„Az utolsó napokban” — vajon mióta?
„Egészen biztos lehetsz abban, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek” Tim 3:1, Jeruzsálemi Biblia).
1, 2. a) Miért nagyszerű számunkra, hogy olyan mélyen benne vagyunk a „végidő”-ben? b) Mit mond a Biblia erről a 2Péter 2:13, 14-ben?
MINEK az „utolsó napjai” azok, amiről beszélünk? Mivel a dolgok régi, elégtelen, csődbe jutott és reménytelen rendszerének az utolsó napjait értjük ezen, nagyon is jó, hogy eljutottunk annak „végidejé”-hez (Dán 12:4). És örülhetünk, hogy a dolgok régi szervezete nem hagy maga után egy félelmet keltő, megüresedett, élettelen földgolyót! Sőt, inkább lehetőséget teremt egy békés, igazságos új rend számára, amely a legteljesebb siker ígéretét hordozza magában. Ezért nagyon is kitűnő dolog számunkra az a tény, hogy most jó mélyen benne vagyunk már a „végidő”-ben. A Biblia, az ihletett Könyv, amely megjövendölte ezt a jelenlegi „végidőt”, ragyogó szavakkal beszél erről:
2 „De új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, s ezekben igazságosság fog lakozni. Mivel ezeket a dolgokat várjátok, szeretteim, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benneteket békességben” (2Pét 3:13, 14).
3, 4. a) Mikor, hol és miért beszélt Péter apostol az „utolsó napok”-ról és kiknek? b) Melyik jövendölést idézte Péter magyarázatként?
3 Mintegy 30 évvel e szavak megírása előtt a keresztény Péter apostol már beszélt az „utolsó napok”-ról. Ez Pünkösd napján (Siván hó 6-án) történt, i. sz. 33-ban. Az apostol Jeruzsálem városában beszélt erről, ámbár nem a Heródes által épített templomban. Egy lakásban tartotta meg a beszédét, ahol mintegy 120 tanítvány jött össze. Ezek az emberek a nemrég kínoszlopra feszített Jézus Krisztus tanítványai voltak, akik egy emeleti szobában gyűltek egybe a reggeli órákban 9 óra előtt. Várakozásuk nagy hirtelen valóra vált. A szent szellem — amelynek kitöltését Jézus Krisztus megígérte nekik arra az időre, amikor Ő már visszatért a mennybe — most látható alakban szállt le rájuk! Arra ihlette őket, hogy idegen nyelveken szóljanak „Isten nagyszerű dolgai”-ról (Csel 2:1–11). Az ünneplő zsidók ezrei gyűltek egybe, hogy szemtanúi lehessenek a látványnak és megtudják, mi is történt tulajdonképpen. Péter apostol ihletést kapott arra, hogy ezeket a magyarázó szavakat intézze hozzájuk:
4 „Ez hangzott el Jóel próféta által: ’És az utolsó napokban’, mondja Isten, ’kitöltök szellememből mindenfajta testre, és fiaitok és leányaitok prófétálni fognak és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; sőt férfi rabszolgáimra és nő rabszolgáimra is kitöltök azon a napon szellememből és ők prófétálni fognak. És szokatlan dolgokat teszek fenn a mennyben és jeleket adok lenn a földön, vért, tüzet és füstködöt; a nap sötétségbe borul és a hold vérbe, mielőtt eljönne Jehova nagy és nevezetes napja. És mindaz, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül’” (Csel 2:16–21).
5. a) Péter szerint mikor kezdődtek azok az „utolsó napok”? b) Mit mondhatunk arról, hogy vajon Péter akkor a dolgok világrendszerének az „utolsó napjai”-ra gondolt-e?
5 Mikor jelentett ki Isten ilyesmit? Évszázadokkal korábban a Jóel 2:28–32-ben „És azután lesz majd, hogy kitöltöm szellememet mindenfajta testre” és így tovább. Isten szellemének ihletése alatt Péter apostol megjelölte, hogy ez a kifejezés: „azután”, mikorra vonatkoztatható az idő áramlatában, amikor azt mondta, hogy „az utolsó napokban”. Mintegy 850 évvel azután tehát, hogy Jóel jövendölése elkészült, azok az „utolsó napok” megkezdődtek, Péter pedig azokban a napokban élt. De most megkérdezhetjük, hogy vajon Péter a dolgok egész világrendszerének az „utolsó napjaiban” élt? Aligha, hiszen mi most több mint 19 évszázaddal azután élünk, hogy Pétert keresztény vértanúként megölték (Ján 21:18, 19; 2Pét 1:14). Hogyan érvelhetnénk tehát akár bibliai alapon is úgy, hogy az „utolsó napok” kifejezés a Péter idejétől mostanáig eltelt időre vonatkozik, beleértve a mi zűrzavaros korunkat is, amely még nem ért véget? Ez nem lehetséges, bár ez alatt a 19 évszázad alatt egészen mostanáig Isten nyilvánvalóan kiárasztotta szellemét mindenfajta testi hivő egyénre, és Jehova Isten szellemi fiaivá és leányaivá tette őket Jézus Krisztus által.
6. Mikor kezdődtek azok az „utolsó napok”, amelyekben Péter élt?
6 Vajon szólnak-e az Írások arról, hogy Péter valaminek az ’utolsó napjaiban’ élt akkor? Igen! Azok a jellegzetes „utolsó napok” akkor kezdődtek, amikor Alámerítő János bemerítette Jézust, Jézus pedig szent szellemmel kenetett fel, miután feljött a vízből. Így lett a Krisztus, vagyis a Felkent (Csel 10:37, 38).
7. Hogyan mutatott rá Pál a Zsidók 1:1, 2-ben arra, hogy azok az „utolsó napok” akkor kezdődtek, amikor Jézus 30 éves volt?
7 Az „utolsó napok” tehát i. sz. 29 őszén kezdődtek, amikor a názáreti Jézus elérte a 30 éves felnőttkort (Luk 3:21–23). Az erre vonatkozó időszakról írta Pál apostol a (nyilván Jeruzsálemben lakó) zsidó keresztényeknek: „Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt az ősatyáitoknak a próféták által, most [mikor?], e napok végén, a Fiú által szólt hozzánk, akit mindenek örököséül jelölt ki, és aki által megalkotta a dolgok rendszerét” (Zsid 1:1, 2).
8. a) Mit mondott Alámerítő János annak igazolására, hogy az „utolsó napok” elérkeztek? b) Miért volt időszerű az a figyelmeztetés, amelyet Péter a zsidókhoz intézett Pünkösdkor?
8 Igen, az idő a dolgok zsidó rendszere számára „e napok végé”-nek bizonyult ott a Közép-Keleten. Aligha csodálkozhatunk tehát azon, hogy Alámerítő János így szólt a szadduceusokhoz és a farizeusokhoz, akik alámerítkezni jöttek hozzá: „Viperák fajzata, ki mutatta meg nektek, hogyan menekülhettek meg a közelgő harag elől? Teremjetek tehát a megbánáshoz méltó gyümölcsöt!” (Máté 3:7, 8). Csakis ily módon remélhették, hogy elkerülhetik a pusztító csapás tüzét, amely megemészti nemzetük jelképes értelemben pelyvához hasonló tagjait i. sz. 70-ben. Ezért azon az i. sz. 33-beli Pünkösd napon Péter apostol ezt mondta a vízben való alámerítkezésre jelentkező bűnbánó zsidóknak: „Meneküljetek ettől az elhajlott nemzedéktől!” (Csel 2:37–40).
A ZSIDÓ TÖRVÉNYSZÖVETSÉG ÉS RENDSZER „UTOLSÓ NAPJAI”
9. Melyik szövetség ’utolsó napjait’ vonta maga után Jézus alámerítése és szent szellemmel való felkenetése, és miért?
9 Jézus a Mózes közvetítésével létrejött zsidó Törvényszövetség alatt született. Amikor Jézus alámerítkezett és szent szellemmel való felkenetésben részesült, Ő lett az újszövetség Közbenjárója, amely szövetséget Isten szellemi zsidókkal vagy izraelitákkal szándékozta megkötni. Ez maga után vonta az „utolsó napok”-at a zsidó Törvényszövetség és a zsidó rendszer számára, amelynek imádati központja a jeruzsálemi Heródes-templom körül forgott. Amikor Jézus — mint az Isten és a saját tanítványai közötti Közbenjáró — felment a mennybe, tökéletes emberi áldozata vérének értékével megpecsételte az újszövetséget. A bizonyítékot erre Isten azon a csodálatos pünkösdi napon szolgáltatta, amikor kitöltötte a szent szellemet. Ez a szent szellem hozta létre a szellemi izraelitákat, akikkel az újszövetséget meg lehetett kötni. Ezzel egyidőben kiiktatta, hatályon kívül helyezte a testi Izraellel kötött régi Törvényszövetséget (Ef 2:15, 16; Kol 2:13, 14). De Isten az ő különleges kegyét még három és fél évig, vagyis i. sz. 36 őszéig meghosszabbította a zsidók iránt. Vajon miért?
10. a) Miért tartotta fenn Jehova az ő kegyét ideiglenesen a zsidók iránt még i. sz. 33 Pünkösdje után is? b) Végül is mikor ért véget a zsidó rendszer a Közép-Keleten?
10 Azért, mert a jövendölés meghatározta, hogy Isten különleges kegyében részesíti szövetséges népét „hetven évhéten át”, ez a 490 éves időszak pedig i. sz. 36-ban ért véget, miután Jézus Krisztus vértanúhalált halt annak a 70-ik hétnek a felén (Dán 9:24–27, Egy Amerikai Fordítás). Ámde Jeruzsálem és annak temploma nem pusztult el abban az esztendőben, és a zsidókat sem száműzték Júdea tartományából abban az évben. Amikor ez i. sz. 70-ben aztán bekövetkezett, akkor ért véget a dolgok zsidó rendszere a Közép-Keleten. Ez volt az a „vég”, amelyre Jézus gondolt, amikor próféciáját közölte a tanítványaival.
11. a) Mi mutatja, hogy Jézus a földi Jeruzsálem „végére” gondolt, amikor elmondta próféciáját a tanítványainak az Olajfák hegyén? b) Vajon azt mondta ott Jézus, hogy „a nemzetek kijelölt ideje” először Jeruzsálem pusztulása után kezdődik, ami 37 évvel azután következett be, hogy Péter beszédet mondott Pünkösdkor?
11 Péter és András, Jakab és János megkérdezte Jézust: „Mikor lesznek meg ezek a dolgok?” Nos, miféle dolgokról van itt szó? Amikor Jézus a templom területén járt, ezt mondta: „Nem látjátok-e mindezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amely ne lenne lerombolva” (Máté 24:1–3; Márk 13:1, 2; Luk 21:5, 6). Jézus később az Olajfák hegyén ezt a jövendölést mondta a tanítványainak: „Nagy ínség lesz az országon és harag ezen a népen; és elesnek kard éle által és fogságba viszik őket az összes nemzetek közé; és Jeruzsálemet lábbal tiporják a nemzetek, míg be nem telik a nemzetek kijelölt ideje” (Luk 21:23, 24). Jézus nem azt mondta itt, hogy a „nemzetek kijelölt ideje” először i. sz. 70-ben Jeruzsálem pusztulásával és egész Júdea elnéptelenedésével fog elkezdődni. A dolgok zsidó rendszerének ez a szerencsétlen vége Jeruzsálemben és környékén, valamint annak templomában 37 évvel azután következett be, hogy Péter beszédet tartott Pünkösd napján. Ezért pontos volt, amikor azt mondta, hogy az Isten szellemének kiárasztására az „utolsó napok”-ban — a dolgok zsidó rendjének utolsó napjaiban kerül sor.
12. A hamis Krisztusokon és prófétákon kívül mi került még bele a „jel”-be, ami azt mutatta, hogy Jézus zsidó tanítványai az „utolsó napok”-ban éltek?
12 A Máté 24:4–22-ben mondott próféciájában Jézus rámutatott, hogy a hamis Krisztusok és hamis próféták puszta eljövetele korántsem jelenti egymagában annak a „jelét”, hogy az ő tanítványai a dolgok zsidó rendszerének az „utolsó napjaiban” élnek. Jézus hozzáfűzte: „Hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről; vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek. Mert mindezeknek meg kell történniük, de ez még nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen és lesznek élelmiszerhiányok és földrengések egyik hely után a másikon. Mindezek pedig a szorongató fájdalmak kezdete.”
13. Milyen emberi tevékenységek tartoztak még a „jel”-hez?
13 „Akkor az emberek nyomorúságra adnak benneteket és megölnek titeket és minden nemzetben a gyűlölet tárgya lesztek az én nevemért. Akkor sokan megbotlanak és elárulják egymást és gyűlölni fogják egymást. És sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek; és a növekvő törvénytelenség miatt a szeretet sokakban kihűl. De aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben. És a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek és akkor jön el a vég [télos]. Ezért amikor megpillantjátok a pusztulást okozó undorító dolgot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni (az olvasó használjon megkülönböztető képességet), akkor a Júdeában levők kezdjenek a hegyekbe menekülni” (Máté 24:3–16).
14. Pál szerint addig az időpontig mi volt a helyzet a zsidókkal?
14 No és addig? Vajon mi történik addig? Pál apostol az i. sz. 50. év körül kelt írásában a zsidókra utal és mondja: „Mindenkor betöltik bűneik mértékét. De végre utolérte őket az ő [Isten] haragja” (1Thess 2:16). Erre lehetett számítani a dolgok zsidó rendszerének az „utolsó napjai”-ban ott a Közép-Keleten.
15. Vajon sikerrel járt-e a zsidók erőfeszítése, hogy elhárítsák az ’utolsó napjaik’ „végét” és miért?
15 Azok a zsidók, akik nem vették fel a keresztényiséget, megpróbálták elhárítani a palesztinai rendszerükre következő „utolsó napok” végét. I. sz. 65-ben felkeltek római gazdáik ellen. Ez mintegy öt évig tartó független zsidó államot eredményezett. Még zsidó pénzérmeket is verettek, hogy emlékezetessé tegyék ezeket a sorsszerű éveket. De a vég (télos) könyörtelenül elérkezett i. sz. 70-ben a tekintélyüket féltő rómaiak kezétől.
16. a) Vajon a 2Timótheus 3:1–5, 12-ben Pál az i. sz. 29-től 70-ig tartó dolgok zsidó rendszerének az „utolsó napjaira” utalt? Indokold meg a válaszodat! b) Volt-e lehetőség egyéb „utolsó napok”-ra Pál jövendölésének beteljesedésében?
16 Az i. sz. 65. esztendő körül, második és egyben utolsó bebörtönzése idején, mielőtt vértanúhalált halt, Pál apostol levelet irt hű misszionáriustársának, Timótheusnak. A 2Timótheus 3:1–5, 12-ben Pál azokról az erkölcsi és vallási állapotokról írt neki, amelyek az általa „utolsó napok”-nak nevezett időszakban fognak bekövetkezni. Timótheus minden valószínűség szerint túlélte Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulását. Világos tehát, hogy Pál nem a dolgok zsidó rendszere ’utolsó napjairól’, vagyis az i. sz. 29-től 70-ig tartó időszakról írt Timótheusnak. Pál későbbi utolsó napokra utalt, amelyek a Jeruzsálem pusztulása utáni jövőben fognak bekövetkezni és a zsidó népnél sokkal szélesebb néprétegeket érintenek, vagyis a világ minden részét. Az i. sz. 65-től 70-ig tartó zsidó felkelés bizonyára nem teljesítette be a 2Timótheus 3:1–5-ben mondott jövendölés szempontjait. Amikor a keresztények látták az „undorító dolgot”, a pusztító római hadsereget „a szent helyen állni”, vagyis a templom közelében, elmenekültek Jeruzsálemből és egész Júdeából Pereába.
AZ „UTOLSÓ NAPOK” HOSSZÚSÁGA — DE VAJON MELYIKÉ?
17. Ha úgy okoskodunk, hogy az „utolsó napok” meg egyeznek az egész „Keresztény Korszakkal” egészen mostanáig, mit jelent ez az idő hosszúságára vonatkozóan?
17 Némely bibliakutató azonban úgy érvel, hogy az „utolsó napok” az egész „Keresztény Korszakot” ölelik fel, éspedig attól a Pünkösd napjától kezdődően, amikor Péter idézte a Jóel 2:28–32 szavait egészen a mai dátumig (1980), sőt azon túl is, egészen a meghatározatlan jövőbe. Nos, akkor mit jelentene ez? A következőket: Az úgynevezett Zsidó Korszak i. e. 1513-tól — amikor a Törvényszövetség a Sínai hegynél megköttetett — i. sz. 70-ig tartott. Egy 1582 éves időtartamról van itt szó. Milyen hosszú ezzel szemben az úgynevezett Keresztény Korszak, amelyet i. sz. 33 Pünkösdjétől számítunk, amikor a szent szellem kiáradt a Jeruzsálemben megalakult első keresztény gyülekezetre? Az már most több mint 1947 éves. Ez azt jelentené, hogy az „utolsó napok” — ha azok a Keresztény Korszakkal párhuzamosan haladnak — évszázadokkal hosszabbak, mint a Zsidó Korszak. Nem különös dolog ez?
18. Mivel a szent szellem kiárasztása az egész „Keresztény Korszak” alatt folyamatban volt, éspedig a nagy hitehagyás ellenére is, hogyan érvelhetünk az „utolsó napok” kifejezéssel kapcsolatban?
18 Mindazonáltal ellenérvet is felhozhatnánk egy kérdés formájában. Nem az „utolsó napok” alatt történt-e, hogy a szent szellem kiáradt és vajon nem áradt-e ki szüntelenül — a nagy hitehagyás ellenére — i. sz. 33 Pünkösdje óta egészen mostanáig? Nincsenek-e közöttünk az utóbbi években olyanok, akik azt vallják magukról, hogy szent szellemmel kenettek fel és kötelezve érzik magukat arra, hogy magukhoz vegyék a jelképeket az úr vacsoráján? Logikusan tehát, nem azt jelenti-e mindez, hogy a Cselekedetek 2:16–21 versének „utolsó napjai” megegyeznek az egész Keresztény Korszakkal, vagyis ezzel a hosszú, megszakítás nélküli időtartammal, amely alatt a felkenetés szelleme kiáradt?
19. Kihez szóltak először a Jóel 2:28–32 szavai és az ő palesztinai rendszerük ’utolsó napjai’-nak megkezdése előtt, vagy azon napok alatt történt-e meg annak a próféciának a beteljesedése?
19 Mégis szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy Isten szellemi kegyének időszaka a körülmetélt zsidókra nézve i. sz. 36-ban véget ért, amikor a körülmetéletlen nem-zsidók, a pogányok kezdtek bebocsátást nyerni Krisztus tanítványai szellemtől felkent gyülekezetébe. A dolgok zsidó rendszerének napjai a jeruzsálemi templommal együtt tovább tartottak egészen i. sz. 70-ig. A Jóel 2:28–32 szavai — amelyeket Péter apostol Pünkösd napján idézett — először a körülmetélt zsidókhoz szóltak, s a bibliai történelem igazolja, hogy a felkenetés szellemének kiáradása valóban megtörtént a dolgok zsidó rendszerének „utolsó napjai” alatt az Ígéret Földjén, de nem azok előtt a „napok” előtt. Ezek a napok nem a római birodalom utolsó napjai voltak, amely a bibliai történelem hatodik világhatalmaként szerepel. Azt a hatodik világhatalmat még csak i. sz. 1763-ban váltotta fel a hetedik (a brit világhatalom és annak amerikai gyarmatai) a jelképes vadállat hetedik fejeként annak megfelelően, ami a Jelenések 13:1–3-ban szerepel a hétfejű és 10 szarvú vadállattal kapcsolatban.
20. Jelenleg milyen nemzetközi politikai testületek élnek vitathatatlanul az ’utolsó napjaikban’?
20 Ma vitathatatlan, hogy a brit birodalom és a vele kapcsolatos Brit Nemzetközösség, valamint a szövetséges Amerikai Egyesült Államok ez ’utolsó napjaik’-ban élnek. Az a nemzetközi intézmény, amelynek ezek a politikai testületek kitartó bajnokai, tudniillik a 152 tagot számláló Egyesült Nemzetek, hasonlóképpen az ,utolsó napjait’ éli. Mennyire ésszerűtlen tehát úgy okoskodni, hogy a Jóel próféciájában szereplő „utolsó napokat” a hosszú Keresztény Korszak jelenti!
21. Vajon Jóel jövendölésének a hasonmása vagy megismétlődése az „utolsó napokra” vonatkozóan kizárt?
21 A valóságos fejleményekre alapozva alkalmazta tehát Péter apostol Jóel jövendölését a dolgok zsidó rendszerének legvégső szakaszára a Közép-Keleten. Péter viszont azt nem mondta és a Jóel 2:28, 29 sem mondja, hogy az „utolsó napok”-nak nem lesz egy hasonló időszaka, egy megismétlődése, amely alatt a szent szellem hasonlóképpen, megfigyelhető módon fog kiáradni.
22. a) Vajon a Jóel 2:28–32 jövendölésének minden vonatkozása a régi zsidó rendszer „utolsó napjaiban” teljesedett be? b) Az összetett kérdésnek — amelyet a tanítványok Jézusnak feltettek — minden részlete beteljesedett akkor, vagy mi várt még bebizonyításra?
22 Továbbá, amit Jóel a szent szellem kitöltésével kapcsolatban megjövendölt, éspedig a mennyei szokatlan jelenségeket, a földi jeleket, vért, tüzet, füstködöt, a nap elsötétedését, a hold vérré változását, mindez nem következett be azokban az „utolsó napok”-ban, amelyekben Péter apostol élt. Következésképpen ahhoz, hogy Jehova, a jövendölés Ihletője igaznak bizonyulhasson mindabban, amit előre bejelentett, kellett lennie egy másik időszaknak, ami „utolsó napok” néven megvalósítaná a jövendölésének minden részét. További történelmi tényeket kell még felhozni, hogy választ adhassunk arra a kérdésre, amit a négy apostol tett fel Jézus Krisztusnak: „Mi lesz a jele a jelenlétednek [par·ou-si’a] és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3). A ma rendelkezésünkre álló bizonyítékok igazolják, hogy mi magunk az „utolsó napok” modernkori beteljesedésének idejében élünk. De hát mióta és miért? Ennek megvizsgálására kell fordítanunk most őszinte szívből a figyelmünket.