„A kinyilatkoztatott dolgok ránk tartoznak”
„A rejtett dolgok Jehovára, a mi Istenünkre tartoznak, de a kinyilatkoztatott dolgok ránk tartoznak” (5MÓZES 29:29)
1., 2. a) Miért van az emberiségnek nagyon is szüksége Jehova kinyilatkoztatásaira? b) Milyen magatartást tanúsítsunk a Jehova által rendelkezésünkre bocsátott felvilágosításokkal kapcsolatban?
HA VALAKI aknamezőn találná magát, de lenne olyan térképe, amely megmutatná az aknamezőn levő ösvényt, el tudod képzelni, mennyire gondosan tanulmányozná azt a térképet és követné minden útmutatását? Vagy gondolj valakire, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved. El tudod-e képzelni, milyen nagy figyelemmel kisérné a legújabb orvosi felfedezéseket, amelyektől esetleges gyógyulást remélhet? Nos, szomorú tény, hogy mindannyian ilyenfajta helyzetben vagyunk. Csapdákkal és vermekkel teletűzdelt világban élünk és könnyen elpusztulhatunk miattuk. És az öröklött tökéletlenség ember által gyógyíthatatlan betegségében haldoklunk (1János 2:15–17; Róma 7:20, 24). Csak Isten képes arra, hogy segítsen felismerni és elkerülni a csapdákat és kizárólag ő rendelkezik azzal, ami kigyógyíthat minket a tökéletlenségünkből. Ezért van szükségünk Isten kinyilatkoztatására.
2 Ezért tanácsolja a Példabeszédek könyvének ihletett írója: „Fordítsd ide füledet és halld a bölcsek szavát, hogy tudományomra hajoljon szíved” (Példabeszédek 22:17). A Példabeszédek 18:15-ben hasonlóképpen ezt olvassuk: „Az értelmesnek szíve ismeretet szerez, s a bölcseknek füle ismeret után kutat”. Nem szabad megengednünk magunknak, hogy hátat fordítsunk bármilyen ismeretnek, amelyet Jehova lehetővé tesz számunkra.
Jehova kinyilatkoztatott titkai
3. Milyen kinyilatkoztatást adott Jehova Ádámnak és Évának a saját céljaival, szándékával kapcsolatban?
3 Boldogok lehetünk, hogy Jehova igen nagylelkű volt az ismeret feltárása terén. A teremtés idejétől kezdve fokozatosan megadta imádóinak a felvilágosítást, amelyre különböző körülmények között szükségük volt (Példabeszédek 11:9; Prédikátor 7:12). Kezdetben megmagyarázta, hogy a föld és annak állat-lakói, Ádám és Éva, valamint leszármazottaik tulajdonát képezik. (1Mózes 1:28, 29). Sátán azonban bűnre befolyásolta Ádámot és Évát, és akkor nehezen lehetett látni, hogyan valósul majd meg az isteni szándék Isten dicsőségére. Jehova azonban hamarosan megmagyarázta a dolgokat. Feltárta, hogy idővel egy igazságos leszármazott vagy „mag” fog megjelenni, aki semmivé teszi Sátán és az ő követői művét (1Mózes 3:15).
4., 5. Milyen további kinyilatkoztatást adott Jehova és milyen csatornákat használt fel erre?
4 Az istenfélő férfiaknak és nőknek bizonyára számos kérdésük volt a Maggal kapcsolatban. Ki lesz ő? Mikor jön el? Milyen előnye lesz belőle az emberiségnek? Ahogy múltak az évszázadok, Jehova újabb és újabb kinyilatkoztatást tett szándékáról és idővel mindezekre a kérdésekre választ adott. A Vízözön előtt arra ihlette Énókot, hogy Sátán magvának eljövendő pusztulásáról prófétáljon (Júdás 14, 15). Mintegy 2400 évvel időszámításunk előtt azt a kinyilatkoztatást tette Noénak, hogy az emberi élet és vér szent; ez az igazság elsőrendű fontosságú lett, amikor a megígért Mag megérkezett (1Mózes 9:1–7).
5 Noé ideje után Jehova létfontosságú ismeretet tárt fel más hű patriarchák által. I. e. a XX. században, Ábrahám megtudta, hogy a megígért Mag az ő leszármazottja lesz (1Mózes 22:15–18). Ez az ígéret felbecsülhetetlen értékű tulajdonnak számított Ábrahám fia, Izsák, valamint unokája, Jákob (későbbi nevén Izrael) számára (1Mózes 26:3–5; 28:13–15). Azután pedig Jehova Jákob révén feltárta, hogy ez a Mag, „Siló”, hatalmas uralkodó lesz, aki Jákob fia, Júda ágán fog megszületni (1Mózes 49:8–10).
6. Kik lettek „a kinyilatkoztatott dolgok” csatornájává az i. e. XVI. században, és milyen új dolgokat tanultak meg?
6 I. e. a XVI. században Jehova nemzetté gyűjtötte egybe Izrael gyermekeit. Kinek a tulajdonává lett akkor, vagy kire tartozott a folyamatosan kinyilatkoztatott igazság? Mózes ezekkel a szavakkal válaszolt erre a kérdésre a fiatal nemzetnek: „A rejtett dolgok Jehovára, a mi Istenünkre tartoznak, de a kinyilatkoztatott dolgok ránk tartoznak és a fiainkra határtalan ideig” (5Mózes 29:29). Igen, miután i. e. 1513-ban Izrael nemzete megszületett, nyomban azzá a csatornává lett, amelyre ’Isten rábízta szent kijelentéseit’ (Róma 3:2). És a szent kijelentéseknek micsoda áradata következett! Isten az Izraelitákat felvette a Törvényszövetségbe, amely azt a lehetőséget biztosította nekik, hogy papok és királyok nemzetévé legyenek (2Mózes 19:5, 6). A Törvény viselkedési kódexet is tartalmazott, amely hozzásegítette őket, hogy felismerjék és elkerüljék a bűn csapdáit, de tartalmazta az áldozatok egész rendszerét is, amelyben felhasználták az állatok vérét, hogy jelképes módon elfedezzék bűneiket.
7., 8. a) Milyen újabb információkat tárt fel Jehova az eljövendő Mag tekintetében? b) Hogyan maradtak meg változatlanul „a kinyilatkoztatott dolgok”, és ki tárta fel azok pontos értelmét?
7 Az idő múlásával Jehova még több kinyilatkoztatást adott a Maggal kapcsolatban. Isten a zsoltáros által feltárta, hogy a nemzetek elvetik majd a Magot, de a Mag mégis győzni fog Isten segítségével (Zsoltárok 2:1–12). Jehova Ésaiás által feltárta, hogy a Mag lesz a „Béke Fejedelme”, de azt is feltárta, hogy mások bűneiért fog szenvedni (Ésaiás 9:6; 53:3–12). Az i. e. nyolcadik században Jehova még azt is kinyilatkoztatta, hogy hol születik meg a Mag, és az i. e. hatodik században előre bejelentette szolgálatának időrendjét is (Mikeás 5:2; Dániel 9:24–27).
8 E „kinyilatkoztatott dolgokat” később a Héber Iratok 39 könyvvé sűrítették. De sok esetben ez csak az első lépés volt. A leírtakat gyakran nehezen lehetett megérteni; sokszor még azok sem értették meg, akiket Isten a megírásukra felhasznált! (Dániel 12:4, 8; 1Péter 1:10–12). Mindazonáltal, amikor végül megjött a felvilágosítás, az nem valamilyen emberi tolmács vagy szövegértelmező révén jött meg. Miként a „prófétai álmok” esetében, itt is „Istenre tartozik a megfejtés” (1Mózes 40:8).
Az új csatorna
9. Miért veszítette el a testi Izrael azt a kiváltságot, hogy „a kinyilatkoztatott dolgok” csatornája legyen, és mikor következett ez be?
9 Amikor Jézus Krisztus itt volt a földön, Izrael még mindig Isten csatornájaként szerepelt. Aki Jehovát akarta szolgálni, csak a kiválasztott nemzettel kapcsolatban tehette azt (János 4:22). Mózes azonban megmutatta, hogy „a kinyilatkoztatott dolgok” feletti sáfárkodás kiváltsága egyben felelősséggel is jár. Ezt mondta: „A kinyilatkoztatott dolgok ránk tartoznak és a fiainkra határtalan ideig”, hogy e törvénynek minden szavát beteljesítsük (5Mózes 29:29). Az a „határtalan idő” i. sz. 33-ban véget ért. Vajon miért? Mert mint nemzet, a zsidók nem voltak képesek ’beteljesíteni a törvény minden szavát’. Különösen arra nem voltak képesek, hogy szívesen fogadják a Magot, Jézus Krisztust, jóllehet a Törvény valójában ’nevelőjükké lett és Krisztushoz vezetett’ (Galata 3:24). E mulasztásuk miatt Jehova új csatornát választott „a kinyilatkoztatott dolgok” számára.
10. Mi lett Jehova kinyilatkoztatásainak új csatornájává?
10 Mi volt hát ez az új csatorna? Pál az Efezusiaknak írt levelében azonosítja ezt a csatornát, amikor azt írja, hogy „ismertté legyen a gyülekezet által az Isten nagyon sokrétű bölcsessége, örök szándéka szerint, amelyet megvalósított a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Efezus 3:10, 11). Igen, az i. sz. 33 pünkösdjén megszületett keresztény gyülekezetre bízta Isten az új „kinyilatkoztatott dolgokat”. A felkent keresztények szolgáltak mint csoport „hű és értelmes rabszolgaként”, akik megbízást kaptak arra, hogy kellő időben felszolgálják a szellemi eledelt (Máté 24:45). A keresztények lettek most „az Isten szent titkainak sáfárai” (1Korinthus 4:1).
11., 12. Melyek a többi között azok a csodálatos kinyilatkoztatások, amelyeket az új csatorna által közölt Jehova?
11 Ezeknek az új „szent titkok”-nak központi témája az volt, hogy Jézus Krisztus, a megígért Mag megjelent (Galata 3:16). Jézus volt a „Siló”, akinek joga van uralkodni az emberiség felett, s aki idővel helyreállítja ezen a földön a Paradicsomot (Ésaiás 11:1–9; Lukács 1:31–33). Jézus volt Jehova kinevezett Főpapja is, aki szeplőtelen, tökéletes életét adta váltságul az emberiségért, a legcsodálatosabb módon alkalmazva ezzel a vér szentségére vonatkozó alapelvet (Zsidók 7:26; 9:26). Ezáltal a hívő emberiségnek reménysége lehetett arra, hogy visszanyerheti azt a tökéletes emberi életet, amelyet Ádám elveszített (1János 2:1, 2).
12 Ez a megígért Mag egyben közbenjáró is volt, aki hatályba léptette a követői és az ő mennyei Atyja között létrejött új szövetséget, amely a régi Törvényszövetség helyébe került (Zsidók 8:10–13; 9:15). Az új szövetség alapján, a szárnyait bontogató keresztény gyülekezet lépett a testi Izrael nemzetének helyébe és az lett a szellemi Izrael, a szellemi „Ábrahám magva” Jézus Krisztussal együtt, s egyben „a kinyilatkoztatott dolgok” sáfára (Galata 3:29; 6:16; 1Péter 2:9). Sőt mi több — ami a zsidók számára elképzelhetetlen volt — pogányok is meghívást kaptak, hogy az új szellemi Izrael részévé legyenek! (Róma 2:28, 29). Tehát zsidó és nem-zsidó szellemi izraeliták együttesen kaptak megbízást arra, hogy az egész földön tanítványokat képezzenek Jézus számára (Máté 28:19, 20). A „kinyilatkoztatott dolgok” ezáltal nemzetközi jellegűvé lettek.
13. Hogyan maradtak fenn a jövő nemzedékek számára ezek az új „kinyilatkoztatott dolgok?”
13 Idővel, ezek a keresztény gyülekezet által „kinyilatkoztatott dolgok” a Keresztény Görög Iratok 27 könyvébe gyűjtettek egybe, és ezáltal teljessé lett az ihletett Biblia kánonja. Ámde ismét csak beágyazódtak ezekbe a könyvekbe Jehova szándékával kapcsolatos olyan próféciák, amelyeket csak évszázadokkal később lehetett teljesen megérteni. Az Írások megírói ismét a még meg nem született nemzedékeknek szolgáltak.
A „kinyilatkoztatott dolgok” napjainkban
14. A nagy hitehagyást követően mikor árasztott fényt ismét Jehova „a kinyilatkoztatott dolgokra?”
14 Az apostolok halála után a próféciáknak megfelelően kibontakozott a nagy hitehagyás az állítólagos keresztények között (Máté 13:36–42; Cselekedetek 20:29, 30). Hosszú évszázadok következtek ezután, amelyek alatt „a kinyilatkoztatott dolgok” megértése elhomályosodott, jóllehet Jézus sohasem hagyta magukra azokat, akik igyekeztek hűek maradni (Máté 28:20). Jézus azonban megígérte, hogy ez az állapot nem tart örökké. A dolgok rendszerének befejezésekor a gonoszok és az igazak ismét látható módon különválnak egymástól, és „az igazak oly ragyogóan fénylenek majd Atyjuk királyságában, mint a nap” (Máté 13:43). S ahogyan Dániel megjövendölte, ’a vég idején bőséges lesz az igaz ismeret’ (Dániel 12:4). Ismét világosság árad szét a „kinyilatkoztatott dolgokon”.
15. Miért bizonyultak a kereszténység vallásai méltatlannak arra, hogy „a kinyilatkoztatott dolgok” legújabb megértésének csatornáivá legyenek?
15 1914 óta a dolgok rendszerének a befejezése idejében élünk. Ezért fontos tudnunk, kit használ fel Jehova ma az új szellemi világosság csatornájaként. Bizonyos, hogy nem a kereszténység fennálló vallásszervezeteit. Azok nem bizonyultak hajlandónak arra, hogy lerázzák magukról a nagy hitehagyás idején felhalmozódott hamis tanításokat. Napjainkban legtöbb vezetőjük vagy annyira rabja a hagyományoknak és hittételeknek, hogy képtelen befogadni az új ismeretet, vagy pedig annyira a kétkedés hatása alá került, hogy még a Biblia ihletettségét és erkölcsi irányadó mértékeinek érvényességét is kétségbe vonja.
16. Ki bizonyult Jehova mai csatornájának?
16 Jézus azt mondta, hogy az Isten Királysága elvétetik a zsidóktól és „olyan nemzetnek adják, amely megtermi annak gyümölcsét” (Máté 21:43). Ez a nemzet az első században a szellemi Izrael fiatal keresztény gyülekezete volt. Ma csak egyetlen olyan csoport van, amely a korai gyülekezethez hasonló gyümölcsöket terem. Ezek a szellemi izraeliták a Máté 24:45–47. verseiben leírt „hű és értelmes rabszolga” osztály tagjai. Miként az első keresztények, ezek a későbbi keresztények sem félnek attól, hogy ’engedjék fényleni a világosságukat’ (Máté 5:14–16). Már 1919-től bátran prédikálták a Királyság jó hírét tanúskodás végett minden nemzetnek (Máté 24:14). Mivel megtermik Isten Királyságának gyümölcseit, Jehova gazdagon megáldja őket és úgy korszerűsíti ezt a csoportot, hogy az megfeleljen „az Isten nagyon sokrétű bölcsességének” (Efezus 3:10).
17., 18. Milyen fokozatos megértést tett Jehova lehetővé mai csatornája által?
17 Ezért 1923-ban helyesen megértették Jézusnak a juhokról és a kecskékről szóló példázatát és világosan látták, hogy az egész világ ítélet alatt áll (Máté 25:31–46). 1925-ben Isten földi szolgái pontosan megértették a Jelenések 12. fejezetét és rájöttek arra, hogy mi történt a megjelölt 1914-es esztendőben. Még tovább mélyült 1932-ben az addigi megértésük. Jehova feltárta előttük, hogy a zsidók Jeruzsálembe történő visszavezetésére vonatkozó prófécia nem a test szerinti Izraelre utalt, amely már régóta hűtlenné lett és ezért Isten elvetette, hanem a szellemi Izraelre, a keresztény gyülekezetre (Róma 2:28, 29). Majd pedig 1935-ben helyesen megértették János látomását a „nagy sokaság”-ról a Jelenések 7. fejezetében, s ez felnyitotta a felkentek szemeit azzal a roppant nagy begyűjtő munkával kapcsolatban, amely még előttük állt (Jelenések 7:9–17).
18 Ez új lendületet adott a világméretű prédikáló munkának, amikor „a földi dolgok” egybegyűjtése végül is sürgős jellegűvé lett (Efezus 1:10). Amikor 1939-ben Európa felett már gyülekeztek a háború sötét fellegei, minden eddiginél világosabbá lett előttük a semlegesség kérdése. 1950-ben még pontosabban felismerték, hogy kik az Ésaiás 32:1, 2. versében említett „fejedelmek”. 1962-ben pedig helyesebben ismerték fel „a kinyilatkoztatott dolgok” alapján, hogy kik a „felsőbb hatalmasságok” és milyen viszonyban kell állni velük a keresztényeknek (Róma 13:1, 2). 1965-ben jutottak el a földi feltámadás világosabb megértésére és arra, hogy kik fordíthatják azt a javukra (János 5:28, 29).
19. Hogyan bizonyult ma Jehova „rabszolga” osztálya alkalmas és megfelelő őrizőnek Jehova Szava tekintetében?
19 A XX. századi felkent keresztény gyülekezet azonkívül bebizonyította, hogy hű és avatott őrizője Isten Szavának, „a kinyilatkoztatott dolgok” írásos gyűjteményének. A gyülekezet megbízott képviselői hozzáláttak a Biblia mai angol nyelvre történő lefordításának és Szent Iratok Új Világ fordítása eddig 11 nyelven jelent meg 40 000 000 példányban nyomtatásban. A felkent keresztények „rabszolga” osztálya azonkívül nemzetközi, oktatási programokat rendezett és a Biblián alapuló tankönyveket és folyóiratokat adott ki. Hetenkénti összejöveteleket, rendszeres nagygyűléseket és különféle iskolákat szervez, s mindez azt a célt szolgálja, hogy segítsen az igazságot kereső egyéneknek pontos ismeretet szerezni „a kinyilatkoztatott dolgokról”. „Az igazságosak”, szellemi értelemben, ma valóban „fénylenek mint a nap” és méltónak bizonyulnak sáfári megbizatásukhoz (Máté 13:43).
A mi felelősségünk
20., 21. a) Mi indította a zsoltárost arra, hogy Jehova kinyilatkoztatott Szavára reagáljon? b) Mit vizsgálunk meg a következő cikkben?
20 Jehova nem hagyott minket bajba jutni e világ aknamezején. Megajándékozott minket az ő Szavával, hogy megvilágítsa ösvényünket és segítsen elkerülni a szellemi veszélyeket (Zsoltárok 119:105). Jehova nem hagyott magunkra, hogy a bűn és a tökéletlenség miatt meghaljunk. Megadta számunkra azt a lehetőséget, hogy örökké éljünk a paradicsomi földön és készségesen elérhetővé tette számunkra az ezzel a lehetőséggel kapcsolatos ismeretet (János 17:3). Nem csodálkozhatunk hát, ha a zsoltáros az akkori „kinyilatkoztatott dolgok”-ról szólva így kiáltott fel: „Ó, hogy szeretem a törvényedet! Egész naphosszat azzal foglalkozom!” (Zsoltárok 119:97).
21 Vajon te is ugyanazt érzed azzal kapcsolatban, amit Jehova ma „kinyilatkoztat” és megértet velünk? Nagyra értékeled azt az igazságot, amelyet megtanultál? Belátod, hogy nagy szükséged van erre az igazságra, hogy segítsen a döntéseidben, a kísértések elkerülésében és abban, hogy Jehovát szolgálhasd? Vajon mennyi időt töltesz el ténylegesen „a kinyilatkoztatott dolgok” olvasásával és tanulásával? Hogyan javíthatnál a tanulási szokásaidon? Ezeket a kérdéseket vizsgáljuk meg a következő cikkben.
Emlékszel rá?
◻ Mi szolgált csatornául „a kinyilatkoztatott dolgok” számára Jézus ideje előtt?
◻ Kire tartoztak „a kinyilatkoztatott dolgok” i. sz. 33 után?
◻ Milyen létfontosságú kinyilatkoztatások érkeztek el hozzánk az új csatornán keresztül?
◻ Miért van az, hogy a szellemi izraelitákra tartoznak ma „a kinyilatkoztatott dolgok”?
◻ Hogyan bizonyult a felkent keresztény gyülekezet Jehova Szava méltó megőrizőjének?
[Oldalidézet a 16. oldalon]
A felkent keresztény gyülekezet lett Jehova kinyilatkoztatásainak új őrizője
[Oldalidézet a 17. oldalon]
Jehova felkent tanúkból álló „rabszolga” osztálya jól szolgált mint az Isten Szavának megőrzője