Istenfélő tisztelet a vér iránt

„Tanúnak hívlak benneteket a mai napon, hogy tiszta vagyok minden ember vérétől” (Cselekedetek 20:26).

 1. Hogyan világítják meg Pálnak a Cselekedetek 20:26-ban feljegyzett szavai Jehova vérre vonatkozó nézetét?

PÁL apostolnak, mint kereszténynek fenti szavai jól tükrözik egészséges tiszteletét a vér, az életnedv iránt. Ennek a tanulmánynak folyamán megvizsgáljuk, mit értett Pál ezen a kijelentésen. Legelőször azonban fontoljuk meg, mit mond a vérről az állati és emberi lelkek Teremtője. Már megfigyeltük, hogy Jehova Isten az életet képviselő vért szentnek tekinti. Mindazok, akik indokolatlanul vagy gondatlanul vért ontanak, különösen ha ember vérét, vérbűnnel terhelik magukat Isten előtt. De nincs-e mód arra, hogy az emberiség javára használhassák a vért?

 2. a) Miért volt súlyos bűn Izraelben a vér megevése? b) Hogyan vált javára az izraelitáknak a törvény megtartása?

² Isten Izraelnek adott törvénye hangsúlyozottan megállapítja a vérre vonatkozóan: „Semmiféle húsnak vérét meg ne egyétek, mert mindenféle húsnak lelke (élete, Károli; Katolikus fordítás) az ő vére. Bárki megeszi azt, kivágattatik.” Az izraelitáknak és a közöttük élő idegeneknek halálos vétek volt vért enni, még táplálék hiány esetében is. Mielőtt megették a húst, ki kellett önteniük a vért és porral befedni azt, ezzel jelképesen visszaadva az életet Istennek. (3Mózes 17:13, 14.) Ez isteni törvény volt. Megtartásával az izraeliták egészséges szellemi kapcsolatot tartottak fenn Jehovával, az élet Forrásával. És emellett egy másodlagos jótéteménynek, fizikai egészségük megőrzésének is örvendhettek.

A Krisztus vére

 3. a) Miért volt Jézus vére különösen „drága”? b) Hogyan mutattak előre Jézus áldozatára a Héber iratok?

³ Jehova azonban gondolt a vér egy kiválóbb felhasználására is. Mégpedig az emberiség megváltására a bűntől és a haláltól Krisztus Jézus „drága vére” által. Már „a világ megalapítása” előtt (abból kifolyólag, hogy a bűnös Ádám és Éva megváltható utódokat hozott létre), Jehova előre tudta, hogyan mentheti meg az emberiséget. (1Péter 1:18–20; Róma 6:22, 23.) „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7). Ennek a vérnek a felhasználása olyan fontos, hogy Isten a Héber Iratokban sok jelképet, és előárnyékot feljegyeztetett, amelyekkel előre mutatott Jézus tökéletes áldozatára. (Zsidók 8:1, 4, 5; Róma 15:4.)

 4. Minek az előre felcsillanásáról gondoskodott az 1Mózes 22. fejezetében feljegyzett dráma?

⁴ Évszádokkal az Izraelnek adott Törvény előtt, Jehova megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot a Mória hegyén. Ezzel szemléltette Isten, hogyan fogja feláldozni az ő egyetlen-nemzett Fiát, Jézust. Izsák készséges engedelmessége ennél a drámai epizódnál a Jézus engedelmességét ábrázolta Atyja azon akarata iránt, hogy kiöntse az életvérét áldozatként. (1Mózes 22:1–3, 9–14; Zsidók 11:17–19; Filippi 2:8.)

 5. Mennyiben voltak tele szellemi jelentőséggel a mózesi törvény áldozatai?

⁵ A mózesi törvény is „árnyéka a jövendő jó dolgoknak”, amely előre mutatott Jézusnak az emberiség érdekében vállalt áldozatára. A Törvény a vérnek csupán egyfajta felhasználását engedélyezte — állatáldozat gyanánt Jehovának. Azok az áldozatok nem egyszerűen szertartások voltak. Tele voltak szellemi jelentőséggel. Pontos részletességgel előárnyékolták Jézus áldozatát és mindazt, ami azzal jár. (Zsidók 10:1; Kolossé 2:16, 17.)

 6. Milyen két csoport részére árnyékoltak elő megváltást az engesztelési nap áldozatai? Hogyan?

⁶ Például, amikor Áron bemutatta az engesztelés napján az áldozatot, azt szemléltette, hogyan használja fel Jézus, a nagy Főpap saját drága életvérének értékét, megmentést szerezve először a 144 000 felkent keresztényből álló papi „háza” számára, úgy, hogy az igazságosságként tulajdoníttasson nekik, és örökséget nyerjenek a mennyben ővele együtt, mint papok és királyok. A „népért” való áldozat pedig Jézusnak az egész emberiségből mindazok érdekében végzett áldozatát szemléltette, akik itt a földön örökölnek örökké tartó életet. Sőt már most egy „nagy sokaság” jogosultnak számít közülük arra, hogy túlélje a küszöbön álló nagy nyomorúságot. Mégpedig azért, mert „megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében”, és szent szolgálat végzésével kimutatták Isten iránti hitüket. (3Mózes 16:6, 15, 18–22; Zsidók 9:11, 12; Jelenések 14:1, 4; 7:4, 9, 14, 15.)

 7. Miért örvendhetünk ezen ősi minták beteljesedésének?

⁷ ’Az élet a vérben van.’ Jézus vére olyannyira tökéletes volt, hogy képes tökéletes életet adni áldozatával mindazoknak, akik hitet gyakorolnak benne. Mily nagy öröm, hogy mindezek az ősi minták beteljesedtek Jézus szerető áldozatában! (3Mózes 17:14; Cselekedetek 20:28.)

Vér — erkölcsi vitakérdés

 8., 9. a) Milyen csodálatos feladatokat lát el többek között a vér? b) Dávidhoz hasonlóan, hogyan juttathatjuk kifejezésre az istenfélő tiszteletet azért a módért, ahogyan Isten megalkotott minket?

⁸ Bámulatos bölcsesség látható a vér szerkezetében. Az evolucionisták még mindig nem tudták megmagyarázni az élet eredetét, megpróbálják azt mondani nekünk, hogy az életvérünk csak úgy kifejlődött. Mily hihetetlen!

⁹ A mi bonyolult vérünk valóban csodálatos, bámulatos feladatokat lát el. Életfenntartó oxigént és tápanyagokat juttat el a testünk minden részébe. Eltávolítja a salakot. Fehér testecskéket szállít a betegségek leküzdésére, és lemezkéket kisebb-nagyobb sérülések kijavítására. Segít szabályozni a test hőmérsékletét. Mindegyikünk vére teljesen különböző; Angliában arról beszélnek a genetikusok, hogy a bűnözők azonosítására a „DNA ujjlenyomatot” használják a vérmintából. A sok testrészünk közül a vér az, amely a következő felkiáltásra késztette Dávid királyt: „Ó Jehova, te megvizsgáltál és ismersz engem. Dicsérlek téged, amiért félelmet keltő módon, csodálatosan alkottál meg!” (Zsoltárok 139:1, 14).

10. a) Ki jogosult meghatározni, hogyan használhatjuk fel a vért? b) Milyen félreérthetetlen parancsot adott Isten Noénak és Izraelnek? c) Milyen példa mutatja, hogy a vér szent még életveszély idején is?

¹⁰ Vajon nem az emberiség igazságos Készítője, vérünk Tervezője az, aki joggal meghatározhatja, hogyan lehet helyesen felhasználni az élet ezen folyóját? (Jób 36:3.) Ezt ő meg is tette, éspedig nem bizonytalan módon. Noé ősatyánknak kijelentette: „Csak a húst, az ő lelkével — vérével — meg ne egyétek” (1Mózes 9:4). És megismételve Törvényét Izraelnek, félreérthetetlenül kijelentette; „Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed, mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet” (5Mózes 12:23, 24, Károli). Dávid kétségtelenül ezt a parancsolatot őrizte elméjében, amikor három harcosa élete kockáztatásával hozott neki ivóvizet a betlehemi víztárolóból. Ő „kiöntötte Jehovának” mint életvérük képviselőjét. (2Sámuel 23:15–17.) Még rendkívüli esetben vagy életveszély idején sem lehet figyelmen kívül hagyni a vér szentségét. (Lásd még 1Sámuel 14:31–34.)

A krisztusi gyülekezetben

11., 12. a) Milyen szellemtől-vezetett testület gyakorolta a vezetést tanítási-hitelvi kérdések terén az első században? b) Milyen vallási szintre helyezte ez a testület a vér megevését? c) Miért kell egyenlőnek tekinteni a vérátömlesztést a vér szájon át való megevésével?

¹¹ El tudsz képzelni egy nagy szobát az első századi Jeruzsálemben? Ott gyülekeztek össze Jézus apostolai és a krisztusi gyülekezet más vénei. Mi a megbeszélésük tárgya? Pál és Barnabás feljött Antiochiából, hogy eléjük terjesszen egy vitás kérdést, amely ott merült fel a körülmetélkedéssel kapcsolatban. A testület úgy határozott, hogy az újonnan megtért keresztényeket nem szükséges alávetni testi körülmetélésnek. (Cselekedetek 15:1, 2, 6, 13, 14, 19, 20.)

¹² Ennek a határozatnak megszövegezésénél az akkori vezető testület összefoglalta a Krisztus követőire még érvényes követelményeket. Ezt mondták: „A szent szellem és mi magunk jónak láttuk, hogy ne vessünk rátok további terheket ezeken a szükségeseken kívül: Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott dolgoktól (mivel benne maradt a vér), és a paráznaságtól. Ha ezektől gondosan megtartjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!” (Cselekedetek 15:28, 29). Tehát a bálványimádás, a vér megevése, és a paráznaság vallási szempontból egyforma szinten áll. Krisztus követőinek mindegyiktől tartózkodniuk kell, hogy megőrizzék jó szellemi egészségüket és részesei legyenek Isten ígéretei beteljesedésének. A vér tekintetében mindegy, hogy szájjal eszik-e meg vagy vénán át vezetik be szervezetükbe. A cél ugyanaz, táplálni és erősíteni a testet. Ahogy a vezető testület világosan kifejezte, a vértől való tartózkodás elmulasztása Isten törvényének megsértését jelenti.

13. a) Milyen további védelemmel jár a vértől való tartózkodás Jehova Tanúi esetében? b) Hogyan szolgáltak Isten népének a védelmére egyéb isteni törvények?

¹³ Az AIDS, hepatitisz, és más járványok vérátömlesztés útján történő jelenlegi elburjánzása jelzi, hogy gyakran a fizikai egészség is kapcsolatban van Isten törvényének megtartásával. A bibliai időkben, Isten olyan különleges étkezési, vesztegzári, tisztálkodási, és közegészségügyi törvényeket adott Izraelnek, amelyek jól megfeleltek az ő pusztai vándorlásuknak. (3Mózes 11:2–8; 13:2–5; 5Mózes 23:10–13.) Ha Izrael népe megtartotta ezeket a szabályokat, nemcsak a közeli, szellemi kapcsolatot őrizte meg Istenével, hanem megoltalmazta magát azoktól a fizikai betegségektől is, amelyek a szomszédaikat sújtották. Az egészségügyi szakemberek csupán a múlt században kezdték értékelni ezek mögött a törvények mögött levő gyakorlati bölcsességet. Sokan kezdik felismerni, hogy Isten vérre vonatkozó törvényének is van értelme.

14. Milyen gyógyulás és áldás volt az osztályrésze Izraelnek, midőn engedelmeskedett?

¹⁴ Amikor Izrael engedelmeskedett, Isten is teljesítette a nekik tett ígéretét: „Ha Jehovának, a te Istenednek szavára pontosan figyelsz, és megteszed azt, ami az ő szemében helyes, és meghallgatod az ő parancsolatait és megtartod minden rendelését, egyetlen olyan betegséget sem bocsátok rád, amilyeneket az egyiptomiakra bocsátottam; mivel én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak téged.” És ami még fontosabb, az engedelmesség megtartotta Izraelt helyes állapotban az eljövendő Királyság áldásai számára. (2Mózes 15:26; 19:5, 6.)

15. Milyen mostani példa szemlélteti, mennyire áldásos engedelmeskedni Isten parancsainak?

¹⁵ Jehova Tanúi értékelik a modern orvostudomány jótéteményeit. Például, amikor Ausztráliában, Sydney közelében a terroristák bombája romba döntött egy Királyság-termet a múlt évben, több mint 50 sebesült Tanút szállítottak sürgősen a közeli kórházba, ezek mind hálásak voltak, hogy az orvosok bőven tartottak raktáron vért nem tartalmazó folyadékot az infúzióhoz. Minden sérült életben maradt. Hálásak lehetnek mindnyájan, mivel ezek az infúziók nem voltak ellentétben Jehova előírásaival. És ráadásul, egyikük sem volt kitéve olyan betegség, fertőzésének, amely vérátömlesztés útján terjed.

„Tiszta. . . minden ember vérétől”

16. Milyen magatartást kell tanúsítanunk a szent szolgálat iránt Pálhoz hasonlóan?

¹⁶ Térjünk azonban vissza az első századba. Mintegy hét év telhetett el azóta, hogy Pál és Barnabás hallotta Jakab kijelentését a bálványimádás, a vér, és a paráznaság tilalmáról. Ez idő alatt Pál két misszionáriusi utat tett meg kisázsián át Kelet-Európáig. S most visszafelé Miletuson jött keresztül, és alkalma volt beszélni az efézusi vénekkel, akik eljöttek oda, hogy találkozzanak vele. Emlékeztette őket, hogy nem kímélte magát közöttük „rabszolgaként szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázatossággal, könnyek és próbák között”. Vajon ugyanolyan önfeláldozók vagyunk-e mi is, odaadva mindenünket Jehova szolgálatára? Bizony annak kellene lennünk. (Cselekedetek 20:17–19.)

17. Pál példája szerint, hogyan kell végeznünk szolgálatunkat?

¹⁷ Hogyan végezte Pál a szolgálatot? Mindenütt tanúskodott, ahol embereket talált, főleg az otthonaikban, éspedig a vallási hátterüktől függetlenül. Nem vonakodott tanítani azokat a véneket, azok pedig kétségtelenül elkísérték őt, amikor „nyilvánosan és házról házra” tanított. De nem ők voltak az egyedüliek, akiknek javukra vált Pál buzgó szolgálata, mert ő ’alaposan tanúskodott mind zsidóknak, mind görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézusba vetett hitről’. Jegyezzük meg az „alaposan” szót. Vajon ma mi is alaposan utánanézünk-e, hogy mindenfajta ember, minden etnikai csoport, tanúskodásban részesüljön? (Cselekedetek 20:20, 21; Jelenések 14:6, 7.)

18. a) Hogyan kell Pálhoz hasonlóan, a lelkünket is belevinni Isten szolgálatába? b) Pál példája szerint, hogyan kell előrehaladnunk a növekvő nyomás ellenére?

¹⁸ Az „alaposan” szó előfordul Pálnak a következő megállapításában is: „Az én szememben nem túl drága még a lelkem sem, csak hogy befejezzem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy alapos tanúskodást végezzek az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híréről” (Cselekedetek 20:24). Nem lett volna értéke a lelkének vagy életének, ha nem így teljesítette volna szolgálatát. Vajon így érzünk mi is szolgálatunkkal kapcsolatban? Ahogyan ezek az utolsó napok a befejezésükhöz közelednek, és stresszhatások, üldözések, betegségek, vagy az öregedés évei jönnek ránk, olyan szellemet nyilvánítunk-e ki, mint Pál, alaposan kutatva arra „érdemes” háznépek után (Máté 10:12, 13; 2Timótheus 2:3, 4; 4:5, 7.)

19. Miért mondhatta Pál ezt: „Tiszta vagyok minden ember vérétől”?

¹⁹ Pál nem számított arra, hagy újra meglátja az efézusiakat. Mégis teljes bizalommal mondhatta nekik: „Tanúnak hívlak benneteket a mai napon, hogy tiszta vagyok minden ember vérétől.” Mennyiben tiszta? Pál nem ontott vért háborúban. Nem evett vért. Hanem leginkább érdekelte őt mások élete, melyet a vérük képvisel. Nem akarta azt látni, hogy elveszítsék életüket Isten ítéletnapján azért, mert elmulasztott alaposan tanúskodni előttük. Ő nem vonakodott elmondani azoknak a véneknek és másoknak is „Isten összes tanácsát” (Cselekedetek 20:26, 27.)

20. a) Jehova Ezékielnek adott ismételt figyelmeztetése szerint, milyen feladatnak, felelősségnek kell megfelelnünk ma? b) Mit fog ez eredményezni mind magunknak, mind azoknak, akik hallgatnak ránk?

²⁰ A „nagy nyomorúság” közeledik, az Isten összes tanácsának a hirdetése egyre sürgetőbb. A helyzet nagyon hasonló a 2600 évvel ezelőttihez, amikor Jeruzsálem pusztulása közeledett. Jehova szava akkor így szólt Ezékiel prófétához: „Embernek fia! Őrállóul tettelek meg Izrael háza számára, és hallanod kell számnak beszédét és figyelmeztetned őket felőlem. Amikor azt mondom a gonosznak, ’Bizony meghalsz!’, és te őt meg nem inted, és nem szólsz, hogy megóvd a gonoszt gonosz útjától, hogy életben maradjon, ő, gonosz lévén, meghal tévelygésében, de a vérét a tulajdon kezedből kérem vissza” (Ezékiel 3:17–21; 33:7–9). Jehova felkent szolgái és az ő társaik „nagy sokasága” hasonló felelősséggel vannak megbízva. A tanúskodásunknak alaposnak kell lennie. Akkor Isten bosszúállásának napján megmenekülhetünk azokkal együtt, akik hallgatnak ránk. (Ésaiás 26:20, 21; 1Timótheus 4:16; Jelenések 7:9, 14, 15.)

21. Milyen módokon mutathatunk fel istenfélő tiszteletet a vér iránt, és milyen következménnyel?

²¹ A krisztusi semlegesség, a vértől való tartózkodás, az alapos tanúskodás, valamint a Jézus drága áldozatában való hit gyakorlásának dolgában, határozzuk el mindnyájan, hogy engedelmeskedünk Isten összes tanácsának. Így részt vehetünk mindannyian a Zsoltárok 33:10–12 örvendetes beteljesülésében: „Jehova maga töri darabokra a nemzetek tanácsát; ő hiúsítja meg a népek gondolatait. Jehova tanácsa határtalan ideig megáll. . . Boldog az a nemzet, amelynek Istene Jehova.”

Hogyan felelnél?

◻ A vérnek milyen egyetlen felhasználása hoz maradandó áldást?

◻ Hogyan válik javunkra a vértől való tartózkodás?

◻ Hogyan maradhatunk ’tiszták minden ember vérétől’?

◻ Az alaposság milyen példáját kövessük?

[Bekeretezett rész a 18. oldalon]

A The Wall Street Yournal 1986. március 20-i száma közölt egy cikket a következő címmel: „Vérbankok nem mentesek az AIDS-től.” Az első bekezdés így szól: „Az US vérellátás kevésbé biztonságos, mint ahogy a vérbank szervezői velünk elhitetni szeretnék. A transzfúziók lehetőség szerint az első módot szolgáltatják az Acquired Immune Deficiency Syndrome (Szerzett Immunhiány tünetegyüttes) terjedéséhez, a jelenlegi nagykockázatú csoportokon túl az általános lakosság számára. A véradók szűrővizsgálatainál alkalmazott AIDS antitest-próba, nem garantálja, hogy minden fertőzött egységet ki tudnak nyomozni. Ami pedig még rosszabb, a vérbankok vonakodnak olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel megjavíthatnák a vérátömlesztés biztonságát.