikában élők közül néhányan hajlottak a semmittevésre. Ott-tartózkodásakor Pál kétszer is ajándékot kapott a filippibeli testvérektől, hogy kielégítsék a szükségleteit (Fi 4:16).

Idővel azok a tesszalonikai zsidók, akik elutasították Pál üzenetét, összegyűjtöttek egy piactéri léhűtőkből álló csőcseléket, és megrohanták Jáson házát, ahol Pál tartózkodott. De amikor rájöttek, hogy akit keresnek, nincs ott, Jásont és más hívőket a városi elöljárók, vagyis a szó szerinti görög alapján a „politarkhészok” elé vonszolták (Cs 17:5–9; Int; lásd még: MKB, lábj.). Rendkívül érdekes, hogy abból az időszakból olyan feliratokat találtak Tesszalonikában és a környékén, amelyek az ottani tisztviselők némelyikére politarkhészokként utalnak.

A tesszalonikai testvérek éjszaka a biztonság kedvéért elküldték Pált és Silást Bereába. Ott Pál azt tapasztalta, hogy a bereaiak ’nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis amellett, hogy a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálták az Írásokat, hogy úgy vannak-e azok a dolgok, miként az apostol beszélt’. Ám hamarosan gond merült fel, amikor Tesszalonikából ellenálló zsidók érkeztek, akik csődületet támasztottak. Emiatt Pálnak ismét el kellett menekülnie titokban (Cs 17:10–15).

Nem egészen egy évvel azután, hogy távozott Tesszalonikából, Pál megírta nekik első levelét a D-en fekvő Korintuszból. Elküldte hozzájuk Timóteuszt, hogy vigasztalja és bátorítsa őket, Timóteusz pedig jó hírrel tért vissza. Pál a levelében megdicsérte őket, mivel nagyszerű példává lettek „minden hívőnek Makedóniában és Akhájában”. Ezenkívül buzdította őket, hogy ne csüggedjenek el az üldözés miatt (1Te 1:1–8; 3:1–13; 4:1). Pál kanonikus írásai közül minden bizonnyal ez a levél lehetett az első, és valószínűleg a Keresztény Görög Iratok elsőként megírt könyve is, leszámítva Máté evangéliumát. Nem sokkal ezután az apostol megírta a tesszalonikaiaknak a második levelét, hogy ne vezessék félre őket hamis tanítók (2Te 1:1; 2:1–3).

A rá következő években Pál bizonyára újból ellátogatott Tesszalonikába, valahányszor Makedónián vitt keresztül az útja (Cs 20:1–3; 1Ti 1:3). Volt, hogy egyes tesszalonikaiak – kiket név szerint is említettek, Arisztárkusz és Szekundusz – elkísérték Pált az utazásain (Cs 20:4; 27:2). Démász, aki elhagyta Pált Rómában, Tesszalonikába ment; vélhetően ez volt az a város, ahol nevelkedett (2Ti 4:10).