Az igaz keresztények Királyság-prédikálók

„A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (MÁTÉ 24:14).

 1., 2. a) Miért kell ma az egész világon hirdetni a Királyság-üzenetet? b) Milyen kérdéseket tegyen fel magának Jehova minden egyes tanúja?

HIRDETI JEHOVA KIRÁLYSÁGÁT. Évtizedek óta ez jelenti a fő célját ennek a folyóiratnak. Tulajdonképpen szorosan hozzátartozik e folyóirat szerzői joggal védett címéhez. Létfontosságú dolog, hogy a Királyság-üzenetet ma az egész világon hirdessék. Vajon miért? Pontosan amiatt, amit Jézus Krisztus mondott, miután felsorolta láthatatlan „jelenlétének” és e rendszer befejezésének egyéb ismertetőjegyeit, amelyek a „jelt” képezik. Jézus ezt mondta: „A királyságnak ezt a Jó Hírét hirdetni fogják az egész világnak tanúskodásul az összes nemzetnek. És akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14, The Jerusalem Bible).

² Ma már bizony közel van „a vég”. Ezért Jehova minden önátadott tanúja jól teszi, ha megkérdezi magától: Mit érzek a Királyság-prédikálással kapcsolatban? Vajon rendszeresen részt veszek-e benne? Hozzáértéssel és buzgalommal végzem-e szolgálatomat?

A prédikálásra vonatkozó megbízás

 3. A követőivel kapcsolatban mire mutatnak rá Jézusnak Máté 5:14–16-ban feljegyzett szavai?

³ Egyetlen igaz keresztény sem térhet ki jogosan az alól a kiváltságos munka alól, hogy másoknak hirdesse a „jó hírt”. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ti vagytok a világ vlágossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Az emberek nem azért gyújtanak lámpát, hogy véka alá tegyék, hanem a lámpatartóba, az pedig világít mindazoknak, akik a házban vannak. Hasonlóképpen ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:14–16). Ez azt jelenti, hogy Jézus tanítványainak Királyság-prédikálóknak kell lenniük.

 4. Mit mond egy könyv a legfőbb Királyság-prédikálásról?

⁴ A legfőbb Királyság-prédikálóról a következőket mondták: „Amikor Urunk a királyságot prédikálta, elkezdte . . . a prófétai szolgálatot . . . és mind a Tizenkettőt, mind a Hetvenet ugyanennek a munkának részeseivé tette. Amikor az eljövendő királyságot prédikálta és ’jeleket’ dolgozott ki, elküldte tanítványait maga előtt hasonló üzenettel és hasonló felhatalmazással. Csodálatos gyors kiképzéssel . . . időközben kiképezte őket, hogy később még nagyobb feladatokat bízhasson rájuk” (A Church History, Milo Mahan műve).

 5. Mit tett Jézus a Királyság-prédikálás tekintetében?

⁵ Jézus nagyszerűen kioktatta apostolait és 70 tanítványát, akiket kiküldött (Lukács 6:12–16; 10:1–22). Azonkívül maga a Példaképünk is „városról városra és faluról falura utazott, prédikálva és hirdetve az Isten királysága jó hírét”. Vele voltak az apostolok és néhány asszony, „akik a javaikkal szolgálták őket” (Lukács 8:1–3). Igen, Jézus a jó hír buzgó hirdetője volt és lépéseket tett azért, hogy egy Királyság-prédikáló szervezet jöjjön létre.

 6. Mielőtt a mennybe ment, milyen megbízást adott Jézus a követőinek?

⁶ Jézus három és fél évig tartó szolgálat után befejezte földi pályafutását. De mielőtt a mennybe ment, ezt a megbízást adta követőinek: „Menjetek . . . és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Ők valóban Királyság-prédikáklókká lettek.

 7. Bár Jézus tanítványai eredetileg nem rendelkeztek pontos ismerettel a Királysággal kapcsolatban, miért lehettek mégis sikeresen az ő tanúi?

⁷ Amikor Jézus azon a ponton volt, hogy elhagyja a földet, a tanítványai megkérdezték: „Uram, ebben az időben állítod helyre Izrael számára a királyságot?” Válaszul ezt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok megismerni az időket vagy időszakokat, amelyeket az Atya a saját hatáskörébe helyezett.” Bár a tanítványoknak abban az időben nem volt meg a pontos ismeretük a Királyságról, Jézus mégis kinevezte őket hírnököknek, mivel megkapták a szükséges segítséget a megbízás teljesítéséhez. „Hanem erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön rátok — mondta Jézus —, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Judeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:6–8). A szent szellem vezetése alatt Jézus követői később megértették, hogy a Királyság mennyei kormányzat lesz (János 16:12, 13). És idővel majd „a föld legtávolabbi részéig” hirdetni fogják a Királysággal kapcsolatos tényeket.

 8. Mennyire volt sikeres az első századi prédikálás?

⁸ Azok a tanúk nagyon jól végezték a munkájukat. Természetesen Jehova velük volt, és a megdicsőített Jézus Krisztus is támogatta őket (Cselekedetek 8:1–8; 11:19–21). Nem csoda tehát, ha már az i. sz. 60—61-es évben Pál apostol elmondhatta, hogy „a jó hírt” az ’egész teremtésben prédikálták az ég alatt’! (Kolossé 1:23).

 9. Amint itt megfigyeltük, miből áll a keresztény gyülekezet fő tevékenysége?

⁹ A tanúskodó munkával kapcsolatban ezt olvassuk: „Az evangélium hirdetése . . . nem csupán egy a sokféle tevékenység közül, amelyet az Ú[j] Sz[övetség] Egyháza végez, hanem az alapvető, lényeges tevékenysége . . . Jól jegyezzük meg, Jézus nem azt mondja [a Cselekedetek 1:8-ban], Tanúskodni fogtok rólam, vagy Bizonyságot tesztek rólam, hanem azt: Tanúim lesztek. A ’lenni’ igének itt olyan értéke van, amit teljes és betű szerinti komolysággal kell venni. Ez a kifejezés [a görög nyelvben] nem csupán azt jelenti ki, amit az Egyháznak tennie kell, hanem azt, aminek az Egyháznak lennie kell . . . Jézus Krisztus Egyháza . . . egy tanúi testület” (Pentecost and the Missionary Witness of the Church, Harry R. Boer műve, 110—114. oldal). Igen, a tanúskodás képezi az igaz keresztény gyülekezet fő tevékenységét.

Isteni gondviselés által

10., 11. a) Hogyan szervezték meg alapvetően az első századi Királyság-hírnököket? b) Mi történt, amikor új körülmények alakultak ki?

¹⁰ Az első századi Királyság-hírnököket egy vezető testület irányította. A szervezetben utazó vének szolgáltak, a gyülekezeti feladatokat felvigyázók és kisegítő szolgák látták el (Cselekedetek 15:1, 2, 22–36; Filippi 1:1). De mi történt, amikor új körülmények alakultak ki?

¹¹ Nos, vegyük szemügyre, mi történt röviddel i. sz. 33 pünkösdje után. A görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélő zsidók ellen, „mivelhogy az ő özvegyeiket mellőzték a mindennapi kiosztásnál”. A nehézség megoldása végett az apostolok kineveztek „hét képesített férfiut”, hogy azok gondoskodjanak az élelem kiosztásáról (Cselekedetek 6:1–8). Ezzel kapcsolatban ezt olvassuk: „Amennyire az elbeszélésből tudjuk, először csupán arról volt szó, hogy gondoskodjanak a közös étkezésnél a részrehajlás nélküli elosztásról, és erre a célra választották ki a ’hetet’; de természetes egyéb feladatokkal is megbízták őket, amikor azok felvetődtek, mert — jóllehet az új hit alapelvei nem változhattak — az egymást követő nemzedékek bölcsességére és tapasztalatára bízták annak eldöntését, hogy milyen gépezet keretében és milyen módon lehet a leghatékonyabban megállapítani és kiterjeszteni ezeket az alapelveket. . . . A nem lényeges részletek adaptálása és módosítása minden nagy szervezetben elkerülhetetlen.” (Hours With the Bible, New Testament Series, II. kötet, Cunningham Geikie szerző műve).

12. a) Mi segítette elő a korai keresztényiség fejlődését? b) Hol és hogyan kezdték keresztényeknek nevezni Jézus követőit?

¹² A korai keresztényiség fejlődését az Istenbe vetett imateljes bizalom, és a vezető testület „bölcsessége és gyakorlati tapasztalata” segítette elő. És bizonyos dolgok biztosan isteni gondviselés folytán történtek meg. Például, Jézus korai követőiről azt mondták, hogy „Az Út”-hoz tartoztak (Cselekedetek 9:1, 2). De lehet, hogy már i. sz. 44-ben a szíriai Antiókhiában „a tanítványokat isteni gondviselés által keresztényeknek nevezték” (Cselekedetek 11:26). Ez Istentől adományozott név volt, amit készségesen elfogadtak (1Péter 4:16).a

13. Ahogyan ma Jehova Tanúi korszerű kiadói módszereket alkalmaznak, mit használtak fel a korai keresztények a Királyság-prédikáló munkájukban?

¹³ A korai keresztények között más fejleményekre is az isteni gondviselés folytán került sor. Például, ahogyan ma Jehova Tanúi korszerű kiadói módszereket alkalmaznak, úgy használtak fel az akkori keresztények úttörőként kódexeket — ami valóságos áldást jelentett buzgó Királyság-prédikáló munkájuk számára. E tekintetben C. C. McCown ezt írja: „A keresztények vallásos könyvei, mind az Ótestamentum, mind az új írások . . . nem a gazdagok kényelmes olvasását kívánták elősegíteni. A keményen dolgozó kereskedő emberek is igyekeztek a lehetőség szerint hozzájutni egy könyvhöz. Ők, valamint a buzgó keresztény misszionáriusok azon igyekeztek, hogy képesek legyenek gyorsan hivatkozni erre vagy arra a bizonyító szövegrészre anélkül, hogy több méternyi papírtekercset kelljen kigöngyölíteniük” (The Biblical Archeologist Reader, 261. oldal).

14. Milyen körülmények között prédikáltak buzgón az apostolok?

¹⁴ Igen fontos volt, éppen a korai keresztények által alkalmazott Királyság-prédikálási módszer miatt, hogy „képesek legyenek gyorsan hivatkozni erre vagy arra a bizonyító szövegrészre”. Időről időre természetesen alkalmilag is tanúskodtak, akárcsak manapság Jehovai Tanúi. Erről a következőket olvassuk: „Az apostolok prédikálásának egyik sajátos vonása az előre nem látott, alkalmi jellege volt. Az apostol nem várt a nagy lehetőségre. Számára csupán az volt az ünnepélyes alkalom, amikor — mint Pál Félix előtt — rabként jelenhetett meg valamilyen bíborba öltözött uralkodó előtt, hogy számot adjon önmagáról és válaszoljon a törvényszegés vádjára. Nem hiányoztak számára a lehetőségek, ámde azok börtönben, az útszélen, és az egyszerű otthonokban jelentkeztek, ahol éjszakánként szállást kapott . . . Úgy érezte, hogy az üzenete főleg emberi egyedeknek szólt, jóllehet egyformán kész volt sokaság előtt is elmondani azt. Otthonosan érezte magát bármilyen hallgatóság előtt. Nem felejtette el Krisztus példáját, . . . [akinek] előadói oszlopcsarnoka a poros országút, vagy a zsúfolt utca, vagy a zsidó-galileai kavicsos tengerpart volt . . . [Az apostolok] nem felejtették el, hogy a vele való együttlét legelején már különleges utasításokat kaptak tőle arra vonatkozólag, hogy milyen módszer szerint prédikálhatják a legjobban az ő tanait, s ezeket az első leckéket újabbak követték, és közvetlenül mennybemenetele előtt mutatott rá előttük arra, hogy a világ az ő szántóföldjük, minden teremtmény pedig a hallgatójuk.” (History of the Christian Church, John F. Hurst műve. I. kötet, 96. oldal).

„Házról házra”

15. Hogyan végezték a prédikálást az apostolok i. sz. 33 pünkösdje után?

¹⁵ Az i. sz. 33 pünkösdjét követő napokban, Jézus tanítványai már nagyszerű módszerrel hirdették a „jó hírt”. Miután az üldözött apostolokat szidalmazták a Jézus Krisztus nevéért, vajon mit tettek ők? Nos, „mindennap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt”! (Cselekedetek 5:41, 42). Igen, az apostolok házról házra tanúskodtak.

16. Milyenfajta prédikáló tevékenységre tanította Pál az efezusi véneket?

¹⁶ Pál apostol később így emlékeztethette az efezusi kinevezett véneket: „Nem tartózkodtam attól, hogy elmondjam nektek mindazt, ami a hasznotokra volt, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házról házra. Hanem alaposan tanúskodtam mind a zsidóknak, mind a görögöknek az Isten iránti bűnbánatról, és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitről” (Cselekedetek 20:20, 21). Pál nem azt akarta mondani, hogy a kinevezett véneket a saját otthonukban tanította. Inkább a hitetlen zsidóknak és görögöknek tanúskodott a Jehova Isten iránti bűnbánatról és a Jézus Krisztusba vetett hitről. Nem vitás, hogy Pál ezeket a véneket arra is megtanította, hogyan tanúskodjanak házról házra.

17. Mit mondtak a különböző szaktekintélyek Pál Efezusban végzett házankénti prédikálásáról?

¹⁷ Az apostol efezusi szolgálatával kapcsolatban ezt olvassuk: „Pál általános szokása az volt, hogy napkeltétől de. 11 óráig a mesterségében dolgozott (Cselekedetek 20:34, 35). Ebben az időpontban fejezte be Tyrannus a tanítását; akkor Pál de. 11 órától du. 4 óráig prédikált az előadó-teremben, megbeszélést tartott segítőtársaival, magánbeszélgetést folytatott a tanítványaival, utazásokat tervezett a tartomány belsejébe; végül házra házra végzett evangelizáló útra indult du. 4 órától késő éjszakáig (Cselekedetek 20:20–21, 31)” (A. E. Bailey). Más szaktekintélyek kijelentették: „Nem elégedett meg azzal, hogy nyilvános összejöveteleken beszédet mondjon, és meglegyen egyéb tevékenység nélkül, hanem buzgón végezte nagy munkáját egyéni alapon, házról házra, és betű szerinti értelemben is házhoz vitte a mennyei igazságot az efezusiak otthonába és szívébe” (A. A. Livermore). „Nyilvánosan és házról házra, a városban és az egész tartományban prédikálta az evangéliumot” (E. M. Blaiklock). „Érdemes megjegyezni, hogy ez a legnagyobb prédikáló házról házra prédikált és nem csupán társadalmi látogatásokat végzett” (A. T. Robertson).

18. a) Miért mondhatjuk, hogy Jehova Tanúi házról házra végzett szolgálatának szilárd bibliai alapja van? b) Miként Jézus és az első tanítványai, hol és hogyan prédikálják Jehova Tanúi a Királyság-üzenetet?

¹⁸ Jézus apostolai i. sz. 33-ban is házról házra tanúskodtak. Ez hozzátartozott Pál szolgálatához Efezusban és kétségtelenül másutt is. Tehát szilárd bibliai alap van arra, amit Jehova Tanúi tesznek: a házról házra végzett szolgálatra. Ez egyébként a Királyság-üzenet terjesztésének egyéb módszereire is érvényes. A McClintock and Strong-féle Cyclopedia érdekes módon megjegyzi: „Urunk és apostolai mindenütt találtak helyet a prédikálásra, ahol az emberek össze szoktak jönni. A hegyoldal, a tenger- vagy folyópart, a nyílt utca, a magánházak, a Templom előcsarnoka, a zsidó zsinagóga, és egyéb helyek mind alkalmasak voltak számukra az Evangélium hirdetéséhez” (VIII. kötet, 483. oldal). Miként Jézus és korai tanítványai, Jehova Tanúi szintén hirdetik a Királyság-üzenetet „utcákon, magánházakban, . . . és különböző egyéb helyeken”. Például, utcai folyóirat terjesztést végeznek (ezzel a folyóirattal, valamint testvérlapjával, az Ébredjetek!-kel), de főleg a házról házra végzett tanúskodásukról közismertek.

19. Hogyan születnek a prédikálási módszerekre vonatkozó döntések, amely módszereket Jehova Tanúi ma felhasználnak?

¹⁹ A Jehova Tanúi által végzett szolgálat alapvető mai formái jól megalapozottak voltak az első században, azonkívül a felkent keresztények mai Vezető Testülete jogosan dönt abban, hogy milyen prédikálási módszerek alkalmasak leginkább a mai időnkben. Ezeket a döntéseket részben e férfiak „bölcsességére és gyakorlati tapasztalatára” lehet alapozni. Leginkább azonban ők is úgy hozzák meg a döntéseiket, mint az első századi keresztény vezető testület. Isten vezetését és a szent szellem irányítását kérik imában, s a szentírási példákat és előzményeket követik, amikor arról döntenek, hogy milyen prédikálási módszerek felelnek meg leginkább az „utolsó napok” követelményeinek (2Timótheus 3:1; Cselekedetek 15:23, 28).

20. a) Miért lehetünk biztosak abban, hogy a Jehova Tanúi által használt prédikálási módszerek isteni helyesléssel találkoznak? b) Milyen legyen Jehova minden szolgájának a magatartása a Királyság-prédikálás munkája iránt?

²⁰ Nyilvánvaló, hogy Jehova Tanúi által alkalmazott prédikálási módszerek az isteni gondviselés keretein belül vannak, hiszen Isten gazdagon megáldotta és sikerre vitte ezeket az erőfeszítéseket (Példabeszédek 20:22). Tömegesen jönnek az emberek az igaz imádathoz és csatlakoznak Jézus felkent követői maradékához, hogy részévé legyenek az egyedüli szervezetnek, amely tiszteli Jehova szent nevét és félelem nélkül hirdeti a már felállított mennyei Királyság jó hírét. Továbbra is azon igyekezzék Jehova minden szolgája, hogy végezze a tanítványképző munkát, mivel ez a rendszer a végéhez közeledik. Tegyük ezt hűséggel, mert az igaz keresztények vitathatatlanul Királyság-prédikálók!

[Lábjegyzet]

Hogyan értetted meg ezeket?

◻ Miért kell ma az egész világon hirdetni a Királyság-üzenetet?

◻ Miből áll minden igaz keresztény fő tevékenysége?

◻ Miért lehet azt mondani, hogy isteni gondviselés által történnek bizonyos dolgok Jehova szolgái között?

◻ Milyen szilárd alapja van Jehova Tanúi házról házra végzett prédikáló munkájának?

[Kép a 23. oldalon]

Jézus ezt mondta követőinek: ’Menjetek, képezzetek tanítványokat!’ Te is buzgón végzed-e ezt a minden igaz keresztény számára kötelező munkát?

[Kép a 25. oldalon]

Rendszeresen végzed-e a házról házra szóló tanúskodást? Jézus korai apostolai ezt tették. De ezt tette Pál is, a buzgó Királyság-hírnök