TÁRZUSZ

Cilicia római provincia jelentős városa és egyben fővárosa; Pál apostol szülővárosa (Cs 9:11; 22:3). A hasonló nevű mai településen az ókori város romjai még ma is megvannak. Egykor Tárzusz úgy 16 km-re volt a Küdnosz folyó torkolatától, mely folyó a Földközi-tenger k. részén ömlött ebbe a tengerbe, Ciprus k. csücskétől mintegy 130 km-re É-ra.

Azt senki sem tudja, hogy ki és mikor alapította Tárzuszt, a város ugyanis nagy múltra tekint vissza. Először annak kapcsán említik a történelemben, hogy az asszírok elfoglalják (sohasem volt szilárdan megerősített város). Később az egymást követő hatalmak – Asszíria, Perzsia, Görögország, majd a szeleukida királyok, végül pedig Róma – vetették szolgaságra, és leigázottsága java részében adót is fizetett nekik.

Tárzusz a termékeny parti vidéken feküdt, ahol lent termesztettek, s ebből táplálkoztak virágzó iparágai, például a lenszövés és a sátorkészítés. A kecskeszőrből készített szövetnek, melyet ciliciumnak neveztek, szintén a sátorkészítésnél vették különösképpen hasznát. Ám volt egy fontosabb körülmény is, amely hozzájárult Tárzusz hírnevéhez és gazdagságához, mégpedig a kiváló kikötője, amely egy elsőrendű k–ny. irányba vivő szárazföldi kereskedelmi út mellett feküdt. K-re Szíriába és Babilonba vezetett; Kis-Ázsia é. és ny. részei felé haladva pedig átvitt az út a Kilikiai kapun, amely keskeny hágó a Taurus-hegységben, a várostól mintegy 50 km-re É-ra.

Tárzuszban a város története során számos neves személyiség járt, köztük Julius Caesar, Marcus Antonius és Kleopátra, valamint több császár. I. e. 51–50-ben Cicero volt a város helytartója. Tárzusz ezenkívül a tudás székhelyeként is híressé vált az i. sz. első században, olyannyira, hogy a görög földrajztudós, Sztrabón szerint ebben még Athént és Alexandriát is túlszárnyalta (Strabón: Geógraphika. XIV. könyv, V., 13.).

Tehát ezen okok miatt Pál joggal mondhatta Tárzuszról, hogy „nem éppen jelentéktelen város”. Akkor jelentette ki ezt, amikor egy parancsnoknak feltárta, hogy ő Tárzusz polgára, és nem egyiptomi (Cs 21:37–39).

Pál a szolgálata során időről időre visszatért szülővárosába, Tárzuszba (Cs 9:29, 30; 11:25, 26), és kétségkívül keresztül is utazott rajta két misszionáriusi útján (Cs 15:23, 41; 18:22, 23).