KŐ

Széles körben használt építőanyag. Mivel természeténél fogva időálló, nagy segítségére van a régészeknek abban, hogy betekintést nyerjenek a múltba. Az egyiptomiak, az asszírok és más nemzetek templomokat, palotákat, emlékműveket és egyéb építményeket is emeltek kőből. Sokukon ábrák és feliratok is találhatók, melyek bemutatnak különböző eseményeket, győzelmeket vagy szokásokat, és így bepillanthatunk ezeknek a népeknek a történelmébe, illetve a mindennapjaiba. A héberek sokszor készítettek kőből épületeket (3Mó 14:40, 41), falakat (Ne 4:3; Pl 24:31), oltárokat (2Mó 20:25), malomköveket (Bí 9:53), víztartó edényeket (Jn 2:6), súlyokat (Pl 16:11), befedtek velük kutakat, barlangokat és sírhelyeket (1Mó 29:8; Jzs 10:18; Jn 11:38), és még sok más célra is használták őket. A pogány népekkel ellentétben a héberek nem készítettek olyan emlékműveket, melyeken ábrázolások voltak; ennélfogva nem sokat tudni arról, hogy pontosan milyen ruhát viseltek, hogyan néztek ki, stb. A Biblia viszont sokkal többet tár fel Izrael történelméről, életviteléről, és az emberek személyiségéről, mint bármelyik más népről a kőmaradványai.

A kővágást nagy szakértelemmel végezték (2Sá 5:11; 1Ki 5:18). Salamon Jeruzsálemben épített templomához a köveket a kőbányában vágták, így a templom építési területén már nem volt szükség a kövek további megmunkálására (1Ki 6:7).

Jelképes értelem: A földön lévő felkent keresztények egy templomhoz vannak hasonlítva, melynek Jézus Krisztus az ’alapszegletköve’. (Lásd: SZEGLETKŐ.) Erre az ’alapszegletkőre’ Krisztus szellem által született követői, ’mint élő kövek épülnek szellemi házzá’. A zsidó vallási vezetők mint a nép ’építői’, elvetették Jézust, ’a fő szegletkövet’, és elbotlottak benne, mert nem engedelmeskedtek Isten Szavának (Ef 2:19–22; 1Pt 2:4–8; Mt 21:42; Mk 12:10; Lk 20:17; Ró 9:32, 33).

Isten Királysága egy olyan kőhöz van hasonlítva, mely „kéz érintése nélkül” válik le a hegyről, és a kő szétzúzza és megsemmisíti azokat a királyságokat, melyeket a szobor különböző részei jelképeznek. Ez a Királyság pedig megáll „időtlen időkig” (Dá 2:34, 44, 45).

A Jelenések 2:17-ben a megdicsőített Krisztus Jézus ezt az ígéretet teszi annak a kereszténynek, aki győz: „adok neki egy fehér kövecskét [„követ”, Kat.], a kövecskére írva pedig új nevet, melyet senki nem ismer, csak az, aki megkapja.” A ’kövecske’ szó a görög pszéʹphon szóból van fordítva. Pál apostol akkor használta ezt a szót, amikor visszaemlékezett arra, hogy üldözte a keresztényeket. Ezt mondta: „a kivégzésük mellett szavaztam [pszéʹphon; szó szerint: ’‹szavaztam› kövecskével’]” (Cs 26:10). Kövecskéket használtak a bíróságokon az ítélethozatal során, amikor valakinek az ártatlanságáról vagy bűnösségéről döntöttek. Fehér kövecskével jelezték az ártatlanságot és a felmentést, feketével pedig a bűnösséget vagy a kedvezőtlen ítéletet. Az tehát, hogy Jézus fehér kövecskét ad a győztesnek, valószínűleg azt jelenti, hogy ártatlannak és tisztának ítéli őt, és helyesli őt mint a tanítványát.

Lásd: ÉKSZEREK, DRÁGAKÖVEK, ÉRTÉKES KÖVEK; SZIKLA.