6. fejezet

Mit tett Isten napjainkig?

 1. Mit hisznek ma sokan Istennel kapcsolatban, de vajon igaz-e ez?

MA SOKAN azt hiszik, hogy Istent ténylegesen nem érdekli a föld, vagy hogy semmit sem tesz az emberiséget nyugtalanító gondok megoldása érdekében. Az igazság azonban az, hogy Isten nagyon sokat tesz értünk. Igaz, talán nem azt tette, amit az emberek elvártak volna tőle. De ez nem jelenti azt, hogy semmit sem tett. Valójában az emberi történelem kezdetétől egészen a mai napig az emberiség javára munkálkodott.

 2. Hogyan befolyásolja az emberek gondolkodását ezen a téren a saját rövid életidejük?

² Az egyik ok, amiért az emberek úgy következtetnek, hogy Isten semmit sem tesz értük, a saját rövid életidejük. Ez ugyanis türelmetlenné teszi őket: azt szeretnék ha mindent az alatt a rövid idő alatt kapnának meg, amit az életük megenged. Ezért az a vágy uralja a gondolkodásukat, hogy saját életidejük alatt megláthassák a változások bekövetkezését. Hajlamosak tehát arra, hogy a sokféle módon korlátolt emberi tapasztalatok alapján ítéljék meg Istent.

 3. Hogyan befolyásolja Jehova életidejének hosszúsága azt a képességét, hogy a lehető legalkalmasabb időben legyen úrrá a helyzeteken?

³ Másrészt, Jehova örökké él (Zsoltárok 90:2, 4; Ésaiás 44:6). Az ő szemszögéből nézve pontosan láthatja, mikor fejtik ki cselekedetei az idők áramlatában a céljainak megfelelő legkedvezőbb hatást minden érdekeltre (Ésaiás 40:22; 2Péter 3:8, 9). Pontosan ezt tette Isten.

Hogyan nyilatkoztatta ki Isten önmagát?

 4. Mi Jehova kijelentett szándéka, és mit ismertet ő meg az emberiséggel?

⁴ Jehova feltett szándéka, hogy igazságos közigazgatást hoz létre összes teremtménye számára, olyan közigazgatást, amely lehetővé teszi, hogy az emberek békében és egységben éljenek és teljes biztonságnak örvendjenek (Efézus 1:9, 10; Példabeszédek 1:33). Mindazonáltal, Isten senkit sem kényszerít arra, hogy az ő közigazgatása alá rendelje magát. Csak azokat látja szívesen, akik szolgálják őt és szeretik az ő uralmát. Abból a célból, hogy lerakja az alapját egy egész világnak, amely az ő közigazgatásának igazságos irányadó mértékei alatt kíván élni, Isten lehetővé tette az emberiség számára, hogy megismerje ezeket az irányadó mértékeket és közigazgatásának működési módját. Ugyanakkor Isten azt is lehetővé tette az embereknek, hogy önmagáról és személyes tulajdonságairól is létfontosságú ismeretet szerezzenek (János 17:3).

 5. Mit tanulhatunk meg Istenről a teremtésművéből?

⁵ Mivel Jehova szellem, természetes, hogy láthatatlan az ember számára. Hogyan képes hát a hús és vér ember megérteni ezeket a dolgokat? Egyrészt sokat lehet tanulni a Teremtő tulajdonságaival kapcsolatban az ő kezének munkájából (Róma 1:20). Az a csodálatos kölcsönhatás, amely az élővilág és az összes anyagot uraló fizikai törvények között fennáll, Isten bölcsességéről tanúskodik. Az óceánokban, az időjárásban és a csillagokban megnyilvánuló roppant nagy erő és energia az ő mindenhatósága mellett tesz bizonyságot (Jób 38:8–11, 22–33; 40:2 [39:35, Károli]). És az ínycsiklandó táplálékok bő választéka, a virágok, madarak, napkelték és napnyugták szépsége, valamint az állatok játékossága — mind arról beszél, hogy a Teremtő szereti az embereket és azt kívánja, hogy örömet találjunk az életben. De Istennek önmagáról adott kinyilatkoztatása ezzel még nem ért véget.

 6. a) Milyen sajátos módon nyilatkoztatta ki magát Isten? b) Milyen egyéb módon tárta fel az ember előtt alapelveit és tulajdonságait?

⁶ Különféle alkalmakkor beszélt az egekből is. Néhány esetben ezt személyesen tette. Más esetekben angyalok által szólt, mint például az Arab-félszigeten levő Sínai-hegyen, ahol a törvényét adta több millió izraelitának (2Mózes 20:22; Zsidók 2:2). Később több évszázadon át prófétái által közölte mondanivalóját az emberekkel és leíratta akaratának kinyilatkoztatását (2Péter 1:21). Így ismertette meg Jehova fokozatosan az emberrel igazságos zsinórmértékeit és akaratát. Ennek egyik fontos vonása a módszer, ahogyan az emberekkel való bánásmódja által alapelveit és tulajdonságait megismertette. Írott Szavát a szívet megindító emberi tapasztalatokkal egészítette ki. Mennyivel tanulságosabb és meggyőzőbb nem csupán hallani és olvasni Isten szándékának kinyilatkoztatását, de megtalálni a Biblia feljegyzésében azokat az élő példákat is, amelyek által jobban megértjük az ő akaratát! (1Korinthus 10:11). És vajon mit tár fel ez a feljegyzés?

 7. a) Hogyan bizonyította Isten, hogy nem tűri el a végtelenségig az igazságtalanságot? b) Mit kell tennünk annak ismeretében, hogy Istennek mi a nézete az ilyen viselkedésről?

⁷ Bizonyítékot nyújt arra vonatkozóan, hogy Isten nem tűri el örökké az igazságtalanságot. Az igaz, hogy lehetőséget nyújt Ádám és Éva leszármazottainak ahhoz, hogy a saját maguk választotta úton járjanak és ezáltal elkerülhetetlenül bebizonyítsák, hogy az ember képtelen eredményesen kormányozni önmagát. De Isten nem hagyta az emberiséget bizonyság nélkül helytelen útjuk elítélése felől. Noé napjaiban özönvizet idézett elő, mert ’a föld megtelt erőszakossággal’ (1Mózes 6:11–13). Elpusztította az erkölcsileg elfajult városokat: Szodomát és Gomorát (1Mózes 19:24, 25; Judás 7). Megengedte, hogy Izrael nemzetét, amely azt állította, hogy őt szolgálja, száműzetésbe vigyék, mert hamis vallást gyakorolt (Jeremiás 13:19, 25). Ha megtudjuk, hogyan tekinti Isten az effajta viselkedést, alkalmunk nyílik arra, hogy változtassunk az életmódunkon és kimutassuk, hogy szeretjük azt, ami helyes. Vajon ezt akarjuk tenni?

 8. Lesznek-e túlélők, amikor Isten elhozza a pusztulást? Szemléltesd ezt!

⁸ A bibliai feljegyzés még azt is feltárja, hogy Isten különbséget tesz az igazságosak és a gonoszok között. A világraszóló Vízözönben nem pusztította el Noét „az igazságosság prédikálóját”, hanem megoltalmazta hét másik személlyel együtt (2Péter 2:5). És mielőtt tűz és kéneső hullott volna Szodomára, lehetővé tette a menekülést az igazságos Lót és háznépe számára (1Mózes 19:15–17; 2Péter 2:7).

 9. Mit tanulhatunk abból a módból, ahogyan Jehova az ókori Izraellel bánt?

⁹ Amikor Izrael népe, amely megesküdött arra, hogy Istent szolgálja, hűtlennek bizonyult, Jehova nem vetette el őket azon nyomban. Ezt mondta nekik: „Szüntelenül elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, naponta korán keltem és elküldtem őket.” De a nép nem hallgatott rájuk (Jeremiás 7:25, 26). Amikor elközelített Jeruzsálem elpusztításának az ideje, Jehova még akkor is ezt mondta: „Hát gyönyörködöm én egyáltalán a gonosz halálában . . . nem inkább abban, hogy elforduljon az útjaitól és valóban életben maradjon? . . . Térjetek meg azért és maradjatok életben” (Ezékiel 18:23, 32).

10. Mit tanítanak ezek a bibliai beszámolók Istenről azonkívül, hogy ő türelmes volt?

¹⁰ Mit látunk tehát? Azt látjuk, hogy Jehova — olymódon, ami az igazságos érzületű egyének szívét mélyen megindítja — nagy türelmet tanúsít az emberiség iránt. Ugyanakkor, eljárásmódjával nyomatékosan belénk oltja az igazságosság iránti szeretetét és azt is, hogy mennyire fontos az ő követelményeivel összhangban élni.

11. a) Milyen kijelentést tett Jehova Édenben az ő szándékát illetően? b) Mit tett azóta Isten?

¹¹ Egy másik alapvető dolog is nagy hangsúlyt kap. Már kezdettől fogva világossá lett, hogy Istennek határozott célja volt mindennel, amit alkotott. És sohasem mulasztotta el, hogy cselekedjék, amikor szándékának megvalósítása cselekvést kívánt. Ez az alapvető cél már Édenben megnyilvánult. Amikor kimondta az ítéletet Sátán felett, Jehova megjövendölte, hogy Sátánnak módjában lesz egy „magot” támasztani, vagyis olyan egyéneket, akik az ő jellemvonásait viselik és őt támogatják. Azt is előre bejelentette, hogy ő szintén támaszt egy „magot”, egy igazságos szabadítót. Ez a Valaki végül halálos sebet ejt ’az ősi kígyón, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek’ és így megszabadítja az emberiséget a Sátán romboló elnyomása alól (1Mózes 3:15; Jelenések 12:9). Miután ezt a szándékát kinyilatkoztatta, Jehova hozzálátott, hogy határozott előkészületeket tegyen a földi ügyek eljövendő közigazgatására a megígért „mag” alatt. Ehhez az előkészítő munkához — amint látni fogjuk — időre volt szükség.

Miért foglalkozott ő különösképpen az ókori Izraellel?

12., 13. a) Miért választotta ki Isten Izraelt, és miért adta törvényét egyedül ennek a nemzetnek? b) Mit tanulhatunk tehát Izrael történetéből és más nemzetek történetéből?

¹² Jóval a mai nemzetek létrejötte előtt Isten kiválasztott egy nemzetet, amelyet évszázadokon át a tulajdon népeként használt fel. Vajon miért? Azért, hogy igazságos alapelvei működésének élő szemléltetéséül szolgáljon. Ez a nemzet, az ókori Izrael, Ábrahám leszármazottaiból állt, annak a férfiúnak az utódaiból, aki nagy hitet nyilvánított ki Teremtője iránt. Annak a nemzetnek Jehova ezt mondta: „Nem azért tanúsított Jehova vonzalmat irántatok azzal, hogy titeket kiválasztott, mintha minden nép közt a legnépesebbek lettetek volna, mert minden nép közt a legjelentéktelenebbek voltatok. Hanem azért, mert Jehova szeret titeket, és azért, hogy megtartsa az esküjét, amelyet a ti ősatyáitoknak tett” (5Mózes 7:7, 8; 2Királyok 13:23).

¹³ Miután kiszabadította őket Egyiptom rabszolgaságából, Jehova felajánlotta nekik, hogy lépjenek vele különleges kapcsolatba, ők pedig így feleltek: „Mindazt, amit Jehova mondott, készségesen megtesszük!” (2Mózes 19:8). Ezután Jehova közölte velük rendelkezéseit, elkülönítve ezáltal őket az összes többi nemzettől, és részletes felvilágosítást adott nekik igazságos irányadó mértékeiről (5Mózes 4:5–8). Az ókori Izrael története tehát tájékoztat bennünket arról, hogy mi történt, amikor Isten igazságos törvényeinek engedelmeskedtek, és mi történt, amikor nem engedelmeskedtek azoknak. Ugyanakkor a többi nemzet története feltárja, hogy mi a sorsa azoknak, akik Isten törvénye nélkül élnek.

14. a) Igazságtalan volt-e Isten a nem-izraelita nemzetekhez, amikor nem avatkozott bele az ügyeikbe? b) Hogyan vált mégis a javukra Isten ki nem érdemelt kedvessége?

¹⁴ Mit mondhatunk a többi nemzetről? A maguk útját járták, a saját kormányzati formájukat választották. E nemzetek tagjai is tettek valami jót az életükben. Nekik is volt lelkiismeretük, és az időnként arra indította őket, hogy emberségesen bánjanak embertársaikkal (Róma 2:14; Cselekedetek 28:1, 2). Öröklött bűnük és az isteni vezetés elutasítása miatt azonban önző életpályát követtek, ami kegyetlen háborúkhoz és elfajult szokások gyakorlásához vezetett (Efézus 4:17–19). Isten semmiképpen nem tehető felelőssé azokért a szenvedésekért, amelyeket a maguk választotta életmódjukkal idéztek elő saját maguknak. Isten csakis akkor avatkozott be, amikor az emberi tevékenység összeütközésbe került az ő szándékának megvalósításával. Közben Isten kedvesen megengedte nekik, hogy örvendjenek az életnek, a teremtett világ szépségeinek és a föld gyümölcseinek (Cselekedetek 14:16, 17).

15. Milyen elrendezést állított fel Isten azoknak a nemzeteknek kellő időben történő megáldására?

¹⁵ Jehova e nemzetek tagjai elől azt a lehetőséget sem zárta el, hogy idővel elnyerjék az Ábrahám „magva” által jövő megígért áldásokat. Jehova erről a „mag”-ról kijelentette, hogy Ábrahám családi ágán fog eljönni: „A te magod által bizonyosan áldásban részesül majd a föld minden nemzete, mivel hallgattál a szavamra” (1Mózes 22:18). Láthatjuk tehát, hogy bár Jehova kizárólag Izraellel foglalkozott, mégis pártatlanul annak a célnak a megvalósításán munkálkodott, hogy később a többi nemzet is áldásban részesüljön, jóllehet azok a nemzetek semmit sem tudtak erről (Cselekedetek 10:34, 35).

16. a) Mit tett mindezen idő alatt Isten a Maggal kapcsolatos ígéretének teljesítése érdekében? b) Ki bizonyult a megígért Magnak?

¹⁶ Az idő alatt, amíg Jehova az ókori Izraellel foglalkozott, számos életbevágóan fontos próféciát közölt, amire a hithű embereknek szükségük volt, hogy azonosítani tudják Ábrahám megígért Magvát, amikor eljön. Isten pontosan meghatározta a Mag nemzetségvonalát, még azt is, hogy Júda törzséből és Dávid házából származik (1Mózes 49:10; Zsoltárok 89:35, 36 [89:36, 37, Károli]). Még a születési helyét, Betlehemet is megnevezték (Mikeás 5:2). Évszázadokkal korábban megjelölték azt az időt, amikor Messiássá kenik fel (Dániel 9:24–27). Előárnyékolták az emberiség javára végzett papi szolgálatát. Ugyanúgy önmaga feláldozását is, ami lehetővé tette minden nemzetből való emberek számára, hogy örök életben részesüljenek (Zsidók 9:23–28). Amikor tehát elérkezett a meghatározott idő, minden félreérthetetlenül úgy utalt Jézus Krisztusra, mint a megígért Magra, aki által végül az áldások az emberiségre kiáradnak (Galata 3:16, 24; 2Korinthus 1:19, 20).

Uralkodók előkészítése az emberiség számára

17. Mit szándékozott tenni Isten Jézus által, és hogyan hangsúlyozta ezt az ő megszületése idején?

¹⁷ Jézus születése előtt anyja, Mária egy angyaltól arról értesült, hogy fia örökké tartó Királyságot kap. Születéséről a Betlehem közelében nyájukat legeltető pásztorok tudomást szereztek, és azután égi seregek sokaságának hangját hallották, akik így dicsőítették Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön a jóakarat emberei között!” (Lukács 1:31–33; 2:10–14).

18. a) Hogyan készítette fel Jézust a földön szerzett tapasztalata arra, hogy király és pap legyen? b) Milyen kihatással volt az ő halála a béke megvalósulására?

¹⁸ Vegyük szemügyre, milyen előnyökkel jár az, hogy a jövendő égi Király itt élt a földön. Mint ember, megismerte és megértette az emberiség gondjait. Velük együtt élt és dolgozott, megosztotta bajaikat, személyesen is nyomorúságot szenvedett. A legsúlyosabb próbák alatt is lojális maradt Jehovához és bebizonyította, hogy szereti az igazságosságot. Így készítette fel Isten Jézust arra, hogy megértő Király s egyben Főpap legyen, és életadó javára szolgáljon az emberiségnek (Zsidók 1:9; 4:15; 5:8–10). Továbbá, azáltal, hogy feláldozta saját életét, Jézus Krisztus megnyitotta az emberiség számára az utat az Istennel való békés viszony helyreállításához (1Péter 3:18).

19. a) Honnan tudjuk, hogy Jézus feltámadt és felment az égbe? b) A királyságát illetően mit tett ő, miután visszatért az égbe?

¹⁹ Miután Jézus meghalt, Isten újra életre keltette őt, és nemsokára 500 emberi szemtanú bizonyíthatta, hogy valóban megtörtént a feltámadás (1Korinthus 15:3–8). A feltámasztása után negyven nappal, Jézus felment az égbe, és eltűnt az őt figyelő tanítványainak szeme elől (Cselekedetek 1:9). Az égből kezdte gyakorolni királyi uralmát saját hű követői felett, s az ő uralkodásának áldásai kiemelkedővé tették követőit az emberiség többi részével szemben. De vajon ez volt az az idő, amikor el kellett kezdenie a nemzetek feletti uralmát? Nem, mert Isten nagyszerű programjának más dolgai is figyelmet érdemeltek (Zsidók 10:12, 13).

20. Milyen új munkára adott lehetőséget Jézus a tanítványainak itt a földön?

²⁰ Nagy feladatot kellett még elvégezni világszerte. Jézus halála és feltámadása előtt egyetlen izraelita sem ment el más nemzetekbeli emberekhez, hogy megtérítse azokat. Bárki azonban, aki Jehova imádatát akarta gyakorolni, mindig Izraellel együtt részesülhetett annak áldásaiban (1Királyok 8:41–43). Mindazonáltal a keresztényiség eljövetele nagyobb megértés lehetőségét nyitotta meg. Maga Jézus Krisztus mutatott példát a tanítványainak és hagyta nekik mintegy örökségül, mielőtt felment az égbe: „Tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8).

21. A világ megtérítése helyett mit valósított meg Isten a tanúskodás által?

²¹ Vajon a világ megtérítése volt a cél? Nem. Jézus inkább azt mutatta meg, hogy „a dolgok rendszerének befejezéséig” hátralevő időben elsősorban „a királyság fiainak” begyűjtésére kerül sor. Igen, ki kellett választani az eljövendő Királyság-kormányzat többi tagját (Máté 13:24–30, 36–43). Bárki, aki elolvassa a Keresztény Görög Iratokat, könnyen megállapíthatja, hogy i. sz. 33. pünkösdjétől kezdve mások is meghívást kaptak arra, hogy osztozzanak Jézus Krisztussal az ő égi Királyság-uralmában (2Timótheus 2:12; Zsidók 3:1; 1Péter 1:3, 4).

22. a) Milyen tulajdonságokat követel meg Isten az égi Királyság jövőbeni örököseitől? b) Vajon elhamarkodottan történt az ilyenek kiválasztása?

²² Az emberiség feletti uralomra szánt társuralkodók kiválasztása időt vesz igénybe. Vajon miért? Egyrészt azért, mert a lehetőségnek ki kellett terjednie az összes nemzetből való emberekre. S jóllehet sokan állították magukról, hogy megragadják ezt a lehetőséget, kevesen bizonyultak valóban Isten Fia hű követőinek (Máté 22:14). Bizony magas szintű irányadó mértékeknek kellett megfelelni. Bár a keresztények nem éltek külön nemzeti csoportként, mint az ókori Izrael, mégis idegeneknek tekintették őket, mivel másfajta életmódot folytattak (1Péter 2:11, 12). Nekik tisztán kell magukat tartani az őket körülvevő világ erkölcstelen és korrupt szokásaitól (1Korinthus 6:9, 10). Ahhoz, hogy ’Isten valódi fiai’ lehessenek, „békeszeretőknek” kell lenniük, nem vehetnek részt a nemzetek háborúiban, és nem torolhatják meg, ha üldözik őket a hitükért (Máté 5:9; 26:52; Róma 12:18, 19). Lojalitást kell tanúsítaniuk Isten uralma iránt azáltal, hogy nem támogatják a politikai kormányzatokat, amelyeket a Biblia „vadállatok”-ban szemléltet (Jelenések 20:4, 6). Mindezek miatt, és mivel nagy becsben tartották Jézus Krisztus nevét Isten felkent Királyának minőségében, „a gyűlölet céltábláivá lettek az összes nemzet részéről” (Máté 24:9). Akik tehát az emberiség égi uralkodói akarnak lenni Krisztussal együtt, azokat nem lehet elsietve kiválasztani.

23. a) Hány tagja lesz annak az égi közigazgatási testületnek, amely Krisztussal kormányoz? b) Kik közül lesznek ezek kiválasztva és miért?

²³ Nem azért vett igénybe oly sok időt ez a kiválasztás, mintha nagy lett volna a kiválasztottak száma. Az Írások szerint Isten a kiválasztott és Jézus Krisztus alá rendelt közigazgatási testületének létszámát pontosan 144 000 személyre korlátozta (Jelenések 14:1–3). De Isten igen gondosan válogatta ki őket. „Minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből” hívta el őket (Jelenések 5:9, 10). Minden társadalmi rétegből vannak közöttük emberek, férfiak és nők; olyan személyek, akik részesei voltak az emberiség minden gondjának, bajának. Az új, keresztény egyéniség felöltése folyamán egyetlen olyan nehézség sem maradt, amellyel némelyek közülük ne találkoztak volna és ne győztek volna le (Efézus 4:22–24; 1Korinthus 10:13). Mennyire örülhetünk ennek! Vajon miért? Azért, mert ez arról biztosít minket, hogy ők együttérző és irgalmas királyok és papok lesznek, akik képesek gyámolítani mindenfajta férfit és nőt, hogy azok elnyerhessék Isten örök életre vonatkozó gondoskodását.

24. Mi történik azokkal az embermilliókkal, akik ez alatt az idő alatt éltek és haltak meg, és akik közül sokan nem is hallottak a Bibliáról?

²⁴ És mit mondhatunk azokról az emberekről, akik kívül állnak ezen az elrendezésen? Isten mindeddig nem avatkozott bele a világ kormányzati ügyeibe. Hagyta, hogy az emberek a maguk választotta úton járjanak. Természetesen emberek milliói éltek és haltak meg, sokan anélkül, hogy valaha is hallottak volna a Bibliáról vagy Isten Királyságáról. Isten mégsem felejtette el őket. Előkészületeket tett arra az időre vonatkozóan, amelyről Pál apostol beszélt: „Reménységem van Istenben . . ., hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Akkor, Isten Új Rendszerében, a legkedvezőbb feltételek mellett lehetőséget kapnak arra, hogy megismerjék Jehova útjait. Ennek alapján személyesen dönthetnek abban, hogy milyen álláspontot foglalnak el az egyetemes szuverenitás vitakérdésében. Akik szeretik az igazságosságot lehetőséget kapnak arra, hogy örökké éljenek.

Mialatt a „vég” közeledik

25., 26. a) Milyen további hatalmat kellett kapnia kellő időben Krisztusnak, és ki ellen kellett fellépnie? b) Milyen kihatással lesz ez a földi állapotokra?

²⁵ Mielőtt az Új Rendszer megvalósulna, érdekfeszítő eseményeknek kell bekövetkezniük. A Biblia megjövendölte a világ ügyeinek alapvető megváltozását. Jézus Krisztus nemcsak azért került Királyként a trónra, hogy saját tanítványai felett uralkodjék, hanem azért is, hogy tekintélyét latba vetve lépéseket tegyen az egész világ felé. Ebben az időben kellett elhangoznia a bejelentésnek az égben: „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként uralkodik örökkön örökké” (Jelenések 11:15). A Király első megmozdulása „a világ uralkodója”, Sátán az Ördög ellen és démonai ellen irányul (János 14:30). Ezeket a gonosz szellemi erőket letaszítják az egekből és a föld közelébe korlátozzák. És mi ennek a következménye?

²⁶ A prófétai leírás szerint egy hang az égből ezt mondja: „Ezért örüljetek ti egek, és ti, akik bennük lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:12). Soha nem látott zűrzavar támad a nemzetek között, de a vég még nem jön el azonnal.

27. a) Ahogyan „a vég” egyre közeledik, milyen nagy elválasztó munka van folyamatban, és hogyan megy az végbe? b) Milyen nagy lesz a megjövendölt világpusztulás?

²⁷ Ez a nagy elkülönítő munka ideje. A trónra emelt Jézus Krisztus vezetésével, hű követői felgyorsítják ’a királyság e jó hírének’ prédikálását az egész lakott földön tanúskodás végett az összes nemzetnek. Az emberek mindenütt lehetőséget kapnak arra, hogy kimutassák az isteni uralom iránti magatartásukat (Máté 24:14; 25:31–33). Amikor ez megtörtént, ahogy Jézus megmagyarázta: „akkor jön el a vég”. „Olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Soha többé nem fogják az emberek megkérdezni: Mit tett Isten? Csupán azok maradnak életben, akik valóban fontosnak tartották megtudni, hogy mit tett ő, és akik az életüket összhangba hozták az ő követelményeivel, mielőtt a világpusztulás bekövetkezett.

28. a) Mikor történik Krisztus trónra emelése és a nemzetekből való emberek szétválasztása? b) Mit kell ezért sürgősen személyesen megtenned?

²⁸ De mikor kell mindezeknek bekövetkezniük? Mikor kapott Krisztus hatalmat arra, hogy Királyként uralkodjék és elvégezze az összes nemzetből való emberek szétválasztását? A tények azt mutatják, hogy Isten mindezt a XX. században teszi meg. Krisztus már az égi trónján ül, az elválasztó munka pedig a befejezéséhez közeledik. Igen rövid már az idő, amely alatt kimutathatod, hogy az egyetemes szuverenitás vitakérdésében Jehova oldalán foglalsz állást. A „nagy nyomorúság” egészen közel van! A bibliai prófécia gondos vizsgálata a közelmúlt történelmi eseményeinek fényében azt bizonyítja, hogy ez így van. Arra buzdítunk hát, hogy alaposan vizsgáld meg azt.

[Kép a 62. oldalon]

A föld új uralkodója — azáltal, hogy az emberek között élt — megtanulta jobban megérteni az emberiséget