Olvasók kérdései

Miért mondhatta Jézus azt egy asszonynak, akit bűnösnek ismertek, hogy megbocsáttattak a bűnei? (Luk 7:37, 48)

Amikor Jézus asztalhoz telepedett egy Simon nevű farizeus házában, hogy egyen, egy nő ’elhelyezkedett hátul, a lábánál’. A könnyeivel áztatta, és a hajával törölte meg a lábát, majd gyöngéden csókolgatta, és megkente illatos olajjal. Az evangéliumi beszámoló szerint az asszonyt ’bűnösnek ismerték a városban’. Természetesen minden tökéletlen ember bűnös, de a Szentírás általában akkor használja ezt a kifejezést, ha valaki hírhedt volt a bűnös életéről. Ez az asszony valószínűleg prostituált volt. Egy ilyen személynek mondta Jézus a következőket: „Megbocsáttattak bűneid” (Luk 7:36–38, 48). Mit értett ezen? Hogyan lehetett megbocsátani valakinek a bűneit, amikor Jézus még nem is áldozta fel az életét váltságul?

Mielőtt Jézus azt mondta volna az asszonynak, aki megmosta és megkente a lábát, hogy megbocsáttattak a bűnei, egy szemléltetéssel fontos dolgot magyarázott el a házigazdájának, Simonnak. A bűnt tetemes adóssághoz hasonlította, amely olyan nagy, hogy nem lehet visszafizetni. Ezt mondta neki: „Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral volt adós, a másik pedig ötvennel. Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek készséggel megbocsátott. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?” Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet bocsátott meg készséggel.” Jézus ezt felelte neki: „Helyesen ítéltél” (Luk 7:41–43). Mindannyiunknak kötelessége engedelmeskedni Istennek. Amikor engedetlenek vagyunk és vétkezünk, akkor nem adjuk meg neki, ami jár. Így adósságot halmozunk fel. De Jehova olyan, mint a szemléltetésben szereplő kölcsönadó, ezért készségesen elengedi a tartozásunkat. Jézus erre a tartozásra utalt, amikor arra buzdította a követőit, hogy a következőt kérjék Istentől imában: „bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12).

Mi tette lehetővé, hogy Isten megbocsássa a bűnöket a múltban? Mivel Isten igazságossága tökéletes, a bűn halálbüntetést von maga után. Ám az Izrael nemzetének adott Törvény hatálya alatt Isten megbocsátotta egy bűnös ember vétkeit, ha az állatáldozatot ajánlott fel neki. Pál apostol megjegyzi: „csaknem mindent vérrel tisztítanak meg a Törvény szerint, és vér kiontása nélkül nincsen megbocsátás” (Héb 9:22). A zsidók nem tudtak más módról, ahogyan Isten megbocsátását elnyerhették volna. Ezért nem meglepő, hogy a jelenlévőknek nem tetszett az, amit Jézus ennek az asszonynak mondott. Ezt kérdezték egymás között: „Ki ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?” (Luk 7:49). Mi alapján lehetett ennek a bűnös asszonynak megbocsátani a vétkeit?

Miután az első emberpár fellázadt, Jehova kijelentette az első próféciát. E prófécia szerint Istennek az volt a szándéka, hogy egy ’magot’ támaszt, akinek a sarkát szétzúzza Sátán és az ő ’magva’ (1Móz 3:15). A mag sarkát akkor zúzták szét, amikor Isten ellenségei megölték Jézust (Gal 3:13, 16). Krisztus kiontott vére váltságul szolgál, megszabadítja az emberiséget a bűntől és a haláltól. Mivel Jehova szándékának a megvalósulását semmi sem akadályozhatja meg, ezért, amikor az 1Mózes 3:15-ben feljegyzett prófécia elhangzott, Isten szemszögéből nézve olyan volt, mintha már be is teljesedett volna. Ezért tudta megbocsátani azoknak a vétkeit, akik hitet gyakoroltak az ígéreteiben.

A keresztény kor előtti időkben Jehova több embert is igazságosnak nyilvánított. Köztük volt Énok, Noé, Ábrahám, Ráháb és Jób. Ők hittek Isten ígéreteiben, és várták azok beteljesedését. Jakab tanítvány ezt írja: „Ábrahám hitt Jehovában, és ezt igazságosságul számították be neki”. Ráhábbal kapcsolatban pedig megjegyzi: „Ugyanígy Ráhábot, a szajhát is, vajon nem cselekedetek által nyilvánították igazságossá . . . ?” (Jak 2:21–25).

Az ókori Izrael királya, Dávid több súlyos bűnt is elkövetett, de szilárd hite volt az igaz Istenben, és mindig őszintén megbánta, amit tett. Továbbá a Szentírás ezt jelenti ki: „Isten úgy állította [Jézust] oda, mint felajánlást a kiengeszteléshez, amely a vérébe vetett hit által van. Ez azért volt, hogy bizonyítsa saját igazságosságát, mivel megbocsátotta azokat a bűnöket, amelyek a múltban történtek, amikor kimutatta béketűrését az Isten; hogy így bizonyítsa saját igazságosságát e jelenlegi időszakban, hogy igazságos legyen akkor is, amikor igazságossá nyilvánítja azt, akinek van hite Jézusban” (Róma 3:25, 26). Jehova Jézusnak a később bemutatott váltságáldozata alapján meg tudta bocsátani Dávid vétségeit anélkül, hogy megszegte volna az igazságosságra vonatkozó saját követelményeit.

Nyilvánvalóan hasonló volt a helyzet az asszonnyal, aki megkente Jézus lábát. Erkölcstelen életet élt, de megbánást tanúsított. Felismerte, hogy szüksége van a bűnei megváltására, és a tetteivel kimutatta, hogy értékeli azt a személyt, aki által Jehova gondoskodik a megváltásról. Bár Jézus még nem fizette meg a váltságot, de annyira biztos volt, hogy megteszi, hogy az áldozata értékét már javukra fordíthatták az olyan személyek, mint ez az asszony. Ezért mondhatta hát neki Jézus: „Megbocsáttattak bűneid.”

Ahogyan ebből a beszámolóból is jól látható, Jézus nem vetette meg a bűnösöket. Jót tett velük. Sőt, Jehova készségesen megbocsát azoknak a bűnösöknek, akik megbánást tanúsítanak. Mennyire buzdító és csodálatos biztosíték ez nekünk, tökéletlen embereknek!

[Kép a 7. oldalon]

Igazságosságul számították be nekik, amit tettek