Miért Jehova szolgálata legyen a legfontosabb az életünkben?
„Igazságosságodat szólja a szám, naphosszat a te szabadításodat” (ZSOLT 71:15)
HOGYAN VÁLASZOLNÁL?
Milyen tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy Noé, Mózes, Jeremiás és Pál Jehova szolgálatát tették az első helyre az életükben?
Minek a felismerése segíthet eldöntened, hogy mi legyen a legfontosabb az életedben?
Miért határoztad el, hogy Jehova szolgálata lesz a legfontosabb az életedben?
1–2. a) Mit nyilvánítunk ki azzal, ha átadjuk az életünket Jehovának? b) Hogyan válhat a javunkra, ha megvizsgáljuk Noé, Mózes, Jeremiás és Pál döntéseit?
NAGYON fontos lépés az, amikor valaki átadja az életét Istennek, és Jézus megkeresztelt követője lesz. Az Istennek való önátadás a legkomolyabb döntés, melyet hozhatunk. Olyan, mintha ezt mondanánk: „Jehova, azt akarom, hogy te legyél az Uram, és te irányíts engem az életem minden területén. A szolgád vagyok. Azt akarom, hogy te döntsd el, milyen fontossági sorrendet kövessek, mire használjam fel az időmet, a képességeimet és mindenemet, amim van.”
2 Ha önátadott keresztény vagy, akkor valójában ezt az ígéretet tetted Jehovának. Dicséretes, hogy így döntöttél; helyesen tetted, bölcsen cselekedtél. De most, hogy Jehovát tekinted Uradnak, hogyan használod fel az idődet? Noé, Mózes, Jeremiás és Pál apostol példája segít megvizsgálnunk ezt a kérdést. Mindegyikük teljes lélekkel szolgálta Jehovát. Mi is hasonló helyzetben vagyunk, mint ők voltak. A szellemi céljaikkal összhangban hozott döntéseik arra ösztönözhetnek minket, hogy megvizsgáljuk, hogy mire használjuk fel az időnket (Máté 28:19, 20; 2Tim 3:1).
AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTT
3. Milyen hasonlóság van Noé napjai és a mi napjaink között?
3 Jézus párhuzamot vont Noé napjai és a mi napjaink között. „Amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” – mondta. Az emberek „ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat” (Máté 24:37–39). A legtöbb ember napjainkban nem törődik azzal, hogy milyen kevés idő van hátra. Nem figyelnek oda a figyelmeztetésre, melyet Isten szolgái hirdetnek. A Noé napjaiban élt emberekhez hasonlóan ma is sokan gúnyt űznek abból a gondolatból, hogy Isten be fog avatkozni az emberi ügyekbe (2Pét 3:3–7). Hogyan használta fel Noé az idejét ebben az ellenséges környezetben?
4. Hogyan használta fel Noé az idejét, miután megkapta a megbízatását Jehovától, és miért?
4 Isten feltárta a szándékát Noénak és megbízta egy különleges feladattal. Noé bárkát épített, hogy az emberek és az állatok megmenekülhessenek (1Móz 6:13, 14, 22). Emellett hirdette Jehova közelgő ítéletét. Péter apostol az igazságosság prédikálójának nevezi őt. Ez arra utal, hogy Noé segíteni próbált az embertársainak megérteni, milyen súlyos helyzetben vannak. (Olvassátok fel: 2Péter 2:5.) Szerinted ésszerű lett volna, ha Noé a családjával arra törekszik, hogy kereskedni kezdjen, a kortársai közül kitűnjön, vagy kényelmes életet éljen? Természetesen nem. Mivel tudták, mi fog történni, nem engedték, hogy bármi is elterelje a figyelmüket.
EGY EGYIPTOMI HERCEG DÖNTÉSEI
5–6. a) Valószínűleg mire készítette fel Mózest az Egyiptomban kapott oktatás? b) Miért utasította el Mózes azokat a lehetőségeket, melyeket felkínáltak neki Egyiptomban?
5 Most vizsgáljuk meg Mózes példáját. Egy egyiptomi palotában nevelkedett fel a fáraó lányának fogadott fiaként. Ifjú hercegként „az egyiptomiak minden bölcsességére” oktatták (Csel 7:22; 2Móz 2:9, 10). Ennek az oktatásnak valószínűleg az volt a célja, hogy felkészítse őt arra, hogy magas pozíciót töltsön majd be a fáraó udvarában. Kiemelkedő személlyé válhatott volna korának leghatalmasabb birodalmában, és így kiváltságokkal és élvezetekkel teli fényűző élete lehetett volna. De vajon ez volt Mózes életcélja?
6 Abból, amit kiskorában a vér szerinti szülei tanítottak neki, Mózes tudhatta, hogy mit ígért Jehova az ősatyáinak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. Mózes hitt ezekben az ígéretekben. Minden bizonnyal mélyen elgondolkodott a jövőjén és a Jehova iránti lojalitásán. Hogyan döntött hát, amikor választania kellett, hogy egyiptomi herceg vagy izraelita rabszolga lesz? Mózes inkább azt választotta, hogy „az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt”. (Olvassátok fel: Héberek 11:24–26.) Később Jehova vezetésével összhangban élte az életét (2Móz 3:2, 6–10). Miért tett így Mózes? Mert hitt Isten ígéreteiben. Felismerte, hogy bármilyen sokra vinné is Egyiptomban, az nem lenne maradandó. Isten rövid időn belül tíz csapással sújtotta a nemzetet. Látod, milyen tanulsággal szolgál ez Jehova napjainkban élő önátadott szolgáinak? Mi se arra törekedjünk, hogy nagy karriert fussunk be, vagy minél inkább élvezzük az életet ebben a világrendszerben. Inkább Jehovára és a szolgálatára összpontosítsunk.
JEREMIÁS TUDTA, MI FOG TÖRTÉNNI
7. Mennyiben hasonlít Jeremiás helyzete a miénkhez?
7 Jeremiás próféta számára is Jehova szolgálata volt a legfontosabb. Jehova megbízta őt, hogy a prófétájaként hirdessen ítéletüzenetet a hitehagyott Jeruzsálem és Júda ellen. Bizonyos értelemben Jeremiás „a napok befejező részében” élt (Jer 23:19, 20). Nagyon is jól tudta, hogy nem marad fenn az akkori rendszer.
8–9. a) Miért szorult kiigazításra Báruk gondolkodása? b) Mit kell észben tartanunk, amikor terveket készítünk?
8 Milyen ésszerű következtetésre jutott Jeremiás a meggyőződése alapján? Nem törekedett arra, hogy megalapozza a jövőjét abban a pusztulásra ítélt rendszerben. Ugyan mi értelme lett volna ennek? Azonban Báruk, Jeremiás titkára egy ideig nem látta tisztán a helyzetet. Ezért Isten arra ihlette Jeremiást, hogy a következőket mondja neki: „Íme, amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom, igen, az egész földet. Te meg nagy dolgokat akarsz magadnak. Hát ne akarj! Mert íme, veszedelmet hozok minden testre . . . , és neked zsákmányul adom a lelkedet minden helyen, ahová csak mész” (Jer 45:4, 5).
9 Nem tudjuk biztosan, hogy milyen „nagy dolgokat” akart magának Báruk.a Azt viszont tudjuk, hogy bármi volt is, nem volt maradandó, és megsemmisült, amikor i. e. 607-ben a babilóniaiak elfoglalták Jeruzsálemet. Mit tanulhatunk ebből? Ahhoz, hogy az alapvető szükségleteinkről gondoskodni tudjunk, bizonyos mértékben terveznünk kell a jövőre (Péld 6:6–11). De vajon bölcs lenne sok időt és energiát fordítanunk olyan dolgokra, melyeknek nincs maradandó értékük? Jehova szervezete természetesen továbbra is tervezi új Királyság-termek, fiókhivatalok és más épületek építését. Ám ezeknek az erőfeszítéseknek maradandó értékük van, mivel előmozdítják a Királyság érdekeit. Jehova minden önátadott szolgája bölcsen tenné, ha Isten Királyságát tenné az első helyre, amikor terveket készít. Eltökélted a szívedben, hogy „a királyságot és [Jehova] igazságosságát” keresed először? (Máté 6:33).
PÁL „EGY HALOM SZEMÉTNEK” TEKINTETTE MINDAZT
10–11. a) Mire törekedett Pál, mielőtt keresztény lett? b) Miért változott meg teljesen Pál életcélja?
10 Végül nézzük meg Pál példáját. Mielőtt keresztény lett, ígéretesnek tűnő jövő állt előtte. Korának egyik leghíresebb tanítója oktatta a zsidó törvényekre. A zsidó főpap pedig hatalmat ruházott rá. És nagyobb előrehaladást tett a judaizmusban, mint sok kortársa (Csel 9:1, 2; 22:3; 26:10; Gal 1:13, 14). De minden megváltozott, amikor Pál felismerte, hogy Jehova áldása már nincs a zsidó nemzeten.
11 Pál arra is rádöbbent, hogy bármilyen sikereket érne is el a zsidó rendszerben, Jehova nézőpontjából semmi értéke sem lenne azoknak, nem lennének maradandók (Máté 24:2). Sőt, ez a korábbi farizeus azt mondta, hogy „egy halom szemétnek” tekinti mindazt, amit korábban fontosnak tartott, ahhoz képest, amit újonnan megtudott és világosabban megértett Isten szándékával kapcsolatban, valamint ahhoz képest, hogy mekkora kiváltság a keresztény szolgálat. Pál lemondott a judaizmusban kitűzött céljairól, és földi élete hátralevő részét a jó hír prédikálásának szentelte (olvassátok fel: Filippi 3:4–8, 15; Csel 9:15).
MI A LEGFONTOSABB SZÁMODRA?
12. Mire összpontosított Jézus a keresztelkedése után?
12 Noé, Mózes, Jeremiás, Pál és még sokan mások az idejük és az erejük legjavát teokratikus célok megvalósítására fordították. Mindannyian jó példák számunkra. Természetesen Jehova önátadott szolgái közül Jézus a legjobb példa (1Pét 2:21). Jézus a megkeresztelkedése után a földi élete hátralevő részét annak szentelte, hogy a jó hírt prédikálja, és tiszteletet szerezzen Jehovának. Ebből arra következtethetünk, hogy minden kereszténynek, aki elismeri Jehovát az Urának, elsőbbséget kell biztosítania az életében az ő szolgálatának. Te is így gondolod? De hogyan lehet összeegyeztetni a teokratikus célok elérésére tett erőfeszítéseket a szükséges világi tevékenységekkel? (Olvassátok fel: Zsoltárok 71:15; 145:2.)
13–14. a) Minek az átgondolására kap buzdítást minden önátadott keresztény? b) Mi adhat megelégedettséget Isten népének?
13 Jehova szervezete évek óta ismételten arra buzdítja a keresztényeket, hogy imával kísérve gondolják át, hogy tudnák-e vállalni az úttörőszolgálatot. Jehova hűséges szolgái közül egyeseknek a körülményei nem teszik lehetővé, hogy havonta átlagosan 70 órát fordítsanak a prédikálómunka végzésére. De nem kell emiatt rosszul érezniük magukat (1Tim 5:8). És mi a helyzet veled? Valóban elérhetetlen cél számodra az úttörőszolgálat?
14 Gondoljunk csak arra, hogy micsoda örömben volt része Isten népéből sokaknak az idei emlékünnepi időszakban. Márciusban egy különleges elrendezésnek köszönhetően a kisegítő úttörők választhattak, hogy 30 vagy 50 órát töltenek a szántóföldi szolgálatban (Zsolt 110:3). Milliók vállalták a kisegítőúttörő-szolgálatot, a gyülekezetek felpezsdültek, és a testvérek ragyogtak az örömtől. Tudnád úgy szervezni a teendőidet, hogy gyakrabban lehessen részed ilyen örömben? Egy önátadott keresztény nagy megelégedettséget érez, ha minden egyes nap végén ezt mondhatja: „Jehova, minden tőlem telhetőt megtettem a szolgálatodban.”
15. Mi legyen a célja egy fiatal kereszténynek a világi oktatással?
15 Ha fiatal keresztény vagy, és a kötelező iskolaéveid vége felé jársz, akkor valószínűleg jó az egészséged, és kevés kötelezettséged van. Komolyan fontolóra vetted már, hogy te is általános úttörő legyél? A tanárok és az iskolai tanácsadók kétségtelenül őszintén úgy gondolják, hogy az lenne a legjobb számodra, ha továbbtanulnál, és karrierre törekednél. Ám ők egy olyan társadalmi és pénzügyi rendszerben bíznak, mely nem marad fenn. Ugyanakkor, ha a teokratikus életpálya mellett döntesz, olyan céljaid lesznek, melyek maradandó eredményekkel járnak, és minden fáradságot megérnek, valamint Jézus tökéletes példáját fogod követni. Egy ilyen bölcs döntés boldoggá tesz majd, és védelmet fog jelenteni neked. Emellett azt bizonyítja majd, hogy az az elhatározásod, hogy a Jehovának való önátadásodnak megfelelően élsz (Máté 6:19–21; 1Tim 6:9–12).
16–17. Milyen kérdéseken gondolkodhatunk el a világi munkával és más törekvéseinkkel kapcsolatban?
16 Isten szolgái közül sokan hosszú órákon át dolgoznak, hogy gondoskodjanak a családjuk alapvető szükségleteiről. Azonban vannak, akik a szükségesnél többet dolgoznak (1Tim 6:8). A kereskedelem világa mindent megtesz, hogy elhitesse velünk, nem tudunk meglenni a nélkül a számtalan termék nélkül, melyet a piacra dobnak, és ráadásul a legújabb típusú termékekre van szükségünk. Ám az igaz keresztények nem akarják, hogy Sátán világa szabja meg, mi a legfontosabb a számukra (1Ján 2:15–17). Azok pedig, akik nyugdíjasok, és már nem kell világi munkahelyen dolgozniuk, úgy tudják a legjobban felhasználni az idejüket, ha úttörőként szolgálnak, és így Jehova szolgálatát teszik az első helyre az életükben.
17 Jehova minden önátadott szolgája elgondolkodhat a következő kérdéseken: Mi az elsődleges célom az életben? A Királyság érdekei a legfontosabbak számomra? Utánzom Jézus önfeláldozó hozzáállását? Megfogadom Jézus tanácsát, hogy állandóan kövessem őt? Tudnék változtatni az időbeosztásomon, hogy több időt tudjak a Királyság-prédikáló munkára vagy más teokratikus tevékenységekre fordítani? Még ha jelenleg a körülményeim nem is teszik lehetővé, hogy kiterjesszem a szolgálatomat, továbbra is önfeláldozó szellemet mutatok?
„AKARJATOK IS, ÉS CSELEKEDJETEK IS”
18–19. Mit kérhetsz imában Jehovától, és miért szerez ez a kérés örömet neki?
18 Nagy öröm látni, hogy mennyire buzgó Isten népe. Mégis vannak, akik nem igazán vágynak arra, hogy úttörők legyenek, vagy nem érzik magukat alkalmasnak rá, noha a körülményeik lehetővé tennék, hogy végezzék ezt a szolgálatot (2Móz 4:10; Jer 1:6). Mit tehetsz, ha te is így vagy vele? Imádkozz Jehovához, hogy segítsen neked. Pál ezt mondta a hittársainak: „Isten az, aki cselekszik bennetek az ő jótetszéséért, hogy akarjatok is, és cselekedjetek is” (Fil 2:13). Ha nem érzel indíttatást arra, hogy kiterjeszd a szolgálatodat, kérd Jehovát, hogy adja meg neked ehhez a vágyat és a képességet is (2Pét 3:9, 11).
19 Noé, Mózes, Jeremiás, Pál és Jézus odaadóan szolgálták Istent. Arra használták fel az idejüket és az erejüket, hogy Jehova figyelmeztető üzenetét hirdessék. Nem engedték, hogy bármi is elterelje a figyelmüket erről. A jelenlegi világrendszer vége már a küszöbön áll, ezért mindannyiunknak, akik átadtuk az életünket Istennek, ügyelnünk kell arra, hogy továbbra is minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy kövessük ezeknek a Bibliában szereplő személyeknek a nagyszerű példáját (Máté 24:42; 2Tim 2:15). Ha így teszünk, örömet szerzünk Jehovának, és gazdag áldásokban részesülünk. (Olvassátok fel: Malakiás 3:10.)
[Lábjegyzet]
[Kép a 21. oldalon]
Az emberek nem törődtek Noé figyelmeztetésével
[Kép a 24. oldalon]
Komolyan fontolóra vetted már, hogy te is általános úttörő legyél?