4—5. Jézus elmebeli magatartásának melyik oldalát emeli ki a Róma 15:1–3, és hogyan utánozhatják őt a keresztények?

⁴ Mit jelent ugyanolyan elmebeli magatartásúnak lenni, mint amilyen Krisztus Jézus volt? Pál rómaiaknak írt levelének a 15. fejezete segít nekünk választ adni erre a kérdésre. A fejezet első néhány versében Pál Jézus egyik kiváló tulajdonságára utalva ezt mondja: „Mi azonban, akik erősek vagyunk, tartozunk hordozni azok gyengeségeit, akik nem erősek, és nem járhatunk a magunk kedvében. Mindegyikünk a felebarátjának tegyen kedvére abban, ami jó annak épülésére. Mert a Krisztus sem a maga kedvében járt, hanem, mint ahogy meg van írva: »Énrám hullottak azoknak gyalázásai, akik gyaláztak téged«” (Róma 15:1–3).

 6. Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, ahogyan az ellenállásra és a gyalázkodásra reagált?

⁶ Jézus másik jó tulajdonsága az volt, hogy mindig építően gondolkodott és cselekedett. Soha nem hagyta, hogy mások romboló magatartása hatással legyen az ő kiváló szemléletmódjára, amelyet Isten szolgálatában tanúsított. Mi se hagyjuk! Jézus panasz nélkül tűrte, hogy gyalázzák és üldözzék, amiért hűségesen imádta Istent. Tudta, hogy aki megpróbál a felebarátja kedvére tenni „abban, ami jó annak épülésére”, az számíthat a hitetlen és értetlen világ ellenállására.

 7. Hogyan tanúsított türelmet Jézus, és mi miért tegyük ugyanezt?

⁷ Jézus másban is helyes magatartást tanúsított. Soha nem volt türelmetlen Jehovával szemben, hanem türelmesen várt a szándékai megvalósulására (Zsoltárok 110:1; Máté 24:36; Cselekedetek 2:32–36; Héberek 10:12, 13). Sőt, Jézus a követőivel szemben sem veszítette el a türelmét sohasem. Ezt mondta nekik: „tanuljatok tőlem”; mivel „szelíd érzületű” volt, a tanítása mindig építően és felüdítően hatott. És mert „alázatos szívű” volt, soha nem viselkedett fellengzősen vagy elbizakodottan (Máté 11:29). Pál arra buzdít minket, hogy utánozzuk Jézus magatartását ezeken a területeken, amikor ezt mondja: „Őrizzétek meg magatokban azt az elmebeli magatartást, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen. Nem, hanem megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá” (Filippi 2:5–7).

 8—9. a) Miért kell dolgoznunk az önzetlen magatartás ápolásán? b) Miért ne csüggedjünk el, ha nem sikerül követnünk a Jézus által meghagyott mintát, és miért volt Pál jó példa ebben?

⁸ Mondani könnyű, hogy szeretnénk másokat szolgálni, és az ő szükségleteiket a mieink elé helyezni. De ha őszintén megvizsgáljuk az elmebeli magatartásunkat, kiderülhet, hogy a szívünk nem egészen erre hajlik. Miért nem? Először is azért, mert önző vonásokat örököltünk Ádámtól és Évától; másodszor pedig azért, mert olyan világban élünk, amely az önzést táplálja (Efézus 4:17, 18). Az önzetlen magatartás kialakításához gyakran arra van szükség, hogy velünk született, tökéletlen természetünkkel ellentétes gondolkodásmódot ápoljunk. Ehhez eltökéltnek kell lennünk, és erőfeszítéseket kell tennünk.