Hirdessük a ki nem érdemelt kedvesség jó hírét!

1–2. Hogyan mutatta ki Pál apostol, hogy hálás Isten ki nem érdemelt kedvességéért?

PÁL APOSTOL joggal mondhatta: „[Isten] ki nem érdemelt kedvessége, mely felém irányult, nem bizonyult hiábavalónak”. (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:9, 10.) Nagyon is jól tudta, hogy egyáltalán nem szolgált rá Isten irgalmára, hiszen korábban üldözte a keresztényeket.

² Az élete vége felé Pál ezt írta a szolgatársának, Timóteusznak: „Hálás vagyok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki erőt adott nekem, mert hűnek tekintett azáltal, hogy kijelölt egy szolgálatra” (1Tim 1:12–14). Milyen szolgálatról beszélt Pál? Kifejtette, amikor ezt mondta az efézusi gyülekezet véneinek: „nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem, csak hogy befejezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett” (Csel 20:24).

 3. Milyen különleges szolgálattal lett megbízva Pál? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ Milyen jó hírről prédikált Pál, rámutatva Jehova ki nem érdemelt kedvességére? Ezt írta az efézusi keresztényeknek: „hallottatok az Isten ki nem érdemelt kedvességének sáfárságáról, amely nekem adatott reátok nézve” (Ef 3:1, 2). Pál azt a megbízatást kapta, hogy hirdesse a nem zsidóknak a jó hírt, hogy ők is részesei lehessenek a messiási királyságnak. (Olvassátok fel: Efézus 3:5–8.) Pál buzgón végezte a szolgálatát, és ezzel kiváló példát mutatott a mai keresztényeknek. Az ő esetében Isten ki nem érdemelt kedvessége valóban „nem bizonyult hiábavalónak”.

4–5. Miért mondhatjuk, hogy a királyság jó híre ugyanaz, mint „Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre”?

⁴ Most, a vég idején Jehova megbízta a népét, hogy prédikálja „a királyságnak ezt a jó hírét. . . az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek” (Máté 24:14). Az üzenetünk egyben „Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre” is, hiszen a királyság által ígért összes áldás Jehova kedvességének köszönhető, amelyet Krisztus által fejez ki (Ef 1:3). Pálhoz hasonlóan mutassuk ki mi is a hálánkat Jehova ki nem érdemelt kedvességéért, és buzgón vegyünk részt a szolgálatban. (Olvassátok fel: Róma 1:14–16.)

⁵ Az előző cikkben arról volt szó, hogy bűnös emberekként számtalan módon hasznot meríthetünk Jehova ki nem érdemelt kedvességéből. Ezért minden embernek tartozunk azzal, hogy lelkesen elmondjuk, miként fejezi ki Jehova irántuk a szeretetét, és hogyan fordíthatják ezt a javukra. Többek között milyen megnyilvánulásai vannak Isten ki nem érdemelt kedvességének, amelyekre fel kell hívnunk mások figyelmét?

6–7. Miért mondhatjuk, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességének a jó hírét hirdetjük, amikor elmagyarázzuk másoknak a váltság értékét?

⁶ A mai engedékeny világban sokan már nem tekintik szégyenletesnek a bűnt. Így annak sincsenek tudatában, hogy szükségük van a váltságra. Ugyanakkor egyre többen látják, hogy a szabados életmód nem hoz valódi boldogságot. Sok ember, amíg nem beszél Jehova Tanúival, nem is érti, hogy mi a bűn, hogyan érint minket, és hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy kiszabaduljunk a rabságából. A tiszta szívű emberek valósággal megkönnyebbülnek, amikor megtudják, hogy Jehova a nagy szeretetétől és a ki nem érdemelt kedvességétől indíttatva elküldte Fiát a földre, hogy megváltson a bűntől, és annak következményétől, a haláltól (1Ján 4:9, 10).

⁷ Pál ezt írta Jehova szeretett Fiáról, Jézusról: „Őáltala van a mi váltság általi szabadításunk a vére révén, igen, vétségeink megbocsátása [Jehova] ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint” (Ef 1:7). Krisztus váltságáldozata a legnagyobb bizonyítéka Isten szeretetének. Kifejezi, hogy mennyire gazdag az ő ki nem érdemelt kedvessége. Felüdítő érzés tudni, hogy ha hiszünk Jézus vérének megváltó értékében, Jehova megbocsátja a bűneinket, és tiszta lehet a lelkiismeretünk (Héb 9:14). Ez valóban jó hír, amelyet meg kell osztanunk másokkal!

 8. Miért van szükségük a gyarló embereknek arra, hogy megbékéljenek Istennel?

⁸ Felelősségünk elmondani az embertársainknak, hogy a Teremtő barátai lehetnek. Isten az ellenségeinek tekinti őket mindaddig, amíg nem hisznek Jézus váltságában. János apostol ezt írta: „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján 3:36). Boldogok lehetünk, hogy Krisztus áldozata révén békés kapcsolatba kerülhetünk Istennel. Pál kijelentette: „titeket, akik egykor elidegenedettek és ellenségek voltatok, mert az eszetek azokon a cselekedeteken járt, melyek gonoszak, most megbékéltetett annak teste által a halála révén” (Kol 1:21, 22).

9–10. a) Mivel bízta meg Krisztus a felkent testvéreit? b) Hogyan segítik a más juhok a felkenteket?

⁹ Pál arról beszélt, hogy Krisztus „a békéltetés szolgálatát” adta feladatul a földön élő felkent testvéreinek. Így írt erről az első században élt felkent keresztényeknek: „minden az Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát, hogy ugyanis Isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát. Így tehát nagykövetek vagyunk Krisztust helyettesítve, mintha az Isten kérne kérlelőn általunk. Krisztus helyetteseiként kérve kérjük: »Engedjétek magatokat megbékéltetni az Istennel«” (2Kor 5:18–20).

¹⁰ A más juhok kiváltságnak tekintik, hogy segíthetnek a felkent testvéreiknek ebben a szolgálatban (Ján 10:16). Krisztus „követeiként” oroszlánrészt vállalnak abban a munkában, hogy megismertessék az emberekkel az igazságot, és segítsenek nekik személyes kapcsolatba kerülni Jehovával. Ez nagyon fontos része annak, hogy Isten népe alaposan tanúskodik az ő ki nem érdemelt kedvességének a jó híréről.

11–12. Miért jó hír az embereknek, hogy imádkozhatnak Jehovához?

¹¹ Sokan csupán azért imádkoznak, hogy jobban érezzék magukat, de közben nem hisznek benne, hogy Isten meghallgatja őket. Ezért fontos megtudniuk, hogy Jehova az „Ima Meghallgatója”. Dávid, a zsoltáríró ezt jegyezte le: „Ó, Ima Meghallgatója, teeléd járul minden test. A vétkek immár fölém kerekedtek. Törvényszegéseinket te fedezed el!” (Zsolt 65:2, 3).

¹² Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni” (Ján 14:14). Ezt természetesen úgy értette, hogy bármit kérhetnek, ami összhangban van Jehova szándékával. János erről biztosít minket: „azzal a bizalommal vagyunk iránta, hogy bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket” (1Ján 5:14). Milyen nagyszerű arról tanítani másokat, hogy az ima sokkal több, mint egy lelki mankó! Az ima útján tudunk „a ki nem érdemelt kedvesség trónjához”, Jehova elé járulni (Héb 4:16). Ha megtanítjuk az embereknek, hogy miként, kihez és milyen dolgokért imádkozzanak, segíthetünk nekik, hogy közeledjenek Jehovához, és vigaszra leljenek a nehézségeik közepette (Zsolt 4:1; 145:18).

13–14. a) Milyen páratlan áldásokban lesz részük a felkenteknek? b) Milyen csodálatos munkában vesznek majd részt a felkentek?

¹³ Jehova a jelenlegi gonosz világ pusztulása után is kimutatja majd a ki nem érdemelt kedvességét. Pál így írt arról, hogy milyen páratlan kiváltságban részesíti Isten a 144 000 felkentet, akik Krisztussal fognak uralkodni az égi királyságában: „Isten, aki gazdag az irgalmasságban, az ő nagy szeretete folytán, mellyel szeretett bennünket, megelevenített minket a Krisztussal együtt, méghozzá amikor halottak voltunk a vétségekben – ki nem érdemelt kedvességből részesültetek megmentésben –, és feltámasztott minket együtt, és leültetett együtt az égi helyeken Krisztus Jézussal egységben, hogy az eljövendő világrendszerekben megmutatkozzon az ő ki nem érdemelt kedvességének kimagasló gazdagsága irántunk való kegyelmességében, Krisztus Jézussal egységben” (Ef 2:4–7).

¹⁴ Elképzelni is nehéz, milyen különleges áldásokat tartogat Jehova a felkent keresztényeknek, akik trónokon ülnek majd, hogy Krisztussal uralkodjanak az égben (Luk 22:28–30; Fil 3:20, 21; 1Ján 3:2). Jehova egyedülálló módon fogja kimutatni irántuk a „ki nem érdemelt kedvességének kimagasló [gazdagságát]”. Ők alkotják majd az „Új Jeruzsálemet”, Krisztus menyasszonyát (Jel 3:12; 17:14; 21:2, 9, 10). Részt fognak venni Jézussal a nemzetek gyógyításában, azaz segítenek az embereknek, hogy megszabaduljanak a bűn és a halál terhétől, és tökéletessé váljanak. (Olvassátok fel: Jelenések 22:1, 2, 17.)

15–16. Hogyan mutat majd Jehova ki nem érdemelt kedvességet a más juhok iránt?

¹⁵ Az Efézus 2:7-ben azt olvashatjuk, hogy Isten „az eljövendő világrendszerekben” fogja kimutatni a ki nem érdemelt kedvességét. Jehova új világa kétségtelenül „az ő ki nem érdemelt kedvességének kimagasló [gazdagságáról]” tanúskodik majd (Luk 18:29, 30). Jehova rendkívüli kedvességének az lesz az egyik legnagyobb megnyilvánulása a földön, amikor feltámasztja a halottakat (Jób 14:13–15; Ján 5:28, 29). Régen élt hűséges férfiak és nők tömegei támadnak majd fel, akik még Krisztus áldozati halála előtt haltak meg, valamint azok a más juhok is, akik hűségben halnak meg az utolsó napokban. Mindannyian újra szolgálhatják majd Jehovát.

¹⁶ További milliók is feltámadnak, akik úgy haltak meg, hogy nem ismerték Istent. Ők lehetőséget kapnak, hogy alávessék magukat Jehova uralmának. János ezt írta: „láttam a halottakat, nagyokat és kicsiket a trón előtt állni, és tekercsek nyittattak fel. De felnyittatott egy másik tekercs is; ez az élet tekercse. És megítélték a halottakat a tekercsekben megírtakból, a tetteik szerint. És a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint” (Jel 20:12, 13). Természetesen a feltámadóknak meg kell tanulniuk alkalmazni a Bibliában található alapelveket. Továbbá követniük kell azokat az újabb hasznos útmutatásokat is, amelyek „a tekercsekben” vannak leírva. Ezekben közli majd Jehova, hogy mit vár el azoktól, akik az új rendszerben élnek. Az, hogy Jehova feltárja ezeknek a tekercseknek a tartalmát, egy újabb megnyilvánulása lesz a ki nem érdemelt kedvességének.

17. Mit tartsunk észben, amikor részt veszünk a tanúskodómunkában?

¹⁷ Ahogy közeleg a vég, minden eddiginél fontosabb, hogy prédikáljuk a királyság jó hírét (Márk 13:10). Láthattuk, hogy a jó hír kiemeli Jehova ki nem érdemelt kedvességét. Tartsuk ezt észben, amikor részt veszünk a tanúskodómunkában. A prédikálással az a célunk, hogy dicsőítsük Jehovát. Ezt pedig úgy tehetjük meg, ha elmondjuk, hogyan mutatkozik meg az ő páratlan kedvessége az új világ áldásaiban.

18–19. Hogyan tudjuk dicsőíteni Jehovát a ki nem érdemelt kedvességéért?

¹⁸ Amikor tanúskodunk másoknak, elmagyarázhatjuk, hogy Krisztus uralma alatt az emberiség teljes mértékben a javára fordítja majd a váltságot, és fokozatosan eljut a tökéletességre. A Biblia kijelenti: „maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21). Mindez Jehova rendkívüli kedvességének köszönhetően valósul meg.

¹⁹ Abban a kiváltságban van részünk, hogy mindenkivel megoszthatjuk a Jelenések 21:4, 5-ben feljegyzett lelkesítő ígéretet: „[Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” És Jehova, aki a trónon ül, ezt mondja: „Íme! Mindent újjáteszek!” Ezt is mondja: „Írd meg, mert megbízhatók és igazak ezek a szavak.” Amikor buzgón prédikáljuk ezt a jó hírt, valóban dicsőítjük Jehovát a ki nem érdemelt kedvességéért.