Jehova szava győzedelmeskedik!
„Jehova szava így erőteljesen terjedt mindenütt és győzedelmeskedett” (CSELEKEDETEK 19:20).
1. Milyen témakört ölel fel az Apostolok cselekedeteinek ez a tanulmányozása?
JEHOVA megnyitotta a tevékenység kapuját. Különösen Pál, a „nemzetek apostola” vitte előre a munkát (Róma 11:13). Természetes, hogy amikor folytatjuk az Apostolok cselekedeteinek tanulmányozását, ott találjuk őt a felvillanyozó missziós útjainak végzése közben (Cselekedetek 16:6-19:41).
2. a) Hogyan szolgált Pál mint isteni ihletésű író i. sz. 50 és 56 között? b) Mi történt, amivel Isten megáldotta Pál és mások munkáját?
2 Pál egyúttal isteni ihletésű író is volt. Körülbelül i. sz. 50-től 56-ig Korinthusból megírta a Thessalonikaiakhoz írott első és második levelét, ugyanabból a városból vagy a szíriai Antiókhiából a Galatákhoz írott levelét, Efézusból a Korinthusiakhoz írott első levelét, Macedóniából a Korinthusiakhoz írott második levelét és Korinthusból a Rómaiakhoz írott levelét. Mivel Isten megáldotta Pál szolgálatát és másokét is, „Jehova szava így erőteljesen terjedt mindenütt és győzedelmeskedett” (Cselekedetek 19:20).
Ázsiából Európába
3. Hogyan mutattak Pál és társai jó példát a szent szellem vezetésének elfogadásában?
3 Pál és társai nagyṣzerű példát mutattak abban, hogyan kell elfogadni a szent szellem vezetését (16:6–10). A szellem, talán hallható kinyilatkoztatások, álmok vagy látomások által meggátolta őket abban, hogy Ázsia kerületében és Bithínia tartományában prédikáljanak, ahová később jutott el a jó hír (Cselekedetek 18:18–21; 1Péter 1:1, 2). Vajon miért zárta el a szellem az utat a korábbi bejutás elől? Kevés volt a munkás és a szellem termékenyebb területekre irányította őket, Európába. Napjainkban is, ha egy bizonyos területre vezető út zárva van, Jehova Tanúi másutt prédikálnak, abban a biztos tudatban, hogy Isten szelleme elvezeti őket a juhszerű egyénekhez.
4. Hogyan reagált Pál a macedón férfi segélykérésére, akit látomásban látott?
4 Pál és társai tehát ’elmentek’ Misia mellett, a kis-ázsiai területen, kihagyva azt mint missziós szántóföldet. Pál egy látomásban látott egy macedón férfit, aki segítségért könyörgött. A misszionáriusok tehát előbb a Balkán-félszigeten levő Macedóniába mentek. Jehova Tanúi napjainkban szintén ott szolgálnak, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre.
5. a) Miért mondhatjuk, hogy Jehova szava győzedelmeskedett Filippiben? b) Hogyan hasonlít ma sok Tanú Lídiához?
5 Jehova szava Macedóniában is győzedelmeskedett (16:11–15). Filippiben, ebben a főleg római állampolgárok által lakott telepes-városban valószínűleg kevés zsidó volt, és nem volt zsinagógájuk. Ezért a testvérek kimentek a városból egy folyó melletti „imahelyre”. Az ott levő személyek közt volt Lídia, aki valószínűleg Thiatirából, a festékiparáról híres kis-ázsiai városból származó zsidó prozelita volt. Bíborfestékkel vagy bíborral festett ruhaszövettel és ruhákkal kereskedett. Miután Lídia és háznépe alámerítkezett, oly buzgón ajánlotta fel vendégszeretetét, hogy Lukács ezt írta róla: „Szinte rábeszélt, hogy jöjjünk.” Manapság is hálásak vagyunk az ilyen testvérnőkért.
Egy börtönőr hívővé lesz
6. Hogyan okozta a démoni tevékenység Pál és Silás börtönbe vetését Filippiben?
6 Sátánt nyilvánvalóan dühítette a Filippiben elért szellemi előmenetel, mert az ottani démoni tevékenység következtében Pált és Silást börtöbe vetették (16:16–24). Egy lány, akiben „a jóslás démona” (betű szerint „pitonszellem”) volt, napokon át követte őket. A démon talán pythiai Apollót személyesítette meg, azt az istent, aki feltételezés szerint egy pyʹthon nevű kígyót ölt meg. A lány óriási hasznot hozott gazdáinak a jövendőmondás művészetének gyakorlásával. Nos, talán megmondta a földműveseknek, hogy mikor ültessék el a növényeket; a lányoknak, hogy mikor menjenek férjhez; a bányászoknak, hogy hol kutassanak arany után. Kitartóan követte a testvéreket és ezt kiáltozta: „Ezek a férfiak a legfelségesebb Isten rabszolgái, akik a megmentés útját hirdetik nektek.” A démon talán azért mondatta ezt vele, hogy azt a látszatot keltse, mintha jövendőmondásai isteni ihletésűek volnának, de a démonoknak nem volt joguk kijelentéseket tenni Jehováról és a megmentésről való gondoskodásáról. Amikor Pál megunta a zaklatást, Jézus nevében kiűzte a démont. A lány gazdái, látva, hogy tönkrement az üzletük, Pált és Silást a piactérre hurcolták és megbotozták (2Korinthus 11:25). Azután börtönbe vetették őket, a lábaikat kalodába zárva. Az effajta eszközt úgy lehetett beállítani, hogy a fogoly lábszárait erővel távol tartsa egymástól, ami nagy fájdalmat okozott.
7. Hogyan eredményezett áldásokat Filippiben Pál és Silás bebörtönzése?
7 Ez a bebörtönözés a börtönőrnek és családjának nagy áldást hozott (16:25–40). Éjfél körül Pál és Silás éppen imádkozott és Istent dicsőítő énekeket énekelt, abban a biztos tudatban, hogy Isten velük van (Zsoltárok 42:8 [42:9, Károli]). Hirtelen egy földrengés kivetette helyükből az ajtókat és elszakította összes bilincseiket, amelyek kifordultak a gerendákból vagy a falakból. A börtönőr attól való félelmében, hogy a rabok szökése miatt halálbüntetés vár rá, éppen öngyilkosságot akart elkövetni, amikor Pál rákiáltott: „Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!” A börtönőr kivezette Pált és Silást a börtönből és megkérdezte tőlük, hogyan menekülhetne meg. „Higgyél az Úr Jézusban” — hangzott a válasz. Miután hallotta Jehova beszédét „ő és az övéi késedelem nélkül alámerítkeztek”. Micsoda öröm lehetett ez mindannyiuknak!
8. Milyen intézkedéseket tettek a filippibeli városi tisztviselők, és mi történhetett volna, ha nyilvánosan elismerik a tévedésüket?
8 Másnap üzenet érkezett az elöljáróktól, hogy bocsássák szabadon Pált és Silást. De Pál ezt mondta: ’Elítéletlenül megvertek minket, római polgárokat, és börtönbe vetettek. Most titokban akarnak kiűzni bennünket? Jöjjenek ide és vezessenek ki.’ Ha a vezetők nyilvánosság előtt elismerik tévedésüket, talán vonakodnak majd más keresztényeket megverni és börtönbe zárni. Mivel nem volt joguk kiutasítani római polgárokat, az elöljárók eljöttek és kérlelni kezdték a testvéreket, hogy távozzanak, de ők csak akkor engedtek a kérésnek, miután bátorították hívőtársaikat. Hasonló érdek indítja ma is a Vezető Testület tagjait arra, hogy meglátogassák és buzdítsák Isten népét világszerte.
Jehova szava győzedelmeskedik Thessalonikában és Bereában
9. Milyen módszerrel ’magyarázta és bizonyította’ Pál, hogy a Messiásnak szenvednie kellett és fel kellett támadnia, amely módszert Jehova Tanúi ma is használnak?
9 Jehova szava ezután Thessalonikában, Macedónia fővárosában és legnagyobb tengeri kikötőjében győzedelmeskedett (17:1–9). Pál ott vitába szállt a zsidókkal „megmagyarázva és bebizonyítva”, hogy a Messiásnak szenvednie kellett és fel kellett támadnia a halottak közül. (Pál ezt úgy bizonyította be, hogy összevetette a próféciákat a beteljesedőben levő eseményekkel, ahogyan Jehova Tanúi teszik.) Ezért néhányan a zsidók közül, több prozelita és mások is hívőkké lettek. Amikor néhány irigykedő zsidó csőcseléket gyűjtött egybe, de képtelen volt megtalálni Pált és Silást, megragadták Jásont és más testvéreket és a város elöljárói elé hurcolták azzal vádolva őket, hogy lázítanak, ami hamis vád volt, s amit ma is gyakran felhoznak Jehova népe ellen. A testvéreket azonban „kellő óvadék” ellenében elbocsátották.
10. Milyen értelemben ’vizsgálták gondosan’ az Írásokat a bereai zsidók?
10 Pál és Silás ezután Berea városába ment (17:10–15). Ott a zsidók ’gondosan megvizsgálták’ az Írásokat, ahogy Jehova Tanúi napjainkban is erre buzdítják az embereket. A bereaiak nem kételkedtek Pál szavában, de kutatásokat végeztek, hogy megállapítsák, Jézus volt a Messiás. És az eredmény? Sok zsidó és néhány görög (talán prozeliták voltak) hívővé lett. Amikor a thessalonikai zsidók fellázították a tömeget, a testvérek a tengerpartra kísérték Pált, ahonnan ő és néhányan a vele utazók közül elhajóztak Pireusba, Athén kikötővárosába.
Jehova szava Athénban is győzedelmeskedik
11. a) Hogyan tanúskodott Pál félelem nélkül Athénban, de kik szálltak szembe vele ellenérvekkel? b) Mit akartak némelyek mondani, akik Pált „csacsogó”-nak nevezték?
11 Bátor tanúskodásra került sor Athénban is (17:16–21). Mivel Pál Jézusról és a feltámadásról beszélt, a filozófusok ellene szegültek. Közülük némelyek epikureusok voltak, akik az élvezeteket hangsúlyozták. Mások sztoikusok voltak, akik viszont az önfegyelem fontosságát emelték ki. „Mit akarhat ez a csacsogó mondani?” — kérdezték némelyek. A „csacsogó” szó (betű szerinti jelentése: „magcsipegető”) azt sugallja, hogy szerintük Pál — miként a magokat felcsipegető madár — felcsipegetett és fukar módon osztogatott ugyan némi ismeretet, de hiányzott nála a bölcsesség. Mások ezt mondták: „Idegen istenségek hirdetőjének látszik.” Pált nemsokára az Areopágusra (Mars-dombra) kísérték, ahol az Akropolisz közelében ülésezett a szabadtéri legfelső bíróság.
12. a) Milyen beszédképesítések nyilvánulnak meg Pál areopágusi beszédében? b) Milyen lényeges dolgokat mondott el Pál Istenről és milyen eredménnyel?
12 Pál areopágusi beszéde a kitűnő bevezetés, a logikus okfejtés, a meggyőző érvelés kiváló példája; ezeket a beszédképesítéseket tanítják egyébként Jehova Tanúi Teokratikus Szolgálati Iskoláján (17:22–34). Pál azt mondta, hogy az athéniak vallásosabbak más embereknél. Nos, nekik még olyan oltáruk is volt, amelyre azt írták fel: „Az Ismeretlen Istennek”, talán azért, hogy egyetlen istenségről se feledkezzenek meg! Pál beszélt a Teremtőről, aki „egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét”, és „elrendelte a meghatározott időket és az emberek tartózkodásának kijelölt határait”, mint például, hogy mikor kell kiirtani a kánaánitákat (1Mózes 15:13–21; Dániel 2:21; 7:12). Ez az Isten megtalálható, „mert mi is az ő leszármazottai vagyunk” — mondta Pál arra utalva, hogy Jehova teremtette az embert, és költőiktől, Aratusztól és Kleantesztől idézett. Mint Isten leszármazottainak nem szabad azt gondolnunk, hogy a tökéletes Teremtő talán valamilyen tökéletlen ember által alkotott bálványhoz hasonló. Isten egykor elnézte az effajta tudatlanságot, de most azt mondja az emberiségnek, hogy mindenki térjen meg, mivel kitűzött egy napot, hogy megítélje az embereket az általa kinevezett Férfiú által. Mivel Pál „a Jézusról szóló jó hírt prédikálta”, hallgatói tudták, Krisztus ez a Bíró (Cselekedetek 17:18; János 5:22, 30). A megbánás emlegetése bosszantotta az epikureusokat; a görög filozófusok pedig szívesen fogadtak volna néhány megjegyzést a halhatatlanságról, de nem a halálról meg a feltámadásról. Nyilvánvaló, hogy azokhoz hasonlóan, akik napjainkban vállat vonnak a jó hírre, némelyek azt mondták: ’Majd még meghallgatunk téged erről máskor.’ Dionysius bíró azonban, és még néhányan hívőkké lettek.
Isten szava Korinthusban is győzedelmeskedik
13. Miből tartotta fenn magát Pál a szolgálata közben, és milyen mai párhuzamot találhatunk erre vonatkozóan?
13 Pál ezután Korinthusba, Akhája tartomány fővárosába ment (18:1–11). Ott találkozott Akvilával és Priscillával, akik akkor kerültek oda, amikor Claudius császár elrendelte, hogy azok a zsidók, akik nem római polgárok, hagyják el Rómát. Pál ennél a keresztény házaspárnál sátorkészítőként dolgozott, hogy létfenntartását biztosítsa a szolgálatához (1Korinthus 16:19; 2Korinthus 11:9). A kecskeszőrből készült durva szövetanyag kiszabása és megvarrása bizony kemény munka volt. Hasonló módon gondoskodnak anyagi szükségleteik kielégítéséről Jehova Tanúi is világi munkájukban, bár hivatásuk a szolgálat.
14. a) Mit tett Pál, amikor szembekerült Korinthusban a zsidók kitartó ellenállásával? b) Ki biztosította Pált afelől, hogy maradjon Korinthusban, és milyen irányításban részesül napjainkban is Jehova népe?
14 A korinthusi zsidók továbbra is gyalázkodva beszéltek, amikor Pál Jézus messiási szerepét hirdette. Ezért megrázta ruháit és ezzel rájuk hárította a felelősséget, azután pedig Titius Justus házában, aki valószínűleg római volt, kezdett összejöveteleket tartani. Sokan (köztük a zsinagóga korábbi elöljárója, Krispus és háznépe is) alámerített hívőkké lettek. Bár a zsidók ellenállása elgondolkoztatta Pált, hogy ott maradjon-e Korinthusban, minden kétsége szertefoszlott, amikor az Úr látomásban közölte vele: ’Ne félj. Továbbra is beszélj, mert én veled vagyok és senki sem fog neked ártani. Nekem sok emberem van ebben a városban.’ Ezért Pál továbbra is tanította az Isten beszédét egy év és hat hónapon át. Bár napjainkban Jehova népének nincsenek látomásai, mind az ima, mind a szent szellem vezetése segít nekik abban, hogy bölcsen döntsenek, amikor a Királyság-érdekekről van szó.
15. Mi történt, amikor Pált Gallio helytartó elé vezették?
15 A zsidók Junius Gallio helytartó elé vezették Pált (18:12–17). Azt állították, hogy Pál törvénysértő módon végzett hittérítő munkát —, ami hamis vád volt, és amelyet a görög valláspapok ma is felhoznak Jehova Tanúi ellen. Gallio tisztában volt azzal, hogy Pál nem volt bűnös semmiféle gonosztettben, és hogy a zsidók aligha törődtek Róma érdekeivel és törvényével, ezért elkergette őket. Amikor a szemlélők megverték Szosztenészt, a zsinagóga új elnökét, Gallio nem lépett közbe, mivel talán azt gondolta, hogy a Pál elleni csőcseléktámadás valószínű vezetője azt kapja, amit megérdemelt.
16. Miért volt elfogadható Pál számára, hogy levágassa a haját egy fogadalmával kapcsolatban?
16 Pál Kenkrea égei-tengeri kikötőből a kis-ázsiai Efézusba hajózott (18:18–22). Utazása előtt azonban ’levágatta a haját, mert fogadalma volt’. Nem tudjuk, akkor tette-e Pál a fogadalmat, amikor még nem volt Jézus követője, és azt sem, hogy ez az időpont fogadalmi időszaknak a kezdete vagy annak befejező része volt-e. A keresztények nincsenek a Törvény alatt, de a Törvényt Isten adta, és az szent, ezért semmi bűnös dolog nem volt az ilyen fogadalomban (Róma 6:14; 7:6, 12; Galata 5:18). Efézusban Pál érvelést folytatott a zsidókkal és megígérte nekik, hogy ha Isten is úgy akarja, még visszatér hozzájuk. (Ezt az ígéretét később be is váltotta.) A szíriai Antiókhiába való visszatérésével véget ért a második missziós utazás.
Jehova szava Efézusban is győzedelmeskedik
17. Milyen intézkedésre volt szükség a bemerítés tekintetében Apollós és mások esetében?
17 Pál nemsokára megkezdte harmadik missziós útját (i. sz. 52-56) (18:23–19:7). Közben Apollós Efézusban tanított Jézussal kapcsolatban, de csak a János alámerítését ismerte mint a Törvény ellen elkövetett bűnök megbánásának jelképét. Priscilla és Akvila „pontosabban kifejtették előtte az Isten útját”; valószínűleg megmagyarázták, hogy a Jézus szerinti alámerítkezés magában foglalta a személy teljes alámerítését a vízbe, valamint a szent szellem kitöltésének elnyerését. Miután a szent szellembe történt bemerítés i. sz. 33. pünkösdjén megtörtént, mindenkinek, aki a János bemerítésében részesült, újra be kellett merítkeznie a Jézus nevébe (Máté 3:11, 16; Cselekedetek 2:38). Később Efézusban körülbelül 12 zsidó férfit, aki a János bemerítésében részesült, „bemerítettek az Úr Jézus nevébe”; ez az egyetlen újrabemerítés, ami fel van jegyezve az Írásokban. Amikor Pál rájuk helyezte a kezét, megkapták a szent szellemet és az égi elfogadtatás csodálatos jelét — a nyelveken szólás és a prófétálás adományát.
18. Hol tanúskodott Pál, amíg Efézusban volt, és milyen eredménnyel végezte ezt?
18 Pál könnyen talált elfoglaltságot Efézusban, a mintegy 300 000 lakosú városban (19:8–10). Artemis istennőnek a városban található temploma egyike volt az ókori világ hét csodájának, a színház pedig 25 000 néző befogadására volt alkalmas. Pál a zsinagógában ’meggyőzést’ alkalmazott megcáfolhatatlan érveket sorakoztatva fel, de otthagyta őket, amikor némelyek gyalázkodóan beszéltek Az Útról, vagyis a Krisztusban való hitre alapozott életmódról. Pál két éven át naponta beszélt Tirannus iskolájában és „a szó” Ázsia egész tartományában elterjedt.
19. Mi történt Efézusban, aminek következményeként ’Jehova szava erőteljesen terjedt és győzedelmeskedett’?
19 Isten azzal mutatta meg, hogy helyesli Pál tevékenységét, hogy csodálatos gyógyításokra és démonok kiűzésére adott neki hatalmat (19:11–20). Skéva főpap hét fia azonban sikertelenül próbált kiűzni egy démont Jézus nevében, mert ők nem képviselték Istent és Krisztust. Nos, őket még meg is sebesítette a démontól megszállott férfi! Ez félelemmel töltötte el az embereket és „magasztalták az Úr Jézus nevét”. Sokan azok közül, akik hívőkké lettek, bevallották okkult szokásaikat és nyilvánosan elégették könyveiket, amelyek valószínűleg ráolvasásokat és varázsigéket tartalmaztak. „Ilymódon — írja Lukács — Jehova szava erőteljesen terjedt mindenütt és győzedelmeskedett.” Napjainkban Isten szolgái szintén segítenek az embereknek megszabadulni a démonizmustól (5Mózes 18:10–12).
A vallási türelmetlenség nem jár sikerrel
20. Miért szítottak lázadást az efézusi ezüstművesek, és hogyan végződött a dolog?
20 Jehova Tanúinak gyakran kellett szembenézni dühös tömegekkel, ahogyan az efézusi keresztényeknek is (19:21–41 [21–40, Károli]). Ahogy a hívők egyre szaporodtak, Demetrius és más ezüstművesek sok pénzt veszítettek, mert kevesebb ember vásárolt tőlük Artemisnek, a sokkeblű termékenység istennőnek ezüst szobrocskáiból. A Demetrius által fellázított tömeg megragadta Gájust és Aristárkhust, Pál két társát, és a színházba vonszolta őket, de a tanítványok nem engedték meg Pálnak, hogy ő is bemenjen oda. Sőt, az ünnepi játékok és látványosságok egyes rendezői is arra kérték Pált, hogy ne vállalja azt a kockázatot. Mintegy két órán át a tömeg állandóan ezt üvöltötte: „Nagy az efézusi Artemis!” Végül a városi jegyző (aki a városi vezetőség élén állt) azt mondta a kézműveseknek, hogy adják elő vádjaikat a helytartónak, akinek joga van bírói ítéletet hozni, vagy az ügyet a polgárok „népgyűlése” elé utalni. Máskülönben Róma azzal vádolhatná a népgyűlést, hogy lázadást okozott. Ezeket mondva elbocsátotta a tömeget.
21. Milyen módon áldotta meg Isten Pál munkáját, és hogyan áldja meg Jehova Tanúinak munkáját napjainkban?
21 Isten megsegítette Pált, hogy képes legyen szembenézni a különféle megpróbáltatásokkal, és megáldotta erőfeszítéseit, amelyekkel segíteni akart az embereknek, hogy elutasíthassák a vallási tévedéseket és elfogadják az igazságot. (Vö. Jeremiás 1:9, 10.) Milyen hálásak vagyunk, azért, hogy égi Atyánk a mi munkánkat is megáldja! Ahogy az első században, úgy napjainkban is elmondhatjuk: ’Jehova szava terjed és győzedelmeskedik!’
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen példát állított fel Pál a szent szellem vezetésével kapcsolatos magatartás terén?
◻ Milyen módszerrel ’magyarázta és bizonyította’ Pál a dolgokat, amely módszert Jehova szolgái ma is használnak?
◻ Milyen párhuzamot láthatunk a Pál szavaira történt areopágusi reagálás és Jehova Tanúi mai prédikálására történő reagálás között?
◻ Miből tartotta fenn magát Pál, amíg a szolgálatát végezte, és milyen mai párhuzamát láthatjuk ennek?
◻ Hogyan áldotta meg Isten Pál munkáját, és hogyan áldja meg ma Jehova Tanúinak a munkáját?
[Képek a 16., 17. oldalon]
Jehova szava győzedelmeskedik
1. Filippiben
2. és 3. Athénban
4. és 6. Efézusban
5. Rómában
[Forrásjelzés]
Photo No. 4: Manley Studios