Szántóföld, amely búzát és konkolyt terem

„Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot” (Máté 13:36, „Ökumenikus fordítás”).

 1, 2. a) Milyen alapelveket kell számításba venni, amikor aratásról van szó? b) Melyik példázat alapul e két alapelven?

A „VETÉS és aratás” azok közé a ciklusok közé tartozik, amelyekről Jehova Isten azt mondta szívében, hogy sohasem szűnnek meg, „amíg csak a föld meglesz” (1Móz 8:21, 22). Erre vonatkozó alapelv jut kifejezésre Pál apostol szavaiban, aki ezt írta: „Amit az ember elvet, azt fogja learatni is” (Gal 6:7).

² Ezeknek az alapvető tényeknek ismeretében a szántóvető ember, aki keményen dolgozott, hogy jó búzát vessen, joggal számíthatott jó aratásra a maga idejében. Ugyanis az egyiket logikusan követi a másik. Ugyanúgy, amikor a munkásai valamivel később azt jelentették neki, hogy a szántóföldje nemcsak búzát, hanem egyfajta konkolyt is terem, biztos lehetett abban, hogy alattomos módon jártak el vele szemben. Ő tudta, mit vetett: búzát és nem konkolyt. Az új helyzet új döntést követelt. Alkalmazottai azonnali cselekvést javasoltak. Nyomban ki akarták gyomlálni a konkolyt, de a bölcs gazda lehűtötte heveskedésüket. Azt mondta nekik, hogy várjanak, nehogy a búzában is kárt tegyenek, midőn kigyomlálják a konkolyt. Hadd nőjön mindkettő együtt. Elég lesz, ha majd aratáskor különválasztják a tiszta búzát az álbúzától.

 3. Jézus milyen fontos fejleményeket szemléltetett a Királysággal kapcsolatban és mit jelez a szétválasztó munka?

³ Jézus ezt a példázatot annak szemléltetésére használta fel, milyen változások következhetnek be abban a munkában, amelyet elkezdett ezen a földön. Annak a vetési munkának az volt a célja, hogy megteremje az elvárt igaz keresztényekből álló gabonatermést, hogy ezek a keresztények társai lehessenek majd „a mennyek Királyságának” ismert mennyei kormányzatban. Ezért előre bejelentette, hogy a jó vetésébe alattomosan belekontárkodik az ellenség: Sátán az Ördög. S a szántóföld nemcsak a kívánt, búzához hasonló igaz keresztények termését hozza meg, hanem konkolyhoz hasonló álkeresztényeket is terem. Hagyják, hogy mindkettő együtt nőjön az aratásig, amikor is sor kerül a szétválasztó munkálatokra. Emellett ez a szétválasztó munka további jellegzetessége lesz az „utolsó napok”-nak, a „dolgok rendszere befejezésének” (Máté 13:24–30, 36–43; v.ö. Máté 24:3; 2Timótheus 3:1).

 4. Miért érdekeljen minket ez a példázat?

⁴ Szeretnéd-e meglátni a dolgok jelen gonosz rendszerének végét? S vajon hogyan érint téged személy szerint az aratási munka kimenetele? És szolgáltat-e Jézus példázata valamilyen kulcsot ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni a keresztényiség évszázadokon át tartó történetét? Nos, nézzük meg!

A BÚZA ÉS A KONKOLY PÉLDÁZATA

 5, 6. a) Miért nem utal Krisztus mennyei kormányzatára a példázatnak az a kifejezése: „a mennyek Királysága”? b) Mire utalnak tehát és mit ábrázolnak a Királyság-szemléltetések?

⁵ A Galileai-tenger partján, nem messze attól a háztól, ahol éppen lakott, Jézus a következőképpen mondta el ezt a példázatot a tanítványainak és a kíváncsi emberek nagy tömegének: „Hasonló a mennyek Királysága ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, eljött az ellensége és konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kihajtott és kalászt hozott a vetés, láthatóvá lett a konkoly is” (Máté 13:24–26).

⁶ Ha gyors pillantást vetünk a Máté 13. fejezetében elmondott egyéb Királyság-példázatokra, az segít nekünk megérteni, hogy az ezekben alkalmazott „mennyek Királysága” kifejezés nem vonatkozhat a teljes messiási kormányzatra vagy mennyei Királyságra. Elképzelheti-e valaki, hogy a „konkolynak”, a kovászhoz hasonló „rossznak” (33. vers; 1Kor 5:8) vagy a romlott, étkezésre alkalmatlan „halak”-hoz hasonló embereknek (47–50. vers) bármilyen köze lenne Krisztushoz a mennyei Királyságban? Aligha! Ezek a szemléltetések tehát a jó és a rossz fejleményekre utalnak Krisztus eljövendő társainak folyamatos kiválasztásával kapcsolatban, akik társai lesznek a „mennyek Királyságában”. A búzáról és a konkolyról szóló példázat pedig sajátos módon szemléltet egy földi állapotot azok között, akik azt állítják magukról, hogy elhívás útján uralkodni fognak Krisztussal a mennyei kormányzatában. Ez az állapot addig áll fenn, amíg vége nem szakad a jelképes „aratás” idején.

 7, 8. a) Ki az „ember Fia”? b) Milyen egyéb próféciák említik még az „ember fiát”, és azokat, akiket a „jó mag” szemléltet?

⁷ Maga Jézus magyarázta meg később a „gazda” vagy a „magot vető ember”, továbbá a „szántóföld”, a „jó mag”, az „ellenség” és a „konkoly” kifejezések jelképes értelmét. Az elbeszélés így folytatódik: „Miután elbocsátotta a sokaságot, [Jézus] hazament. Tanítványai pedig hozzá mentek és azt mondták: ,Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyáról szóló példázatot.’ Válaszul ezt mondta: ,Aki a jó magot veti, az az ember Fia; a szántóföld a világ; a jó mag pedig a Királyság fiai, a konkoly viszont a gonosznak fiai, az ellenség pedig, aki elvetette őket, az az Ördög’” (Máté 13:36–39).

⁸ Jézus az „ember Fia”-ként azonosította magát (Máté 8:20; 25:31; 26:64). Érdekes módon éppen a Királysággal kapcsolatban nevezték Jézust prófétailag az „ember fiának” a Dániel látomásában. Az a prófécia ugyanis ezt mondja: „Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki [az ember fiának], hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje [UV: őt szolgálja]. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el és királyi uralma nem semmisül meg.” S rámutatva, hogy az ember Fiának társai is lesznek, akik együtt uralkodnak vele, a prófétai látomás így folytatódik: „A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország király uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom” (Dán 7:13, 14, 27, Ökumenikus fordítás).

A „JÓ MAG” ELVETÉSE

 9. Melyik az a bizonyos „szántóföld” és miért vetett Jézus „jó magot” abba?

⁹ Jézus, a példázatban szereplő „gazda” azért vet „jó magot a földjébe”, hogy egybegyűjtse a világból az ilyen „szenteket” vagy a „Királyság” fiait”. Ez a „szántóföld” a magyarázat szerint a „világ” [görögül: koʹsmos], az emberiség világa. Jézus földi szolgálatának idejétől kezdve az emberiség ,megművelés alatt álló szántófölddé’ lett; vallásos szántófölddé, amelybe el lehet vetni és művelni lehet a „jó magot”, vagyis a „Királyság fiait” (1Kor 3:9). Jézus buzgón előkészítette a „szántóföld” zsidó részét földi szolgálatának három és fél esztendeje alatt (Máté 9:35–38). Később, i. sz. 33 Pünkösdjétől kezdve a „jó magot” előbb a zsidók között vetette el, végül pedig az egész világban, azaz „szántóföldön” (Csel 1:8).

10. Milyen eredménnyel járt a zsidók és a prozeliták között végzett magvető munka?

¹⁰ A „jó mag” jelentését magyarázva Jézus ezt mondta: „Ezek a Királyság fiai.” Jézus hű apostolai voltak az elsők az ilyen szellemtől született, felkent „Királyság fiak” között, a mintegy százegynéhány más tanítvánnyal — férfiakkal és nőkkel — együtt, akik i. sz. 33 Pünkösdjén elnyerték a szent szellem adományát Jeruzsálemben (Csel 1:13–15; 2:1–4). Ugyanazon a napon körülbelül 3000 más személy, zsidó és prozelita csatlakozott az új, akkor létesült keresztény gyülekezethez (Csel 2:5–11, 41). Jehova megáldotta ezt a vetési munkát és „naponként csatlakoztak hozzájuk a megmentettek”. Így nemsokára „a [hívő] férfiak száma [valószínűleg a nőket nem számítva] mintegy ötezer lett”. Valamivel később a beszámoló így folytatja: „Az Úrban hivők folyamatosan csatlakoztak, férfiak és nők tömegesen” (Csel 2:47; 4:4; 5:14). A magvetés munkája gyors ütemben haladt előre a zsidók és prozeliták között.

11. Hogyan haladt előre a vetési munka a szamaritánusok és a nem-zsidók között?

¹¹ Miután intézkedés történt, hogy a magot a szamaritánusok között is elvessék (Csel 8. fej.), Jézus, a magvető, a szent szellem által kiterjesztette a magvetést a körülmetéletlen nem-zsidókra vagy pogányokra is (Csel 10. fej.; 13:1–5, 46, 47). Néhány évtized alatt keresztény gyülekezetek alakultak Észak-Afrikától a Fekete-tengerig és Babilóniától Itáliáig, sőt még attól nyugatabbra is (Csel 2:5–11; 1Pét 5:13; Róma 15:24; Kol 1:5, 6, 23). A buzgó magvetés eredményeként a búza ,kihajtott és kalászt hozott’ (Máté 13:26).

KONKOLY KERÜL A BÚZAVETÉSBE

12, 13. Ki az „ellenség” és hogyan vetette el a konkolyt, „míg az emberek aludtak”?

¹² De a gonoszság sem tétlenkedett. Jézus példázata figyelmeztetett: „Míg az emberek aludtak, [a Magvetőnek] eljött az ellensége és konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor kihajtott és kalászt hozott a vetés, láthatóvá lett a konkoly is” (Máté 13:25, 26). Jézus leleplezte az „ellenségét”: az Ördög az, aki szabotázsakciót hajtott végre, míg „az emberek aludtak”. A Bibliában az alvás halált vagy szellemi szunnyadást szemléltethet (Máté 9:24; Róma 13:11; 1Thess 5:6). Miután Pál arról beszélt, hogy ,befejezte pályafutását’, így szólt az efezusi gyülekezet véneihez: „Tudom, hogy távozásom után elnyomó farkasok jönnek majd közétek és nem bánnak gyengéden a nyájjal, sőt, ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat. Legyetek azért éberek” (Csel 20:24–31).

¹³ Történelmi tények bizonyítják, hogy „míg az emberek aludtak”, eljött Sátán és „konkolyt” vetett a búza közé”. Amikor az apostolok, akik együttesen még ,visszatartották’ a hitehagyást, fokozatosan halálalvásba merültek, sok keresztény vén elfelejtkezett az éberségről (2Thess 2:3, 6–8). Szellemileg elszunnyadt, nem védelmezte többé a „Királyság fiait” az „elnyomó farkasok”-tól, akik kezdtek belopakodni a nyáj közé. Ezek voltak a tiszta búza közé vetett konkoly-magvak. Az apostoli korszak végére utalva ezt írta János, aki utolsóként hunyt el az apostolok közül: „Ez az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, mert sokan antikrisztussá lettek; amely tényből megtudjuk, hogy ez az utolsó óra. Közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna. De kiváltak, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy nem mind közülünk való” (1Ján 2:18, 19).

14. Milyen információt kapunk a Jézus példázatában említett konkoly típusáról?

¹⁴ Jézus kijelentette: „A konkoly: a gonosznak fiai” (Máté 13:38). H. B. Tristram, a Natural History of the Bible című könyvében megmagyarázza, milyen fajta konkolyra utal ez a példázat. Ezt írja: „A konkoly (zizania) ugyanaz, mint az arab zawân amiből a görög név ered; a Lolium temulentum vagy konkolyperje . . . Ez a perjefajta az egyetlen a füvek családjában, amelynek a magja mérgező. A zawân változat a zân szógyökből ered, ami ,hányást’ jelent; ez a következménye annak, ha valaki konkolyt eszik, mert a konkoly heves hányingert, görcsöt és hasmenést idéz elő, amely gyakran halállal végződik. A növény, amelynek szélesebb levele van, mint a legtöbb vadon termő fűféleségnek, teljesen búza jellegű mindaddig, amíg a kalász meg nem jelenik rajta.”

15. a) Vajon a „konkoly” csak elkorcsosult „búza”? b) Ezért milyen vád nem érheti az „ember Fiát”?

¹⁵ Meg kell jegyezni, hogy a „konkoly” nem elkorcsosult búzafajta, amint azt egyes zsidó talmudisták és mások egykor hitték.a A búzamagvak sohasem alakulnak át konkollyá. Ez ugyanis ellenkezne Jehova változhatatlan törvényével: „Hajtson a föld füvet, magot termő növényzetet, gyümölcsfákat, amelyek termést hoznak nemük [fajtájuk] szerint” (1Móz 1:11, 12). Ez a tudományos tény felmenti az „ember Fiát”, Jézus Krisztust, „aki a jó magot vetette” minden felelősség alól azzal kapcsolatban, ami a „szántóföldjével” történt. A „jó mag”, amit elvetett, sohasem változhatott konkollyá. Csakis „búzát” teremhetett, vagyis valódi „Királyság-fiakat”. Ami később történt a „szántóföldjén”, az szándékos és rosszindulatú mesterkedés egyenes következménye volt. Az ellensége „a gonosznak fiait”, vagyis „konkolyt” vetett utólag a búza közé.”

16. Milyen történelmi érdekességű számunkra a „búzáról” és a „konkolyról” szóló példázat?

¹⁶ Ezért tehát Jézus példázata a „búzáról” és a „konkolyról” bőségesen megmagyarázza a keresztényiség több évszázados történetét. Történelmi tények igazolják, hogy az apostolok halála után Sátán számos „konkolyt” csempészett be az igaz keresztények gyülekezeteibe, „elnyomó farkasokat” és „antikrisztusokat”, amint azt Jézus, Pál, Péter, János és Júdás előre bejelentette (Csel 20:29; 2Pét 2:1–3; 1Ján 2:18; Júd 4). Pontosan úgy történt, ahogy azt Jézus kijelentette: „Amikor kihajtott és kalászt hozott a vetés, láthatóvá lett a konkoly is” (Máté 13:26).

17. Különösen mikor lett láthatóvá a „konkoly”?

¹⁷ Ez a „konkoly” különösen a második és a harmadik században lett szembetűnő, amikor az úgynevezett egyházatyák elkezdtek Biblia-ellenes tantételeket tanítani, pl. a lélek veleszületett halhatatlanságáról, a tüzes pokolról és a háromságról. Ezek közül a férfiak közül sokan inkább filozófusok voltak, mintsem a Biblia tanítását híven követő igazi keresztény felvigyázók. A csúcspontot a negyedik század elején érték el, amikor a pogány Konstantin császár egybeolvasztotta a hitehagyott kereszténységet a római pogány vallással. Ez az álkeresztény csoport, a római katolikus, orosz ortodox, görög ortodox és protestáns válfajaival együtt nemcsak az évszázadok során hozott rekord-termést „konkolyból”, de még ma is, igen, mind a mai napig is azt hoz.

„HADD NŐJÖN MINDKETTŐ EGYÜTT”

18. Jézus példázata szerint milyen további fejlemények várhatók?

¹⁸ Ez a helyzet azonban nem hagyta nyugton az „ember Fia” „rabszolgáit”. Jézus példázata így folytatódik: „Eljöttek hát a gazda rabszolgái és azt mondták neki: ,Uram, nemde jó magot vetettél a földedbe? Honnan került akkor oda a konkoly?’ Azt mondta nekik: ,Az ellenség, egy ember cselekedte azt.’ Ismét mondták neki: ,Akarod, hogy kimenjünk és összeszedjük?’ Ő azt válaszolta: ,Nem, nehogy mialatt a konkolyt kiszeditek, véletlenül a búzát is kitépjétek azzal. Hadd nőjön mindkettő együtt az aratásig; az aratáskor azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze előbb a konkolyt, kössétek kévékbe, hogy elégessétek, azután menjetek és gyűjtsétek be a búzát a csűrömbe!‘” (Máté 13:27–30).

19. Miért szomorkodtak a „Gazda” rabszolgái?

¹⁹ Jézus nem ad magyarázatot arra nézve, hogy vajon az aggódó „rabszolgák” (27. vers) azonosak-e az „aratókkal” (30. vers). Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy az angyalokat elszomorította a „konkoly” elburjánzása a Gazda szántóföldjén (Máté 13:39). Ezek a „rabszolgák” megkérdezték, hogy nyomban kigyomlálják-e a konkolyt, ami a „gonosznak fiait” szimbolizálja (Máté 13:38). Attól féltek ugyanis, hogy ezek az álkeresztények vagy „konkolyok”, akiket az „ellenség”, az Ördög vetett rosszindulatúan a búza közé, elfojtják az igazi „búzát”, az igazi „Királyság fiakat”.

20. Mit válaszolt a „Gazda” a „rabszolgáinak” és hogyan igazolta ezt a történelem?

²⁰ Ám a „Gazda” az „ember Fia” nem engedte meg „rabszolgáinak”, hogy kimenjenek és összeszedjék a „konkolyt”, vagyis az álkeresztényeket, és különválasszák a „búzától”, az igazi keresztényektől. Azt mondta: „Hadd nőjön mindkettő együtt az aratásig.” Az történt tehát, hogy az igazi és a hamis keresztények együtt nőttek a „szántóföldön”, vagyis az „emberiség világában”. Mindazonáltal el kellett érkeznie az aratás idejének. De vajon mikor? És hogyan érint ez téged?

[Lábjegyzet]