Örvendezz a Jehovának végzett szolgálatodban!
„Szolgáljátok Jehovát örvendezéssel. Jöjjetek eléje örömkiáltással.” — Zsolt 100:2, UV.
1, 2. Általában hogyan törekszenek az emberek a boldogságra, és mi volt Jézus nézete azt illetően, hogy mi hozza meg a boldogságot?
SZERETNÉL-E boldog lenni? ‚Természetesen’ — hangzik a válaszod — ,hát nem ezt szeretné mindenki?’ Igen, a legtöbb ember keresi a boldogságot az élete folyamán, a föld lakosainak többsége azonban valójában sohasem találja meg azt a mélységes belső békét, megelégedettséget és örömöt, melyek a valódi tartós boldogságot jellemzik. Sokan, akik azt hiszik, hogy az anyagi javakban való gazdagság hozza meg számukra a boldogságot, serényen azon fáradoznak, hogy még több gazdagságot halmozzanak fel. De vajon az anyagi javak hajhászása a tartós boldogság elnyeréséhez vezető út? Ha nem, hol található meg a valódi boldogság?
2 Ezekre a kérdésekre nem nehéz megadni a választ akkor, ha felismerjük, hogy a tartós boldogság nem elsősorban a fizikai körülményektől függ. Jézusnak a Hegyi Beszédében a „szépségek” vagy „boldogságok” között nem is történik említés anyagi gazdagságról. Ehelyett ezt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek . . . Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot . . . Boldogok az irgalmasok . . . Boldogok a békességesek.” — Máté 5:3-9, UV.
3. Valóban olyan nehéz a valódi megelégedettséghez és boldogsághoz vezető utat megtalálni?
3 Bármennyire is megfoghatatlannak tartják egyesek a boldogságot és a valódi megelégedettséget, mégsem esik az ember hatósugarán kívül, mivel rendkívül közeli kapcsolatban van a Teremtő Jehova Isten tiszta imádatával. Őt „boldog Isten”-nek nevezik, és mivel az embert az ő képmására teremtette, ebből ésszerűen következik, hogy Ő szeretné, ha mi is boldogok lennénk. (1Tim 1:11; 1Móz 1:27) Könnyen hozzáférhetővé teszi ránk vonatkozó szándéka megismerését, amit cselekednünk is kell. Pál apostol egy athéni filozófusokból álló csoporthoz szólva elmondta, hogy Isten teremtette az embert, s Ő azt kívánja, hogy az emberek „keressék és valóban megtalálják Őt, bár jóllehet egyiküntől sincs távol”. — Csel 17:26, 27, UV.
JÉZUS NÉZETE ARRÓL, HOGY MI OKOZ ÖRÖMET
4. Miért bízhatunk meg Jézus tanácsában arra vonatkozóan, hogy ne terheljük le magunkat aggodalmaskodással és ne töprengjünk az anyagi dolgokkal kapcsolatban?
4 Ebben a világban sokan úgy találják, hogy valósággal küzdeni kell az életszükségletek megszerzéséért. De muszáj ennek így lennie? Nos, valóban szükséges dolgozni a megélhetésért. Jézus Krisztus azonban rávilágított, hogy a szükségleteink megszerzése iránti aggodalmaskodás és nyugtalan hajsza szükségtelen. (Máté 6:25) Jézus tudta, miről beszél, midőn erről nyilatkozott, mivel kezdetben Atyja ügyintézőjeként szolgált az emberiség megteremtésében. (Kol 1:15, 16) Megfigyelhette Isten törődését és gondviselését azok iránt, akik Őt szolgálták, s így egyetérthetett Dávid kijelentésével: „Fiatalember voltam, meg is öregedtem, mégsem láttam egyetlen igazságosat sem teljesen elhagyva, vagy leszármazottát kenyeret kéregetni.” — Zsolt 37:25, UV.
5. Vajon Jézus földi szolgálata előtt és után jobb gazdasági állapotok voltak, mint a mi napjainkban, amiből esetleg úgy következtethetünk, hogy szavai nem vonatkoznak ránk olyan erővel, mint kortársaira vonatkoztak?
5 Jézus egy igen nyugtalan időben jött a zsidó nemzethez. Tudta, hogy még nehezebb idők következnek viszonylag rövid időn belül. Mint Isten legrangosabb képviselője a nép előtt, komoly, igazságon alapuló tanácsot adott, amikor ezt mondta: „Sohase aggodalmaskodjatok és ne mondjátok: ,Mit együnk?’, vagy ,Mit igyunk?’, vagy ,Mit öltünk magunkra?’ Mert mindezeket a nemzetek hajhásszák mohón. Mert a ti mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Továbbra is keressétek tehát először a Királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásként megkapjátok.” — Máté 6:31-33, UV.
6. Vajon az, aki Istenben bízik, hogy kielégíti szükségleteit, megteheti-e, hogy kényelembe helyezi magát és Istenre vár az ellátását illetően?
6 Jézus tudta, hogy az ő Atyja az élő Isten, aki képes és hajlandó felhasználni felsőbbrendű hatalmát arra, hogy gondoskodjék arról, aki szolgálja Őt, és követi az igazság Igéjét. Ez nem jelenti azt, hogy táplálja és felruházza szolgáját az egyén részéről felmutatott erőfeszítés nélkül. Isten szolgájának kiegyensúlyozott nézettel kell rendelkeznie és meg kell dolgoznia a szükséges dolgokért, de ugyanakkor nem engedheti meg, hogy törekvései főként erre irányuljanak. Kutatnia kell az Igéből, hogy Isten mit kíván tőle. Valóban el kell jutnia arra a pontra, hogy élete szellemi része álljon az első helyen. Ekkor Isten is cselekszik a maga részéről, s lehetővé teszi az egyén számára, hogy megszerezze azokat a dolgokat, melyekre szüksége van. — Fil 4:19.
A VALÓDI ÖRÖM ELSŐDLEGES OKAI
7. Valószínűleg mi a legnagyobb boldogság annak az egyénnek, aki megismeri az igazságot?
7 Ez az ígéret és az a bizonyíték, hogy Isten teljesíti, a boldogság forrása lehet számunkra. A nagyobb boldogságok és örömök ezek: Először is meg kell érteni Istennek a földre és a rajta levő emberiségre vonatkozó szándékát, továbbá azt a helyet, melyet az egyén ebben a szándékban betölt. Ez célt, értelmet ad az életnek, ami sokkal fontosabb a boldogsághoz, mint a puszta anyagi gazdagság.
8. Hogyan vonatkoznak ránk ebben az időben Pál apostolnak az 1Timótheus 4:8-ban mondott szavai?
8 Azután, ha úgy élünk, ahogyan Isten megkívánja tőlünk, ez sok félelemtől és veszélytől szabadít meg minket. Azoknak, akik helyesen gondot viselnek családjukra — anyagilag és szellemileg egyaránt — örömben van részük, mert általában boldogabb családi kapcsolatokkal rendelkeznek. Gyermekeik úgy nőnek fel, hogy célja lesz az életüknek. Az ilyen családtagok sokkal könnyebben meglátják a kábítószerek, erkölcstelen kapcsolatok és az olyan célkitűzések követésének hiábavalóságát, melyeknek nincs tartós jutalmuk. Ezáltal megmenekülnek attól a sok elmebeli és testi betegségtől, melyek a laza, könnyelmű és a valóságtól elrugaszkodott életfelfogás következményei, amit oly sokan követnek ma. Ezzel kapcsolatban Pál így nyilatkozott: „Az isteni önátadás hasznos mindenre, mivel magába foglalja a jelenlegi és az eljövendő élet ígéretét.” — 1Tim 4:8, UV.
9. A már említett örömökön kívül milyen további örömben van része annak, aki megismeri az igazságot és végig követi azt?
9 Ezenfelül valódi testvériség uralkodik azok között, akik Istent szolgálják. Lehet, hogy nem mindig találkoznak rokonaik helyeslésével. Talán barátokat is elveszíthetnek. De, amint Jézus megígérte: „Senki sem hagyott el házat, fivért, nőtestvért, anyát, apát, gyermeket vagy földet énérettem és a jó hírért, aki ne kapna most ebben az időszakban százannyit: házakat, fivéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és földet üldözésekkel együtt, a dolgok eljövendő rendszerében pedig örök életet.” — Márk 10:29, 30, UV.
10. Mi az a nagy boldogság, mellyel csak a jó hír hirdetői rendelkeznek?
10 A Biblia szerinti élet megkoronázó boldogsága a másoknak való segítés öröme. Az általános felfogással ellentétben, mely szerint abból származik öröm, ha valamit kapunk, Isten Fia ezt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Csel 20:35, UV) Azok, akik embertársaik megsegítésére áldozták életüket az orvosi, tanítói és hasonló életpályákon, bizonyos mérvű megelégedettséget és örömet találtak. Ezek az örömök azonban nem hasonlíthatók ahhoz az örömhöz, ami embertársainknak Isten megismerésében nyújtott segítségből fakad. Ez azért van így, mivel Isten útjainak és utasításainak az ismerete többet nyújt az ideiglenes segítségnél — végigkíséri a jelenlegi életet, s magába foglalja egy jövőbeni élet reménységét. Az igazság megismerése által az emberek Isten segítségével megtanulják, hogyan éljék életüket, hogyan oldják meg nehézségeiket. Ezután viszont képesek lesznek arra, hogy másoknak is segítsenek megismerni az élet útját, melyről a Biblia gondoskodik. Mindez több örömet okoz a jó hír tanítójának, mivel látja munkájának gyümölcsét a jó hír kiterjesztésében egy olyan nagyságú területen, amit egymaga sohasem tudott volna bemunkálni. A korai thessalonikai gyülekezet jó példa erre. — 1Thess 1:8, 9.
11. Vázold Pál és Silás örömét, mialatt kitartottak az üldözés alatt Filippiben!
11 Ha örömet tudunk szerezni másoknak, ez bennünk is megelégedett örömet vált ki. Pál és Silás kétségtelenül elámultak és örültek, amikor Jehova csoda útján feltörte börtönük ajtaját, ahol fogva tartották őket a macedoniai városban, Filippiben. De képzeld csak el, micsoda örömük lehetett, amikor a börtönőr, miután felismerte, hogy ezek a férfiak a Legfelségesebb Istent képviselik, kihozta őket a zárkájukból és megkérdezte tőlük: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?” Pál és Silás ezután képesek voltak megmagyarázni Istennek Krisztus által megvalósuló szándékát, aminek az lett az eredménye, hogy „ő és az övéi egytől-egyig nyomban alámerítkeztek . . . és nagyon örvendett egész háznépével most, hogy hitt Istenben”. — Csel 16:25-34, UV.
A KERESZTÉNYEK NEM ENGEDIK, HOGY AZ ELLENÁLLÁS MEGRONTSA ÖRÖMÜKET
12. Miért ne rémüljünk meg, ha egyesek ellenállnak az igazságnak és gyaláznak minket?
12 Egyes emberek azonban nem fogadják örömmel az igazságot, és talán arra hajlanak, hogy megrontsák annak az örömét, aki a jó hírt hirdeti. Még az is lehet, hogy felveszik a harcot a jó hír terjesztése ellen, és igyekszenek megnehezíteni a hírnök helyzetét azáltal, hogy rossz fényben tüntetik fel őt és az indítékait. Ez történt Pál apostollal. Ennek ellenére azonban, amikor börtönben volt Rómában, Pál így írt a filippibeli gyülekezetnek: „Igaz, hogy egyesek irigységből és versengésből hirdetik a Krisztust, de mások jóakaratból. Az utóbbiak szeretetből hirdetik Krisztust, mivel tudják, hogy a jó hír védelme miatt tettek ide engem; a korábbiak azonban viszálykodás miatt, nem pedig tiszta indítékból, mert így szeretnének nyomorúságot előidézni számomra a fogságomban. Mit mondjak hát? Semmit, kivéve azt, hogy mindenféleképpen, akár színlelésből akár igazságból, a Krisztus hirdettetik, és ennek örvendek. Sőt, ezután is örvendezem.” Hozzáfűzte: „Semmiképpen meg ne rémítsenek azok, akik ellenállnak. Éppen ez a pusztulás bizonyítéka számukra, nektek azonban a megmentésé; ez az útmutatás pedig Istentől van.” — Fil 1:15-18, 28, UV.
13. Hogyan reagáltak az apostolok Jeruzsálemben az ottani elkeseredett üldözésre?
13 Egy korábbi alkalommal, röviddel i. sz. 33 pünkösdje után, a főpapok és a szadducceusok „megteltek irigységgel” az apostolok nyilvános tanúskodása miatt, különösen azért, mivel az emberek közül sokan meghallgatták őket és hivőkké lettek. A főpapok letartóztatták az apostolokat. Egy angyal kiszabadította őket, de később ismét börtönbe kerültek. Miután meghallgatták védekezésüket, a vallásvezetők ,mélyen megsebezve érezték magukat és végezni akartak velük’. Amikor azonban egy igen nagy tiszteletben álló farizeus, név szerint Gamáliel figyelmeztetett: „Hagyjátok békén őket . . . különben előfordulhat, hogy a valóságban Isten ellen harcolóknak találtattok”, csak megkorbácsolták az apostolokat és megparancsolták nekik, hogy fejezzék be hirdetőmunkájukat. Vajon ez a tapasztalatuk, hogy a halál szélén voltak, elkedvetlenítette őket, s előidézte, hogy elveszítsék az örömüket? Éppen ellenkezőleg, „elmentek . . . örvendezve, mert méltóknak találtattak arra, hogy meggyalázzák őket az ő nevéért. És mindennap a templomban és házról házra lelassulás nélkül folytatták a Krisztus Jézusról szóló jó hír tanítását és hirdetését.” — Csel 5:12-42, UV.
14. Vajon mi is számíthatunk annyi segítségre Istentől, mint amennyit az első századi keresztény gyülekezet kapott?
14 Ezen alkalommal és máskor is Isten csoda útján lépett közbe, miáltal nyilvánvalóvá lett, hogy Ő áll a jó hír hirdetésének munkája mögött. (Csel 12:1-11) Ma nem kevésbé támogatja ezt a munkát, mivel ez Krisztus és az ő angyalai felvigyázása alatt folyik. A mai modern időkben Jehova szolgái csodálatos szabadulásokat tapasztaltak. Megláthatták a jó hír hirdetőmunkáját megindulni olyan területeken, melyeket mindezideig lehetetlen volt elérni. Isten az ő szelleme által olyan személyeket vonzott az igazsághoz, akik korábban elkeseredett üldözők voltak, ezáltal is emlékeztetve minket Saul megtérésére, aki Pál apostollá lett. (Csel 9:1-16) A modernkori példák nem olyan nyilvánvalóan csodaszerűek, mint a korai gyülekezet esetében. Ennek ellenére Isten szolgái látják a mindenható erőt e példák mögött — Jehova „hatalmas tetteit”. — Gal 3:5.
15. Vajon a keresztények keresik az üldözést, vagy miért néznek szembe vele?
15 Ezzel a hatalmas erővel maguk mögött azok, akik igazán szolgálják Jehovát, nem bénulnak meg a félelemtől, vagy nem kedvetlenednek el addig a pontig, hogy feladják a munkát az emberek közömbössége miatt, akiknek beszélnek. Sőt, inkább éberen elméjükben tartják Jézus szavait, melyet követőihez intézett: „A gyűlölet tárgyai lesztek minden nép előtt az én nevem miatt.” Továbbá felidézik Pál figyelmeztetését: „Mindazok, akik isteni önátadásban kívánnak élni a Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldöztetnek.” (Máté 10:22, UV; 2Tim 3:12, UV) A keresztények nem keresik vagy nem kívánják az üldözést, sem nem is szeretik, mégis szembenéznek vele, amikor rájuk hozzák, tudva, hogy a próbák alatti kitartás a javukra szolgál. A korai keresztények álláspontjára helyezkednek: „Örvendjünk, míg nyomorúságban vagyunk, mert tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez; a kitartás viszont helyeselt állapotot; a helyeselt állapot viszont reménységet [azaz a jutalom elnyerésének a reménységét], a reménység pedig nem vezet csalódáshoz.” — Róma 5:3, 4, UV.
16, 17. a) Mi volt a követelmény Izrael katonái részéről a pogány nemzetek elleni harcuk során? b) Számíthatunk-e mi is ugyanilyen támogatásra, amikor részt veszünk az embereknek való tanúskodásban?
16 Az ókori zsoltáros így buzdította Izrael népét: „Szolgáljátok Jehovát örvendezéssel! Jöjjetek eléje örömkiáltással!” (Zsolt 100:2, UV) Azt kívánta, hogy az egész Izrael gyűljön a templom elé Jeruzsálemben, hogy együttesen részt vegyen az igaz imádatban. Erőt és bátorítást meríthetünk abból, ha elgondolkozunk azoknak a helyzetén és hitén, akik akkor régen Jehovát szolgálták. Szemük előtt kellett tartaniuk a Törvény iránti engedelmességet, amely a legmagasabb erkölcsi irányadó mértékről gondoskodott, és amely a tisztaságra és az étkezésre vonatkozó törvényeivel arra irányult, hogy megvédje a zsidókat azok társaságától, akik nem voltak az igaz Isten imádói. Körülvették őket ezek a pogány nemzetek, akik mindenfajta erkölcstelen szokást gyakoroltak, rendszerint tisztátalan bálványimádatukkal kapcsolatban. Esetenként felszólítást kaptak arra, hogy harcoljanak ezekkel a népekkel, akik általában szerették volna elpusztítani Izraelt és elfoglalni a földjüket.
17 Képzeld csak el, micsoda hit és bátorság kellett ahhoz, hogy kivonuljanak csatában megküzdeni ezekkel a nemzetekkel, melyeknek a katonái harcedzett harcosok voltak, az izraeliták viszont legtöbb idejüket békés gazdálkodó tevékenységgel töltötték. Képzeld el saját magad, hogy ki kell menned és puszta kézzel kell megvívnod az ellenség ezen hatalmas harcosaival. Itt nem a személyes erő, hanem az Istenbe vetett hit képesítette Izraelt a győzelemre, mert amikor elhagyták az Istenbe vetett hitet, már nem bírtak ezekkel a nemzetekkel. Rendkívül buzdító olyan beszámolókat olvasni, mint a 2Sámuel 23:8-22, melynek olvasása közben megérthetjük, hogy jóllehet ezek a név szerint felsorolt férfiak mind kétségkívül erős, tettre kész férfiak voltak, mégis az Istenbe vetett hitük volt az, ami csodálatos energiát és kitartó erőt adott nekik. Ugyanezzel az erőteljes támogatással rendelkezünk ma is. (Máté 28:20; Jel 14:6) Éppen ezért ne fáradjunk el a jó cselekvésében és ne húzódjunk vissza a félelem miatt, mert Jehova „erőt ad a megfáradottnak; azt pedig, akinek nincs dinamikus energiája, erőtől duzzadóvá teszi. Még az ifjak is elfáradnak és kimerülnek, és maguk a fiatal férfiak kétségtelenül megbotlanak, de akik Jehovában bíznak, visszanyerik erejüket. Szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak és nem merülnek ki; járnak és nem fáradnak el.” — És 40:29-31, UV.
18. Hogyan lehet a hitünk által nagyobb a mi örömünk, mint az ókori hűséges férfiak által tapasztalt öröm volt?
18 Amint hirdetjük a jó hírt, nem kell azonnali halállal szembenéznünk minden órában, miként azoknak a harcosoknak régen kellett. Továbbá nekünk békés üzenetünk van, amely azok szívéhez szól, akik valóban hallgatnak. A mi örömünk tehát még nagyobb lehet. Ahelyett, hogy pusztító testi fegyverekkel harcolnánk, az igazságosság fegyvereivel rendelkezünk, melyek nem embereket, hanem hamis tanításokat és gondolatokat távolítanak el, és gyógyulást hoznak. Az öröm, melyet azoknak szívébe hoz, akik hallják és hisznek benne, csak növeli a mi örömünket és megerősít bennünket abban a reménységünkben, hogy elnyerjük az előttünk álló szép jutalmat. — 2Kor 6:4, 7; Kol 3:23, 24.
[Kép a 17. oldalon]
Nagy öröm származik abból, ha segítünk egy munkatársnak megtanulni a Biblia igazságát