Éljünk választásunkkal összhangban!

 1. Mit követel meg mindegyikünktől az, hogy ragaszkodjunk választásunkhoz, ahogy a Példabeszédek 16:9 és az 1Péter 1:13 utal rá?

AMIKOR azt az életet választjuk, amelyet Isten kínál fel, akkor egyben azt is választjuk, hogy Isten útján járunk; a teljes, egyenes, keresztényi úton. Erőfeszítéssel és kitartással ragaszkodnunk kell ehhez az úthoz, amely Isten ígéreteibe vetett hitet követel. De ebben az erőfeszítésben Istenre tekintünk irányításért döntéseinkben, mialatt az eredeti, jól megfontolt választásunk mellett kitartunk. Az Írások azt mondják: „A földi ember szíve kigondolhatja az ő útját, mégis Jehova az, aki irányítja lépteit.” (Péld 16:9) Péter így szól erről a témáról: „Ezért készítsétek fel elméteket a tevékenységre, teljesen őrizzétek meg józanságotokat; reménységeteket a ki nem érdemelt kedvességre irányítsátok, melyet a Jézus Krisztus megnyilvánulásakor kaptok meg.” — 1Pét 1:13.

2, 3. Mi segíthet nekünk nagymértékben ,felkészíteni elménket’ pozitív tevékenységre?

² Hogyan tudnánk legjobban ,felkészíteni elménket’? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ,megőrizzük józanságunkat’ és nem veszítjük el az egyensúlyt?

³ Először is elmélkedhetünk azon a páratlan áldáson, amiben részesülünk, amióta elfogadtuk Isten igazságát. Már most jobb az életünk, nagyobb szabadságunk van azoktól az aggodalmaktól, fájdalmaktól és jajoktól, amelyeket a világ tapasztal. Ha ténylegesen szenvedünk, tudjuk, miért jönnek ránk ezek a szenvedések, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ha teljes hittel és bizalommal kitartunk, még jobb és alkalmasabb keresztényekként kerülünk ki a próbákból. A feltámadásba vetett reménységünk pedig nagymértékben megszabadít minket a halálfélelemtől és az elhunyt szeretteink miatti szomorúságtól. Az előttünk álló örökké tartó élet kilátása semmiségnek tüntet fel minden nemkívánatos dolgot, amit el kell szenvednünk. Jézus ezt mondta tanítványainak: „Boldogok a szemek, melyek látják azokat, amiket ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni ezeket, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.” — Luk 10:23, 24.

4, 5. a) Mi késztethette az angyalokat arra, hogy ilyen érdeklődést tanúsítsanak az emberek megmentésének ügye iránt, ahogy az 1Péter 1:12 mutatja? b) Ismerve nézőpontjukat, nekünk mit kellene éreznünk?

⁴ Igen, a megmentés, amelynek örvendünk, felbecsülhetetlen értékű jutalom és Isten csodálatos módon juttatja azt el az embereknek. Péter azt mondja, hogy a próféták szerették volna tudni, hogy ez hogyan valósul meg, s hogy „éppen ezekbe angyalok vágyakoztak betekinteni”. (1Pét 1:10–12) Tudjuk, hogy az angyalok már léteztek, amikor Isten a földet megformálta, sőt már számtalan évvel azelőtt is. (Jób 38:7) Látták Isten dicsőségét, bölcsességét és hatalmát, valamint személyiségének sok más vonását megnyilvánulni teremtői alkotásainak százmillióiban. De itt a földön valami új dolog történt. Hogyan tudja Isten megmenteni a bűnös emberiséget? Ez nagyon érdekelte az angyalokat. Szerették volna tudni, hogyan lehet megbocsátani az ember bűnét emberi áldozat alapján, hiszen ilyesmit még sohasem láttak megtörténni. Az irgalmasság csodálatos tulajdonsága, Isten személyiségének egy finomabb vonása, mely sokkal vonzóbb és szívet melengetőbb, mint a hatalom, sőt mint a bölcsesség; abban nyilvánult meg, hogy elküldte Krisztust az emberiség megváltására. A bűnösök iránt azzal is szeretetet nyilvánított ki, hogy vezette azokat, akik hittek az ő Fiában.

⁵ Nos, ha az angyalok Istennek ezt az irgalmát a legnagyobb dolognak tartják a világegyetemben, mennyivel inkább kell nekünk örvendezni ezért, akik ebben az irgalomban részesültünk és mindenek fölött értékelnünk azt! Mennyivel nagyobb indítékunk lehet, hogy örüljünk választásunknak és ragaszkodjunk hozzá!

A BIBLIA-TANULMÁNYOZÁS NAGYON FONTOS

 6. Az 1Péter 2:2, 3-mal összhangban milyen szerepet kell játszani életünkben a Biblia olvasásának és tanulmányozásának?

⁶ Mihez foghatunk hát manapság, hogy biztossá tegyük reménységünket? Péter így válaszol: „Mint újszülött kisgyermekek vágyakozzatok a szó hamisítatlan teje után, hogy azáltal felnövekedhessetek a megmentésre, feltéve, ha megízleltétek, hogy kedves az Úr.” (1Pét 2:2, 3) Csakis a Biblia őszinte olvasása és tanulmányozása által lehet meg az a szellemi erőnk, amellyel rendelkeznünk kell. Más mód nincs rá. Nekünk saját magunknak kell olvasni a Bibliát, gondolkozni azon, amit mond, olvasnunk kell családunkkal és megbeszélni annak igazságát. Ha ezt tesszük, még nagyobb szeretetet fogunk kifejleszteni a szó iránt és még jobban vágyunk majd utána. Ha Izrael királyaitól Isten törvénye megkívánta, hogy lemásolják maguknak a Törvényt, amely az ő idejükben rendelkezésükre állt, és olvassák azt minden nap, hogyan tehetnénk mi ennél kevesebbet, akik a teljes Írással rendelkezünk, amely bölccsé tehet minket a megmentésre? — 5Móz 17:19, 20; 2Tim 3:15.

7, 8. a) Mit tettek a bereai zsinagóga emberel, amivel Isten dicséretét érdemelték ki? b) Miért van az, hogy már maga a Biblia igazságainak az olvasása is annyira fontos?

⁷ Amikor az apostolok hirdették a „jó hírt”, kiket dicsért meg Isten az ő Szavában? A bereai zsinagógában levőket, mert a Biblia azt mondja, hogy „az elme legnagyobb készségével fogadták a szót [a jó hírt, amelyet Pál és Silás hirdetett], gondosan vizsgálva naponként az Írásokat, hogy ezek a dolgok [amiket maga Pál apostol mondott] úgy vannak-e”. (Csel 17:10, 11) Magukévá tették ezeket a dolgokat, nem csupán úgy, hogy egyetértéssel hallgattak, hanem úgy is, hogy megvizsgálták a szilárd bibliai alapját mindannak, amit készségesen befogadtak elméjükbe és szívükbe.

⁸ Nekünk is követnünk kell azoknak az őszinte bereaiaknak az eljárását. Miért? Azért mert emberi tanítók által hallhatjuk ugyan prédikálni vagy tanítani az igazságot, de az csak akkor válik teljesen megalapozott és állandó mozgatóerővé szívünkben, ha azt a Bibliából olvassuk, mert „az Isten szava élő erőt fejt ki, élesebb minden kétélű kardnál, elhatol még a lélek és a szellem, az ízületek és velők megoszlásáig is, és képes megkülönböztetni a gondolatokat és a szív szándékait”. (Zsid 4:12) A Biblia folyamatos, rendszeres tanulmányozása megóv minket attól, hogy szellemileg csecsemők maradjunk. Isten Szava a szívünkbe oltja az ő szellemét, erőssé, éretté tesz bennünket. Ugyanez az alapelv érvényesül akkor is, amikor másoknak hirdetjük a „jó hírt”. Nagyobb ereje van, ha olvastatjuk az emberekkel a Bibliából, mintha csak a saját szavainkkal mondjuk el.

 9. Milyen ártalmas hatással lehetnek ránk a próbák és nehézségek és mi segíthet elkerülnünk az ilyen káros hatást?

⁹ Péter apostol, vázolva, hogy mit kell tennünk nekünk keresztényeknek a megmentésünk végleges biztosítása és Isten jutalmának elnyerése érdekében, az első levelében tanáccsal lát el bennünket, nehogy a nehézségek, próbák és üldözések alatt elkeseredjünk. Nem engedhetjük meg, hogy ezek a dolgok elkeserítsenek, és fékevesztett, engedetlen emberekké tegyenek bennünket. Mivel a legértékesebb dolgon — Jézus Krisztus vérén — vásároltattunk meg, aki bűneinket hordozta, mikor meghalt értünk, nekünk is „holtak”-nak kell lennünk a bűnök tekintetében. Felismerjük, hogy amikor elfogadjuk Krisztus engesztelő áldozatát a bűneinkért, tulajdonképpen elismerjük, hogy nem járhatunk többé bűnben. Ezért a rosszaság, megtévesztés, képmutatás, irigység és rágalmazás minden válfaját kerülnünk kell, egy pillanatig sem szabad ezt megengedni magunknak, vagy belemerülnünk. — 1Pét 2:1.

10. Hogyan követhetjük az apostol tanácsát, hogy a tisztátalan szokások szavait még csak ne is ,említsük’ magunk között?

¹⁰ Pál apostol igen erőteljesen fejezi ki ezt, amikor azt mondja, hogy azok a dolgok, amiket a világ cselekszik és melyeket a keresztények is cselekedhettek, mielőtt megismerték az igazságot, oly rosszak, hogy a keresztények között még „említeni” sem kellene őket. (Ef 5:3) Persze Pál ténylegesen ,megemlíti’ ezeket az Írás-ellenes dolgokat, de csak úgy, mint a rossz dolgokat azonosítva. A keresztényeknek azonban azt tanácsolja, ne időzzenek ezeknél, ne ecseteljék azokat élénk színekkel, részletesen, ne beszéljenek ezekről úgy, ahogy cselekedni szokták és ne használják fel őket beszélgetési témájuknak. Aki a múltban ilyen dolgokat cselekedett, ne úgy emlékezzen vissza rájuk, mint amelyek a test kielégülésének az érzését keltette benne, hanem inkább szégyenkezzen miatta. — Róma 6:21.

11. Az 1Péter 4:8, 9 szavaiban Péter milyen határozott kifejezéseit hangsúlyozza hitünknek, amire legfőbb érdeklődésünket kell fordítanunk és hogyan nyilvánulnak meg az ilyen dolgok?

¹¹ Azonkívül, az előttünk álló reménység felé törő keresztényi életpálya többet jelent, mint csupán kerülni a rosszat, a negatív dolgokat. Péter apostol az 1Péter 4:8, 9-ben ezt írja: „Mindenekelőtt legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt, mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek vendégszeretők egymás között, zúgolódás nélkül.” Állandó feladatunk van embertársaink iránt, különösen azok iránt, akik egy hiten vannak velünk. Szeretetünk elnézi majd testvéreinknek sok hibáját és bűnét. Az igaz keresztények nem járnak körül hibát keresve másokban, sem nem válnak gyanakvóvá és nem ítélnek el másokat, amiért hibát látnak bennük. Vajon igyekszünk-e vendégszeretetet tanúsítani? Készek vagyunk-e kimutatni, hogy kedvesek és segítőkészek vagyunk egymás iránt? Vagy talán zúgolódunk, ha ilyen alkalom kínálkozik? Ha így teszünk, megfosztjuk magunkat mind attól az örömtől, amelyben részünk lehetne és elveszítjük a jutalmat, ami a jó cselekvésével jár együtt. A nem a szív indítékaiból származó dolgok nem tetszenek Istennek.

HASZNÁLD FEL ADOMÁNYODAT HELYESEN!

12. a) Kik kapnak segítő ,adományokat’ a gyülekezetben és vajon mindenkitől el lehet várni, hogy ugyanolyan képességei legyenek? b) Hogyan válnak ezek Isten sáfáraivá és milyen felelősséggel?

¹² Péter az adományaink felhasználásáról is beszél. Mindenkinek van valamilyen képessége vagy akár többféle képessége is, de senki sem rendelkezik az összessel. Továbbá vannak adottságok, melyek nagyobb mértékben vannak meg egyesekben, mint másokban. Nem várhatjuk el másoktól, hogy pontosan úgy járjanak el, mint mi, vagy hogy szinte egy öntőformába illők legyenek. Péter ezt mondja: „Az adományt mindannyian használjátok fel a kapott mértékben egymás szolgálatára, mint Isten különböző mádon kifejezésre jutó ki nem érdemelt kedvességének a sáfárai.” (1Pét 4:10) Ha valakinek van olyan képessége, amely hasznos a gyülekezetnek, tekintse magát Isten sáfárának az ilyen adomány felhasználásában. Tudja, hogy az adomány Istentől van, minden jó és tökéletes ajándék Adományozójától. Az adománnyal rendelkező személy tehát sáfár lesz, aki adományozójának és mesterének tartozik felelősséggel annak felhasználása tekintetében. (1Kor 4:2; Jak 1:17) Ezt Isten ki nem érdemelt kedvességéből kapta, ez a ki nem érdemelt kedvesség pedig a szükséges dolgokról gondoskodik a keresztény gyülekezet számára. Ez a ki nem érdemelt kedvesség sokféle módon jut kifejezésre, különböző személyek által, akik a gyülekezet szükségleteiről gondoskodnak. Ha valakinek van valamilyen képessége és nem használja fel azt a gyülekezet javára, nem tesz eleget sáfári kötelességének.

13. Milyen értelemben vannak felszólítva azok, akik a gyülekezetben beszélnek, hogy ,úgy szóljanak, mint akik Isten szent kijelentéseit szólják’?

¹³ Az apostol a továbbiakban leírja az adományok különböző formáit és felhasználásuk módját. Ezt mondja: „Ha valaki szól, úgy szóljon, mint aki Isten szent kijelentéseit szólja.” (1Pét 4:11a) Ez nem azt jelenti, hogy amikor beszél, úgy érezze, mintha neki mindig igaza lenne és az emberek kötelesek megtenni, amit ő mond. Hanem amikor beszél, ne a saját véleményét közölje, és ne feltételezgessen bizonyíték nélkül. Legyen biztos abban, hogy amit mond, az az igazság — hogy szilárdan Isten kijelentésein alapszik és összhangban van a Biblia szellemével —, hogy amit mond, azt be is tudja bizonyítani a Bibliával. Csakis így lehet hasznára bárkinek.

14. Az 1Péter 4:11-gyel összhangban hogyan tud valaki másoknak „szolgálni” a gyülekezetben? b) Mit kell az ilyennek mindig elméjében tartani, mikor így szolgál és hogyan nyeri el a jutalmát?

¹⁴ A beszéd témájáról Péter a tettekre tér át és ezt mondja: „Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki az Istentől kapott erőre támaszkodik.” (1Pét 4:11a) A gyülekezetnek az a tagja, aki rendelkezik a testvére vagy valamely szükséget szenvedő embertársa megsegítéséhez szükséges anyagi javakkal, vagy akinek alkalma van valamilyen hasznos szolgálatot tenni, előremozdíthatja a szeretet tulajdonságát a testvérei között. Ha képessége van ilyesminek a megtételére, köteles segítséget nyújtani annak elismerése mellett, hogy a lehetőséget és az eszközöket Istentől kapta. Ez nem csupán Istennek tetsző dolog, hanem hatékonnyá teszi a keresztény szolgálatát, mert Isten megáldja azt, aki alázattal szolgál. Maga a személy is a hit nagyobb mértékével és a dolgok megvalósításában jobb lehetőséggel lesz megjutalmazva, mint a példabeszéd mondja: „Az adakozó lélek megkövéredik, aki önként öntöz másokat, őt magát is önként megöntözik.” — Péld 11:25.

15. Hogyan dicsőíthetjük Istent Jézus Krisztus által azzal, hogy hűségesen gyakoroljuk sáfárságunkat?

¹⁵ Mi az elsődleges eredménye annak, ha képességeinket vagy adományainkat ily módon használjuk fel? Közelebb visz-e bennünket reménységünk teljes megvalósulásához? Igen, mert általa megvalósul a legfőbb dolog, amiért eredetileg Isten szolgálatát választottuk. Vagyis: „Hogy Istené legyen a dicsőség mindenben, Jézus Krisztus által.” (1Pét 4:11b) Amikor jó cselekedeteket végzünk a Bibliával összhangban, Krisztust dicsőítjük, mert őáltala állunk Isten előtt a megmentés kilátásával. És Istent is dicsőítjük, mert ő volt a Kezdeményező Fia elküldésében; amikor tehát Krisztust dicsőítjük, Istent is dicsőítjük.

HOGYAN VÁLNAK JAVUNKRA A SZENVEDÉSEK?

16. Miért lehet a kereszténynek oka az örömre, még ha nyomással vagy üldözéssel néz is szembe?

¹⁶ Ez az életút dicsőséget szerez mind Jehova Istennek, mind az ő Fiának, Jézus Krisztusnak, nekünk pedig örömet most az ő szolgálatukban. Ez az ismeret megelégedetté és vidámmá tehet bennünket. Számtalan nyomás nehezedhet ránk, sőt nehézségek és üldözések is jöhetnek, de mindezek ellenére meg tudjuk őrizni a boldogságunkat életutunk során. Péter apostol mindkét levelében sokat beszél a szenvedésről; az okáról, a céljáról és a kimeneteléről, ha hűségesen kitartunk benne. Korabeli keresztény társainak írt reménységükről és a védelemről, melyet Istentől kapnak, ezt mondva: „Nagyon örültök ennek a ténynek, még ha jelenleg egy kis időre, ha kell, különféle megpróbáltatások miatt megszomorodtok is, hogy a hitetek kipróbált minősége, amely sokkal értékesebb a tűzben ugyan kipróbált, mégis veszendő aranynál, méltó legyen dicséretre, dicsőségre és tiszteletre a Jézus Krisztus megnyilvánulásakor.” — 1Pét 1:6, 7.

17, 18. a) Miért mondja azt Péter apostol a keresztényi szenvedésről szólva, hogy „ha az Isten akarata azt megkívánja”? b) Pál apostolhoz hasonlóan, hogyan kell a kereszténynek ma is tekintenie a szenvedést, amely a választáshoz való szilárd ragaszkodás miatt jön?

¹⁷ Péter, az első levelének harmadik fejezetében a keresztény szenvedésére hívja fel a figyelmet és ezt mondja: „Mert jobb jót cselekedve szenvednetek, ha az Isten akarata azt megkívánja, mintsem gonoszt cselekedve.” (v. 17) Miért mondja az ilyen szenvedésről, hogy „ha az Isten akarata azt megkívánja”? Megmagyarázza: „Szeretteim, ne jöjjetek zavarba a köztetek levő lángolás miatt, ami próbaként történik meg veletek, mintha valami különös dolog érne titeket. Ellenkezőleg, továbbra is örüljetek, mivelhogy részesei vagytok a Krisztus szenvedéseinek, hogy a dicsőségének megnyilvánulásakor is örülhessetek és túláradó örömötök lehessen. Boldogok vagytok, ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert a dicsőség szelleme, sőt az Isten szelleme nyugszik rajtatok.” — 1Pét 4:12–14; hasonlítsd össze a Cselekedetek 5:41, 42-vel!

¹⁸ Noha a keresztény jobban szereti, ha nem szenved és nem akar mindenáron mártír lenni, mégis boldog, ha szenvednie kell Mesterének, Krisztusnak hűséges követése miatt. A keresztényt nem érheti nagyobb megtiszteltetés annál, mint hogy meg kell halnia a hitéért. Pál apostol, mielőtt a Krisztus követésének útját választotta, amely sok szenvedéssel járt, olyan ember volt, aki a legragyogóbb kilátással rendelkezett hírnév, tisztelet és magas állás tekintetében. Figyeld meg, hogyan fejtette ki ezzel kapcsolatos érzéseit: „De ami nyereségem volt, azt veszteségnek tekintettem a Krisztusért. Igen, emiatt a valóságban veszteségnek tekintek minden dolgot a Jézus Krisztus, az én Uram ismeretének mindent felülmúló értékéért. Őérette hagytam elveszni minden dolgot, és azokat egy halom szemétnek tekintem, hogy elnyerhessem Krisztust . . . hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét és szenvedéseinek részese legyek, alávetve magamat az övéhez hasonló halálnak.” (Fil 3:7–10) Pál minden vonatkozásban hasonló akart lenni Krisztushoz, a legnagyobb dicsőségnek tekintette, ha a Krisztuséhoz hasonló halál elhívásában részesülhet.

19, 20. a) Milyen mértékig engedi meg Isten, hogy ilyen szenvedések jöjjenek az ő szolgáira? b) Hogyan szolgálhat az ellenség és üldöző haragja végső soron Isten dicséretére? c) Az Istentől megengedett üldözés mértékére vonatkozó milyen tényező bátoríthat kitartásra bennünket?

¹⁹ Azonkívül Péter nemcsak arra mutat rá, hogy lehetőség van a jutalomra, hanem arra is, hogy még ha Isten megengedi is a szenvedést, csak olyan mértékig engedi meg, amíg az nevelő és fegyelmező hatással van ránk, mégpedig olyan módon, amilyenre egyénileg szükségünk van. A zsoltáros ezt írta: „Még az ember haragja is dicsér téged.” (Zsolt 76:10, Károli: 76:11) Ha Isten megengedi, hogy az ember kitöltse rajtunk haragját, biztosak lehetünk abban, hogy a szenvedésünk, vagy halálunk jó ügyet szolgál. Ez nemcsak a mi nevelésünket szolgálja, hanem Isten azzal hiúsítja meg a gonoszok tervét, hogy mások dicsőítik Istent, amikor szemtanúi az ő nevéért hűségesen elviselt szenvedéseinknek. Azonfelül, a szenvedés viszonylag rövid ideig tartó és előbb-utóbb véget ér.

²⁰ Ezért Péter így vigasztalja a keresztényeket: „De miután egy kis ideig szenvedtetek, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki a Krisztussal egységben elhívott titeket örökké tartó dicsőségére, Ő maga fejezi majd be kiképzéseteket, Ő tesz szilárddá, Ő tesz erőssé titeket.” — 1Pét 5:10.

21. a) Milyen személyes kérdéseket hasznos feltenni most magunknak? b) Mit hangsúlyoz Péter második levelének a végén?

²¹ Úgy érzed, hogy helyesen választottál, s hogy kitarthatsz ennél a választásodnál, nem csupán az elkövetkezendő dolgok tétlen elviselésével, hanem tevékeny szolgálattal is? Kész vagy-e erőfeszítést tenni, hogy adottságaidat testvéreid javára használd fel? Vágyat, sőt buzgóságot érzel-e arra, hogy segíts másoknak is megismerni a „jó hírt” és ugyanúgy választani, ahogy te választottál? És kész vagy-e segíteni nekik, hogy szilárdak maradjanak választásuk követésében? Péter így vigasztal és erősít minket második levelének zárószavaiban: „Ti azonban, szeretteim, minthogy ezeket előre tudjátok, vigyázzatok, nehogy a törvénnyel dacolók tévelygései elragadjanak benneteket és elveszítsétek állhatatosságotokat. Nem, hanem továbbra is gyarapodjatok a mi Urunk és megmentőnk, Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvességében és ismeretében. Övé [legyen] a dicsőség mind most, mind az örökkévalóság napjáig.” — 2Pét 3:17, 18.