Vének őrizzétek a gondotokra bízott letétet!
„Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem jelölt ki titeket felvigyázókká, az Isten gyülekezetének legeltetésére, amelyet a saját Fiának vérén vásárolt meg” (CSELEKEDETEK 20:28).
1. Mi tartozik hozzá a keresztényekre bízott letéthez?
JEHOVA ISTEN csodálatos letétet bízott a földi szervezetében lévőkre. De mi a letét? Olyan érték, amit rábíznak valakire, akinek majd számot kell adnia róla. A keresztényi letét magában foglalja „az egészséges szavak mintájá-t”, az igazságot, amelyet az Írások továbbítanak és „a hű és értelmes rabszolga” oszt ki ʼidejében való táplálékʼ gyanánt (2Timótheus 1:13, 14; Máté 24:45–47). Ez a letét magában foglalja az igazsággal kapcsolatos szolgálatot, amely igazságot prédikálni kell a gyülekezeten belül és azon kívül (2Timótheus 4:1–5). A Királyság hirdetői, köztük a szellemtől kinevezett vének, a legértékesebbnek kell hogy tartsák ezt a letétet.
2. Milyen ehhez járuló letétet kaptak még a vének, és mit mondott erről Péter?
2 A keresztény vének ehhez egy további letétet is kaptak – az Isten nyája legeltetésének a felelősségét. Erre vonatkozóan írta Péter apostol: „A köztetek levő idősebb férfiakat intem, mivel hozzájuk hasonlóan magam is idősebb férfi vagyok, és a Krisztus szenvedéseinek tanúja, a jövőben feltáruló dicsőségének is részese: Legeltessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként, nem is tisztességtelen haszonlesésből, hanem buzgósággal, nem is uralkodva azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak. És a főpásztor megnyilvánulásakor elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját” (1Péter 5:1–4).
3. Minek a forrásává kell válniuk a keresztény véneknek?
3 A keresztény vének „mindegyikének olyannak kell bizonyulnia, mint a rejtekhely a szél ellen, menedékhely a zivatarban, mint vízfolyás a víztelen vidéken és mint nagy kőszál árnyéka a kiszikkadt földön” (Ésaiás 32:1, 2). Ez azt jelenti, hogy a vének legyenek az Isten juhokhoz hasonló szolgákból álló nyája számára a biztonság, a béke és a szilárd állhatatosság forrásai. A vénektől, mint a nyáj alpásztoraitól ʼa szokásosnál többet követelnek megʼ, mert ʼrájuk sokat bíztakʼ (Lukács 12:48). És bizony nagyon drága érték van náluk letétben, amelyet őrizniük kell.
Miért bízták rád?
4. Miért van szükség olyan sok vénre?
4 Jehova Tanúinak 60 000-nél több gyülekezete létezik ma világszerte, ez sok ezer szellemi képesítésű férfit követel, hogy gondoskodjanak Isten nyájáról. Minden országban sok vén van és ez nagy örömre ad okot. Világviszonylatban átlag körülbelül 60 Királyság-hírnök van minden gyülekezetben. Ezért sok munkája van a véneknek (1Korinthus 15:58).
5. Milyen alapon van kiterjesztve a vénként való szolgálat egy férfira?
5 Ha vén vagy, vajon miért terjedt ki rád is ez az áldott kiváltság? Mivel elvégeztél bizonyos feladatokat és jó szellemi képességeid vannak. Például szorgalmasan tanulmányoztad Isten Szavát (Józsué 1:7, 8). Buzgón részt kellett venned a szántóföldi szolgálatban, másokat is hozzásegítened, hogy Királyság-hirdetőkké legyenek. Miután előbb ʼkipróbáltak alkalmasság tekintetébenʼ, hűségesen szolgáltál mint kisegítő szolga. Véni képesítésre ’törekedtél’ vagy kívántál szert tenni, mivel úgy értékelted, hogy a felvigyázói szolgálat „jó munka” (1Timótheus 3:1, 10). Miként Timótheusról rólad is „jó véleményt adtak a testvérek” (Cselekedetek 16:2). Midőn vénnek ajánlottak, bizonyára a 20-as éveid későbbi szakaszában éltél, és már tapasztalataid voltak az életben. A gyülekezet tisztelni kezdett téged mint szellemileg érett férfit, aki megközelíthető testvér és képes az Írások alapján hathatós tanácsokat adni, és a bizalmas dolgokat annak megfelelően kezelni (Példabeszédek 25:9, 10).
Hogyan őrizzük a letétet
6, 7. Milyen tanáccsal lát el az 1Timótheus 4:13–15, hogy segítse a férfiaknak megőrizni vénként a rájuk bízott letétet?
6 Igen, ha vén vagy, józan megfontolásból bíztak rád keresztény felvigyázói teendőket. Mily nagy kiváltságnak érezted ezt! De hogyan tudod megőrizni a rád bízott letétet?
7 Annak egyik módja, hogy mint vén, megőrizd a rád bízott letétet: kötelességeid pozitív és szorgalmas teljesítése. Mindannyiunknak különböző feladatok elvégzésére szóló megbízatásunk van Jehova szervezetében. Éppen ezért maradj meg a helyeden, légy megelégedett azzal, hogy ʼa legkisebb módjára viselkedszʼ (Lukács 9:46–48; vö. Bírák 7:21). Becsüld meg kiváltságaidat, soha ne légy ʼlanyha kezű munkásʼ (Példabeszédek 10:4). Ne állj le, hanem tégy előrehaladást Jehova segítségével a szolgálat minden ágában. Kövesd Pál Timótheusnak adott tanácsát: „Szorgalmasan végezd a nyilvános felolvasást, a buzdítást és a tanítást. Ne hanyagold el a benned levő adományt, amelyet prófétálás által és az idősebb férfiak testületének kézrátétele által nyertél. Elmélkedj ezekről a dolgokról, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled mindenki előtt nyilvánvalóvá lehessen” (1Timótheus 4:13–15).
8. Mi segíthet a vénnek abban, hogy egészséges tanácsot tudjon adni és valami szellemileg gazdagítót nyújtani az összejöveteleken?
8 Bizonyosodj meg arról, hogy ragaszkodsz a személyes tanulmányozás eredményes tervéhez. Mint véntől, joggal várnak el tőled egészséges szentírási tanácsot. Hogy felkészülj erre a feladatra, elolvastad-e elmélkedve, esetleg többször is az egész Bibliát? (Példabeszédek 15:28). Mit mondjunk az emelvényre szóló megbízatásaidról? Előkészülsz-e jól, imateljesen kérve Jehova segítségét, hogy valami szellemi értelemben gazdagítót közvetíts az összejövetelen jelenlevőknek? A vének különösen kötelesek olyat beszélni, ʼami épülésre jó, hogy azt közölje, ami a hallgató számára előnyösʼ (Efézus 4:29; Róma 1:11).
9. Mit köteles tenni a vén a 2Timótheus 4:2. vers szerint?
9 Mint vén, fogadd meg Pál figyelmeztetését: „Prédikáld a szót, foglalkozz vele sürgősen kedvező és nyugtalan időszakban; feddj, dorgálj, buzdíts teljes hosszútűréssel, és művészi tanítással” (2Timótheus 4:2). Pál nyugtalankodott a hitehagyás miatt, mert néhányan ʼostoba szóharcotʼ folytattak a gyülekezetben, ʼostoba kérdéseket vetettek felʼ és ʼkedvezőtlen beállítottságúak voltakʼ az igazság iránt (2Timótheus 2:14–18, 23–25; 3:8–13; 4:3, 4). Timótheus számára, akár kedvező, akár kedvezőtlen időszakot tapasztalt a gyülekezet, az volt az utasítás, hogy „prédikáld a szót”. Ez segített a hittestvéreknek erősen ellenállni a hitehagyásnak. A véneknek ma is prédikálni kell Isten átható Szavát, vagy üzenetét, amely eléri a szívet és Jehova irányadó mértékeihez való ragaszkodásra buzdít (Zsidók 4:12).
10. Miért kell a vénnek rendszeresen együtt munkálkodni családja tagjaival és másokkal is a szántóföldi szolgálatban?
10 A vénnek ahhoz, hogy tekintéllyel beszéljen, összhangban kell élnie Isten Szavával. Nem teljes mértékben őrzi meg azonban a rábízott letétet, ha csak az emelvényről, a gyülekezeten belül ʼprédikálja a szótʼ. Ugyanebben a szövegben Pál így buzdítja Timótheust: „Végezd az evangéliumhirdető munkáját.” Hogy mint vén ʼteljesen ellásd szolgálatodatʼ, prédikálnod kell Isten Szavát „nyilvánosan és házról házra” (2Timótheus 4:5; Cselekedetek 20:20, 21). Munkálkodj hát a szántóföldi szolgálatban családod tagjaival együtt. Ez erősíteni fogja a szellemi köteléket közted és feleséged között, és nagymértékben javára válik gyermekeidnek. Tölts el bizonyos időt a gyülekezet többi tagjaival is a prédikáló munkában. Ez erősíti a szellemi köteléket és növeli a testvéri szeretetet (János 13:34, 35). A vénnek természetesen egyensúlyra kell törekednie a drága idő elosztásában családja és a gyülekezet között. A jó megkülönböztető képesség alkalmazása megőrzi őt attól, hogy túl sok időt fordítson az egyikre és elhanyagolja, vagy háttérbe szorítsa a másikat.
11. Miért kell keményen fáradozni a vénnek, hogy tovább fejlessze tanítói képességét?
11 Ahhoz, hogy mint vén megőrizd a rád bízott letétet, keményen kell fáradoznod tanítói képességed megnövelésén. „Aki tanít, végezze a tanítást”, mondta Pál, „vagy az aki buzdít, ténykedjék a buzdításban” (Róma 12:7, 8). Mivel a tanító oktatóként áll mások elé, joguk van sokat várni tőle. Ha egy vén súlyosan téved a tanításában és ez gondot okoz a hittestvéreinek, Isten ítélete alá kerül. Igen, a tanítóknak ʼsúlyosabb ítéletük leszʼ (Jakab 3:1, 2; Máté 12:36, 37). A véneknek tehát komolyan kell tanulmányozniuk Isten Szavát és alkalmazniuk is kell az életükben. Akkor az Írásból vett tanításuk, személyes alkalmazással támogatva, nagy értékelésre talál hittestvéreinél. Emellett védelmezi is a gyülekezetet a romboló hatásoktól, a hitehagyást is beleértve.
Kerüld a csapdákat
12. Melyik, egykor e folyóiratban megjelent tanács segít a véneknek elkerülni a nyelv helytelen használatát?
12 Azzal is őrizd a rád bízott letétet, hogy mint vén, kerülöd a csapdákat. Egy ilyen csapda a nyelv helytelen használata a tanításnál. Jehova szervezete már régóta hangsúlyozza, mennyire szükséges az óvatosság ezen a téren. Ez a folyóirat például az 1897. május 15-i számában Jakab 3:1–12. verseit tárgyalva a következőket mondta, különösen a véneknek: „Ha ékesen szóló nyelvük van, az nagy áldás csatornája lehet, tömegeket irányíthat az Úrhoz, az igazsághoz és az igazságosság útjához; viszont, ha tévedéssel beszennyeződött, a nyelv majdnem kimondhatatlan kárt okozhat – árthat a hitnek, az erkölcsnek, a jó cselekedeteknek. Ez valóban igaz, aki a tanítás adományát gyakorolja, megnövekedett felelősséget vesz magára Isten és emberek előtt egyaránt. . . Bárki, aki az isteni Szót kiárasztó forrássá válik, amely áldást, felüdülést és erőt hordoz, vigyázzon, hogy hamis tanítások keserű vizei, amelyek átkot és káromlást, avagy sérelmet okoznának – gyalázzák Istent és meghamisítanák az ő Szavát – ne legyenek találhatók kifejezési csatornájában. Az összejövetelek vezetőinek kiválasztásánál a ʼnyelviʼ képességeket, ahogy itt lefektettük, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Tüzes nyelvűt nem szabad kiválasztani, hanem szelíd, mérsékelt szavút, aki meg tudja ʼzabolázniʼ nyelvét és gondosan arra törekszik, hogy csak mint ʼIsten bölcse beszéljenʼ”. Bizony, rendkívül fontos, hogy a vén helyesen használja a nyelvét!
13. Milyen óvatosságot kell a véneknek gyakorolniuk a kikapcsolódás tekintetében?
13 A túlzott szórakozás is csapda, amelyet kerülni kell. A kikapcsolódásnak felüdítőnek kell lennie, soha nem szabad, hogy kimerítő legyen és elvonjon minket a keresztényi munkától. A felvigyázónak ezen felül ʼszokásaiban mérsékeltnekʼ kell lennie (1Timótheus 3:2). Ha mértékletesség vezet abban, amit üdülés szempontjából teszel, ez megőriz téged és családodat, és jó példát szolgáltat a gyülekezetnek is. Aligha mutatsz jó példát, ha hétvégeken, újra és újra eltávozol kikapcsolódás céljából, míg a hittársaid szorgalmasan a szántóföldön tevékenykednek. A jó hírt prédikálni kell, és a véneknek elöl kell járniuk ebben a munkában mint buzgó Királyság-hírnöknek (Márk 13:10; Titus 2:14).
14. a) Milyen szentírási példák világítják meg annak szükségességét, hogy a vének őrizkedjenek a szexuális erkölcstelenségtől? b) Milyen ismételt tanácsot nem szabad elhanyagolni a szellemi testvérnőknek adandó segítséggel kapcsolatban?
14 A szexuális erkölcstelenség egy másik csapda, amelyet szintén kerülni kell. A világ erkölcsi hanyatlása a vénekre is hat, ha nem állnak ellen a Sátán kísértéseinek, amelyeket felhasznál, hogy megtörje Isten népének feddhetetlenségét. (Vö. Máté 4:1–11; 6:9, 13.) Emlékezzünk vissza arra, hogy Bálám próféta, miután nem sikerült megátkoznia az izraelitákat, úgy érvelt, hogy maga Jehova fogja megátkozni őket, ha sikerül a népet félrevezetni és rávenni a szeximádat gyakorlására. Bálám megtanította hát Bálák moábita királyt arra, hogy „vessen botláskövet Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványoknak áldozott dolgokból és kövessenek el paráznaságot”. Vajon elkerülték-e ők a csapdát? Nem, mert 24 000 izraelita halt meg a Jehovától jövő büntető csapás következtében, mivel erkölcstelen viszonyt folytattak moábita nőkkel és meghajoltak azok istenei előtt (Jelenések 2:14; 4Mózes 25:1–9). Emlékezz arra, hogy még Dávid, az „Isten szíve szerinti férfiú” is beleesett a nemi erkölcstelenség csapdájába (1Sámuel 13:14; 2Sámuel 11:2–4). Mint vén, fogadd meg hát „a hű és értelmes rabszolga” ismételt tanácsát: sohase nyújts segítséget szellemi testvérnőnek egyedül, hanem csak másik vén jelenlétében, amikor a segítségnyújtás feladatát teljesíted (Lukács 12:42).
15. Hogyan segíthetnek a vénnek saját családtagjai elkerülni az anyagiasság csapdáját?
15 Az anyagiasság a következő csapda, amelyet a vénnek kerülni kell. Légy megelégedve a szükséges dolgokkal, tudván, hogy Jehova kellőképpen gondoskodik (Máté 6:25–33; Zsidók 13:5). Tanítsd meg a családod tagjait takarékosságra, mert a pazarló költekezés elrabolja az időt és az erőforrásokat, amelyeket a család megsegítésére lehetne felhasználni, például a szántóföldi szolgálatban való részvételre, a gyülekezet erősítésére és a Királyság-érdek előmozdítására fordítani. A vén javára fordíthatja családja közreműködését ezen a téren, és hálás lehet, ha nem kényszerítik valójában szükségtelen dolgokra. Való igaz, hogy „jobb egy kevés Jehova félelmében, mint bőséges gondoskodás és azzal együtt romlás” (Példabeszédek 15:16).
„Ügyeljetek magatokra”
16. Milyen tanácsot adott Pál az efézusi felvigyázóknak?
16 Ha a vének meg akarják őrizni a rájuk bízott letétet, alkalmazniuk kell Pálnak az efézusi felvigyázók számára adott tanácsát. Ő a következőket mondta nekik: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem jelölt ki titeket felvigyázókká, az Isten gyülekezetének legeltetésére, amelyet saját Fiának vérén vásárolt meg. Tudom, hogy a távozásom után elnyomó farkasok jönnek majd közétek, és nem bánnak gyengéden a nyájjal, sőt ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat. Legyetek ezért éberek és gondoljatok arra, hogy három éven át éjjel és nappal, nem szüntem meg mindegyikőtöket könnyek között figyelmeztetni” (Cselekedetek 20:28–31).
17, 18. Milyen tanács jelent meg 80 évvel ezelőtt ebben a folyóiratban, amely még ma is alkalmazható a keresztény vénekre?
17 Több mint 80 évvel ezelőtt az Őr Torony (1909. március 1.) idézte Pál imént említett tanácsát a véntársaihoz, és így kommentálta: „A vének különösen figyeljenek mindenütt; mert minden megpróbáltatásban a legkedvesebbek és legkiválóbbak kapják a legszigorúbb szorongattatást és kipróbálást. Ezért figyelmeztet [Jakab], ʼNe legyetek sokan tanítók, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletünk lesz.ʼ Mi hasonlóképpen buzdítunk minden Vént, aki szívében tiszta, önzetlen, hogy ne legyen egyebük, mint szeretet és jókívánság az egész emberiség iránt, és egyre teljesebbek legyenek a Szent Szellem gyümölcseivel és kegyelmével, vigyázván a nyájra. Emlékezzetek arra, hogy a nyáj az Úré, és hogy felelősséggel tartoztok az Úrnak és nekik is. Ne felejtsétek el, hogy őrködni kell lelkeik (érdekeik) fölött, mint olyanok, akik számot kell adjanak a Nagy Főpásztor előtt. Emlékezzetek arra is, hogy a fő dolog a Szeretet, mindenben; és jóllehet nem hanyagoljuk el a tanítást, különös figyelmet kell szentelni az Úr Szelleme fejlődésének az ő Testének különböző tagjai között, hogy így ʼalkalmasak legyetek a szentek örökségére, világosságbanʼ, és az isteni akaratnak megfelelően, ne botoljatok meg e gonosz napon, hanem tegyetek meg mindent, hogy teljesen megállhassatok Krisztusban, mint az ő Teste, Tagjai, Vele együtt szenvedők, Társörökösei.”
18 Ezek a szavak a szellemtől felkent vénekhez és hívőtársaikhoz szóltak, Jehova Szervezetének azokban a korai napokban fennálló körülményeivel és értelmével összhangban. Mégis milyen jól alkalmazhatók ezek a Tanácsok ma is! A keresztény véneknek, akár égi, akár földi a reménységük, ügyelniük kell magukra, őrizniük kell a rájuk bízott letétet, és szeretettel kell gondoskodniuk Isten nyája érdekeiről.
A rátok bízott letét megőrzéséből öröm fakad
19, 20. Miért mondhatjuk, hogy öröm származik abból, ha a vének megőrzik a rájuk bízott letétet?
19 Boldogság – valóban szívbeli öröm – fakad abból, ha mint keresztény vén, megőrzöd a rád bízott letétet. Gyönyörűséget jelent egy komoly feladat teljesítése. Légy hát óvatos, imateljes, szorgalmas. Őrizd meg, ami rád van bízva, nálad van letétbe helyezve, s mint vén, tekints előre arra az időre, midőn te is elmondhatod a titkári tintatartós férfival: „Megtettem, amit parancsoltál nekem” (Ezékiel 9:3, 4, 11).
20 Igen, mint vén munkálkodj lojálisan, hogy azt lehessen mondani rólad is, mint Noéról: „Pontosan úgy cselekedett” (1Mózes 6:22). Az ilyen szorgalmas szolgálatból sokféleképpen haszna van a gyülekezetnek. Mindenekfelett Jehova tiszteletére válnak az erős, tevékeny gyülekezetek, melyekben hűséges vének szolgálnak, akik megőrzik a rájuk bízott letétet. De valójában, még több követelmény van ahhoz, hogy azt mondják neked: „Jól végezted, jó rabszolga!” (Lukács 19:17). Mint vénnek, gyengéden kell bánnod Isten nyájával.
Mit mondanál?
◻ Milyen további megőrizni való letétet kaptak a keresztény vének?
◻ Milyen pozitív lépéseket tehet a vén, hogy megőrizze a rá bízott letétet?
◻ Milyen csapdákat kell kerülnie a vénnek ahhoz, hogy megőrizze a rá bízott letétet?
◻ Miért jelent örömet, ha a vének megőrzik a rájuk bízott letétet?