5. FEJEZET
Az Első, akit szent szellemmel és hatalommal kentek föl
1, 2. a) Kinek és mivel kellett felkenni a megígért Messiást? b) Ésaiás melyik jövendölését kellett idéznie és önmagára alkalmaznia?
AZ ÓKORI Izrael királyait és főpapjait úgy kenték föl a hivatalukra, hogy hivatalos olajat öntöttek a fejükre. Vajon így kellett fölkenni a megígért Messiást is? Nem! Az igazi Messiást Istennek kellett felkennie „szent szellemmel és hatalommal”. (Cselekedetek 10:38) Neki olyannak kellett lennie, aki önmagára alkalmazhatja az Ésaiás 61:1-3-ból idézett prófétai szavakat:
2 „A Szuverén Úr, Jehova szelleme van rajtam, mivel felkent engem Jehova, hogy jó hírt hirdessek a szelídeknek. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és a szemek megnyitását még a raboknak is, hogy hirdessem Jehova jókedvének esztendejét és a mi Istenünk bosszúállása napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót; hogy jogot adjak Sion gyászolóinak, fejdíszt hamu helyett, gyász helyett örvendezés olaját, dicsőség palástját a csüggedt szellem helyett; és igazságosság nagy fáinak kell majd nevezni őket, Jehova ültetésének, az ő számára megszépítettnek.”
3. Miért nem bizonyulhattak a megígért Messiásnak azok az ókori férfiak, akiken Isten szelleme tevékenykedett?
3 Az ókori férfiakat Isten szelleme körülvette, működött rajtuk vagy betöltötte őket. De sohase kente fel őket. Nem bizonyulhattak tehát a rég várt Messiásnak. Így volt ez még Alámerítő János esetében is, akiről Gábriel angyal azt mondta Zakariás papnak, János atyjának: „Be lesz töltve szent szellemmel már anyjának méhétől kezdve.” — Lukács 1:15.
4. Mit vallott meg a Krisztussal kapcsolatban Alámerítő János, noha ő az anyja méhétől kezdve telve volt szent szellemmel?
4 Papokat és lévitákat küldtek ki Jeruzsálemből, hogy maga János mondja meg nekik, milyen hivatalos minőségben cselekszi az általa végrehajtott munkát. Mit válaszolt János? „Megvallotta és nem tagadta, hanem megvallotta: ,Nem én vagyok a Krisztus.’ És megkérdezték tőle: ,Akkor hát ki vagy? Illés?’ Ő pedig azt válaszolta: ,Nem!’ Ezért azt mondták neki: ,Ki vagy te? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek.’ Ő így felelt: ,Én a pusztában kiáltónak szava vagyok: „Egyengessétek Jehova útját”, amiként Ésaiás próféta mondta.’” — János 1:19-23; Ésaiás 40:3; Malakiás 4:5, 6; 5. Mózes 18:15-19.
5, 6. a) A Krisztussal kapcsolatos milyen tevékenységre küldte ki Jánost az Isten? b) Hogyan állította szembe magát János az igazi Messiással vagy Krisztussal?
5 Jóllehet telve volt szent szellemmel, János tagadta, hogy ő lenne a megígért Valaki, akit Isten szellemével kennek föl. Nem próbált meg hamis Krisztussá lenni, hanem bevallotta, hogy ő csupán előfutára az igazi Krisztusnak vagy Messiásnak. Valóban, Isten azért küldte el őt, hogy vízben alámerítse az igazi Krisztust vagy Messiást. — János 1:29-34.
6 További bizonyítékot találunk János becsületességére ebben a dologban a Lukács 3:15-17-ben: „Miközben a nép várt, szívükben azon gondolkoztak János felől: ,Talán ő a Krisztus?’ János válaszolt erre és azt mondta mindnyájuknak: ,Én a magam részéről vízbe merítelek alá titeket, de eljön, aki erősebb nálam, s akinek még a saruszíját megoldani sem vagyok méltó. Ő majd szent szellemmel és tűzzel merít alá titeket. Szórólapátja kezében van, hogy teljesen megtisztítsa szérűjét és tárházába gyűjtse a gabonát, a pelyvát pedig megégesse olthatatlan tűzben.’”
7. Miért kevésbé kívánatos dolog tűzben alámerítkezni, mint szellemben?
7 János szavai megmagyarázzák, hogy a Messiást nemcsak alámerítik vagy felkenik Isten szellemével, hanem Ő maga is képes lesz másokat alámeríteni szent szellemmel. Sokkal jobb lesz valakinek szent szellemmel alámerítkezni, mintsem tűzzel, ami éppúgy megsemmisíti az egyént, mint ahogyan a hasznavehetetlen pelyvát megemészti a tűz, amely mindaddig nem alszik ki, míg az egész pelyva meg nem semmisül. — Máté 3:7-12.
8. Miért várták az emberek akkor a Messiás megjelenését, és miért volt sürgős számukra ez a dolog?
8 Nem meglepő, hogy az „egész nép várakozásban volt”. Valószínűleg kiszámították az Írásokból, hogy eljött a Messiás megjelenésének ideje. Ezért tanakodtak azon, hogy vajon Alámerítő János-e a megígért Messiás. (Dániel 9:24-27) A Messiás vagy Krisztus ügye sürgős ügy volt. Isten, aki elküldi a Messiást, nem húzhatta végtelenségig az időt. Ő elhatározta a Messiás elküldését, és neki megvolt a kijelölt ideje arra, hogy végrehajtsa az elhatározását. Ő nem késlekedik, hanem betartja az Igéjében megadott időtervét.
9. Hogyan mutatja meg a Galata 4:4, 5, hogy Isten nem késlekedik?
9 A Galata 4:4, 5 mondja: „Amikor az idő teljes határa elérkezett, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született és törvény alatt lett, hogy visszavásárlással szabadítsa meg azokat, akik törvény alatt voltak, hogy mi viszont elnyerjük a fiúvá fogadást.”
10. Honnan küldte el idővel Isten az ő Fiát és milyen nemzetiségű asszonytól kellett megszületnie?
10 Pál apostolnak, e szavak írójának sok mondanivalója volt az időről és időszakokról Isten elrendezésében. Ő mondja, hogy az Isten Fiának visszavásárlás útján kellett megszabadítania a zsidókat. Ezért kellett Messiásukká vagy Krisztusukká lennie. De honnan küldte ki őt Isten? Nos a mennyből, ahol ez az „egyetlen-nemzett Fiú” azóta tartózkodott, amióta — igen-igen régen — Isten megteremtette Őt. Az, hogy „törvény alatt” lett, azt jelentette: zsidónak született, izraelitának, annak a nemzetnek a tagjaként, amely törvényszövetségben volt Jehovával, amely szövetségnek Mózes volt a közvetítője. Az asszonynak tehát, akitől az Isten Fia született, zsidó nőnek kellett lennie, aki maga is a mózesi törvény hatálya alatt áll. — Galata 3:19-25.
11. Mire volt szükség ahhoz, hogy a Fiú Messiássá legyen, tekintettel az Isten lakhelye és az asszony lakhelye közötti távolságra?
11 Csodának kellett történnie, amelyet egyedül a Mindenható Isten volt képes megtenni. „Elsőszülött” Fia, az Ige vagy Logosz hatalmas szellemi személy volt a mennyben, az asszony viszont, akitől születnie kellett, ha Messiássá akart lenni, itt a földön élt. A Fiú tehát abban az állapotában nem juthatott be ennek a zsidó nőnek a méhébe. Mi történjék tehát? Nos, a Fiúnak meg kellett fosztania magát mindattól, ami Ő maga volt, míg az „Isten formájában” volt. Életét át kellett helyezni a láthatatlan egekből ennek a nőnek méhébe. Így „emberekhez hasonlóan” kellett megszületnie. Ez megkövetelte Isten Fiától, hogy nagyon mélyre alázza meg magát. (Filippi 2:5-8) De a Fiú hajlandó volt-e erre az Atyja iránti szeretetből és azért, hogy mennyei Atyja céljait szolgálja.
12. Ki volt az „asszony”, akit Isten kiválasztott, és miképpen kellett a Messiásnak az ő „elsőszülöttének” lennie?
12 Hogyan végezte el a mennyei Atya ezt a csodát? Milyen eszközzel? Egy „asszony” bevonásával. Számos izraelita nő, különösen a Júda törzséből, szívesen lett volna a megígért Messiás anyja. De nem az ő előjoguk volt az, hogy a Messiás anyjává válasszák magukat. Egyedül a Messiás mennyei Atyja választhatott ebben az esetben. És Ő választott is. A nő, akit kiválasztott, egy hajadon „szűz lány” volt. (Ésaiás 7:14) Ha már férjnél lett volna és lettek volna gyermekei, ez felvetette volna az atyaság, az öröklés és a jogok kérdését. A „leány”-nak tehát, akit Isten kiválasztott, „szűz”-nek kellett lennie. (Máté 1:22, 23) Ahhoz, hogy az Isten „elsőszülöttje” mint húsból és vérből való tökéletes ember megszülessen, szükségszerűen az asszonynak is „elsőszülött” gyermeke kellett hogy legyen. — Kolossé 1:15; János 3:16, 17.
13. Kihez küldte el Isten Gábrielt egy második alkalommal, és hogyan vált számára láthatóvá Gábriel?
13 Szükséges volt az is, hogy a kiválasztott nő Dávid királynak, Isai fiának a leszármazottja legyen. A Dávid királlyal való ilyen rokonság által az asszony elsőszülöttje természetes jogot kapott Dávid királyságára „Jákob [Izrael] házának” tizenkét törzse felett. Ennek megfelelően az asszonynak „Dávid városában”, a Júda tartománybeli Betlehem városában kellett születnie. (Lukács 2:11) De abban az időben, amikor Isten tudatta az asszonnyal, hogy ilyen nagy kegyben részesíti, a nő a Názáret nevű galileai városban lakott. Mintegy hat hónappal korábban Isten elküldte Gábriel angyalt Zakariás paphoz, hogy bejelentse neki egy fiú születését, akit Jánosnak kell neveznie. Most pedig ennek megfelelően Isten elküldte Gábriel angyalt a Messiás jövendő anyjához, amely Messiást Jánosnak kellett majd bemutatnia. Ez az asszony a Mária nevet viselő zsidó szűz volt, Héli leánya, Dávid királyi családja vonalán. Gábriel emberi testet öltött, hogy megjelenjen Máriának. Üdvözlő szavai megijesztették Máriát. Miért mondta neki ez a váratlan látogató, hogy Jehova vele volt? Miért ővele?
14. Mit mondott Gábriel, hogy megmagyarázza Máriának, miért volt vele az Isten?
14 Azért, mert Jehova arra választotta ki őt, hogy a dicsőséges messiási király anyjává legyen. Ezért Gábriel azt mondta: „Ne félj Mária, mert kegyet találtál Istennél. Nézd! Fogansz majd méhedben, fiat szülsz, és nevezed nevét Jézusnak. Nagy lesz Ő és a Legfelségesebb Fiának hívják; s Jehova Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és királyként uralkodik majd Jákob háza felett mindörökké, s az ő királyságának nem lesz vége.” — Lukács 1:26-33.
15. Mit mondott az angyal arról, aminek működésbe kellett lépnie Márián, és mi kellett hogy legyen ennek az eredménye?
15 Hogyan történhet meg mindez egy „lánnyal”, egy „szűzzel”? Ezt kérdezte Mária és ezt kérdeznénk mi is. De figyeljük meg most, hogy minek kellett működésbe jönnie Márián! „Válaszul az angyal azt mondta neki: ,Szent szellem száll reád és a Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. Ezért azt, aki tőled születik, szintén szentnek nevezik majd, Isten Fiának.’” — Lukács 1:34, 35.
16. a) Miért kellett „szentnek” lennie a Máriától születettnek? b) Hogyan válaszolhatott volna Mária Gábrielnek, ám ezzel szemben hogyan válaszolt?
16 „Szent szellemnek” kellett működésbe lépnie, s ennek eredményeként valami „szentnek” kellett megszületnie. Ez szűztől való születés volt. Isten számára nem volt lehetetlen véghezvinni ezt a csodát, mert Gábriel angyal ezzel fejezte be mondanivalóját Máriának: „Isten számára semmilyen kijelentés sem lehetetlen.” (Lukács 1:37) És hogyan reagált minderre Mária? Azt is mondhatta volna: ,De nézd, én már jegyese vagyok az ácsmesternek, Józsefnek, Jákob fiának Dávid királyi családjából. Köteles vagyok az ő gyermekeinek az anyjává lenni. Nem szeghetem meg a Józseffel kötött eljegyzésemet. Meg kell bocsátanod!’ Itt valóban felmerülhettek nehézségek, de Isten is jól ismerte ezeket. Mária viszont hittel válaszolta Gábrielnek: „Nézd, Jehova rabszolgaleánya vagyok! Történjék velem minden a te kijelentésed szerint.” — Lukács 1:38.
17. Mi történt ezután Isten „elsőszülött” Fiával a mennyben és minek a megtevésére utasították Mária vőlegényét, Józsefet?
17 Most Mária részéről kellett a fogamzásnak bekövetkeznie a Mindenható Isten csodája folytán. Hirtelen, anélkül, hogy Mária itt a földön tudta volna, Isten „elsőszülött” Fia eltűnt a mennyből. Életerejét Isten áthelyezte Mária szűz testébe. Így „mialatt anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel, még mielőtt egybekeltek volna, viselős lett szent szellem által. Ámde József, a férje, mivel igazságos férfiú volt és nem akarta kitenni őt nyilvános látványosságnak, titokban el akarta bocsátani. De amikor erről gondolkozott, íme, Jehova angyala jelent meg neki álomban, aki azt mondta: ,József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne megfogant, az szent szellem által van. Fiút szül majd, akit Jézusnak kell nevezned, mert ő váltja meg népét a bűneitől.’” — Máté 1:18-21.
18. Kinek a fia volt valójában Jézus, és miért volt prófétai név az ő neve?
18 A Jézus név prófétai jellegű név volt. Ez a Jehoshua név rövidített formája, amely azt jelenti: „Jehova a megmentés”. Ennek megfelelően kellett tehát a név viselőjének „megmenteni az ő népét a bűneitől”. Nem József fiává, hanem „Isten Fiává” kellett lennie, amint Gábriel mondta.
19. Miért nem volt Mária gyermeke Istennek új Fia, és miért nem volt Ő „megtestesült Isten” vagy „Isten-ember”?
19 Mária csodálatos elsőszülött fia nem lehetett Isten új Fia, mivel ténylegesen a már létező Isten Fiának az életét helyezték át a mennyből a földre Mária mint emberi anya által. Logikus tehát, hogy Ő nem lehetett „megtestesült Isten”, ahogyan a kereszténység számos vallásos tagja nevezi. Ez a kifejezés nem található sehol a Bibliában. Isten „elsőszülött” Fia a mennyben az Ige (vagy Logosz) címet viselte. Ezért olvassuk a János 1:14-ben: „Az Ige tehát testté lett és közöttünk lakozott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint amilyen egy atya egyetlen-nemzett fiának a dicsősége.” A kereszténység papjai helytelenül hívják őt „Isten-embernek”, mert az 1. Timótheus 2:5, 6-ban „az ember Krisztus Jézus”-nak nevezik. Jézus soha sem állította magáról — és nem is állíthatta —, hogy Ő a Legfelségesebb Isten. — János 20:31; Lukács 1:32.
KI ÉS MIVEL KENTE FÖL?
20. Hol született meg Mária elsőszülött fia és miért ott?
20 Augusztusz császár, a pogány római birodalom császára uralkodása idején született Jézus a júdabeli Betlehemben, hogy beteljesedjen a Mikeás 5:2 jövendölése. Ez időszámításunk előtt 2-ben, kora ősszel történt. Mialatt József és Mária Betlehemben tartózkodott az összeírás végett, Mária „megszülte fiát, az elsőszülöttet, és pólyába csavarta, majd jászolba fektette, mivel nem volt hely számukra a vendégfogadóban.” — Lukács 2:7.
21. Kikből lettek a földi szemtanúk Jézus megszületésének éjszakáján és hogyan történt ez?
21 Eljött hát az, akinek Messiássá kellett lennie! Ezt az izgalmas hírt jelentették be Isten dicsőséges angyalai a pásztoroknak, akik nyájaikat őrizték éjszaka a Betlehem közelében levő mezőkön. „Az angyal így szólt hozzájuk: ,Ne féljetek, mert íme, nagy örömhírt mondok nektek, amely mindenkit felvidít, mert ma Megmentő született, aki az Úr Krisztus.’” Jóllehet a betlehemi jászolban fekvő újszülött Jézus nem volt tudatában ennek, „hirtelen mennyei angyalok nagy seregei jöttek dicsőítve Istent és azt mondták: ,Dicsőség a fenti magasságban Istennek, és itt a földön béke a jóakarat emberei között.’” Az így értesített pásztorok ekkor elmentek megnézni a kisdedet a jászolban. Meg is találták őt, s így az lett a jutalmuk, hogy még azon az éjszakán szemtanúivá lehettek annak, hogy Jézus megszületett. — Lukács 2:8-20.
22. Mikor és hogyan lett Jézus azzá, aminek az angyal nevezte Őt, vagyis „az Úr Krisztussá”?
22 Mikor lett Jézus ténylegesen „az Úr Krisztussá”? Nem a születése utáni nyolcadik napon, amikor körülmetélték. Nem lett felkentté azon a napon. Akkor lett azzá, amikor harmincéves volt. Elment Alámerítő Jánoshoz, aki akkor a Jordán folyóban merített alá. Nem arra kérte Jánost, hogy hivatalos olajjal kenje fel Őt Izrael tizenkét törzse fölé uralkodó messiási királlyá. Azt kérte, hogy merítse alá vízben, amit János már számos zsidóval megtett nyilvános tevékenységének hónapjai alatt. „Amikor az egész nép alámerítkezett, Jézust is alámerítették. Amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a szent szellem galamb formájában szállt le Őreá, s egy hang hallatszott a mennyből: ,Te vagy a Fiam, a hőn szeretett; én elismerlek téged.’” — Lukács 3:21-23.
23. Hogyan tanúskodott Alámerítő János arról, hogy Jézus hogyan lett Krisztussá?
23 Később János próféta tanúskodott erről a tanítványainak, akiknek azt mondta: „Én nem ismertem Őt, de Aki elküldött engem, hogy vízben alámerítsek, az mondta nekem: ,Akire látod a szellemet leszállni és rajta megnyugodni, Ő az, aki szent szellembe merít alá.’ S én láttam Őt, és tanúskodom róla, hogy Ő az Isten Fia.” — János 1:33, 34.
24. Kinek a megtalálását mondta el András a testvérének, és minek ismerte el Nátánáel Jézust?
24 Mintegy negyven nappal Jézusnak a Jordán folyóban történő alámerítése után János felhívta Jézusra két tanítványának a figyelmét. Ezek követték Jézust és elfogadták tőle a bibliai tanítást. Egyikük, András, a Messiás megtalálásából fakadó túláradó örömmel azt mondta Péter nevű testvérének, amikor találkozott vele: „,Megtaláltuk a Messiást’ (ami lefordítva annyit jelent: Krisztus).” Nem sokkal azután egy Nátánáel nevű férfit vittek Jézus elé. Miután hallgatta Jézust, Nátánáel azt mondta neki: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya.” Ez Nátánáel részéről valójában megerősítése volt annak, hogy a felkent Jézus volt a Messiás, a Krisztus. — János 1:35-49.
SZELLEMI MESSIÁS VAGY KRISZTUS
25. Noha János alámerítése a bűnösök számára történt, miért merítkezett alá mégis Jézus őáltala?
25 Mivel Jézus, amikor a földön volt, Isten tiszta emberi Fia volt és nem volt bűne, amelyet meg kellett volna bánnia, miért merítkezett alá olyan ember által, aki a bűnbánat alámerítését és a bűnök bocsánatát prédikálta? Ezt azért tette, hogy beteljesedjék a 40. zsoltár 7-9. verse. Vízben való alámerítése önmaga teljes felajánlását szemléltette, „hogy teljesítsem a te akaratodat, ó Isten”, ahogyan ez az akarat attól kezdve megnyilvánul előtte. (Zsidók 10:5-10) Ez az isteni akarat irányítja Őt abban, hogy miként cselekedjék mint Messiás vagy Krisztus.
26. Mit mondott Isten hangja, amely a mennyből hallatszott? Milyen változást jelentett ez Jézus életében, és miért volt erre szükség?
26 Amikor Jézus kijött az alámerítésére szolgáló vízből, Isten szava hallatszott a mennyből: „Ez az én Fiam, a hőn szeretett, akit én elismerek.” (Máté 3:17) Ez nagy változást jelentett Jézus életében. Milyen változást? Isten kijelentése azt jelentette, hogy a harmincéves Jézust Isten a szellemi Fiává nemzette. Megnyílt tehát az út Isten Fia számára, hogy visszatérjen a mennybe. Erre még Jézusnak is szüksége volt. Később éppen ezt magyarázta meg a zsidó főembernek, Nikodémusznak, amikor azt mondta: „Ha valaki nem születik újra, nem láthatja meg Isten királyságát . . . Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be Isten királyságába. A hústesttől született maga is hústest, de a szellemtől született, az szellem. Ne csodálkozz, hogy azt mondom neked: Újra kell születnetek.” — János 3:3-7.
27. Mire utalt Jézus esetében Isten bejelentése a mennyből az ő Fiát illetően, és hogyan változott meg ettől kezdve Jézus kapcsolata Máriával?
27 A mennyből adott kijelentésével Jehova Isten kihirdette, hogy egy szellemi Fiút hozott létre, akinek kilátása volt arra, hogy bemegy az Isten mennyei királyságába. Mária, aki a testnek az anyja volt, nem volt anyja Isten eme szellemi Fiának, ezért Jézus attól kezdve sohasem szólította őt „anyának”. Ezért beszélnek Jézusról úgy, mint „aki Istentől született”, aki vigyáz az ő tanítványaira, követőire. Például, az 1. János 5:18-ban olvassuk: „Az Istentől született ereje megóvja, és a gonosz nem keríti hatalmába.” (1973-as kiadású katolikus fordítás) „Az Isten Fia az, aki épségben tartja őt, és a gonosz nem érintheti meg.” (Új Angol Biblia) Megváltozott tehát Jézus kapcsolata földi anyjával, Máriával. Ettől kezdve a szellemi dolgoknak szentelte magát, nem pedig az ácsmesterségnek Mária városában, Názáretben.
28. Milyenfajta Messiássá kenetett fel most Jézus, és honnan kellett majd uralkodnia?
28 Isten szellemi Fiára, akit Ő éppen most nemzett, leszállt Isten szent szelleme, hogy Messiássá vagy Krisztussá kenje fel Őt. Neki hatalmasabbnak kellett lennie, mint húsból és vérből álló egyszerű emberi Messiásnak. Szellemi Messiássá kellett lennie, aki idővel Isten mennyei királyságában uralkodik majd. Ennek a Messiásnak a mennybemenetelekor „az ő atyjának, Dávidnak trónját” a mennybe kellett felmagasztalni. Mennyei trónról „uralkodik királyként a Jákob háza felett mindörökké”. — Lukács 1:32, 33.
29. Milyen címet adhatott hozzá a nevéhez Jézus mint Felkent, és mivel volt felkenve?
29 Miután Jézust a Jordán folyónál Isten felkente szent szellemével, Jézus hozzáadhatta nevéhez a Messiás vagy Krisztus címet. Jogosan nevezték tehát Őt „Jézus a Messiás”-nak vagy Jézus Krisztusnak. Hónapok múlva, amikor Jézus visszatérőben volt Galileába, egy szamaritánus asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. S amikor eljön, mindent világosan megmagyaráz nekünk.” Akkor Jézus csendesen azt mondta neki: „Én, aki most veled beszélek, én vagyok az.” (János 4:25, 26) Jézust nem úgy kenték föl Messiássá vagy Krisztussá, hogy hivatalos olajat öntöttek a fejére. Őt olyasvalamivel kenték föl, amit csak Isten tölthetett ki rá mint szellemi Fiúra. Mi volt az tehát? Péter apostol így válaszol: „Isten kente fel Őt szent szellemmel és hatalommal, Ő pedig bejárta az országot jót cselekedve és meggyógyítva mindazokat, akiket fogva tartott az Ördög.” — Cselekedetek 10:38.
30. Mi történt Jézussal közvetlenül a felkenetése után, amiként az Dávid esetében is megtörtént, és miért nem veszítette el a szent szellemet?
30 Itt emlékeztetünk arra, hogy miután Sámuel próféta olajjal felkente Dávidot, a pásztorfiút, Isten tevékeny ereje működni kezdett rajta, s így ő figyelemre méltó dolgokat cselekedett. Ugyanígy volt, amikor Isten felkente Jézust a mennyből. A Lukács 4:1, 2 tanúskodik róla: „Ezután Jézus, betöltve szent szellemmel, eltávozott a Jordántól és a szellem a pusztába vezette Őt negyven napra, mialatt az Ördög megkísértette Őt.” A Márk 1:12 azt mondja: „A szellem azon nyomban arra indította Őt, hogy a pusztába menjen.” Szerencsére nem vesztette el a szent szellemet, mivel hűségesen kitartott a pusztában az Ördög kísértése alatt is; nem szűnt meg Messiás vagy Krisztus lenni. Igaznak bizonyult abban, amit a vízalámerítése jelképezett.
31. Milyen erő hatására tért vissza Jézus Galileába János börtönbe vetése után és milyen tevékenységet végzett?
31 Időszámításunk 30. évében Alámerítő Jánost, Jézus előhírnökét Heródes Antipas, Galilea negyedes fejedelme börtönbe vetette. Jézus ezért eltávozott Júdeából és Szamárián át visszatért Galileába. Ott Jézus önmagára alkalmazta az Írásokat, melyek Messiásként vagy Krisztusként azonosíthatták. (Máté 4:12-17) „Ezután Jézus a szellem erejével visszatért Galileába. És jó szóbeszéd kezdett elterjedni róla az egész környező vidéken. Tanítani kezdett tehát a zsinagógáikban, és mindenki tiszteletben tartotta Őt.” (Lukács 4:14, 15) Az Istentől jövő felkenetése segítette Őt, amikor a Szent Iratokra tanította az embereket.
32. Ésaiás melyik jövendölését olvasta fel Jézus hangosan a názáreti zsinagógában, és milyen megjegyzést fűzött hozzá?
32 Lakóvárosának, Názáretnek a zsinagógájában, Jézus arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy Isten az Ésaiás 61:1-3-nak a Messiásra vonatkozó jövendölése teljesedéseként kente fel Őt. Ezzel kapcsolatban azt olvassuk a Lukács 4:16-21-ben:
„És eljött Názáretbe, ahol felnevelkedett; szokása szerint bement szombatnapon a zsinagógába és felállt olvasni. Átnyújtották neki Ésaiás próféta könyvtekercsét, ő pedig kinyitotta a tekercset azon a helyen, ahol az volt megírva: ,Jehova szelleme van rajtam, mert felkent engem, hogy a szegényeknek jó hírt hirdessek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látásuk visszanyerését a vakoknak; elküldött, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, hogy hirdessem Jehova elfogadható esztendejét.’ Ekkor összetekerte a könyvtekercset, visszaadta a szolgának és leült; a zsinagógában minden szem figyelmesen őreá szegeződött. Akkor azt mondta nekik: ,Ma teljesedett be az az írás, amit az imént hallottatok.’”
33. Miről szólt a „jó hír”, amelynek hirdetésére Jézus megbízást kapott és milyen mértékben kellett hirdetnie a küldetése szerint?
33 Mily nagyszerű életpályát jövendölt meg Ésaiás próféciája Jehova Felkentje számára! Mily kegyesen akart működni általa Jehova tevékeny ereje, amellyel felkenetett! Messiási földi szolgálatának hátralevő három éve alatt szeretetteljesen teljesítette az Istentől kapott e prófétai megbízatását. A „jó hír”, melyet a szegényeknek bejelentett, az Isten messiási királyságának üzenete volt. Egy szellemileg éhező tömegnek, amely megpróbálta visszatartani Őt, Jézus azt mondta: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királysága jó hírét, mert ezért küldettem.” — Lukács 4:43.
34. Kik voltak Jézus kíséretében, amikor egyik helyről a másikra ment a hirdető munkában?
34 A későbbi feljegyzés azt mondja: „Röviddel ezután városról városra és faluról falura utazott, prédikálva és hirdetve az Isten királysága jó hírét. És a tizenkettő [apostol] vele volt és néhány asszony is, akiket meggyógyított a gonosz szellemektől és betegségekből: Mária, akit Magdolnának is neveztek, akiből hét démont űzött ki, Johanna, Khúzának, Heródes gondviselőjének felesége, Zsuzsánna és sok más asszony, akik a javaikkal szolgálták őket.” — Lukács 8:1-3.
35. Hogyan bővítette ki Jézus az evangéliumhirdető tevékenységet?
35 Jézus nemcsak maga prédikálta az Isten királysága jó hírét, hanem kiküldte a tanítványait is, hogy ugyanúgy prédikáljanak. Miután több mint egy évig tanította őket, kiküldte tizenkét tanítványát, hogy maguk prédikálják a Királyságot. A Lukács 9:1, 2 azt mondja nekünk: „Egybehívta ekkor a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik az összes démonok felett és betegségek gyógyítására. És kiküldte őket, hogy prédikálják az Isten királyságát és gyógyítsanak.” A következő évben Jézus további hetven tanítvánnyal növelte az evangelizáló haderőt: „Ezek után az Úr kijelölt hetven másikat és előre küldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová Ő maga is elment. És azt mondta nekik: , . . . Amikor bementek egy városba és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek és gyógyítsátok meg az ott levő betegeket és mondjátok nekik: „Elközelített hozzátok az Isten királysága.”’” — Lukács 10:1-9.
36. Minek kellett az evangéliumhirdetők mögött állnia, amikor azok az uralkodó hatóságok előtt tanúskodtak, és miért bizonyul napjainkban is ellenállhatatlan erejűnek a Királyság prédikálása?
36 Isten hatékony ereje volt a felkent Jézussal, amikor prédikált. Ez volt azokkal az evangéliumhirdetőkkel is, akiket Jézus küldött ki. Nem hiányzott mellőlük akkor sem, amikor az uralmon levő hatóságok elé idézték őket. Jézus azt mondta: „Ne aggodalmaskodjatok amiatt, hogy mit kell mondanotok és hogyan; mert nem ti lesztek azok, akik beszéltek abban az órában, hanem az Atyátok szelleme beszél majd általatok.” (Máté 10:18-20; Lukács 12:11, 12) Ez még a „dolgok jelen rendszerének végén” is igaznak bizonyul az Isten királysága prédikálóinak esetében. (Máté 24:3, 9-14) Mivel Isten szelleme áll a messiási királyság prédikálása mögött, amely királyság most már létrejött a mennyben a Messiás Jézus kezében, ezért a prédikálást emberek képtelenek megakadályozni. — Márk 13:10-13.
37. Milyen esetet mond el a Lukács 5:17-26 annak szemléltetésére, hogy Jézus gyógyító erejét nem csökkentette a vallási részről megnyilvánuló ellenállás?
37 Mivel Jézust nem emberek kenték fel, hanem mennyei Atyja, Ő „bejárta az országot jót cselekedve és meggyógyítva mindazokat, akiket fogva tartott az Ördög; mert vele volt az Isten.” (Cselekedetek 10:38) A vallási vezetők rosszindulatú ellenállása nem gyengítette azt az erőt, amely csodatetteket hajtott végre. Az egyik kiemelkedő esettel kapcsolatban ezt olvassuk: „Az egyik napon éppen tanított és farizeusok és törvénytanítók jöttek el Galilea és Júdea minden falujából és Jeruzsálemből és ott ültek; és Jehova szelleme volt vele, hogy gyógyítson.” A vallásvezérek ellenséges beállítottsága ellenére Jézus meggyógyított egy magatehetetlen bénát, úgyhogy a mélyen megindított nép azt mondta: „Bizony csodatetteket láttunk ma!” — Lukács 5:17-26.
38. Kinek tulajdonította Jézus a csodáit és milyen bűntől intette hamis vádolóit?
38 Csodálatos gyógyításait Jézus annak a Valakinek tulajdonította, aki valóban végrehajtotta őket. Ezért azoknak, akik azzal vádolták Őt, hogy Sátánnal, az Ördöggel van kapcsolatban, akit ők „Belzebubnak, a démonok fejedelmének” hívtak, Jézus azt mondta: „Én az Isten szellemének segítségével űzöm ki a démonokat.” Következésképpen arra figyelmeztette az ellenségeskedőket, hogy „a szent szellem elleni káromlás sohasem lesz megbocsátva . . . mert aki a szent szellem ellen szól, nem nyer bűnbocsánatot sem a dolgok jelenlegi rendszerében, sem pedig az eljövendőben.” Az ellenállást tanúsítók azáltal követték el ezt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy gonosz módon az Ördögnek tulajdonították azt, ami világosan Isten szent szellemének tevékenysége volt. — Máté 12:24-32.
ÚGY HÍVTÁK: „ISTEN FIA A SZELLEM SZERINT”
39. Az általános zsidó felfogással ellentétben mit jelentettek be előre a Héber Iratok a Messiást illetően?
39 Jézus napjaiban hamis nézetek terjedtek el azt illetően, hogy milyenfajta személy lesz a Messiás és milyen életpálya van kijelölve számára. Jézus ellenlábasai nem látták azt, ami a saját Héber Irataikban volt megírva, hogy a Messiásnak előbb szenvednie kell Isten akarata szerint, sőt meg is kell halnia. Mint az „asszony” legfőbb „magvának”, ,szét kell hogy zúzzák’ a „sarkát”. (1. Mózes 3:15) Miután az ide vonatkozó héber próféciák beteljesedtek, Péter apostol rámutatott erre a tényre a templomnál összegyűlt tömeg előtt Jeruzsálemben: „Ily módon teljesítette be Isten azokat a dolgokat, amelyeket előre bejelentett összes prófétáinak szája által, hogy az ő Krisztusának szenvednie kell.” — Cselekedetek 3:18.
40. Jézusnak az apostolaihoz intézett milyen megjegyzései bizonyítják, hogy Ő tudta: a Messiásnak szenvednie kell és meg kell halnia?
40 Jézus a Héber Iratokból tudta, hogy a Messiásnak szenvednie kell és meg kell halnia. Noha az apostolai elismerték, hogy Ő a Messiás, mégis meglepetést okozott nekik, amikor elmondta, hogy gyalázatos halált kell halnia. Amikor Péter apostol tiltakozott e gondolat ellen, Jézus azt mondta neki: „Távozz tőlem, Sátán! Botránkozás köve vagy nekem, mert nem Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem emberek gondolatai szerint.” Jézus előhírnöke, Alámerítő János is elszenvedte az ellenségei kezéből azt, amit azok cselekedni akartak vele, és ahogy Jézus mondta, „így kell az ember Fiának is szenvednie az ő kezüktől”. — Máté 16:21-23; 17:12, 13.
41. Az időszámításunk első századában hogyan tekintették Krisztus tanítványainak gyülekezetét azon halálnem miatt, amelyet Ő elszenvedett?
41 Jézust végül megölték mint istenkáromlót és a római birodalom ellen lázítót. Ez nagy botránykőnek bizonyult mind zsidók, mind pogányok számára, ami Jézusnak a megígért Messiásként történő elfogadását illeti. Több mint huszonöt évvel később a Rómában élő zsidók kifejezésre juttatták Jézus tanítványainak gyülekezete elleni beállítottságukat, amikor azt mondták a bebörtönzött Pál apostolnak: „Valóban, e szektát illetően közismert, hogy mindenütt ellene beszélnek.” — Cselekedetek 28:22.
42. Amint Pál apostol esete szemlélteti, mit kellett bebizonyítaniuk a keresztényeknek az Írásokból a Messiásra vonatkozóan?
42 Ennek következtében a keresztényeknek szükséges volt bebizonyítaniuk, hogy Jézus halála a Jeruzsálemen kívüli kínoszlopon ahelyett, hogy kételyt ébresztene iránta mint a Szent Iratokban megígért Messiás iránt, valójában éppen azt bizonyította, hogy Ő volt az Igazi Messiás, Isten Krisztusa. Vegyük például Pál apostol esetét a Macedóniában levő Thessalonika zsinagógájában: „Pál, szokása szerint, bement közéjük és három szombatnapon át érvelt velük az Írásokból, utalásokkal magyarázva és bizonyítva azt, hogy a Krisztusnak szükséges volt szenvedni és feltámadni a halálból, majd azt mondta: „Ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek!” (Cselekedetek 17:1-3) Évekkel később Pál apostol fogolyként állt a római kormányzó, Festus, valamint annak látogatója, Agrippa király előtt, hogy megvédje ezt az állítását. Védőbeszéde tetőpontján azt mondta:
„Mivel segítséget kaptam Istentől, mind a mai napig továbbra is bizonyságot teszek mind nagyok, mind kicsinyek előtt, semmit sem mondok azokon kívül, amikről a Próféták és Mózes is megmondották, hogy meg kell történniük, ugyanis, hogy a Krisztusnak szenvednie kell és — mint a halottak közül elsőként feltámadottnak — világosságot kell hirdetnie mind ennek a népnek, mind a nemzeteknek.” — Cselekedetek 26:22, 23.
43. Isten melyik csodájának a tanújává lett Pál, és hogyan mutat rá Péter arra, hogy miért volt ez Isten legnagyobb csodája?
43 Pál a feltámadás egyik tanújává lett, amint azt bátran ki is jelentette Festus és Agrippa előtt. (Cselekedetek 26:12-18) Az 1. Korinthus 15:3-8-ban Pál tanúsítja, hogy a saját megtérése előtt „mintegy ötszáz testvér” volt szemtanúja annak a ténynek, hogy Jézus feltámadt a halottak közül. Jézus feltámasztása, mely a halálát követő harmadik napon történt, Isten legnagyobb csodatettének bizonyult. Istennek azonban megvolt ehhez a dinamikus ereje. És miért történt mindez? Péter apostol mutat rá erre, amikor azt írja: „Krisztus egyszer s mindenkorra meghalt a bűnökért, egy igazságos az igazságtalanokért, hogy Istenhez vezessen titeket, aki halálra adatott a testben, de elevenné tétetett a szellemben. Ebben az állapotban ment el, hogy prédikáljon a börtönben levő szellemeknek.” — 1. Péter 3:18, 19.
44. Péter szerint milyen formában elevenítették meg Jézust?
44 Mit értett ezen Péter? A következőket: A Mindenható Isten nem emberi személyként támasztotta fel Jézust, hanem szellemi személyként, romolhatatlan, halhatatlan szellemi személyként.
45, 46. a) Miután Isten szelleme Jézusra szállt a Jordán folyónál, minek jelentették ki Jézust? b) Mi szerint lett Ő Isten Fiává a halálból való feltámadása által?
45 Jézus fizikai teste elvettetett a halálba mint Istennek bemutatott áldozat, hogy Ő rendelkezzék vele. Ezért Jézust Isten „szellemi testtel” támasztotta fel mennyei életre, dicsőséges testtel, amelyet halhatatlansággal ruházott fel, hogy soha többé ne haljon meg. (1. Korinthus 15:42-54) Korábban, Jézus vízalámerítésének napján, Jehova Isten a szent szelleme által nemzette Őt, hogy attól kezdve Isten szellemi Fia legyen a mennyei örökség kilátásával. Jézus ilyenfajta újjánemzése bizonyítékaként Isten beszélt a mennyből és bejelentette, hogy az alámerített Jézus az ő szeretett, elismert szellemi Fia. (Máté 3:13-17) Jézus feltámadásának napján Isten úgy jelentette be őt, mint Isten teljesen megszületett szellemfiát. Ezért írja Pál apostol:
46 „Isten jó híre, melyet előre megígért prófétái által a szent Iratokban az ő Fia felől, aki Dávid magvából származott a test szerint, de akit hatalommal jelentettek ki Isten Fiának a szentség szelleme szerint [hogyan?] a halottak közül való feltámadás által — igen, a mi Urunk Jézus Krisztus felől.” — Róma 1:1-4.
47. Hogyan beszél Pál az Efezus 1:19-21-ben arról, hogy milyen elképesztően nagy csodát tett Isten Jézus feltámasztásával?
47 Amikor Pál arról tanúskodott, hogy milyen elképesztően nagy csodát hajtott végre Jehova Jézus Krisztusnak halhatatlan szellemként történő feltámasztásával, az apostol azt írta: „Az ő [Isten] ereje hatalmának működése szerint, amellyel a Krisztus esetében működött, amikor feltámasztotta Őt a halálból és az ő jobbjára ültette a mennyei helyeken, magasan minden kormányzat, hatalom, erő, uraság, és név fölé, amelyek nemcsak a dolgok jelen rendszerében, hanem az eljövendőben is léteznek.” — Efezus 1:19-21; Filippi 2:5-11; 1. Péter 3:21, 22.
48. Milyen „asszony”-ra vonatkozott az 1. Mózes 3:15, és milyen sebet gyógyított meg Isten Jézus feltámasztásával?
48 Jézus Krisztus csodálatos feltámasztásának a végrehajtásával a mennyei Orvos, Jehova meggyógyította azt a sebet, amelyet a Nagy Kígyó, Sátán az Ördög ejtett az „asszony” „magvának” a „sarkán” az ő földi gonosz szervezete által. (1. Mózes 3:15) Ebben az isteni titokban az „asszony” nem a bűnös Éva volt, sem pedig a zsidó szűz Mária, hanem Isten asszonyhoz hasonló mennyei szervezete, amely szent szellemi teremtményékből áll. Ez a szervezet gondoskodott arról, hogy Isten egyetlen-nemzett Fia a megígért Messiásként szolgáljon itt a földön. — Hasonlítsd össze a Galata 4:25, 26-tal!
49, 50. Milyen helyzetben van ma az Isten „asszonya” legfőbb „magva”, minek a megcselekvésére képes, és az általa jövő milyen dolgokat üdvözölhetjük örömmel?
49 Isten „asszonyának” legfőbb „magva” most abban a helyzetben van, hogy összezúzhatja a Nagy Kígyó, Sátán, az Ördög fejét és megsemmisítheti őt és teljes „magvát”. Nem kell többé várnunk — akár zsidóként, akár pogányként — az igazi Messiás testben történő eljövetelére itt a földön. Ő már valóban eljött és betöltötte szerepét a földön az időszámításunk szerinti első században. (1. János 4:2; 2. János 7) Most már elnyerte a mennyei dicsőség jutalmát. Szellemi Messiás vagy Krisztus Ő, aki sokkal többre képes, mint egy földi, emberi Messiás vagy Krisztus.
50 Minden dicsőség Jehova Istent illeti, aki Fiát, Jézust „szent szellemmel és hatalommal” kente föl, hogy drága Messiássá legyen! Örömmel üdvözöljük a nagyszerű, örökké tartó áldásokat, amelyeknek eljövetelét az egész emberiség számára megígérték a dicsőséges szellemi Messiás, az Isten Krisztusa által! — Cselekedetek 10:38; 1. Mózes 22:18.