Ki fog ’megmenekülni’?

„Mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja [hívja Jehova nevét, »NW«], megtartatik” (CSELEKEDETEK 2:21).

 1. Miért volt döntő fontosságú nap a világtörténelemben i. sz. 33 pünkösdje?

DÖNTŐ fontosságú nap volt a világtörténelemben i. sz. 33 pünkösdje. Miért? Mert ezen a napon egy új nemzet született. Eleinte nem volt túl nagy nemzet — Jézusnak mindössze 120 tanítványából állt, akik Jeruzsálemben egy felső szobában gyűltek össze. De ma, amikor az akkoriban fennálló legtöbb nemzetet már el is felejtették, még mindig létezik az a nemzet, amelyik abban a felső szobában született. Ez igen fontos mindannyiunknak, mivel Isten nevezte ki ezt a nemzetet, hogy legyen a tanúja az emberiség előtt.

 2. Milyen csodálatos események jelezték az új nemzet születését?

² Ennek az új nemzetnek a létrejöttével fontos események történtek, melyek Jóel prófétai szavait teljesítették be. A Cselekedetek 2:2–4-ben olvashatunk ezekről az eseményekről: „lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.” Így ez a 120 hűséges férfi és nő szellemi nemzetté vált, az első tagjai lettek annak, amit Pál apostol később „Isten Izráelének” nevezett (Galátzia 6:16).

 3. Jóelnek melyik próféciája teljesedett be i. sz. 33 pünkösdjén?

³ Tömegek gyűltek össze, hogy megvizsgálják a „sebesen zúgó szelet”, Péter apostol pedig elmagyarázta nekik, hogy Jóel egyik próféciája teljesedik. Melyik próféciája? Nos, figyeljük csak meg, mit mondott: „lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak [Jehovának, NW] ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja [hívja Jehova nevét, NW], megtartatik” (Cselekedetek 2:17–21). A Jóel 2:28–32-ben találhatjuk meg ezeket a szavakat, melyeket Péter idézett, a beteljesedésük pedig azt jelentette, hogy már majdnem lejárt a zsidó nemzet ideje. „Az Úrnak [Jehovának, NW] ama nagy és fényes napja”, a hűtlen Izráellel szembeni leszámolás ideje közel volt. De ki tartatott meg, illetve ki menekült meg? S mit árnyékolt ez elő?

A prófécia kettős beteljesedése

 4., 5. Milyen tanácsot adott Péter a közelgő eseményeket tekintve, és miért nem csak az ő napjaira érvényes ez a tanács?

⁴ Az i. sz. 33 utáni években Isten szellemi Izráele virágzott, Izráel testi nemzete azonban nem. I. sz. 66-ban a testi Izráel hadban állt Rómával. I. sz. 70-ben Izráel csaknem megszűnt létezni, Jeruzsálem pedig a templomával együtt porrá égett. I. sz. 33 pünkösdjén Péter nagyszerű tanácsot adott, előretekintve erre a közeledő tragédiára. Megint csak Jóelt idézve ezt mondta: „mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja [hívja Jehova nevét, NW], megtartatik.” Minden egyes zsidónak magának kellett meghoznia a döntést, hogy hívja-e Jehova nevét. Ez magában foglalta azt is, hogy megfogadja Péter további utasításait: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára” (Cselekedetek 2:38). Péter hallgatóinak el kellett fogadniuk Jézust mint Messiást, akit Izráel nemzete egyöntetűen elvetett.

⁵ Jóelnek ezek a prófétai szavai nagy hatással voltak a szelídekre az első században. De még nagyobb hatással vannak rájuk napjainkban, mivel ahogy a XX. század eseményei mutatják, Jóel próféciájának van egy második beteljesedése is. Nézzük csak, hogyan.

 6. Hogyan kezdett nyilvánvalóvá válni Isten Izráelének a kiléte 1914 közeledtével?

⁶ Az apostolok halála után Istennek Izráelét eltakarta a hamis keresztényiség konkolya. Az 1914-ben kezdődő végidőben azonban újra világossá vált ennek a szellemi nemzetnek a kiléte. Mindez Jézus búzáról és konkolyról szóló példázatának a beteljesedéseként történt (Máté 13:24–30, 36–43). 1914 közeledtével a felkent keresztények kezdtek különválni a hűtlen kereszténységtől, bátran elutasították annak hamis tantételeit, és prédikálták „a pogányok idejének” közelgő végét (Lukács 21:24). Ám az első világháború, mely 1914-ben tört ki, olyan kérdéseket vetett fel, amelyekre nem voltak felkészülve. A nagy nyomás alatt sokan lelassultak, néhányan pedig megalkudtak. 1918-ra prédikálótevékenységük gyakorlatilag leállt.

 7. a) Milyen, i. sz. 33 pünkösdjéhez hasonló esemény történt 1919-ben? b) Milyen hatása volt 1919-től kezdődően annak, hogy Isten szelleme kitöltetett Jehova szolgáira?

⁷ De ez nem tartott sokáig. Jehova 1919-től kezdve i. sz. 33 pünkösdjére emlékeztető módon kezdte kitölteni népére szellemét. Természetesen 1919-ben nem beszéltek nyelveken, s nem volt sebesen zúgó szél sem. Pálnak az 1Korinthus 13:8-ban feljegyzett szavaiból megértjük, hogy a csodák ideje már régen lejárt. Isten szellemének a jelenléte mégis nyilvánvaló volt 1919-ben, amikor az egyesült államokbeli Ohióban a Cedar Point-i kongresszuson a hűséges keresztények új erőre kaptak, és újra elkezdték a Királyság jó híre prédikálásának a munkáját. 1922-ben visszatértek Cedar Pointba, és felvillanyozta őket a felhívás, hogy „hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és az ő királyságát”. Mint ahogy az az első században is történt, a világ kénytelen volt felfigyelni Isten szelleme kitöltésének a hatásaira. Minden önátadott keresztény, férfi és nő, idős és fiatal, elkezdett ’prófétálni’, vagyis kezdte hirdetni „az Istennek nagyságos dolgait” (Cselekedetek 2:11). Péterhez hasonlóan így figyelmeztették a szelídeket: „Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!” (Cselekedetek 2:40). Hogyan tehették ezt meg a fogékony személyek? Azáltal, hogy megfogadták Jóelnek a szavait, melyeket a Jóel 2:32-ben (NW) így találhatunk meg: „mindaz, aki hívja Jehova nevét, megmenekül.”

 8. Hogyan haladtak előre az események 1919 óta Isten Izráelének esetében?

⁸ A kezdeti évek óta Isten Izráelének az ügyeiben folyamatos előrehaladás volt. Úgy tűnik, a felkentek elpecsételése már jól előrehaladt, és az 1930-as évek óta a földi reménységű szelídek nagy sokasága megjelent a színtéren (Jelenések 7:3, 9). Mindannyiukban megvan a sürgősség érzete, mivel a Jóel 2:28, 29 második beteljesedése azt mutatja, hogy közel vagyunk Jehova még nagyobb és rettenetesebb napjához, amikor a dolgoknak az egész világra kiterjedő vallásos, politikai és gazdasági rendszere el fog pusztulni. Minden okunk megvan rá, hogy ’hívjuk Jehova nevét’, miközben teljes mértékben hiszünk abban, hogy megszabadít minket!

Hogyan hívjuk Jehova nevét?

 9. Többek között mit jelent hívni Jehova nevét?

⁹ Mit jelent hívni Jehova nevét? A Jóel 2:28, 29-nek a szövegösszefüggése segít megválaszolnunk ezt a kérdést. Jehova például nem hallgat meg mindenkit, aki hívja. Egy másik prófétán, Ésaiáson keresztül Jehova ezt mondta Izráelnek: „ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom.” Miért nem volt hajlandó Jehova meghallgatni a saját nemzetét? Ő maga magyarázza ezt el: „vérrel rakvák kezeitek” (Ésaiás 1:15). Jehova nem figyel oda senkire sem, akit vérbűn terhel, vagy bűnt gyakorol. Ezért mondta Péter pünkösdkor a zsidóknak, hogy tanúsítsanak megbánást. A Jóel 2:28, 29 szövegösszefüggésében azt fedezhetjük fel, hogy Jóel is kiemeli a megbánás fontosságát. A Jóel 2:12, 13-ban például ezt olvashatjuk: „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.” A felkent keresztények 1919-től kezdve cselekedtek ezekkel a szavakkal összhangban. Megbánták, hogy mulasztást követtek el, s elhatározták, hogy soha többé nem alkusznak meg, és nem lassulnak le. Ez utat nyitott Isten szellemének a kitöltéséhez. Ugyanígy kell eljárnia mindenkinek, aki hívni akarja Jehova nevét, és szeretné, ha meghallgatná.

10. a) Mi az igazi megbánás? b) Hogyan reagál Jehova arra, ha valaki igazi megbánást tanúsít?

¹⁰ Ne feledjük, az igazi megbánás nem csak annyit jelent, hogy azt mondjuk: „Bocsánat.” Az izraeliták megszaggatták felsőruháikat, hogy kimutassák érzelmeik magas hőfokát. Jehova azonban ezt mondja: „szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat.” Az igazi megbánás a szívből jön, lényünk legmélyéről. Ez magában foglalja, hogy felhagyunk a rossz cselekvésével, amint azt az Ésaiás 55:7-ben olvashatjuk: „Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz.” Ez magában foglalja azt is, hogy gyűlöljük a bűnt, akárcsak Jézus (Zsidók 1:9). Ezenkívül bízunk Jehovában, hogy megbocsát nekünk a váltságáldozat alapján, mivel Jehova „könyörülő és irgalmas . . . késedelmes a haragra és nagy kegyelmű”. El fogja fogadni imádatunkat, szellemi étel- és italáldozatunkat. Meg fog hallgatni minket, amikor hívjuk a nevét (Jóel 2:14).

11. Milyen helyen kell lennie az igaz imádatnak az életünkben?

¹¹ Jézus a Hegyi beszédében megemlített még valamit, amit szem előtt kell tartanunk, amikor ezt mondta: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát” (Máté 6:33). Nem szabad mellékesen vennünk imádatunkat, olyasvalaminek, amit csak tessék-lássék csinálunk, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. Isten szolgálata megérdemli, hogy az első helyre kerüljön az életünkben. Jóelen keresztül ezért Jehova így folytatja: „Fújjatok kürtöt a Sionon . . . Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából” (Jóel 2:15, 16). Az csak természetes, hogy az újdonsült házasok el vannak varázsolva, csak egymást látják. De még náluk is Jehova szolgálatának kell az első helyen lennie. Semmi sem lehet előbbre való, mint hogy egybe legyünk gyűjtve Istenünkhöz, s hogy a nevét hívjuk.

12. Milyen lehetséges növekedés látható a tavalyi emlékünnepi jelentésből?

¹² Ezt szem előtt tartva, gondoljunk csak Jehova Tanúi 1997-es szolgálati évről szóló jelentésében feltüntetett adatokra. Tavaly a Királyság-hírnökök csúcslétszáma 5 599 931 volt, igazán nagy sokasága ez a dicsérőknek! Az Emlékünnepen jelen lévők száma 14 322 226 volt, amely mintegy nyolc és fél millióval több a hírnökök számánál. Ez az adat azt mutatja, hogy csodálatos lehetőség van a növekedésre. Ebből a nyolc és fél millió emberből már sokan tanulmányozták a Bibliát Jehova Tanúival vagy mint érdeklődők, vagy mint megkeresztelt szülők gyermekei. Sokan ekkor jöttek először összejövetelre. Mivel jelen voltak, nagyszerű lehetőséget adtak ezáltal Jehova Tanúinak arra, hogy jobban megismerjék őket, és hogy felajánlják nekik segítségüket a további előrehaladáshoz. Ezenkívül voltak olyanok is, akik minden évben jelen vannak az Emlékünnepen, s talán néhány más összejövetelre is eljönnek, de nem haladnak előrébb. Természetesen nagyon szívesen látjuk őket az összejöveteleinken. De arra buzdítjuk őket, alaposan elmélkedjenek el Jóel prófétai szavain, és vegyék fontolóra, milyen további lépéseket kell tenniük, hogy Jehova mindenképpen meghallgassa őket, amikor a nevét hívják.

13. Milyen felelősségünk van mások iránt, ha mi már hívjuk Jehova nevét?

¹³ Pál apostol egy másik formáját emelte ki annak, ahogyan Isten nevét hívhatjuk. A rómabeliekhez írt levelében Jóel prófétai szavait idézte: „mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.” Majd így érvelt: „Mi módon fogják azonban hívni azt, akibe nem vetették hitüket? Hogyan fogják pedig hitüket vetni abba, akiről nem hallottak? Hogyan fognak pedig hallani, anélkül hogy prédikálna valaki?” (Róma 10:13, 14, NW). Igen, sok olyan embernek, aki még nem ismerte meg eddig Jehovát, hívnia kell a nevét. Akik már ismerik Jehovát, azoknak nemcsak az a felelősségük, hogy prédikáljanak, hanem az is, hogy tegyenek erőfeszítéseket, és adják meg nekik a segítséget.

Szellemi paradicsom

14., 15. Milyen paradicsomi áldásoknak örvend Jehova népe, amiért úgy hívják a nevét, ahogyan neki tetszik?

¹⁴ Így gondolkodnak a felkentek is, és a más juhok is, aminek eredményeképpen Jehova megáldja őket. „Buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének” (Jóel 2:18). 1919-ben Jehova buzgalmat és kegyelmet mutatott népe iránt, amikor helyreállította őket, és a szellemi tevékenység birodalmába vitte őket. Ez csakugyan szellemi paradicsom, jól írja le Jóel a következő szavakkal: „Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr! Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat” (Jóel 2:21–24).

¹⁵ Mily gyönyörű leírás! Izráelben a három legfontosabb fogyasztási cikkből, a gabonából, az olívaolajból és a borból, bőséges az ellátás, és még a nyáj is sok. Napjainkban ezek a prófétai szavak valójában szellemi értelemben teljesednek. Jehova ellát minket minden olyan szellemi eledellel, amelyre szükségünk van. Hát nem leljük kedvünket ebben az istenadta bőségben? Igazán úgy van, amint Malakiás jövendölte: Istenünk ’megnyitotta az egek csatornáit, és bőséges áldást árasztott ránk’ (Malakiás 3:10).

A dolgok egy rendszerének a vége

16. a) Mit jelent Jehova szellemének a kitöltése a mi időnkben? b) Mit tartogat a jövő?

¹⁶ Jóel azután prófétál Jehova szellemének a kitöltéséről, miután Isten népének paradicsomi állapotáról jövendöl. Amikor Péter pünkösdkor ezt a próféciát idézte, azt mondta, hogy „az utolsó napokban” fog beteljesedni (Cselekedetek 2:17). Isten szellemének a kitöltése akkor azt jelentette, hogy a dolgok zsidó rendszerének megkezdődtek az utolsó napjai. Isten szellemének a kitöltése Isten Izráelére a XX. században azt jelenti, hogy a dolgok világrendszerének az utolsó napjaiban élünk. Ennek fényében mit tartogat a jövő? Jóel próféciája tovább folytatva elmondja nekünk: „csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napja” (Jóel 2:30, 31).

17., 18. a) Jehovának milyen rettenetes napja jött el Jeruzsálemre? b) Minek a megtételére késztet minket Jehova jövőben elkövetkező rettenetes napjának a bizonyossága?

¹⁷ Időszámításunk szerint 66-ban kezdtek ezek a prófétai szavak teljesedni Júdeában, amint az események elkerülhetetlenül sodródtak Jehova i. sz. 70-ben bekövetkezett rettenetes napjának a csúcspontjához. Milyen borzasztó lehetett akkor azok közt lenni, akik nem magasztalták Jehova nevét! Napjainkban ugyanilyen borzasztó események elébe nézünk, amikor a dolgoknak ez az egész világrendszere Jehova kezétől elpusztul. De meg lehet menekülni. A prófécia így folytatódik: „mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül [hívja Jehova nevét, NW], megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!” (Jóel 2:32). Jehova Tanúi igazán hálásak, hogy ismerik Jehova nevét, és teljes mértékben bíznak abban, hogy megmenti őket, ha hívják őt.

¹⁸ Mi történik azonban, amikor Jehova nagy és fényes napja lecsap erre a világra teljes erővel? Ezt a befejező tanulmányozási cikk fogja tárgyalni.

Emlékszel?

◻ Mikor töltötte ki Jehova először a szellemét a népére?

◻ Többek között mit jelent hívni Jehova nevét?

◻ Mikor jött el Jehova nagy és fényes napja a testi Izráelre?

◻ Hogyan áldja meg Jehova azokat, akik ma a nevét hívják?

[Kép a 15. oldalon]

I. sz. 33 pünkösdjén egy új nemzet született

[Kép a 16–17. oldalon]

Századunk elején a Jóel 2:28, 29 beteljesedéseként Jehova újra kitöltötte szellemét a népére

[Kép a 18. oldalon]

Segítenünk kell az embereknek, hogy hívják Jehova nevét