A világosság felragyogásai az apostoli időkben

„Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm” (ZSOLTÁROK 97:11).

 1. Hogyan hasonlítanak ma Jehova Tanúi a korai keresztényekre?

MINT igaz keresztények, mennyire értékeljük a Zsoltárok 97:11 szavait! Újra meg újra „világosság támad fel” ránk. Közülünk néhányan már tényleg évtizedek óta látják a Jehovától jövő ragyogó felvilágosodást. Mindez a Példabeszédek 4:18-at juttatja eszünkbe, melyben ezt olvassuk: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” Mivel a hagyomány helyett az Írásokat értékeljük, mi, Jehova Tanúi a korai keresztényekre hasonlítunk. Állásfoglalásuk világosan látható a Keresztény Görög Iratok történelmi könyveiből és leveleiből, melyeket isteni ihletés alatt írtak.

 2. Többek között melyek voltak a világosság első felragyogásai, melyekben Jézus követői részesültek?

² A világosság első felragyogásai között — melyekben Jézus Krisztus korai követői részesültek — léteztek olyanok, amelyek a Messiással voltak kapcsolatban. András ezt mondta testvérének, Simon Péternek: „Megtaláltuk a Messiást” (János 1:42). Egy idő múlva az égi Atya képessé tette Péter apostolt arra, hogy ezt a nézőpontot tükrözve tegyen bizonyságot, amikor ezt mondta Jézus Krisztusnak: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:16, 17; János 6:68, 69).

Világosság a prédikálói küldetésükre vonatkozóan

 3., 4. Milyen felvilágosodást adott Jézus a követőinek a feltámadása után jövőbeni tevékenységükre vonatkozóan?

³ Feltámadása után Jézus Krisztus felragyogtatta a világosságot arra a kötelességre vonatkozóan, amely minden követőjén nyugszik. Nagyon valószínű, hogy a következőket annak az 500 tanítványnak mondta, akik összegyűltek Galileában: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:19, 20; 1Korinthus 15:6). Ezután Krisztus minden követőjének prédikálónak kellett lennie, és a prédikálói küldetésének nem volt szabad „Izráel házának eltévelyedett juhaira” korlátozódnia (Máté 10:6). János keresztségét sem kellett végrehajtaniuk, mely a megbánás szimbóluma volt a bűnük megbocsátása végett. Ehelyett inkább „az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” kellett megkeresztelniük az embereket.

⁴ Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus felment az égbe, 11 hűséges apostola ezt kérdezte: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” E kérdés megválaszolása helyett Jézus további utasításokkal látta el őket a prédikálói küldetésükre vonatkozóan, és ezt mondta: „vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” Addig egyedül csak Jehovának voltak a tanúi, ám most már Krisztusnak is (Cselekedetek 1:6–8).

 5., 6. A világosság milyen felragyogásait kapták Jézus tanítványai Pünkösdkor?

⁵ Csupán tíz nappal később a világosságnak micsoda pompás ragyogásaiban részesültek Jézus követői! I. sz. 33 Pünkösdjén első alkalommal értették meg teljesen a Jóel 2:28, 29 jelentőségét: „[Én, Jehova] kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.” Jézus tanítványai látták a szent szellemet, amint az tűznyelvekhez hasonló formában mindannak a körülbelül 120 férfinak és nőnek a fején megnyugodott, akik összegyűltek Jeruzsálemben (Cselekedetek 1:12–15; 2:1–4).

⁶ Még ugyanazon a napon, Pünkösdkor a tanítványok először értették meg, hogy a Zsoltárok 16:10 szavai a feltámasztott Jézus Krisztusra vonatkoznak. A zsoltáros ezt mondta: „[Te, Jehova Isten] nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” A tanítványok felismerték, hogy ezek a szavak nem alkalmazhatók Dávid királyra, mivel az ő sírja még napjaikban is fellelhető volt. Nem is csoda, hogy körülbelül 3000-en azok közül, akik hallották ennek az új világosságnak a magyarázatát, olyan mértékben megbizonyosodtak efelől, hogy még ugyanazon a napon megkeresztelkedtek! (Cselekedetek 2:14–41).

 7. Milyen csodálatos világosságban részesült Péter apostol, mialatt meglátogatta a római katonatisztet, Kornéliust?

⁷ Sok évszázadon keresztül az izraeliták értékelték, amit Isten róluk mondott: „Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül” (Ámós 3:2). Így a világosságnak valóban egy csodálatos ragyogásában részesült Péter apostol és azok, akik a római hadsereg katonatisztjének, Kornéliusnak a házába mentek, amikor is a szent szellem első alkalommal szállt körülmetéletlen, nem zsidó hívőkre. Figyelemre méltó, hogy ez volt az egyedüli alkalom, amikor a szent szellemet a megkeresztelkedés előtt adományozták valakinek. De ennek így kellett történnie. Máskülönben Péter nem tudta volna, hogy ezek a körülmetéletlen nem zsidók alkalmasak a megkeresztelkedésre. E csodálatos dolog fontosságát teljes mértékben értékelve, ezt kérdezte Péter: „Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek [a nem zsidók] meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?” Természetesen a jelenlévők közül senki sem tudott jogosan ellenvetést felhozni, és így megtörtént ezeknek a nem zsidó embereknek a megkeresztelkedése (Cselekedetek 10:44–48; vö. Cselekedetek 8:14–17).

Nincs többé körülmetélkedés

 8. Miért találta néhány korai keresztény nehéznek, hogy felhagyjon a körülmetélkedés tantételével?

⁸ Az igazságnak egy további fényes felragyogása a körülmetélkedés kérdésével kapcsolatban vált láthatóvá. A körülmetélkedés gyakorlata i. e. 1919-ben azzal kezdődött, hogy Jehova szövetséget kötött Ábrahámmal. Isten ezután azt parancsolta Ábrahámnak, hogy neki, valamint háznépe minden férfi tagjának körül kell metélkednie (1Mózes 17:9–14, 23–27). Így a körülmetélkedés Ábrahám leszármazottainak azonosítójelévé vált. Mennyire büszkék voltak erre a gyakorlatra! Ennek eredményeképpen a „körülmetéletlenség” a megvetés kifejezésévé vált (Ésaiás 52:1; 1Sámuel 17:26, 27). Nem nehéz megérteni, hogy bizonyos korai zsidó származású keresztények miért akarták megtartani ezt a jelképet. Némelyikük még valósággal vitatkozott is Pállal és Barnabással erről a dologról. Ennek elrendezésére Pál és mások felmentek Jeruzsálembe, hogy tanácsot kérjenek a keresztény vezető testülettől (Cselekedetek 15:1, 2).

 9. A világosság milyen ragyogásai tárultak fel a korai vezető testület előtt, amiről a Cselekedetek 15. fejezetében találunk feljegyzést?

⁹ Ekkor nem egy szembetűnő csodatétel által történt, hogy azok a korai keresztények részesültek abból a világosságból, mely arra derített fényt, hogy a körülmetélkedés többé nem követelmény Jehova szolgái számára. Inkább azáltal kapták meg a megnövekedett világosságot, hogy az Írásokat kutatták, a szent szellemtől vártak irányítást, valamint Péter és Pál azon tapasztalatait hallgatták, melyek a körülmetéletlen nem zsidók megtéréséről szóltak (Cselekedetek 15:6–21). A döntést egy levélben adták közre, mely részben így hangzott: „tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól” (Cselekedetek 15:28, 29). Így a korai keresztényeket felmentették a körülmetélkedés parancsa alól, valamint a Mózesi Törvény többi követelménye alól. Pál ezért ezt mondhatta a galátziabeli keresztényeknek: ’Krisztus megszabadított minket a szabadságra’ (Galátzia 5:1).

Világosság az evangéliumokban

10. Többek között a világosság mely felragyogásai lettek kinyilatkoztatva a Máté evangéliumában?

¹⁰ Nem fér ahhoz kétség, hogy Máté evangéliuma — melyet i. sz. 41 körül írtak meg — a világosság sok olyan ragyogását tartalmazza, melyek az olvasói javára válnak. Az első századi keresztények közül viszonylag kevesen hallották személyesen, hogy Jézus megmagyarázza tanításait. Különösen Máté evangéliuma domborította ki, hogy Jézus prédikálásának témája a Királyság volt. Mennyire nagy hangsúlyt fektetett Jézus a helyes indíték fontosságára! A világosság micsoda ragyogásai voltak a Hegyi beszédében, példázataiban (az olyanokban mint amelyek a 13. fejezetben kerültek feljegyzésre) és a 24., 25. fejezetben lévő nagy próféciájában! A Máté evangéliumának beszámolója, melynek megírása csupán mintegy nyolc évvel i. sz. 33 Pünkösdje után történt, minderre ráirányította a korai keresztények figyelmét.

11. Mi mondható el Lukács és Márk evangéliumának tartalmáról?

¹¹ Körülbelül 15 évvel később Lukács írta meg az evangéliumát. Bár sok része hasonló Máté beszámolójához, a Lukács evangéliumának 59 százaléka további dolgokat tartalmaz. Lukács Jézus hat csodáját jegyezte le, és több mint kétszer annyi példázatáról számolt be, amelyről a többi evangéliumíró nem tett említést. Márk minden bizonnyal csupán pár évvel később írta meg evangéliumát, melyben Jézus Krisztusra, mint a tettek emberére, csodatevőre helyezte a hangsúlyt. Noha Márk főként olyan eseményeket mondott el, amelyeket előzőleg már Máté és Lukács lejegyzett, ő egy olyan példázatot is leírt, melyet a többiek nem. Abban a szemléltetésében Jézus egy maghoz hasonlította Isten Királyságát, amely kihajt, magasra nő és fokozatosan gyümölcsöt terem (Márk 4:26–29).a

12. Milyen mértékben gondoskodott János evangéliuma további felvilágosításról?

¹² Nézzük még meg János evangéliumát, melyet több mint 30 évvel azután írtak meg, hogy Márk lejegyezte beszámolóját. A világosság micsoda áradatát irányította János Jézus szolgálatára, különösen azáltal, hogy sokat utalt az emberi léte előtti életére! Csak János nyújt beszámolót Lázár feltámadásáról, és egyedül ő számol be Jézusnak a hűséges apostolaihoz intézett sok nagyszerű megjegyzéséről, valamint arról a szívmelengető imájáról, amit elárulásának estéjén mondott, melyek a 13—17. fejezetben kerültek feljegyzésre. Valóban elmondható, hogy János evangéliumának 92 százaléka páratlan a maga nemében.

A világosság felragyogásai Pál leveleiben

13. Miért tekintik néhányan Pálnak a rómabeliekhez írt levelét úgy, mintha az egy evangélium lenne?

¹³ Pál apostolt különösen annak eszközéül használták fel, hogy az igazság ragyogásait elhozza azoknak a keresztényeknek, akik az apostoli időkben éltek. Ott van például Pál levele a rómabeliekhez, melyet körülbelül i. sz. 56-ban írt — nagyjából ugyanakkor, amikor Lukács megírta az evangéliumát. Ebben a levelében Pál azt a tényt emeli ki, hogy az igazságosság Isten ki nem érdemelt kedvessége eredményeként, és a Jézus Krisztusban való hit által tulajdoníttatik valakinek. Mivel Pál a jó hír e vonására helyezett hangsúlyt, ezért némelyek úgy tekintik a rómabeliekhez írt levelét, mintha az az ötödik evangélium lenne.

14—16. a) A korinthusbeli keresztényekhez írt első levélben milyen világosságot árasztott Pál az egység szükségességére vonatkozóan? b) A korinthusbeliekhez írt első levél milyen további világosságot tartalmaz a viselkedésre vonatkozóan?

¹⁴ Pál bizonyos esetekről írt, melyek zavart keltettek a korinthusi keresztények között. A korinthusbelieknek írt levele sok ihletett tanácsot tartalmaz, melyből a keresztények mindmáig hasznot merítenek. Mindjárt az elején oktatásban kellett részesíteni a korinthusiakat azon hibájuk miatt, hogy bizonyos emberek köré személyi kultuszt emelnek. Az apostol helyreigazította őket, és bátran ezt mondta nekik: „Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben” (1Korinthus 1:10–15).

¹⁵ Korinthusban a keresztény gyülekezet megtűrte a durva erkölcstelenséget. Egy ottani férfi elvette az apja feleségét, így „olyan paráznaságot” gyakorolt, „a milyen a pogányok között sem említtetik”. Pál félreérthetetlenül ezt írta: „Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül” (1Korinthus 5:1, 11–13). Kiközösítés — ez valami új dolog volt a keresztény gyülekezet számára. Egy másik kérdés, melyben a korinthusi gyülekezetnek szüksége volt a felvilágosításra, azzal a ténnyel foglalkozott, hogy közülük némelyek a szellemi testvérüket világi bíróság elé idéztették, hogy elintézzék sérelmes dolgaikat. Pál erősen megfeddte őket ezért (1Korinthus 6:5–8).

¹⁶ Egy másik dolog, mely ugyancsak sújtotta a korinthusi gyülekezetet, a szexuális kapcsolatokkal volt összefüggésben. A korinthusbeliekhez írt 1. levél 7. fejezetében Pál megmutatta, hogy a szexuális erkölcstelenség elterjedése miatt jó volna, ha minden férfinak saját felesége, és minden asszonynak saját férje volna. Pál azt is kinyilvánította, hogy jóllehet az egyedül álló személyek nagyobb figyelemmel képesek Jehovát szolgálni, nem mindenki rendelkezik az egyedüllét ajándékával. Ha pedig egy asszonynak meghalna a férje, szabad az újraházasodásra, „csakhogy az Úrban” (1Korinthus 7:39).

17. Milyen világosságot árasztott Pál a feltámadás tanítását illetően?

¹⁷ A világosság micsoda ragyogásainak kiárasztására használta fel Pált az Úr a feltámadást illetően! Milyen testben fognak a felkent keresztények feltámasztatni? „Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test” — írta Pál. Nem hústestek fognak az égbe vitetni, mivel „test és vér nem örökölheti Isten országát”. Pál még hozzáfűzte, hogy nem minden felkent lesz a halálalvásban, hanem Jézus jelenléte alatt némelyek rögtön a halál után halhatatlan életre lesznek feltámasztva (1Korinthus 15:43–53).

18. Pálnak a thessalonikabeliekhez írt első levele milyen világosságot tartalmaz a jövőre vonatkozóan?

¹⁸ A thessalonikai keresztényeknek szóló levelében Pál eszközként szolgált arra, hogy a jövőre vonatkozó világosságot árassza. Jehova napja úgy jön el, mint egy tolvaj éjjel. Pál ezt is megmagyarázta: „a mikor ezt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek” (1Thessalonika 5:2, 3).

19., 20. A Jeruzsálemben és Júdeában élő keresztények a világosság milyen ragyogásait kapták Pálnak a zsidókhoz írt levelében?

¹⁹ A zsidókhoz írt levél megírásával Pál a világosság felragyogásait továbbította a Jeruzsálemben és Júdeában lévő korai keresztényeknek. Milyen erőteljesen mutatta meg a keresztény imádati rendszer felsőbbségét a mózesi imádati rendszerrel szemben! Az angyalok által közölt törvény követése helyett a keresztényeknek abban a megmentésben van hitük, melyről először Isten Fia beszélt, aki sokkal kiválóbb ezeknél az angyali hírvivőknél (Zsidók 2:2–4). Mózes csupán egy szolga volt Isten házában. Jézus Krisztus azonban az egész ház fölött elnököl. Krisztus Melkisédek rendje szerinti főpap, sokkal magasabb rendű pozícióval rendelkezve, mint az ároni papság. Pál azt is kiemelte, hogy az izraeliták a hit és engedelmesség hiánya miatt képtelenek voltak belépni Isten nyugodalmába, míg a keresztények a hűségük és engedelmességük miatt belépnek ebbe (Zsidók 3:1—4:11).

²⁰ Így tehát az új szövetség is sokkal inkább felette áll a Törvényszövetségnek. Amint azt 600 évvel korábban a Jeremiás 31:31–34-ben megjövendölték, az új szövetségben lévő személyeknek Isten törvénye a szívükbe van írva, és valódi bűnbocsánatot élveznek. Nem olyan főpapjuk van, akinek évenként kell áldozatokat felajánlania a saját és népe bűneiért, ehelyett a keresztényeknek Jézus Krisztus a főpapjuk, aki bűn nélküli, és aki egyszer s mindenkorra felajánlotta a bűnökért való áldozatot. Nem kézzel csinált szent helyre lépett be, hogy bemutassa áldozatát, hanem magába az égbe ment be, hogy ott Jehova személye előtt megjelenjen. Ezenfelül a mózesi Törvényszövetség alatti állatáldozatok nem tudták teljesen eltörölni a bűnöket, máskülönben ezeket nem ajánlották volna fel évente. Krisztus áldozata viszont egyszer s mindenkorra szólt, eltörölve a bűnöket. Mindez világosságot árasztott a nagy szellemi templomra, melynek udvarain napjainkban a felkentek maradéka és a „más juhok” szolgálnak (János 10:16; Zsidók 9:24–28).

21. Mit mutatott meg ez a tanulmány a Zsoltárok 97:11-nek és a Példabeszédek 4:18-nak az apostoli időkben való beteljesedésével kapcsolatban?

²¹ Helyhiány miatt nem sorolunk fel több példát, olyanokat, mint a világosság azon felragyogásait, amelyeket Péter apostol, valamint Jakab és Júdás tanítványok leveleiben találhatunk. Ám az előzőek elegendő bizonyítékot tárnak elénk annak bemutatására, hogy a Zsoltárok 97:11-nek és a Példabeszédek 4:18-nak meglepő beteljesedésük volt az apostoli időkben. Az igazság kezdett előrehaladni — előképekből és árnyakból a beteljesedés és valóság felé (Galátzia 3:23–25; 4:21–26).

22. Mi történt az apostolok halála után, és mit fog megmutatni a következő cikk?

²² Jézus apostolainak a halála, és az előre megjövendölt hitehagyás kezdete után az igazság világossága csak halványan pislákolt (2Thessalonika 2:1–11). Jézus ígéretéhez hűen azonban sok évszázad múltán a Mester visszatért, és úgy találta „a hű és bölcs szolgát”, hogy az a megfelelő időben kiosztja a „háznépnek” az eledelt. Ennek eredményéül Jézus Krisztus „minden jószága fölé” kinevezte ezt a szolgát (Máté 24:45–47). A világosság micsoda ragyogásai követik ezt? Ezt fogjuk megtárgyalni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Mely bibliai szövegekben mutatkozik meg, hogy az igazság megértése előrehaladó?

◻ A világosságnak többek között mely felragyogásait jegyezték fel a Cselekedetek könyvében?

◻ Milyen világosság található az evangéliumokban?

◻ Pál levelei a világosság milyen felragyogásait tartalmazzák?