Krisztus tevékenyen vezeti a gyülekezetét
„A mi Urunk Jézus Krisztus Istene . . . őt tette mindenek felett a gyülekezet fejévé” (EFÉZUS 1:17, 22).
1. Hogyan felelhetnek a kereszténység egyházainak egyes tagjai erre a kérdésre: ’Ki a ti vezetőtök?’ De hogyan felelnek rá Jehova Tanúi?
JEHOVA TANÚI nem ismernek el embert vezetőjük gyanánt. Szervezetük felépítésében nincs a római katolikus egyház pápájához vagy a keleti ortodox egyház pátriárkáihoz, vagy a kereszténység más egyházainak és szektáinak vezetőihöz hasonló valaki. Az ő állampolgári hűségüket Jézus Krisztus, a keresztény gyülekezet Feje számára tartják fenn, aki így nyilatkozott: „Egy a ti Vezetőtök, a Krisztus” (Máté 23:10).
2. Miért ismerik el Jehova Tanúi Krisztust a keresztényi gyülekezet Feje gyanánt, de milyen kérdéseket lehet feltenni?
2 Péter apostol pünkösdkor így tanúskodott: „Dávid nem ment fel a mennybe, hanem ő maga mondja: ’Jehova így szólt az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezem felől, míg lábaid alá zsámolyul teszem ellenségeidet.’ Tudja meg ezért Izrael egész háza bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit ti oszlopra szegeztetek” (Cselekedetek 2:34–36). De miközben elismerjük, hogy i. sz. 33-ban Jézus Úrrá és a gyülekezet Fejévé tette Isten, hajlamosak vagyunk-e azt gondolni róla, hogy tétlenül ült Jehova jobb kezénél 1914-ig trónra jutását várva? Vagy teljesen tudatában vagyunk, hogy Krisztus kezdettől fogva tevékenyen vezette a gyülekezetét?
A tevékeny kormányzás isteni eszközei
3. Minek az elküldését ígérte meg Jézus a tanítványainak, és honnan tudjuk, hogy az nem személy?
3 Jézus a halála előtti éjszakán ezt mondta hűséges apostalainak: „A ti érdeketekben távozom. Mert ha el nem megyek, a segítő semmiképpen sem jön el hozzátok; de ha elmegyek, elküldöm azt nektek” (János 16:7). Nem egy személyt, hanem tevékeny erőt készült küldeni. Ezt közvetlenül mennybemenetele előtt tette világossá, amikor így szólt egybegyűlt tanítványaihoz: „Elküldöm rátok azt, amit az én Atyám megígért. Ti pedig maradjatok a városban, amíg a magasságból fel nem lesztek ruházva erővel” (Lukács 24:49).
4. Milyen módon történt a szent szellem felhasználása pünkösd óta?
4 Jézus hű tanítványai pünkösdig Jeruzsálem területén maradtak. Azon a napon az ígéretnek megfelelően „beteltek szent szellemmel”. Péter tanúsította: „Mivel tehát Isten felmagasztalta őt [Jézust] jobb keze felől és megkapta az Atyától a megígért szent szellemet, kitöltötte azt, amit ti láttok és hallotok” (Cselekedetek 2:4, 33). Ily módon Jehova szellemi fiaivá nemzette ezeket a korai keresztényeket (Galata 4:6). Jézus is megkapta a szellemet az ő Atyjától, hogy ezzel az eszközzel kormányozza tevékeny módon a földi gyülekezetét az Atya jobbján levő mennyei helyéről.
5., 6. a) Milyen egyéb eszközt kapott Krisztus, hogy képes legyen földi gyülekezetét kormányozni? b) Mondj néhány különleges példát arra, hogy hogyan használta Jézus ezeket az eszközöket tanítványai érdekében és a prédikáló-munka támogatásában.
5 Ezenfelül Péter apostol azt írta Jézusra vonatkozóan: „Ő Isten jobb keze felől van, mert elment az ő útján a mennybe; akinek angyalokat, hatalmakat és uralmakat vetett alá” (1Péter 3:22). Tehát az angyalokat további eszközül bocsátotta Jehova Jézus rendelkezésére, a keresztény gyülekezet tevékeny kormányzására.
6 Következésképpen, amikor azt olvassuk a Cselekedetek könyvében, hogy „Jehova angyala” vagy „Isten egy angyala” tett valamit a keresztény prédikáló-munka támogatására vagy beavatkozott a krisztusi gyülekezet tagjai érdekében, minden okunk megvan azt hinni, hogy ezek az angyalok Jézus Krisztus felügyelete alatt működtek. (Cselekedetek 5:19; 8:26; 10:3–7, 22; 12:7–11; 27:23, 24). Mint „Mihály arkangyal”, Jézus rendelkezett angyalok fölött, és felhasználta őket a keresztényi gyülekezet tevékeny vezetésében az i. sz. első századában (Júdás 9; 1Thessalonika 4:16).
Látható vezető testület
7. Milyen más eszközt használt még Krisztus gyülekezetének irányítására, és melyik írásszöveg szól a „felvigyázói szolgálatról”?
7 Az Írások azt is kimutatják, hogy Jézus Krisztus egy embercsoportot is felhasznált vezető testületként, hogy utasításokat adjon földi gyülekezetének. Úgy tűnik, hogy kezdetben ez a vezető testület csupán a 11 apostolból állt. Midőn Jehova akaratát kutatták Iskariot Júdás felváltása ügyében, Péter idézte a Zsoltárok 109:8-at, amelyben ez áll: „Az ő felvigyázói szolgálatát valaki más vegye át.” Majd pedig imáikban, amelyeket Jehovához intéztek, Péter és társai kérték Istent, hogy jelölje meg azt a férfit, aki „megkapja a szolgálatnak és apostolságnak azt a helyét, amelyet Júdás elhagyott”. Mátyást jelölték ki szolgálatra „a tizenegy apostol mellé” (Cselekedetek 1:20, 24–26).
8. Milyen két korai példa mutatja, hogyan használta fel Krisztus a vezető testület tagjait?
8 Az első feljegyzet eset, amelynél az apostolok ezt a „felvigyázói szolgálatot” vezető testületként gyakorolták, azoknak a szellemi képesítésű férfiaknak a kinevezése volt, akik a testvéreiknek szolgáltak a korai gyülekezeten belül (Cselekedetek 6:1–6). A második eset akkor történt, amikor Fülöp prédikálni kezdett a szamáriaiaknak. Ennek következtében „a jeruzsálemi apostolok . . . elküldték hozzájuk Pétert és Jánost”. És ezek a szamáriaiak csak a vezető testület ezen képviselői kezeinek a rájuk helyezése után ’kezdték elnyerni a szent szellemet’ (Cselekedetek 8:5, 14–17).
Krisztus személyes vezetése
9. Vajon Krisztus mindig angyalok vagy a vezető testület útján cselekedett? Mondj rá példát.
9 Ezek szerint Jézus Krisztusnak már a krisztusi gyülekezet kezdetétől fogva rendelkezésére állt a szent szellem, az angyalok, és egy látható vezető testület ahhoz, hogy képes legyen tevékenyen vezetni földi tanítványait. Alkalmanként személyesen is cselekedett. Személyesen Krisztus térítette meg például a társusi Sault. (Cselekedetek 9:3–6). Három nappal később pedig Jézus szólt közvetlenül „egy bizonyos tanítványhoz”, név szerint Anániáshoz. Kinyilatkoztatva neki azt a hármas küldetést, amelyet Saulra szándékozott bízni, Jézus így szólt: „Ez a férfi választott edényem, hogy elvigye nevemet a nemzetekhez, valamint királyokhoz és Izrael fiaihoz” (Cselekedetek 9:10–15). Krisztus különleges munkára hívta el Sault. Így Saulból apostol, azaz kiküldött, közismertebb nevén Pál apostol lett.
10. Hogyan végezte Krisztus személyesen a prédikáló-munka felügyeletét?
10 Krisztus személyesen ügyelt fel a prédikáló-munkára. Az Atyjától, Jehovától kapott szent szellem segítségével ő kezdeményezte Pál misszionáriusi útjait, és személyes érdeklődést tanúsított irántuk. Ezt olvassuk: „A szent szellem ezt mondta: ’Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.’ . . . Ennek megfelelően a szent szellem kiküldte ezeket a férfiakat, ők lementek Seleuciába, és onnét Ciprusba hajóztak” az első missziós útra (Cselekedetek 13:2–4). A szent szellem, Jehova tevékeny ereje természetesen nem tud semmit ’mondani’, sem maga ’kiküldeni’ valakit. Az, aki felhasználta a szellemet a dolgok irányításában, nyilvánvalóan Krisztus volt, a gyülekezet Feje.
11. Mi történt Pál második missziós útján, és hogyan tűnik ki ebből világosan, hogy Jézus felhasználta a szellemet a prédikáló-munka irányításában?
11 Hogy Jézus így használta a szent szellemet a korai krisztusi gyülekezet tevékeny vezetésében, nyilvánvalóan kitűnik a Pál második missziós útjáról szóló beszámolóból. Pál és útitársai, miután újra meglátogatták a gyülekezetet Lycaoniában (Kis-Ázsia területén), ezt ugyanis az első missziós útjukon alapították, nyilvánvalóan nyugat felé szándékoztak venni az útirányt, Ázsia római tartományán át. Vajon miért nem vitték végbe e tervüket? „Mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia területén beszéljék a szót” (Cselekedetek 15:36, 40, 41; 16:1–6). De vajon ki használta Jehova szent szellemét, hogy vezesse őket? Erre a következő vers adja meg a választ. Ez kimutatja, hogy amikor Bitiniában szándékoztak prédikálni, „Jézus szelleme nem engedte meg nekik” (Cselekedetek 16:7). Bizony Jézus Krisztus felhasználta az ő Atyjától nyert (szent) szellemet, hogy tevékenyen irányítsa a prédikáló-munkát. Ő és az Atyja, Jehova azt akarták, hogy a jó hír kiterjedjen Európára, Pál tehát látomást kapott ebből a célból (Cselekedetek 16:9, 10).
Krisztus támogatta a vezető testület tagjait
12., 13. Midőn Pál először látogatott el Jeruzsálembe mint keresztény, mi történt, amiből kitűnik, hogy Krisztus volt a város felelős testvérei által hozott határozat mögött?
12 Abban az időben, amikor Pál először került kapcsolatba a tanítványokkal Jeruzsálemben, azok érthető módon vonakodtak találkozni vele. „Így Barnabás jött segítségére és elvezette őt az apostolokhoz” (Cselekedetek 9:26, 27). Pál 15 napot töltött Péter apostollal. Jakabbal, a Jézus féltestvérével is találkozott, aki akkor a jeruzsálemi gyülekezet véneinek egyike volt (Galata 1:18, 19). A Cselekedetek későbbi részei kimutatják, hogy a jeruzsálemi gyülekezet vénei tagjaivá lettek a korai krisztusi gyülekezet vezető testületének a 12 apostollal együtt (Cselekedetek 15:2; 21:18).
13 Pál kéthetes jeruzsálemi tartózkodása alatt tanúskodott a görögül beszélő zsidóknak, de „azok megpróbálták eltávolítani őt”. Lukács ehhez még hozzáteszi, hogy „amikor a testvérek észrevették ezt, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarsusba” (Cselekedetek 9:28–30). De vajon ki volt e mögött a bölcs döntés mögött? Évek múltán, amikor Pál életének erre a szakaszára utalt, kijelentette, hogy Jézus megjelent neki és Jeruzsálem gyors elhagyására utasította. Amikor pedig Pál ellenvetéseket tett, Jézus hozzáfűzte: „Menj utadra, mert a távoli nemzetekhez küldelek téged” (Cselekedetek 22:17–21). Krisztus a magasból szorosan nyomon követte az ügyeket, és mind a jeruzsálemi felelős testvérek felhasználásával, mind közvetlenül Pálhoz szólva cselekedett.
14. A Cselekedetek és a Galata levél beszámolója közti milyen összehasonlítás mutatja, hogy Krisztus irányította az ügyeket a vezető testület körülmetélkedéssel foglalkozó összejövetelével kapcsolatban?
14 Az Írások figyelmes olvasása hasonlóképpen kimutatja, hogy Krisztus állt a vezető testület fontos összejövetele mögött is, amelyet annak a kérdésnek eldöntésére tartottak, hogy alávessék-e magukat a pogányokból lett keresztények a körülmetélkedésnek és Mózes törvényének, vagy sem. A Cselekedetek könyve kijelenti, hogy amikor ez a kérdés felvetődött, „ők [kétségtelenül az antiochiai gyülekezet felelős tagjai, vagy vénei] úgy rendelkeztek, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és idősebb férfiakhoz e vitakérdés megvizsgálására” (Cselekedetek 15:1, 2). De amikor Pál azokra a körülményekre utal, amelyek oda vezettek, hogy ők Jeruzsálembe mentek a körülmetélkedés kérdésének intézésére, megállapítja: „Kinyilatkoztatás következtében felmentem” (Galata 2:1–3; vö. 1:12). Krisztus mint a gyülekezet tényleges Feje azt akarta, hogy ezt a fontos tanítási ügyet az egész látható vezető testület rendezze. Ő irányította a szent szellem által ezeknek az önátadott férfiaknak az elméjét a döntés meghozatalánál (Cselekedetek 15:28, 29).
Egy szokatlan döntés
15., 16. a) Mit kívánt a vezető testület Páltól, hogy megtegyen, miután visszatért harmadik missziós útjáról? b) Miért tűnhetett ez az utasítás szokatlannak, és miért engedelmeskedett Pál? c) Milyen kérdés merül fel?
15 Egy következő érdekes példája annak, hogy Krisztus a mennyből tevékenyen irányítja a dolgokat, a Pál harmadik missziós útja után történt eset. Lukács elmondja, hogy Pál visszatérve Jeruzsálembe, teljes beszámolót tartott a vezető testület jelenlevő tagjainak. Lukács ezt így írja le: „Pál velünk együtt bement Jakabhoz; és az idősebb férfiak mind jelen voltak. Üdvözölte őket és kezdte részletesen elbeszélni mindazokat a dolgokat, amelyeket Isten tett az ő szolgálata által a nemzetek között” (Cselekedetek 21:17–19). Az egybegyűlt testület, miután meghallgatta Pált, világos utasítást adott neki és kijelentette: „Azt tedd, amit mondunk neked.” Elrendelték, hogy menjen be a templomba és nyilvánosan demonstrálja, hogy ő nem „tanítja az összes zsidót a nemzetek között Mózes elleni hitehagyásra, azt mondván nekik, hogy se a gyermekeiket ne metéljék körül, se az ünnepélyes szokásokat ne gyakorolják” (Cselekedetek 21:20–24).
16 Egyesek kérdésessé tehetik ennek az utasításnak a bölcsességét. Mint már láttuk, évekkel korábban Jakab, és talán más vének is, akik jelen voltak mindkét alkalommal, elküldték Pált Jeruzsálemből, mivel a „görögül beszélő zsidók” az életére törtek (Cselekedetek 9:29). Ennek ellenére Pál engedelmeskedett a rendelkezésnek, összhangban azzal, amit már ő is megmondott az 1Korinthus 9:20-ban. Hasonló okok azonban hasonló hatást keltenek. „Ázsiából [annak római tartományából] való zsidók” lázadást, zavargást keltettek és megpróbálták megölni Pált. Csak a római katonák gyors akciója mentette meg a lincseléstől (Cselekedetek 21:26–32). Mivel Krisztus a gyülekezet tényleges Feje, miért idézte elő, hogy a vezető testület megkövetelje Páltól ezt a templomba menést?
17. Miért volt gondviselésszerű ez a szokatlan határozat, és mit jelzett ez?
17 A felelet nyilvánvaló abból, ami a Pál letartóztatása utáni második éjszakán történt. Alaposan tanúskodhatott annak a tömegnek, amelyik meg akarta őt ölni, másnap pedig a Szanhedrinnek (Cselekedetek 22:1–21; 23:1–6). Második alkalomkor majdnem meglincselték. De azon az éjjelen Jézus megjelent neki és így szólt: „Légy bátor! Mert amiképpen alaposan tanúskodtál a velem kapcsolatos dolgokról Jeruzsálemben, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is” (Cselekedetek 23:11). Ne felejtsd el a hármas küldetést, amelyet Krisztus megjövendölt Pálra vonatkozóan (Cselekedetek 9:15). Pál addig elvitte Krisztus nevét „a nemzetekhez” és „Izrael fiaihoz”, de még csak ekkor érkezett el az idő arra, hogy „királyoknak” tanúskodjon. A vezető testület ama döntése következtében Pál tanúskodhatott Félix és Festus, a római helytartók előtt, II. Heródes Agrippa király előtt, és végül Néró, a római császár előtt (Cselekedetek 24—26. fejezetei; 27:24). Ki tagadhatná, hogy Krisztus volt mindezen dolgok mögött?
Krisztus még mindig tevékenyen vezeti a gyülekezetét
18. Mit jelentett ki Jézus Krisztus a mennybemenetele előtt?
18 Jézus Krisztus, mielőtt eltávozott tanítványaitól és felment az Atyja jobbjára, kijelentette: „Minden hatalmat megkaptam mennyen és földön. Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:18–20).
19. Hogyan használta Krisztus az Istentől kapott hatalmát az első században, és mit viszgálunk meg a következő cikkben?
19 A Cselekedetek könyve, a keresztényiség korai éveinek történelmét tárgyalva, minden kétséget kizáróan kimutatja, hogy Krisztus felhasználta hatalmát, tevékenyen vezetve gyülekezetét a földön. Ezt pedig a szent szellem, az angyalok, valamint a 12 apostolból és a jeruzsálemi gyülekezet véneinek testületéből álló vezető testület közreműködésével végezte. Jézus kijelentette, hogy a tanítványaival lesz egészen a dolgok rendszere befejezéséig, amelyben most élünk. A következő cikkben megviszgáljuk, hogyan maradt Jézus a krisztusi gyülekezet tényleges feje, és hogyan vezeti ő a „juhait” napjainkban.
Emlékezés a főbb pontokra
◼ Jehova Tanúi miért nem ismernek el egyetlen embert sem vezetőjüknek?
◼ Hogyan használta fel Krisztus a szent szellemet a korai keresztény gyülekezet vezetésében?
◼ Hogyan használt fel Krisztus angyalokat az első századi keresztények irányításában?
◼ Hogyan használt fel Krisztus egy látható vezető testületet földi gyülekezete vezetésében?
◼ Hogyan irányította időnként Krisztus személyesen is az ügyeket?
[Térképek a 9. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Pál második missziós útja
Antiókhia
Szeleucia
CILICIA
Társus
Derbé
KAPPADÓCIA
PAMFÍLIA
GALÁCIA
Listra
Ikónium
Antiókhia
LICIA
ÁZSIA
BITINIA ÉS PONTUSZ
Troás
MACEDÓNIA
Filippi
Thessalonika
[Kép a 7. oldalon]
Krisztus a látható Vezető Testület által is irányította a gyülekezetét