Feleljünk meg a keresztelkedéssel járó követelményeknek!
„Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?” (CSELEKEDETEK 8:36)
1—2. Hogyan elegyedett beszélgetésbe Fülöp egy etiópiai tisztviselővel, és mi bizonyítja, hogy a férfi szellemi gondolkodású volt?
EGY-KÉT évvel Jézus halála után egy kormánytisztviselő dél felé utazott a Jeruzsálemből Gázába vezető úton. Fárasztó út állt előtte, körülbelül 1500 kilométert kellett megtennie szekéren. Ez az istenfélő ember Etiópiából utazott Jeruzsálembe, hogy Jehovát imádja. A visszafelé vezető hosszú úton bölcsen használta fel az idejét, Isten Szavát olvasta. Ekkora hite volt. Jehova meglátta ezt az őszinte embert, és egy angyal által odavezette hozzá Fülöp tanítványt, hogy prédikáljon neki (Cselekedetek 8:26–28).
2 Fülöpnek nem volt nehéz beszélgetésbe elegyednie vele, hiszen az etiópiai tisztviselő az akkori idők szokása szerint hangosan olvasott. Így Fülöp hallhatta, hogy a férfi Ézsaiás könyvtekercsét olvassa. Fülöp egyetlen egyszerű kérdéssel keltette fel a férfi érdeklődését: „Érted is, amit olvasol?” Ebből aztán az lett, hogy megbeszélték az Ézsaiás 53:7, 8-at. Végül Fülöp „hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 8:29–35).
3—4. a) Miért keresztelte meg Fülöp az etiópot késedelem nélkül? b) Milyen kérdéseket fogunk most megvizsgálni?
3 Az etióp rövid időn belül megértette, mi Jézus szerepe Isten szándékában, és hogy Krisztus megkeresztelt tanítványává kell válnia. Amikor meglátott egy közeli vízpartot, megkérdezte Fülöptől: „Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?” Természetesen ezek különleges körülmények voltak. Adott volt egy hívő ember, aki zsidó prozelita lévén már Istent imádta. Valószínűleg sokáig nem lett volna ismét alkalma megkeresztelkedni. De, ami még ennél is fontosabb, ez az ember megértette, hogy mit kíván tőle Isten, és fenntartás nélkül reagált rá. Fülöp örömmel tett eleget a kérésének, és az etióp, miután megkeresztelkedett, „folytatta útját örvendezve”. Minden bizonnyal a jó hír lelkes prédikálója lett a saját hazájában (Cselekedetek 8:36–39).
4 Noha az önátadás és megkeresztelkedés lépéseit nem szabad könnyen venni vagy elhamarkodni, az etióp tisztviselő példája azt mutatja, hogy voltak olyan alkalmak, amikor némelyek röviddel azután megkeresztelkedtek, hogy hallották Isten Szavának igazságát.a Ezért helyénvaló, ha megvizsgáljuk a következő kérdéseket: Milyenfajta felkészülésnek kell megelőznie a keresztelkedést? Mennyire számít az, hogy milyen korú a jelentkező? Milyen szellemi előrehaladásnak kell nyilvánvalónak lennie, mielőtt valaki megkeresztelkedik? Mindenekelőtt pedig, miért követeli meg Jehova a szolgáitól, hogy megtegyék ezt a lépést?
Egy ünnepélyes megegyezés
5—6. a) Hogyan reagált Isten népe a múltban Jehova szeretetére? b) Milyen szoros kapcsolatban lehetünk Istennel, miután megkeresztelkedtünk?
5 Miután Jehova kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból, felajánlotta nekik, hogy ’különleges tulajdonává’ fogadja, szereti, védelmezi és ’szent nemzetévé’ teszi őket. Ahhoz azonban, hogy a nép ilyen áldásokban részesüljön, egyértelműen válaszolnia kellett Isten szeretetére. Ez így is történt, hiszen készek voltak megtenni „mindazt, amit Jehova mondott”, és szövetségre léptek vele (2Mózes 19:4–9). Az első században Jézus azt a parancsot adta a követőinek, hogy tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, és azok, akik elfogadták a tanításait, megkeresztelkedtek. Az, hogy valaki jó kapcsolatban lehetett-e Istennel, attól függött, hogy hitt-e Jézus Krisztusban, majd megkeresztelkedett-e (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 2:38, 41).
6 Ezek a szentírási beszámolók azt mutatják, hogy Jehova megáldja azokat, akik komolyan megfogadják, hogy őt szolgálják és fogadalmukat meg is tartják. A keresztények számára az önátadás és a megkeresztelkedés két szükséges lépés, melyek Jehova áldását eredményezik. Elhatároztuk, hogy követjük az útjait és keressük a vezetését (Zsoltárok 48:14). Jehova válaszul jelképesen szólva kézen fog bennünket, és azon az úton vezet, amelyen járnunk kell (Zsoltárok 73:23; Ézsaiás 30:21; 41:10, 13).
7. Miért kell az önátadásnak és a megkeresztelkedésnek személyes döntésnek lennie?
7 A Jehova iránti szeretetnek és a szolgálata iránti vágynak kell indítania minket arra, hogy megtegyük ezeket a lépéseket. Senki se keresztelkedjen meg csak azért, mert valaki azt mondja neki, hogy már elég hosszú ideje tanulmányozik, vagy mert a barátai is megkeresztelkednek. Természetesen a szülők és más érett keresztények buzdíthatnak valakit, hogy gondolkodjon el az önátadáson és a keresztelkedésen. Péter apostol arra buzdította azokat, akik hallották őt pünkösdkor, hogy ’keresztelkedjenek meg’ (Cselekedetek 2:38). Az önátadásunk azonban személyes jellegű, és senki sem teheti meg helyettünk. Nekünk kell eldöntenünk, hogy Isten akaratát fogjuk-e cselekedni (Zsoltárok 40:8).
Felkészülés a megkeresztelkedésre
8—9. a) Miért elfogadhatatlan a Szentírás szerint a csecsemőkorban történő megkeresztelés? b) Mennyire kell egy fiatalnak előrehaladnia szellemileg ahhoz, hogy megkeresztelkedhessen?
8 Vajon a gyermekek képesek józanul dönteni az önátadásukról? A Szentírás nem határozza meg, hogy milyen korban lehet megkeresztelkedni. Az azonban biztos, hogy egy csecsemő nem képes hívővé válni, a hitével összhangban cselekedni, vagy átadni magát Istennek (Cselekedetek 8:12). Augustus Neander egyháztörténész az egyik könyvében a következőket jelenti ki az első századi keresztényekről: „Először csak felnőtteket kereszteltek, mivel az általános felfogás az emberek között az volt, hogy a keresztelés és a hit szorosan összetartozik” (General History of the Christian Religion and Church).
9 A fiatalok esetében az a helyzet, hogy némelyikük aránylag hamar szellemi emberré válik, míg másoknál ez tovább tart. Mielőtt azonban egy fiatal megkeresztelkedhetne, a felnőttekhez hasonlóan személyes kapcsolatot kell kialakítania Jehovával, pontosan meg kell értenie a Szentírás alapvető tanításait, és világosan fel kell fognia, hogy az önátadás mit foglal magában.
10. Milyen lépéseknek kell megelőzniük az önátadást és a megkeresztelkedést?
10 Jézus arra utasította a tanítványait, hogy tanítsák meg az újaknak mindazt, amit parancsolt nekik (Máté 28:20). Először is tehát az újaknak szert kell tenniük az igazság pontos ismeretére, ami azután hozzájárul, hogy hinni tudjanak Jehovában és a Szavában (Róma 10:17; 1Timóteusz 2:4; Héberek 11:6). Majd a szentírási igazság megérinti az illető szívét, arra indítja, hogy megbánást tanúsítson, és elhagyja korábbi életmódját (Cselekedetek 3:19). Végül pedig elér egy olyan pontot, amikor vágyat érez arra, hogy átadja magát Jehovának és Jézus parancsával összhangban megkeresztelkedjen.
11. Miért fontos rendszeresen részt venni a prédikálómunkában a keresztelkedés előtt?
11 Egy másik fontos lépés a keresztelkedés felé vezető úton a Királyság jó hírének prédikálásában való részvétel. Ez a legfőbb munka, amelyet Jehova a népére bízott ezekben az utolsó napokban (Máté 24:14). A kereszteletlen hírnökök tehát abban az örömben részesülhetnek, hogy beszélhetnek a hitükről másoknak. Az, hogy részt vesznek ebben a munkában, felkészíti őket arra, hogy rendszeresen és buzgón végezzék a szántóföldi szolgálatot a keresztelkedésük után (Róma 10:9, 10, 14, 15).
Visszatart valami attól, hogy megkeresztelkedj?
12. Mi tart vissza egyeseket attól, hogy megkeresztelkedjenek?
12 Egyesek talán húzódoznak attól, hogy megkeresztelkedjenek, mert nem szívesen vállalják az ezzel együtt járó felelősséget. Felismerik, hogy jelentős változtatásokat kell tenniük az életükben ahhoz, hogy megfeleljenek Jehova irányadó mértékeinek. Vagy attól félnek, hogy a keresztelkedés után nehéz lesz Isten követelményei szerint élniük. Néhányan így érvelnek: „Egy nap talán valami rosszat teszek, és ki leszek közösítve a gyülekezetből.”
13. Mi tartott vissza Jézus napjaiban némelyeket attól, hogy a követői legyenek?
13 Jézus napjaiban némelyek hagyták, hogy a személyes érdekeik és a családi kötelékeik megakadályozzák őket abban, hogy Jézus tanítványaivá váljanak. Egy írástudó kijelentette, hogy követi Jézust, bárhova menjen is. De Jézus megemlítette, hogy sokszor még az éjszakát sem tudja hol tölteni. Amikor Jézus felajánlotta egy másik hallgatójának, hogy legyen a követője, a férfi azt válaszolta, hogy először ’el kell temetnie’ az apját. Valószínűleg arra gondolt, hogy otthon marad, és megvárja, míg az apja meghal. Ehelyett megtehette volna, hogy követi Jézust, és akkor teljesíti a családja iránti kötelezettségét, amikor annak valóban eljön az ideje. Végül egy harmadik azt mondta, hogy mielőtt követné Jézust, ’el kell búcsúznia’ azoktól, akik a háznépéhez tartoznak. Jézus ahhoz hasonlította az ilyen halogatást, mint amikor valaki a „mögötte levőkre néz”. Úgy tűnik hát, hogy akik szeretnének, mindig fognak találni valamilyen kifogást, hogy ne kelljen eleget tenniük keresztény felelősségeiknek (Lukács 9:57–62).
14. a) Hogyan reagált Péter, András, Jakab és János, amikor Jézus elhívta őket, hogy legyenek emberek halászaivá? b) Miért ne tétovázzunk elfogadni Jézus igáját?
14 Az előbbiekkel éles ellentétben áll Péter, András, Jakab és János példája. A Biblia így számol be arról, hogy mi történt, amikor Jézus felszólította őket, hogy kövessék őt, és legyenek emberek halászaivá: „Azok rögtön otthagyták a hálókat, és követték őt” (Máté 4:19–22). Mivel késedelem nélkül döntöttek, személyesen tapasztalhatták, amit Jézus később mondott nekik: „Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:29, 30). Habár a keresztelkedés valóban a felelősség igájával jár, Jézus megnyugtat minket, hogy az kellemes és elviselhető lesz, és rendkívül fel fog frissíteni bennünket.
15. Hogyan mutatja Mózes és Jeremiás példája, hogy bízhatunk Isten támogatásában?
15 Előfordulhat, hogy valaki alkalmatlannak érzi magát, ebben nincs semmi különös. Mózes és Jeremiás is úgy érezte kezdetben, hogy nem alkalmas a Jehovától kapott megbízatás teljesítésére (2Mózes 3:11; Jeremiás 1:6). Hogyan nyugtatta meg őket Isten? Mózeshez így szólt: „én veled leszek”. Jeremiásnak pedig ezt ígérte: „veled vagyok, hogy megszabadítsalak” (2Mózes 3:12; Jeremiás 1:8). Mi is bízhatunk benne, hogy Isten támogatni fog minket. Az Isten iránti szeretet és a belé vetett bizalom segíteni tud, hogy legyőzzünk minden bennünk motoszkáló kételyt azzal kapcsolatban, hogy képesek leszünk-e az önátadásunknak megfelelően élni. János apostol ezt írta: „A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Egy kisfiú talán fél, amikor egyedül kell mennie, de ha foghatja az édesapja kezét, akkor megnyugszik. Ha mi is teljes szívünkből bízunk Jehovában, akkor ő az ígérete szerint ’egyengetni fogja az ösvényeinket’, miközben mellette haladunk (Példabeszédek 3:5, 6).
Méltóságteljes alkalom
16. Miért foglalja magába a keresztelkedés a vízbe való teljes bemerülést?
16 A keresztelkedés előtt rendszerint elhangzik egy Szentíráson alapuló előadás, amely a keresztelkedés jelentőségét elemzi. Az előadás végén a jelölteket felkérik, hogy tegyenek nyilvános kijelentést a hitükről, azáltal hogy válaszolnak a két keresztelkedési kérdésre (Róma 10:10; lásd a bekeretezett részt a 22. oldalon). Ezután a jelentkezőket víz alá merítik, követve azt a példát, amelyet maga Jézus állított fel. A Biblia elmondja, hogy amikor Jézus megkeresztelkedett, „feljött a vízből” (Máté 3:16; Márk 1:10). Világos tehát, hogy Keresztelő János teljesen a víz alá merítette Jézust.b A teljes bemerítés jól szemlélteti azt a drámai változást, amely az életünkben végbemegy: jelképes módon meghalunk az előző életünknek, és új életet kezdünk Isten szolgálatában.
17. Hogyan tudnak hozzájárulni az esemény méltóságához a keresztelkedők és a megfigyelők?
17 A keresztelkedés komoly és örömteli esemény is egyben. A Biblia szerint Jézus imádkozott, miközben János bemerítette őt a Jordán folyóba (Lukács 3:21, 22). Ezzel a példával összhangban a keresztelkedésre jelentkezőknek ma is méltóságteljesen kell viselkedniük. És mivel a Biblia arra ösztönöz minket, hogy a mindennapok során szerényen öltözködjünk, mennyivel inkább meg kell fogadnunk ezt a tanácsot a keresztelkedésünk napján! (1Timóteusz 2:9). A megfigyelők is tiszteletet tudnak tanúsítani, ha figyelmesen hallgatják a keresztelkedési beszédet, és rendezett módon figyelik az eseményeket (1Korintusz 14:40).
A megkeresztelt tanítványok áldásban részesülnek
18—19. Milyen kiváltságok és áldások járnak a keresztelkedéssel?
18 Amikor átadjuk magunkat Istennek és megkeresztelkedünk, egy páratlan család tagjai leszünk. Először is Jehova az Atyánkká és Barátunkká válik. A keresztelkedésünk előtt el voltunk idegenedve Istentől, most pedig megbékéltünk vele (2Korintusz 5:19; Kolosszé 1:20). Krisztus áldozata folytán közeledhetünk Istenhez, és ő is közeledik hozzánk (Jakab 4:8). Malakiás próféta leírta, hogy Jehova figyeli és hallgatja azokat, akik használják és viselik a nevét, és bejegyzi őket az emlékkönyvébe. Isten ezt mondja: „Enyéim lesznek . . . Könyörületes leszek hozzájuk, mint ahogyan könyörületes a férfi a fiához, aki szolgálja őt” (Malakiás 3:16–18).
19 A keresztelkedés azt is lehetővé teszi, hogy egy világméretű testvériség részévé váljunk. Amikor Péter apostol feltette a kérdést, hogy Krisztus tanítványainak milyen áldásokban lesz részük cserébe az áldozataikért, Jézus ezt ígérte: „mindaz, aki házakat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy apát vagy anyát vagy gyermekeket vagy földeket hagyott el az én nevemért, sokszorta többet kap majd, és örök életet örököl” (Máté 19:29). Évekkel később Péter ’a testvérek egész közösségéről’ írt, amely kifejlődött „a világon”. Péter személyesen tapasztalta a szerető testvériség támogatását és jótetteit, és ez a mi esetünkben is így lehet (1Péter 2:17; 5:9).
20. Milyen csodálatos kilátást nyújt a keresztelkedés?
20 Jézus azt is kijelentette, hogy akik követik őt, ’örök életet örökölnek’. Igen, az önátadás és a megkeresztelkedés kilátásba helyezi ’a valódi élet szilárd megragadását’, vagyis az örök élet elnyerését Isten új világában (1Timóteusz 6:19). Vajon teremthetünk-e ennél jobb alapot a jövőre magunknak és a családunknak? Ez a csodálatos kilátás lehetővé teszi, hogy ’Jehovának, a mi Istenünknek nevében járjunk időtlen időkig, sőt örökké’ (Mikeás 4:5).
[Lábjegyzetek]
a A háromezer zsidó és prozelita, aki Péter beszédét hallgatta pünkösdkor, ugyancsak késedelem nélkül megkeresztelkedett. Természetesen, miként az etiópiai eunuch, már ők is ismerték Isten Szavának alaptanításait és alapelveit (Cselekedetek 2:37–41).
b A görög baʹpti·sma szó jelentése ’bemerítés, amely magába foglalja az alámerülést és a felemelkedést’ (Vine: Expository Dictionary of New Testament Words).
Meg tudod magyarázni?
• Hogyan és miért reagáljunk Jehova szeretetére?
• Milyen szellemi előrehaladásnak kell megelőznie a keresztelkedést?
• Miért ne hagyjuk, hogy a kudarctól és a felelősségtől való félelem visszatartson minket a keresztelkedéstől?
• Milyen páratlan áldásokban részesülhetnek Jézus Krisztus megkeresztelt tanítványai?
[Kép a 26. oldalon]
„Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?”
[Képek a 29. oldalon]
A keresztelkedés komoly és örömteli esemény is egyben