14. fejezet

’Szövetséget kötök veletek egy Királyságra’

 1. Milyen kilátást helyezett Jézus az apostolai elé a halála előtti utolsó éjszakán?

A HALÁLA előtti utolsó éjszakán mondta Jézus hűséges apostolainak: ’Atyám házában sok lakóhely van. Elmegyek és helyet készítek nektek . . . hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.’ Később azt mondta nekik: „Szövetséget kötök veletek, mint ahogy Atyám is szövetséget kötött velem egy királyságra” (Ján 14:2, 3; Luk 22:29). Milyen csodálatos kilátás állt előttük!

 2. Hányan lesznek Krisztussal az ő mennyei Királyságában?

² Jézus azonban nem úgy értette, hogy csak az akkor jelenlevő apostolok fognak vele uralkodni a mennyei Királyságban. Később kiderült, hogy a földről megvásárolt 144 000 személy részesül ebben a nagy kiváltságban (Jel 5:9, 10; 14:1, 4). Vannak-e ma olyanok, akik ennek elérésére törekszenek?

A KIRÁLYSÁG-ÖRÖKÖSÖK BEGYŰJTÉSE

 3. Milyen lehetőségre irányította Jézus a figyelmet nyilvános szolgálata folyamán?

³ Miután Alámerítő Jánost Heródes Antipás bebörtönöztette, Jézus erőteljesen elkezdte hirdetni „a mennyek királyságát” (Máté 4:12, 17). Felhívta az emberek figyelmét arra, hogy alkalmuk van bejutni abba a Királyságba, s a tanítványai komolyan törekedtek is e díj elnyerésére (Máté 5:3, 10, 20; 7:21; 11:12).

 4. a) Mikor kenettek fel Jézus első tanítványai szent szellemmel? b) Mi mutatja, hogy a figyelem akkortól kezdve a Királyság-örökösök begyűjtésére irányult?

⁴ I. sz. 33 pünkösdjén szent szellemmel kenettek fel az elsők ezek közül (Csel 2:1–4; 2Kor 1:21, 22). Széles körben ismertetve lett Isten gondoskodása, amelynek értelmében a megmentés halhatatlan mennyei életet eredményez. Péter felhasználta „a mennyek királyságának kulcsait” ennek az ismeretnek a feltárására: először a zsidók, majd a szamaritánusok, végül a pogány nemzetekből való emberek előtt (Máté 16:19). A figyelem azok begyűjtésére összpontosult, akik az emberiség felett 1000 évig uralkodó kormányzat tagjai lesznek. A Kresztény Görög Iratok majdnem mindegyik levele elsősorban ezt a csoportot állította középpontba: a Királyság-örökösöket, a „szenteket”, a „mennyei elhívás részeseit.a

 5. Vajon azért lettek ezek mennyei életre elhíva, mert jobban szolgálták Istent, mint azok, akik korábban éltek?

⁵ Nem azért részesültek mennyei életre szóló elhivatásban, mintha jobbak lettek volna, mint Isten összes addigi szolgái, akik i. sz. 33 pünkösdje előtt haltak meg (Máté 11:11). Jehova egyszerűen ekkor kezdte el kiválasztani Jézus Krisztus társuralkodóit. Az utána eltelt 19 évszázad alatt ez az egyetlen elhívás, a mennyei létezett. Ki nem érdemelt kedvesség volt ez, amelyben Isten egy korlátozott számú csoportot részesített saját bölcs és szerető szándékának megvalósítása érdekében (Ef 2:8–10).

 6. a) Miért kell egyszer lezárulnia a mennyei elhívásnak? b) Kinek kell úgy irányítania a dolgokat, hogy a „nagy sokaság”-ra vonatkozó jövendölés is beteljesedjen, s hogyan történt ez a valóságban?

⁶ Idővel teljessé kell válni az előírt, de korlátozott 144 000-es számnak. Ez igen közel hozza e szellemi izraeliták végső elpecsételését (Jel 7:1–8). Akkor aztán Jehova szelleme segítségével és Szavának megértése révén, amihez szervezete hozzásegíti, úgy irányítja a dolgokat, hogy szándékának egy másik része teljesedjen be, amely a Jelenések 7:9–17-ben van leírva. Egy minden nemzetből való „nagy sokaság”-nak kell begyűjtetnie, akik azzal a csodálatos kilátással rendelkeznek, hogy túlélik a nagy nyomorúságot és örökké élnek tökéletességben egy földi Paradicsomban. Ha megfigyeljük az eseményeket, nyilvánvalónak látszik, hogy a mennyei elhívás általánosságban véve 1935 körül, — amikor a „nagy sokaság” földi reménységét világosan megértették — befejeződött. Azóta milliók csatlakoztak Jehova imádatában a mennyei osztály viszonylag kicsiny, néhány ezres számához. Ezek a milliók őszintén remélik, hogy itt a földön élhetnek örökké.

 7. Lehetséges-e, hogy még ma is mennyei elhívást kapjon valaki, s mi az oka ennek?

⁷ Azt jelenti ez, hogy Isten senkit sem hív el többé mennyei életre? A végső megpecsételésig megtörténhet, hogy a mennyei reménységűek közül egyesek hűtlenekké válnak, s Isten másokat választ a helyükre. De ez nyilvánvalóan ritkán fordul elő.

SZELLEMI FIAK — HONNAN TUDJÁK?

 8. Pálnak melyik magyarázata mutatja meg, honnan tudja az illető, hogy szent szellemtől van nemzve?

⁸ Isten szelleme határozott bizonyítékot ad a mennyei reménységű keresztényeknek a szellemi fiakként való nemzésükre vonatkozóan. Pál apostol ezt a Rómában élő „szentekhez” írt levelében magyarázza meg, amennyiben leírja az összes akkori hű keresztény helyzetét. A következőket mondja: „Mind Isten fiai, akiket Isten szelleme vezet. Mert nem a rabszolgaság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét, amely szellemmel kiáltjuk: ’Abba, Atya!’ Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: valójában Isten örökösei, Krisztussal pedig társörökösök, feltéve, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg” (Róma 1:7; 8:14–17).

 9. Hogyan ’tanúskodik maga a szellem’ azok szellemével, akik valóban Isten fiai?

⁹ A „szellem” szó kétféle alkalmazását figyelhetjük itt meg: „maga a szellem” és a „mi szellemünk”. Az első nem más, mint Isten láthatatlan működő ereje. Ez azt a meggyőződést kelti Isten szellemi gyermekeiben, hogy őket az ő szabad gyermekeivé fogadta. Ez a szellem Isten ihletett Szaván, a Biblián keresztül is tanúskodik, amely a szellemi gyermekekhez intézett személyes levélnek tekinthető (1Pét 1:10–12). Amikor a szent szellemtől nemzettek egy olyan részt olvasnak a Bibliában, amely Isten szellemi fiaihoz szól, így reagálnak: ’Ez rám vonatkozik.’ Így tanúskodik Isten működő ereje különböző módokon az ő szellemükkel, vagyis az elméjüket és szívüket indító erővel, arról, hogy ők Isten gyermekei. Azzal összhangban, amit Isten szelleme mutat, elméjüket és szívüket arra a kilátásra irányítják, hogy Krisztus örököstársai lesznek, s elfogadják azokat a felelősségeket, amelyek Isten szellemi gyermekeire hárulnak (Fil 3:13, 14).

10. a) Mely tényezők nem bizonyítják önmagukban, hogy valaki felkent keresztény? b) Milyen helyet vallanak magukénak a „más juhok” Isten elhatározásában?

¹⁰ Így van ez a te esetedben? Ha igen, csodálatos kiváltságban van részed. De nagy hiba lenne úgy következtetni, hogy pusztán azért, mert valaki nagyon értékeli a mélyebb szellemi dolgokat, vagy mert buzgó a szántóföldi szolgálatban, vagy bensőségesen szereti testvéreit, csakis szellemtől nemzett keresztény lehet. Ugyanezek a dolgok „más juh”-ot is jellemeznek. Az ő szívüket is megindítja, amit az Írásokban Krisztus társörököseiről olvasnak, de nem becsülik túl magukat, hogy olyasmire tartsanak igényt, amit Isten nem számukra tartogat. (Vö. 4Móz 16:1-40.) Elismerik Istennek a földre vonatkozó eredeti elhatározását, s értékeléssel azon munkálkodnak, hogy résztvevői lehessenek ennek a szándéknak.

MÉLTÓ RÉSZVÉTEL

11. Kik mennek el Jézus halálának évenkénti emlékünnepére s miért?

¹¹ Jézus Krisztus felkent követői minden évben Nizán hó 14-én naplemente után megemlékeznek az Ő haláláról az apostolainak adott utasítás szerint (Luk 22:19, 20). A „más juhok” is elmennek az ünnepre, de nem fogyasztanak a kenyérből és borból, hanem csupán mint tiszteletteljes megfigyelők vesznek részt.

12. Milyen értelemben nem tanúsítottak egyes első századi korinthusi keresztények értékelést az Úr vacsorája iránt?

¹² Ez az ünnep nem üres vallási szertartás, hanem mély jelentőséggel bír. Az első századi korinthusi keresztényeknek, akik közül egyesek nem értékelték kellően ezt az alkalmat, a következő komoly tanácsot adta Pál apostol: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.” Mi tette méltatlanná őket? Az, hogy nem készültek fel megfelelően szívbelileg és szellemileg. A gyülekezet különböző pártokra szakadt. Egyesek túl sokat ettek és ittak az összejövetel előtt. Közönyösen vették az Úr vacsoráját. Nem voltak olyan állapotban, hogy felfoghatták volna a kenyér és bor nagy jelentőségét (1Kor 11:17–34).

13. Mi a jelentősége az Emlékünnepen felszolgált kenyérnek és bornak?

¹³ Miben áll ez a jelentőség? Nem a kenyérnek és bornak valamiféle csodálatos átalakulásában. Krisztus nem áldoztatik fel minden Emlékünnep alaklmával újra és újra. Az Írások kijelentik, hogy „Krisztus egyszer s mindenkorra feláldoztatott sokak bűnét hordozva” (Zsid 9:28; 10:10; Róma 6:9). A kovásztalan kenyér és a vörösbor csak jelképek, amelyek szemléltetik Jézus szó szerinti testét, amelyet feláldozott, és szó szerinti vérét, amelyet kiontott. De milyen értékesek ezek a jelképezett valóságos dolgok! Jézus bűntelen emberi teste révén kapott lehetőséget az emberiség világa az örök életre (Ján 6:51). Kiontott vére pedig kettős célt szolgál: megtisztítja a bűntől azokat, akik hitet gyakorolnak benne, és érvényessé teszi az Újszövetséget Isten és szellemi Izrael gyülekezete között, amely gyülekezet szellemtől felkent keresztényekből áll (1Ján 1:7; 1Kor 11:25; Gal 6:14–16). Ez az értékes gondoskodás teszi lehetővé, hogy a „kicsiny nyáj” tagjai igazságosnak legyenek nyilvánítva Isten előtt, hogy valóságos emberi tökéletesség tulajdonítassék nekik (Luk 12:32). Erre azért van szükség, hogy a szent szellem nemzése révén Isten szellemi fiaivá válhassanak, a Krisztussal való együttélés kilátásával az ő mennyei Királyságában. Évenkénti részesedésük az Emlékkünnep jegyeiből emlékezteti őket mennyei reménységükre, s megújítja és elmélyíti a Krisztus által közvetített „új szövetség” iránti értékelésüket (Zsid 8:6–12).

„VELETEK AKARUNK MENNI, EMBEREK”

14. a) Miért nem fogyasztanak a „más juhok” az emlékjegyekből, de mire várnak sóvárgón? b) Hogyan tekintik a Királyság-örökösök maradékával való kapcsolatukat?

¹⁴ A „más juhok” megfigyelik, hogyan foglalkozik Jehova az ő felkentjeivel, s csatlakoznak hozzájuk, mondván: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten (Zak 8:20–23). Nemcsak összejönnek együtt, hanem a Királyság jó hírének az egész lakott földön való ismertetésében is együttműködnek velük. A szellemi Izraellel kötött „új szövetség”-be azonban nem vétettek fel a „más juhok”, sem a ’Királyságra kötött szövetségbe’, amelyet Jézus azokkal a kiválasztottakkal kötött, akik vele együtt lesznek a mennyben, s ezért nem fogyasztanak az Emlékünnep jelképeiből (Luk 22:20, 29). De miközben az „új szövetség” eléri célját, s a „kicsiny nyáj” utolsó tagjai is begyűjtetnek a mennyei Királyságra, s a „más juhok” felismerik ebben annak jelét, hogy a Királyság földi áldásai, amelyekben ők részesülnek, közel vannak. Kiváltságnak tartják, hogy az „utolsó napokban” együtt szolgálhatnak egységben a Királyság-örökösök lojális maradékával.

[Lábjegyzet]

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Miért irányítják a Keresztény Görög Iratok a figyelmet elsősorban a mennyei reménységre?

● Honnan tudja valaki, hogy ő Isten szellemi fiává lett nemzve? Mit jelentenek az Emlékünnep jelképei, amelyből ők fogyasztanak?

● Hogyan mutatják ki a „más juhok”, hogy valóban egyesültek a „kicsi nyáj”-jal?