Hatásosan érvelsz-e az Írásokból?
„Pál, szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton keresztül érvelt velük az Írásokból” (CSELEKEDETEK 17:2).
1. Miért értékes számunkra a Biblia?
MILYEN értékes az Isten Szava! Választ ad a leglényegesebb kérdésekre, amelyekre semmiféle más forrásból nem kaphatunk választ. A Biblia nem olyasmit tartalmaz, ami csupán valamilyen másfajta vélemény az életről; a Biblia maga az igazság. Jehova azt mondja el nekünk az ő Szavában, amit megkövetel tőlünk, az ő követelményei pedig mind a javunkat szolgálják (Zsoltárok 19:7–11, [19:8–12, Károli]; Ésaiás 48:17).
2. a) Amikor másoknak tanúskodunk, hogyan véshetjük jól az elméjükbe az üzenetünk forrását? b) Milyen kérdéseket kell megvizsgálnunk személy szerint?
2 Mivel Jehova Tanúi meg vannak győződve arról, hogy a Biblia igazán Istentől ered, és amit tartalmaz, annak kellő ereje van ahhoz, hogy a jóra befolyásolja az embereket, ezért melegen ajánlják másoknak is (Zsidók 4:12). Amikor részt vesznek a nyilvános szolgálatban, a Tanúk azt szeretnék megértetni az emberekkel, hogy az általuk hirdetett üzenet nem tőlük ered, hanem az teljesen Isten Szava. Ezért közvetlenül a Bibliát használják fel, és amikor csak lehetséges, felolvasnak belőle. Te magad is így használod a Bibliát? Képes vagy rá, hogy az Írásokból érvelj az őszinte embereknek, éspedig oly módon, hogy képesek legyenek megérteni és elfogadni a Biblia tanítását? (2Timótheus 2:15).
3., 4. a) Hogyan nyert hangsúlyt Jeremiás idejében annak a fontossága, hogy Isten saját szavait szóljuk? b) Kihez és mihez akarjuk irányítani azokat az embereket, akiket tanítunk?
3 Jeremiás próféta idejében jól kidomborodott, mennyire fontos azt közölni az emberekkel, amit Isten mond, ahelyett, hogy a saját véleményünket mondanánk el nekik. Az a történelmi időszak prófétai jellegű volt a mi időnk szempontjából. A próféták többsége Jeruzsálemben akkor olyan kijelentéseket tett, amelyeket az ő felfogásuk szerint az emberek hallani akartak, és nem hirdették lojálisan Jehova szavát. Ezért Jehova így nyilatkozott róluk: „Saját látomásukat beszélik, nem azt, ami Jehova szájából való.” Majd erőteljesen hozzátette: „Az, akinél az én beszédem van, az igazsághoz hűen szólja az én beszédemet” (Jeremiás 23:16–28).
4 Jeremiás ’az igazsághoz hűen szólta Jehova beszédét’. Mi is kötelezve kell éreznünk magunkat arra, hogy amikor másokat tanítunk, szigorúan az Írásokhoz ragaszkodjunk. Mi nem akarjuk, hogy az emberek a mi tanítványaink legyenek. Mi azt szeretnénk, ha Jehova imádóivá lennének, Jézus Krisztus nyomdokában járnának, és nagyra értékelnék azt a szervezetet, amely által Jehova ma az ő szolgáit vezeti. (Vö. 1Korinthus 1:11–13; 3:5–7.)
5. Hogyan ad útmutatást a János 7:16–18. verse a) a véneknek? b) mindazoknak, akik részt vesznek a szántóföldi szolgálatban?
5 Maga Jézus mondta: „Amit én tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész az ő akaratát cselekedni, az felismeri, hogy a tanítás Istentől van-e, vagy én magamból beszélek. Aki magából beszél, az a saját dicsőségét keresi” (János 7:16–18). Még a tökéletes Isten Fia is óvakodott attól, hogy saját magából beszéljen. Mennyivel inkább kell óvakodnunk nekünk! Igen helyes tehát, ha a vének ’szilárdan ragaszkodnak a megbízható beszédhez’ a művészi fokon végzett tanításban! (Titus 1:9). És mennyire helyénvaló a 2Timótheus 4:2-ben olvasható tanács is: „Prédikáld a Szót!” Ez az irányadó mérték, amelyhez mindenkinek igazodnia kell a gyülekezetben, és amikor részt vesz a szántóföldi szolgálatban.
6. Mire van még általában szükség azon kívül, hogy felolvassuk a bibliaverseket a Bibliából? Szemléltesd ezt.
6 Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak fel kell olvasnunk néhány verset a Bibliából és semmi mást nem kell mondanunk. Ahhoz, hogy az emberek fel tudják fogni a bibliaszövegek világos értelmét, fontos, hogy megértsék azok alkalmazását. Így volt ez az etióp eunuch esetében is, akire a Cselekedetek 8:26–38 utal. Az a férfi az Ésaiás próféciáját olvasta, de nem értette annak jelentését. Ámde amikor a kérdéseire választ kapott, és amikor felfogta annak jelentését, amit olvasott, s rájött, hogy az személy szerint is érinti őt, kereszténnyé lett. Ugyanilyen segítséget kell nyújtanunk ma azoknak, akik az igazságot keresik, és mindig gondosan kell ügyelnünk arra, hogy helyesen kezeljük az igazság szavát.
Hogyan használta Jézus az Írásokat
7. Kinek a példája segíthet nekünk kiemelkedő módon abban, hogy tökéletesítsük érvelési képességünket az Írásokból?
7 Jézus Krisztus mutatta a legjobb példát abból, hogyan lehet hatásosan felhasználni az Írásokat (Máté 7:28, 29; János 7:45, 46). Ha elemezzük tanítási módszerét, képesek leszünk megjavítani érvelési módszerünket az Írások felhasználásával. Vegyük például a következő esetet:
8. a) Milyen kérdést tett fel Jézusnak egy férfi, aki „jártas volt a Törvényben”? b) Hogyan válaszolt Jézus a kérdésre, és miért éppen úgy?
8 A Lukács 10. fejezet 25–28. versében egy bizonyos férfiúról olvashatunk, aki „a Törvényben jártas” volt, és aki próbára akarta tenni Jézust, ezért megkérdezte tőle: „Tanító, mit kell tennem, hogy örököljem az örökké tartó életet?” Te mit válaszoltál volna? De vajon mit válaszolt Jézus? Adhatott volna közvetlen választ is, méghozzá minden nehézség nélkül, ámde tisztában volt azzal, hogy annak a férfinak már határozott nézőpontja volt abban a kérdésben. Ezért Jézus azt kérdezte tőle, hogy ő mit válaszolna erre a kérdésre. Ezt mondta neki: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan olvasod?” A férfi így válaszolt: „ ’Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, minden erőddel és teljes elméddel’ és ’szeresd felebarátodat, mint önmagadat. ’ ” Jézus így szólt: „Helyesen válaszoltál”, majd pedig a 3Mózes 18:5. versének egy bizonyos részét boncolgatva ezt mondta: „Tégy így, és életet nyersz! ” Egy másik alkalommal maga Jézus idézte a két parancsolatot válaszul egy kérdésre (Márk 12:28–31). Ezúttal azonban az a férfi, akivel Jézus beszélt, ismerte a mózesi Törvényt, és nyilván azt akarta tudni, hogy Jézus egyetért-e azzal, amit ő a Törvényből megtanult. Jézus meghagyta neki azt az örömérzést, hogy maga válaszolhasson a kérdésére.
9. a) Mit tett Jézus azért, hogy az a férfi jobban felfoghassa az Írások értelmét, amelyeket idézett? b) Miért volt eredményes ez a módszer?
9 Az a férfi azonban nem fogta fel az általa idézett írások teljes értelmét. Mivel ’igazolni akarta magát’, ezt mondta Jézusnak: „De ki az én felebarátom?” Jézus válaszul nem idézett több írásszöveget. Sőt egyszerű definiciót sem adott az illetőnek, amit az esetleg kifogásolhatott volna. Inkább szemléltetést alkalmazott — kitűnő szemléltetést, amely valóban megfelelt az illető egyén szükségleteinek; olyan szemléltetést, amely segített neki abban, hogy saját maga érveljen az adott írásszöveg jelentésével kapcsolatban. Jézus egy barátságos, felebaráti érzelmű szamaritánusról beszélt, aki segítségére sietett a kirabolt és megvert utasnak, akin egy pap, majd később egy lévita sem segített. Ez a szemléltetés a „felebarát” kifejezést olyan megvilágításba helyezte és olyan értelmet adott annak, amit az a férfi azelőtt sohase hallott, és amely most arra szolgált, hogy eljusson a szívéig. Jézus befejezésül még egy kérdést is feltett, hogy meggyőződjön róla: vajon a férfi valóban megértette-e a lényeget, majd pedig arra buzdította őt, hogy a saját életében is alkalmazza azt, amiről beszéltek (Lukács 10:29–37).
10. a) Mit tanulhatunk Jézus tanítási módszeréből? b) Hogyan alkalmazhatunk néhány itt említett szempontot, amikor a jelenlegi beszélgetési témát használjuk a szántóföldi szolgálatban?
10 Mit tanulhatunk ebből a tanítási módszerből? Megfigyelted-e a következőket? 1.) Jézus az Írásokra irányította a figyelmet és onnan adott választ a férfi bevezető kérdésére. 2.) Arra szólította fel a férfit, hogy a saját érzéseit és véleményét juttassa kifejezésre, és melegen megdicsérte az értelmes válaszért, amit adott. 3.) Jézus biztos volt abban, hogy a kérdés és az írásszövegek közötti összefüggés kellőképpen megvilágításba került, ahogyan azt a 28. vers megmutatja. 4.) Egy szívhez szóló szemléltetést használt, hogy biztos legyen abban: az a férfi nem téveszti szem elől a válasz valódi jelentését. Ha ezt a mintát követjük, az nagy segítséget jelent majd abban, hogy hatásosan érveljünk másoknak az Írásokból.
„Tanító, jól beszéltél”
11. a) Milyen jól irányzott választ adott Jézus a szadduceusoknak, amikor azok kérdést intéztek hozzá a feltámadással kapcsolatos házasság tekintetében? b) Miért nem elégedett meg ezzel Jézus?
11 Isten Szavának hatásos felhasználásának újabb kiemelkedő példáját olvashatjuk a Lukács 20. fejezet 27–40. verseiben. Néhány szadduceus kérdést tett fel Jézusnak. Olyan helyzetet tártak Jézus elé, amelyről azt gondolták, hogy megmutatja, milyen ostobaság azt hinni, hogy a halottak újra élhetnek. Egy asszonyról beszéltek, akinek hét férje volt egymás után. „Melyiküké lesz az asszony a feltámadáskor?” — kérdezték. Jézus válasza nyilván nem olyan volt, mint amire számítottak. Természetesen sohasem gondoltak arra a lehetőségre, hogy a feltámadottak nem házasodnak, hanem ebben a tekintetben olyanok lesznek, mint az angyalok. De ennél többre volt szükség ahhoz, hogy a válasz meggyőző legyen.
12. a) Milyen érveléssel támasztotta alá Jézus a feltámadásban való hitet? b) Miért volt az különösen helyénvaló a szadduceusok esetében?
12 Jézus tisztában volt azzal, hogy a szadduceusok valódi problémája nem az volt, hogy nem hittek a feltámadásban. Ezért különleges figyelmet fordított az igazi nehézségre. Érvelését Mózes írásaiból merítette, a 2Mózes 3:6-ból, amiben a szadduceusok bevallottan hittek. Jézus így érvelt: „Hogy azonban a halottak feltámadnak, azt maga Mózes is feltárta a csipkebokorról szóló beszámolójában, amikor Jehovát ’Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ nevezte.” De vajon megláthatták-e a szadduceusok ezekből a szavakból a feltámadásra történő utalást? Addig nem, ameddig Jézus hozzá nem tette: „Ő nem a halottak, hanem az élők Istene, mert ezek mind élők őelőtte. ” Nyilvánvaló, hogy az élettelen tárgyaknak és embereknek lehet Teremtőjük, de csakis élő embereknek lehet Istenük, vagyis olyan valaki, aki a vallásos tiszteletük, imádatuk tárgya. Ha Ábrahám, Izsák, és Jákob egyszerűen halottak lennének, akiket eltemettek, és semmiféle kilátásuk nem lenne további életre, Jehova azt mondhatta volna Mózesnek: ’Én az Istenük voltam. ’ De ő nem ezt mondta. Miután hallották, hogyan érvelt Jézus az Írásokból ebben a kérdésben, nem csoda, ha az írástudók közül többen így válaszoltak rá: „Tanító, jól beszéltél. ”
13. Milyen itt elhangzott javaslatok segítenek nekünk abban, hogy kifejlesszük az Írásokból való érvelési képességünket? Magyarázd meg, miért érzed annyira fontosnak valamennyi javaslatot.
13 Hogyan szerezhetnél, majd pedig hogyan fejleszthetnél ki még alaposabban hasonló érvelési képességet az Írásokból? Egy sor fontos dolgot kell figyelembe venni: 1.) Alaposan ismerned kell az Írásokat. Rendszeres személyes tanulmányozás, a gyülekezeti összejövetelek rendszeres látogatása fontos tényezők az ismeret elsajátítása terén. 2.) Időt kell fordítanod az elmélkedésre, elmédben fel kell kutatnod a különféle szempontokat és ki kell építened az azokkal kapcsolatos értékelést. 3.) Amikor tanulsz, ne csupán az írásszövegek magyarázatát keresd, hanem a magyarázatok bibliai okait is. Készíts ezekről jegyzeteket az olyan szövegekhez, amelyeket meg akarsz magyarázni. 4.) Vizsgáld meg, hogyan magyaráznád meg az írásszövegeket különféle típusú egyéneknek. 5.) Gondold át, hogyan tudnád ábrázolni, szemléltetni az egyes pontokat. Mindez igen értékes annak a képességnek az ápolásában, amellyel azután érvelni tudsz majd az Írásokból.
A hallgatósághoz igazodó érvelés
14. Pál apostol tanítási módszerének milyen jellegzetességeire hívja fel a figyelmünket a Cselekedetek 17:2, 3. verse?
14 Pál apostol szintén kiváló tanító volt, akitől sokat tanulhatunk. Egy ideig Lukács, az orvos volt az útitársa, és figyelemre méltó leírást adott Pál tevékenységéről. Tudósításában ezt olvassuk: „Megérkeztek Thessalonikába, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. Így Pál, szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül érvelt velük az Írásokból, megmagyarázva és utalásokkal bebizonyítva nekik, hogy Krisztusnak szükséges volt szenvedni és a halálból feltámadni, majd így szólt: ’Ez a Krisztus az a Jézus, akit én hirdetek nektek. ’ ” És mi lett az eredmény? Jehova megáldotta Pál erőfeszítéseit. „Néhányan hívőkké lettek közülük . . ., ugyanúgy sok görög is, aki imádta Istent, és nem kevesen az előkelő asszonyok közül. ” Pál tanítási módszere különösen figyelmet érdemel: Ő nem csupán felolvasta az Írásokat; érvelt is belőlük, és érvelését a hallgatósághoz alkalmazta. Nemcsak egyszerűen elmondta nekik a jó hírt, hanem meg is magyarázta és bizonyítékokat sorolt fel Isten ihletett Szavából (Cselekedetek 17:1–4). Vegyünk most szemügyre két példát Pál tanítási módszeréből:
15. a) Amikor Pál a pizidiai Antiokhiában zsidó hallgatóság előtt beszélt, hogyan igyekezett közös alapot teremteni a beszélgetéshez? b) Miért gondolod, hogy fontos a tanúskodásunkhoz a közös alap megteremtése?
15 A Cselekedetek 13:16–41-ben egy beszédről olvashatunk, amelyet Pál tartott a pizidiai Antiokhiában zsidókból álló hallgatóság előtt. Először megpróbált közös alapot találni a hallgatósággal. (Lásd a 16, 17. verset.) Vajon miért tette ezt? Mert ez segített nekik abban, hogy hajlandók legyenek érvelni abban a tárgykörben, amiről beszélni akart nekik. Nem úgy mutatkozott be, mint a keresztény gyülekezet tagja, akinek Jézus Krisztussal kapcsolatos üzenetet kell elmondania. Zsidókhoz szólt, ezért számításba vette gondolkodásmódjukat. Tudomásul vette, hogy a hallgatósága olyan emberekből áll, akik istenfélő emberek, és jelezte nekik, hogy ő maga is, mint a legtöbb hallgatója, héber származású. Röviden áttekintette velük Izrael történetének fontosabb részeit. De vajon hogyan tartotta meg velük később is a közös alapot, amikor Jézus Krisztusról beszélt?
16. Hogyan tartotta meg Pál ezt a közös alapot mindvégig, amikor a zsidóknak Jézusról beszélt?
16 Pál úgy mutatta be Jézust mint Dávid leszármazottját, és mint akit Alámerítő János is azonosított, vagyis az a személy, akit a nép Isten prófétájának ismert el (Cselekedetek 13:22–25; Lukács 20:4–6). Pál azonban tudta: hallgatósága tisztában van vele, hogy Jézust a jeruzsálemi uralkodó osztály elvetette, ezért ő maga hozta fel ezt a dolgot, és megmagyarázta, hogy Jézus elutasítása és kivégzése éppen a prófécia beteljesedéseként történt (Cselekedetek 13:27–29). Rámutatott, hogy azután maga Isten lépett közbe Jézus érdekében, amikor feltámasztotta a halottak közül, és a zsidók közül is voltak olyanok, akik szemtanúi lehettek annak a ténynek, hogy Jézus valóban feltámadt (Cselekedetek 13:30, 31). Pál jól tudta, hogy ez sokak számára nehezen elfogadható dolog lehet, ezért megmagyarázta, hogy amiről beszélt, az nem más, mint „az ősatyáknak tett ígéret jó híre”. Kimutatta ezt azzal, hogy idézett előbb a Zsoltárok 2:7-ből, majd az Ésaiás 55:3-ból, végül pedig a Zsoltárok 16:10-ből. Az utóbbi írásszövegből érvelve megmutatta, hogy az nem teljesedhetett be Dávidon, mert ő igenis „rothadást látott”. Tehát olyan valakire kell vonatkoznia, aki „nem látott rothadást”, mivel Isten feltámasztotta a halottak közül (Cselekedetek 13:32–37). Ennél a pontnál Pál olyan befejezést használt, amely tettekre indítja az embereket. Tudta, mennyire létfontosságú a hallgatói számára, hogy komolyan vegyék, amit hallottak. Sokan kedvező módon reagáltak is rá (Cselekedetek 13:38–43).
17. a) Miért adta elő egészen másként a dolgokat Pál Athénban? b) Mit tanulhatunk abból, ahogyan annál az alkalomnál beszélt?
17 Amikor nem-zsidó hallgatóság előtt beszélt, Pál akkor is hasonló tanítási módszert alkalmazott. Például a görögországi Athénban, az Areopaguson a körülményekhez és az athéniak gondolkodásmódjához alkalmazta szavait. Azon igyekezett, hogy közös alapot találjon a hallgatósággal, ezért megdicsérte őket, mint vallásos érzületű embereket. Megemlítette, hogy látott egy oltárt a városukban a következő felirattal: „Az ismeretlen Istennek.” Ez az Isten az, jelentette ki Pál, akit ő hirdet (Cselekedetek 17:22, 23). Ez után versről versre magyarázni kezdett bizonyos írásszövegeket, és ezen az alapon kezdett érveket felsorakoztatni. Miután némi ismerettel rendelkezett a görög irodalom terén is, Pál idézte egyik költőjüket, nem mintha számára az szaktekintély lett volna, hanem annak bizonyítására, hogy az éppen megvitatott dolgot a saját irodalmuk is elismerte. Az eredmény az lett, hogy néhányan hívőkké lettek (Cselekedetek 17:24–31, 34).
18. Hogyan érhetünk el jó eredményt abbeli erőfeszítéseink során, hogy helyesen érveljünk mások előtt az Írásokból?
18 A jó hír, amelyet Pál Athénban hirdetett, azonos volt azzal az üzenettel, amelyet Antiokhiában tárt az emberek elé. Az előadási stílusban voltak azonban különbségek, mivel Pál felismerte, hogy erre szükség van az érvelés szempontjából. Elég alaposan ügyelt arra, hogy megfelelő erőfeszítéseket tegyen ennek érdekében. És erőfeszítései meg is hozták a jó eredményt. Bárcsak mi is megtennénk a szükséges erőfeszítéseket és Isten áldását kérnénk az erőfeszítéseinkre, hogy úgy érvelhessünk az Írásokból, hogy mindenfajta embernek felkínálhassuk a jó hírt! (1Korinthus 9:19–23).
Mit is tanultunk?
◻ Miért fontos, hogy közvetlenül a Bibliát használjuk a szolgálatunkban?
◻ Milyen nagyszerű tanítási alapelvekről ad szemléltetést a Lukács 10:25–37. verse?
◻ Milyen szokások segíthetnek kifejleszteni azt a képességünket, hogy az Írásokból érveljünk?
◻ Milyen mértékben befolyásolja az emberek előélete azt, hogy milyen módon igyekezzünk érvelni velük?