5. fejezet

Az „Újszövetség” — történelem vagy mítosz?

„Az Újszövetség ma a világon a legalaposabban megvizsgált könyvnek nevezhető.” Ezt Hans Küng írta „Our Being a Christian” című könyvében. És igaza volt. Az elmúlt 300 év alatt a Keresztény Görög Iratokat nemcsak hogy megvizsgálták, de mélyrehatóbban boncolgatták és aprólékosabban elemezték, mint bármely más irodalmi művet.

 1., 2. (És a bevezetés.) a) Hogyan bántak a Keresztény Görög Iratokkal az elmúlt 300 év alatt? b) Milyen különös következtetésekre jutott néhány kutató?

NÉHÁNY kutató különös végkövetkeztetésre jutott. A XIX. században, Németországban Ludwig Noack arra a következtetésre jutott, hogy a János evangéliumát i. sz. 60-ban Jézus szeretett tanítványa írta, aki Noack szerint Júdás volt. A francia Joseph Ernest Renan azt állította, hogy Lázár feltámasztása valószínűleg csalás volt, amit maga Lázár rendezett, mert alá akarta támasztani Jézus önmagára vonatkozó kijelentését, miszerint képes csodákat tenni. Gustav Volkmar német teológus kitartott amellett, hogy a történelmi Jézus semmiképpen sem tehetett messiási kijelentéseket.¹

² Másrészt Bruno Bauer arra a meggyőződésre jutott, hogy Jézus egyáltalán nem létezett! „Azt állította, hogy a korai keresztényiség idején a valódi alkotó erőt Philo, Seneca és a gnosztikusok jelentették. Végül kijelentette, hogy a történelmi Jézus soha nem létezett . . . a keresztény vallás a második század kései szakaszában alakult ki, mégpedig egy olyanfajta júdaizmusból, amelyben a sztoicizmus vált uralkodóvá.”²

 3. Milyen véleményt képviselnek még mindig sokan a Bibliáról?

³ Ma már csak néhányan képviselnek ilyen szélsőséges felfogást. De ha elolvasod a modern tudósok munkáit, sokuknál még mindig azt találod, hogy a Keresztény Görög Iratok legendákat, mítoszokat és túlzásokat tartalmaznak. Igaz ez?

Mikor íródtak?

 4. a) Miért lényeges kérdés, hogy mikor íródtak a Keresztény Görög Iratok? b) Milyen vélemények vannak a Keresztény Görög Iratok leírásának idejét illetően?

⁴ A mítoszok és legendák kialakulásához időre van szükség. Ezért lényeges kérdés, hogy mikor íródtak ezek a könyvek. Michael Grant történész azt írja, hogy a Keresztény Görög Iratok történelmi beszámolóit „harminc vagy negyven évvel Jézus halála után kezdték írni”.⁴ A Biblia archeológusa William Foxwell Albright C. C. Torrey-t idézi, aki úgy következtet, hogy „valamennyi evangélium i. sz. 70 előtt íródott, és semmi olyasmi nincs bennük, amit ne lehetett volna a Jézus halálát követő húsz éven belül megírni”. Albright maga azon a véleményen volt, hogy a megírásuk „kb. i. sz. 80 előtt befejeződött”. Mások ezektől némileg eltérő becsléseket tesznek, de a többség elfogadja, hogy az „Újszövetség” leírása az első század végére befejeződött.

 5., 6. Mire következtethetünk abból a tényből, hogy a Keresztény Görög Iratok nem sokkal a bennük megírt események történte után íródtak?

⁵ Mit jelent ez? Albright így következtet: „Minden, amit mondhatunk az, hogy a 20-50 éves időszakban aligha következhetett be bármiféle észrevehető változás a lényegi tartalomban, sőt Jézus kijelentéseinek jellegzetes szóhasználatában sem.”⁵ Gary Habermas professzor hozzáteszi: „Az evangéliumok annak az időszaknak a közvetlen közelében keletkeztek, amelyről beszámolnak, míg az ősi történetek gyakran olyan eseményeket ecsetelnek, amelyek évszázadokkal korábban történtek. Mégis a modern történészek sikeresen származtathatják az eseményeket egyenesen ezektől az ősi időszakoktól.”⁶

⁶ Más szóval, a Keresztény Görög Iratok történelmi részei legalább annyira hitelt érdemlőek, mint a világi történelmi beszámolók. A korai keresztényiség eseményei, és azok megírása között eltelt néhány évtizedben kétségtelenül nem volt elég idő arra, hogy mítoszok és legendák keletkezzenek és általánosan elterjedjenek.

A szemtanú vallomása

 7., 8. a) Kik voltak még életben, mialatt a Keresztény Görög Iratok íródtak és közkézen forogtak? b) F. F. Bruce professzor megjegyzésének megfelelően, mire kell következtetnünk?

⁷ Ez különösen igaz, tekintettel arra, hogy sok beszámolóban szemtanú vallomásáról van szó. A János evangéliumának írója kijelentette: „Ez az a tanítvány [a tanítvány, akit Jézus szeretett], aki tanúskodik ezekről és megírta ezeket” (János 21:24). A Lukács evangéliumának írója ezt mondta: „Akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak a ránk hagyott üzenetnek” (Lukács 1:2). Pál apostol így beszélt azokról, akik tanúi voltak Jézus feltámadásának: „[Közülük] a legtöbben még most is élnek, néhányan azonban elaludtak a halálban” (1Korinthus 15:6).

⁸ Ebben az összefüggésben F. F. Bruce professzor éleslátóan megállapította: „Semmiképpen sem lehetett olyan könnyű, mint ahogy néhány író úgy tűnik gondolja, Jézus szavait és tetteit azokban a korai években egyszerűen kitalálni, hiszen olyan sok tanítványa élt még, akik nagyon jól emlékeztek, mi történt meg és mi nem . . . A tanítványok egyszerűen nem engedhettek meg maguknak pontatlanságokat (nem beszélve a tények tudatos elferdítéséről), mert azok, akik nagyon is örültek volna egy ilyen alkalomnak, azonnal leleplezték volna őket. Ellenkezőleg, az eredeti apostoli prédikálásnak egyik erőssége az volt, hogy magabiztosan számított a hallgatóság ismeretére; ők nem csupán azt mondták: ’Mi tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak’, hanem azt is: ’Amint ti magatok is tudjátok’ (Cselekedetek 2:22).”⁷

Megbízható a szöveg?

 9., 10. Ami a Keresztény Görög Iratokat illeti, miben lehetünk biztosak?

⁹ Lehetséges-e, hogy a szemtanúk feljegyzett beszámolói pontosak voltak, de később meghamisították őket? Más szóval, azután illesztették-e be a mítoszokat és legendákat, hogy az eredeti iratok elkészültek? Már láttuk, hogy a Keresztény Görög Iratok szövege jobb állapotban maradt ránk, mint bármely más ősi irodalomé. Kurt és Barbara Aland, a Biblia görög szövegével foglalkozó két tudós, majdnem 5000 kéziratot sorol fel, amelyek az ókortól napjainkig fennmaradtak, sőt néhányuk az i. sz. II. századból.⁸ A nagy tömegű bizonyíték összességében azt mutatja, hogy a szöveg lényegében sértetlen. Ezenkívül számos ősi fordítás létezik — a legkorábbi körülbelül i. sz. 180-ból származik —, amelyek szintén a szöveg pontosságát bizonyítják.⁹

¹⁰ Ezért, ha mindent figyelembe veszünk, biztosak lehetünk abban, hogy legendák és mítoszok nem szivárogtak be a Keresztény Görög Iratokba azután, hogy az eredeti írók befejezték munkájukat. Az a szöveg, amellyel ma rendelkezünk, alapjában véve ugyanaz, mint amit az eredeti írók leírtak, pontosságát pedig az a tény erősíti meg, hogy a korabeli keresztények elfogadták. Ellenőrizhető-e a Biblia történelmi pontossága úgyis, hogy összehasonlítjuk azt más ősi történetekkel? Bizonyos mértékig igen.

A hiteles bizonyíték

11. Mennyiben támasztják alá a Biblián kívüli hiteles bizonyítékok a Keresztény Görög Iratok történelmi beszámolóit?

¹¹ Valójában azoknak az eseményeknek, amelyek Jézus és apostolai korában történtek, a Biblián kívüli hiteles bizonyítékai meglehetősen korlátozott számúak. Nem is várhatunk mást, hiszen az első századi keresztények viszonylag kis csoport volt, akik ráadásul nem keveredtek bele a politikába. De azok a bizonyítékok, melyeket a világi történelem szolgáltat, megegyeznek azzal, amit a Bibliában olvasunk.

12. Mit tudunk meg Josephustól Alámerítő Jánosról?

¹² Például a zsidó történetíró, Josephus i. sz. 93-ban így írt Heródes Antipas átfogó katonai vereségéről: „Néhány zsidó számára Heródes seregének pusztulása isteni bosszúnak tűnt, igazságos bosszúállásnak Alámerítő Jánossal való bánásmódjáért. Heródes halálra adta őt, aki jó ember volt, és arra buzdította a zsidókat, hogy éljenek igaz életet, gyakoroljanak jogosságot egymással és jámborságot Istennel szemben.”¹⁰ Ezzel Josephus megerősíti a Biblia beszámolóját, miszerint Alámerítő János igaz ember volt, aki megbánást hirdetett, és akit Heródes kivégeztetett (Máté 3:1–12; 14:11).

13. Hogyan támasztja alá Josephus, hogy Jakab és maga Jézus történelmi személyek voltak?

¹³ Josephus megemlítette Jakabot is, Jézus féltestvérét, aki — a Biblia elmondása szerint — nem kezdettől fogva követte Jézust, később azonban kiemelkedő vén volt Jeruzsálemben (János 7:3–5; Galata 1:18, 19). Josephus a következő szavakkal bizonyítja Jakab letartóztatását: „[A főpap, Anániás] összehívta a szanhedrin bíráit és eléjük vitt egy Jakab nevezetű férfit, testvérét Jézusnak, akit Krisztusnak hívtak, és bizonyos másokat.”¹¹ Ezekkel a szavakkal Josephus azt is megerősíti, hogy „Jézus, akit Krisztusnak hívtak”, valóságos történelmi személy volt.

14., 15. Milyen támogatást nyújt Tacitus a Biblia leírásához?

¹⁴ Más korai írók szintén utalnak a Görög Iratokban említett eseményekre. Az evangéliumok például beszámolnak arról, hogy Jézus prédikációi egész Palesztinában nagy visszhangra találtak. Amikor Poncius Pilátus őt halálra ítélte, követői összezavarodtak és elcsüggedtek, nem sokkal később ugyanezek a tanítványok bátran töltötték be Jeruzsálemet azzal az üzenettel, hogy az ő Uruk feltámadt. Néhány éven belül a keresztényiség az egész Római Birodalomban elterjedt (Máté 4:25; 26:31; 27:24–26; Cselekedetek 2:23, 24, 36; 5:28; 17:6).

¹⁵ Ennek igaz volta mellett tanúskodik Tacitus római történész, aki nem volt a keresztényiség barátja. Nem sokkal i. sz. 100 után beszámol Néró kegyetlen keresztény üldözéséről, majd hozzáteszi: „Krisztus, akiről elnevezték őket, Tibérius uralkodása alatt Poncius Pilátus prokurátor által kirótt halálbüntetést szenvedett, a veszedelmes babonát ezzel egy pillanatra elfojtották, de aztán újra megjelent, és elterjedt nemcsak Júdeában, ahonnan származott, hanem még a fővárosban [Rómában] is.”¹²

16. Milyen eseményre utal Suetonius, amelyről a Biblia szintén beszámol?

¹⁶ A Cselekedetek 18:2-ben a Biblia írója utal arra, hogy „[a római császár] Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából”. A második századi római történész, Suetonius szintén hivatkozik erre a kiutasításra. Az isteni Claudius című munkájában a történész ezt mondja: „Mivel a zsidók, akiket Chrestus felbujtott, állandóan zavargásokat keltettek, ő [Claudius] kikergette őket Rómából.”¹³ Ha Chrestus itt Jézus Krisztust jelenti, és ha az események más városok mintáját követték, akkor a zavargásokat valójában nem a Krisztus által felbujtott emberek (azaz Krisztus követői) keltették, hanem inkább a zsidók erőszakos reakciói voltak azok, a keresztények hűséges prédikáló tevékenységére.

17. Melyek azok a Justin vértanú rendelkezésére álló források, amelyek alátámasztják Jézus csodáinak, és halálának bibliai beszámolóját?

¹⁷ Justin vértanú a második század közepén Jézus halálával kapcsolatban ezt írta: „Hogy ezek a dolgok megtörténtek, azt megállapíthatjátok Poncius Pilátus cselekedeteiből.”¹⁴ Ezenkívül Justin vértanú szerint ugyanezen feljegyzések megemlítették Jézus csodáit is, amelyekről ezt írta: „Hogy ő valóban véghez vitte azokat a dolgokat, megláthatjátok Poncius Pilátus cselekedeteiből.”¹⁵ Igaz, ezek a „cselekedetek” vagy hivatalos feljegyzések már nem léteznek. De a második században nyilvánvalóan léteztek, és Justin vértanú nyugodtan felszólíthatta olvasóit, hogy vizsgálják át őket, és bizonyosodjanak meg szavainak igazságáról.

Az archeológiai bizonyíték

18. Hogyan támasztja alá az archeológia Poncius Pilátus létezését?

¹⁸ Az archeológiai leletek szintén megmagyarázzák vagy megerősítik azt, amit a Görög Iratokban olvasunk. Például 1961-ben Poncius Pilátus nevét találták meg egy caesareai római színház romjai között egy feliraton.¹⁶ Mindaddig ennek a római uralkodónak a létezésére, eltekintve a Bibliától, alig volt néhány bizonyíték.

19., 20. Kik azok a Lukács által (az evangéliumban és az Apostolok cselekedeteiben) említett bibliai személyek, akiket igazolt az archeológia?

¹⁹ Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy Alámerítő János akkor kezdte szolgálatát, „amikor . . . Lysanias volt Abilene tartománynak uralkodója” (Lukács 3:1). Néhányan kétségbe vonták ezt az állítást, mert Josephus megemlített egy Lysaniást, aki Abilene tartományban uralkodott, és i. e. 34-ben meghalt, tehát jóval János születése előtt. Azonban az archeológusok feltártak egy olyan feliratot Abilene tartományban, amely megemlít egy másik Lysaniást, aki negyedes fejedelem (területi uralkodó) volt Tibérius uralkodása alatt, aki császárként uralkodott Rómában, mikor János elkezdte szolgálatát.¹⁷ Ez könnyen lehet az a Lysaniás, akire Lukács utalt.

²⁰ Amint azt a Cselekedetek könyvében olvassuk, Pált és Barnabást misszionárius szolgálatra küldték Ciprusra. Ott egy prokonzullal találkoztak, név szerint Sergius Paulusszal, „egy intelligens emberrel” (Cselekedetek 13:7). A XIX. század közepén a Cipruson végzett ásatások során feltártak egy i. sz. 55-ből származó feliratot, amely pontosan ezt az embert említi meg. Erről az esetről mondja G. Ernest Wright archeológus: „Ez a rendelkezésünkre álló egyetlen Biblián kívüli hivatkozás erre a prokonzulra, érdekes, hogy Lukács pontosan megadja nekünk a nevét és rangját.”¹⁸

21., 22. Milyen vallási gyakorlatot erősítettek meg az archeológiai felfedezések, amit a Biblia megemlített?

²¹ Athéni tartózkodása idején Pál megemlítette, hogy látott egy oltárt, amelyet az „ismeretlen istennek” ajánlottak (Cselekedetek 17:23). Az egykori Római Birodalom több részén találtak olyan oltárokat, amelyeket latin nyelvű feliratok szerint ismeretlen isteneknek ajánlottak. Az egyik, Pergamumban talált oltár görög feliratú, mint amilyen az athéni lehetett.

²² Később, amikor Pál Efézusban volt, hevesen támadták őt az ezüstművesek, mivel jövedelmük Artemisz istennő képmásainak és ereklyetartóinak készítéséből származott. Efézusra úgy hivatkoztak mint „a nagy Artemisz templomőrzőjé”-re (Cselekedetek 19:35). Ezzel összhangban számos terrakotta és márvány Artemisz szobrocskát találtak az ősi Efézus helyén. Az elmúlt évszázadban még a hatalmas templom maradványai is felszínre kerültek.

Igaznak hangzik

23., 24. a) Hol találjuk a Keresztény Görög Iratok igaz voltának legerősebb bizonyítékát? b) A Biblia írásában rejlő milyen tulajdonság bizonyítja azok hitelességét? Szemléltesd!

²³ A történelem és az archeológia tehát megmagyarázza, és bizonyos mértékig megerősíti a Görög Iratok történelmi elemeit. De ismét le kell szögezni, hogy ezen írások igazságának legerősebb bizonyítékai e könyvekben magukban találhatók. Amikor olvasod őket, nem tűnnek mítoszoknak. Valamennyi igaznak hangzik.

²⁴ Először is nagyon őszinték. Gondoljunk például arra, amit Péterről jegyeztek fel. Részletes beszámolót találunk arról, amikor a vízen akart járni, de kínos kudarcot vallott. Aztán Jézus ezt mondta ennek a nagyon tisztelt apostolnak: „Távozz tőlem, Sátán!” (Máté 14:28–31; 16:23). Ráadásul, miután teljes határozottsággal biztosította Jézust, hogy ő soha nem hagyná el őt, mégha mindenki más így tenne is, éjszakai őrsége közben álomba merült, végül pedig háromszor megtagadta Urát (Máté 26:31–35, 37–45, 73–75).

25. Az apostolok milyen gyengeségeit fedték fel őszintén a bibliaírók?

²⁵ De nem Péter volt az egyetlen, akinek a gyengeségeit felfedték. Az őszinte feljegyzés nem kendőzi el, hogy az apostolok versengtek azon, ki a legnagyobb közöttük (Máté 18:1; Márk 9:34; Lukács 22:24). Nem hallgatja el azt sem, hogy Jakab és János apostolok anyja arra kérte Jézust, fiainak a legkiváltságosabb helyet adja a Királyságában (Máté 20:20–23). A „heves dühkitörést” Barnabás és Pál között szintén híven jegyezték le (Cselekedetek 15:36–39).

26. Jézus feltámadásával kapcsolatban melyik az a részlet, amelyik csak akkor illik bele a beszámolóba, ha igaz?

²⁶ A Lukács evangéliuma figyelemreméltó módon beszámol arról, hogy „az asszonyok, akik vele együtt jöttek el Galileából”, értesültek elsőként Jézus feltámadásáról. Ez a legszokatlanabb adat az első század társadalmáról, ahol férfiuralom volt. Valóban, a feljegyzés szerint, az, amit az asszonyok mondottak, „képtelenségnek tűnt” az apostolok számára (Lukács 23:55—24:11). Ha a Görög Iratok történetei nem igazak, akkor csak kitalálták őket. De miért találna ki bárki is olyan történetet, amelyben elismert személyek kedvezőtlen színben tűnnek fel? Ezek a részletek csak akkor illenek bele a beszámolóba, ha igazak.

Jézus — valóságos személy

27. Hogyan bizonyítja egy történész Jézus történelmi létezését?

²⁷ Sokan úgy tekintik Jézust, mint a Bibliában leírt, képzelt eszményképet. De Michael Grant történész megjegyzi: „Ha az Újszövetséget ugyanazon mértékkel mérnénk, mint más ősi, történelmi anyagot tartalmazó írásokat, akkor nem szabadna Jézus létezését jobban kétségbe vonnunk annál, mint amenynyire egy sereg pogány személynek a létezését kétségbe vonhatjuk, akiknek mint történelmi alakoknak a valóságos voltát soha nem kérdőjelezték meg.”¹⁹

28., 29. Miért lényeges, hogy a négy evangélium egységes képet ad Jézus személyiségéről?

²⁸ Nemcsak Jézus létezése vitathatatlan, személyiségének ábrázolása a Bibliában szintén egyértelműen igaznak hangzik. Nem könnyű kitalálni egy nem hétköznapi személyiséget, aztán következetesen ábrázolni végig egy teljes könyvön keresztül. Majdnem lehetetlen azonban négy különböző írónak ugyanarról a személyiségről írni, és következetesen ugyanazt a képet festeni róla akkor, ha az a személyiség soha nem létezett. Az a tény, hogy a Jézusról szóló leírás mind a négy evangéliumban nyilvánvalóan ugyanarra a személyre vonatkozik, meggyőző bizonyítéka az evangéliumok hitelességének.

²⁹ Michael Grant egy nagyon is ide illő kérdést hoz fel: „Hogyan lehetséges az, hogy mind a négy evangéliumban kivétel nélkül egy vonzó, fiatal férfi meglepő határozottsággal megrajzolt portréja jelenik meg, aki teljesen szabadon jár-kel mindenféle nő — köztük határozottan rossz hírű — társaságában, a szentimentalizmus, mesterkéltség vagy prüdéria legcsekélyebb nyoma nélkül, és mégis minden pillanatban megőrzi jellemének épségét?”²⁰ Az egyetlen lehetséges válasz az, hogy ilyen ember valóban létezett és cselekedett, úgy, ahogy a Biblia mondja.

Miért nem hisznek?

30., 31. Minden bizonyíték ellenére, miért nem fogadják el sokan a Keresztény Görög Iratokat történelmileg pontosként?

³⁰ Mivel meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy a Görög Iratokat igaz történelemnek tekinthetjük, miért mondják néhányan, hogy nem az? Mi az oka, hogy néhányan, bár bizonyos részeit hitelesnek fogadják el, nem akarják elfogadni a teljes tartalmat? Az ok főképp az, hogy a Biblia olyan dolgokat jegyez fel, amelyeket a modern értelmiségiek nem akarnak elfogadni. Azt mondja például, hogy Jézus egyes próféciákat beteljesített, másokat pedig kijelentett. Arról is beszámol, hogy csodákat vitt véghez, halála után pedig fel lett támasztva.

³¹ Ebben a szkeptikus XX. században az ilyen dolgok hihetetlennek tűnnek. A csodákat illetően, Ezra P. Gould professzor megjegyezte: „Egy kikötést néhány kritikus jogosnak érez . . . hogy csodák nem történnek meg.”²¹ Bár néhányan elfogadják, hogy Jézusnak lehetett gyógyítóképessége, de csak pszichoszomatikus, ’anyag feletti értelem’ típusú. A többi csoda, amint a legtöbben kimagyarázzák, vagy kitalálás, vagy olyan valós esemény, amelyet elbeszéléskor elferdítettek.

32., 33. Hogyan próbálták megmagyarázni Jézusnak azt a csodáját, amikor vendégül látott egy nagy tömeget, de miért illogikus ez?

³² Ennek példájaként vegyük azt az esetet, amikor Jézus több mint 5000 embert vendégelt meg csupán néhány kenyérrel és két hallal (Máté 14:14–22). Heinrich Paulus, XIX. századi tudós szerint valójában ez történt: Jézust és apostolait nagy tömeg látogatta meg, akik megéheztek. Jézus elhatározta, hogy a közöttük levő gazdagoknak jó példát ad. Azt a kevés élelmet, ami neki és apostolainak volt, megosztották a tömeggel. Hamarosan mások is, akik élelmet hoztak magukkal, követték példáját és megosztották azt a többiekkel. Végül az egész tömeg jóllakott.²²

³³ Ha valóban ez történt volna, már az is egy figyelemreméltó bizonyítéka lenne a jó példa erejének. Miért kellett volna egy ilyen érdekes és sokat mondó történetet elferdíteni úgy, hogy csodának tűnjön? Valójában minden olyan próbálkozás, amely a csodákat nem mint természetfölötti eseményeket magyarázza, több problémát vet fel, mint amennyit megold. És valamennyi hamis feltételezésen nyugszik. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a csodák lehetetlenek. De miért lenne ez így?

34. Mit bizonyít az, ha a Biblia valóban tartalmaz pontos próféciákat és valódi csodákról szóló hiteles beszámolókat?

³⁴ Ésszerű mértékkel mérve, mind a Héber, mind a Görög Iratok történelmileg hitelesek, mégis mindkettő tartalmaz próféciákat és csodákról szóló beszámolókat. (Vö. 2Királyok 4:42–44.) Mi a helyzet abban az esetben, ha a próféciák hitelesek? És mi van akkor, ha a csodák tényleg megtörténtek? Akkor a Biblia megírása mögött tagadhatatlanul Isten állt, és az valóban az ő Szava, nem emberé. A próféciák kérdését egy későbbi fejezetben fogjuk megvizsgálni, először nézzük a csodákat. Ésszerű-e elhinni a XX. századunkban azt, hogy a korábbi századokban csodák történtek?

[Oldalidézet a 66. oldalon]

Vajon beszámolna a Biblia arról, hogy Jézus feltámasztásáról elsőként asszonyok szereztek tudomást, ha ez valójában nem történt volna meg?

[Kiemelt rész az 56. oldalon]

Modern kritika alapok nélkül

A modern bibliakritika megbízhatatlanságának bizonyítékaként szolgáljanak Raymond E. Brown következő észrevételei a János evangéliumáról: „Az elmúlt évszázad vége és e század első évei a tudósok szélsőségesen szkeptikus időszaka volt ezt az evangéliumot illetően. Keletkezését nagyon késői időpontra tették, úgy a II. század második felére. Mint a hellenisztikus világ terméke, úgy gondolták, hogy történelmi szempontból teljesen értéktelen, és nem sok köze van a Názáreti Jézus Palesztinájához . . .

„Ezen álláspontok egyikét sem hagyta azonban érintetlenül egy sor meglepetésszerű archeológiai, okirati és szövegbeli felfedezés. Ezek a felfedezések elvezettek minket a már csaknem ortodox kritikai szemléletnek kétségbevonásához, és annak felismeréséhez, hogy milyen törékeny az az alap, amelyen a János evangéliumának rendkívül szkeptikus elemzése nyugodott . . .

Az evangélium keletkezésének időpontját visszahelyezték az I. század végére, vagy még korábbra . . . A legmeglepőbb az összes közül talán az, hogy néhány tudós újra megkockáztatta még azt a feltevést is, hogy Jánosnak, a Zebedeus fiának lehetett valami köze az evangéliumhoz!”³

De miért kellene, hogy meglepő legyen elhinni azt, hogy János írta a hagyományosan neki tulajdonított könyvet? Csak azért, mert ez nem egyezik a kritikusok előítéleteivel.

[Kiemelt rész a 70. oldalon]

Csak egy a Biblia elleni sok támadás közül

Timothy P. Weber ezt írja: „A magasabb kritika megállapításai sok laikust kényszerítettek kételkedni abban, hogy képes valamit is megérteni [a Bibliából] . . . A. T. Pierson kifejezte sok evangélikus csalódottságát, amikor megállapította, hogy a ’[magasabb kritika] ugyanúgy, mint a római egyház, gyakorlatilag elveszi Isten Szavát a hézköznapi embertől azzal a feltételezéssel, hogy csak a tudósok képesek azt megérteni; míg Róma egy papot állít az ember és a Szó közé, a kritika egy képzett magyarázót a hívő és Bibliája közé’.”²³ Így a modern magasabb kritika lelepleződött, mint egy, a Biblia elleni sok támadás közül.

[Kép a 62. oldalon]

Ezt a pergamumi oltárt kétségtelenül „ismeretlen istennek” ajánlották

[Kép a 63. oldalon]

Artemisz egykori csodálatos templomának romjai, melyre az efézusiak olyan büszkék voltak

[Kép a 64. oldalon]

A Biblia őszintén beszámol arról, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Jézust

[Kép a 67. oldalon]

A Biblia őszintén beszámol a Pál és Barnabás közötti „heves dühkitörésről”

[Kép a 68. oldalon]

Jézus egységes ábrázolása a négy evangéliumban meggyőző bizonyítéka hitelességüknek

[Kép a 69. oldalon]

A legtöbb modern kritikus eleve feltételezi, hogy csodák nem történnek