„Az Isten fiainak megjelenése”

Jehova a teremtett világot „azzal a reménységgel” vetette alá a hiábavalóságnak, hogy egy napon majd helyreáll az emberi család szabadsága, „Isten fiainak” tevékenysége által. Kik ezek az „Isten fiai”? Ők Jézus Krisztus tanítványai, akik — „a teremtett [emberi] világ” többi részéhez hasonlóan — a bűn és a tökéletlenség rabszolgaságában születtek. Nincs veleszületett joguk arra, hogy Isten tiszta, tökéletes, egyetemes családjába tartozzanak. Jehova azonban valami figyelemre méltót tesz az érdekükben. Jézus Krisztus váltságáldozata által Isten megszabadítja őket az öröklött bűn fogságától, és ’igazságosnak’, vagyis szellemileg tisztának nyilvánítja őket (1Korinthus 6:11, Csia fordítás). Majd örökbe fogadja őket mint „Isten fiait”, visszafogadva őket egyetemes családjába (Róma 8:14–17).

Jehova örökbe fogadott fiaiként dicsőséges kiváltságban lesz részük. ’Papokká lesznek a mi Istenünknek, és uralkodnak a föld’ felett királyokként Jézus Krisztus mellett, Isten égi Királyságának vagy kormányzatának részeként (Jelenések 5:9, 10; 14:1–4). Ez a kormányzat szilárdan megalapozott, a szabadság és az igazságosság alapelveire épült — nem pedig az elnyomásra és a zsarnokságra (Ésaiás 9:6, 7; 61:1–4). Pál apostol azt mondja, hogy Istennek ezek a fiai társai Jézusnak, Ábrahám régen megígért „magvának” (Galátzia 3:16, 26, 29). Ezért kulcsfontosságú szerepük van annak az ígéretnek a beteljesítésében, melyet Isten tett a barátjának, Ábrahámnak. Ennek az ígéretnek egyik része az, hogy Ábrahám magva (vagyis leszármazottja) által „megáldatnak . . . a földnek minden nemzetségei” (1Mózes 22:18).

Mikor kezdődik „az Isten fiainak megjelenése”? Nagyon közel van már az idő, amikor Jehova nyilvánvalóvá teszi mindenki előtt, kik az Isten fiai. Ez akkor fog megtörténni, amikor ezek a „fiak”, akik a szellemi birodalomba lesznek feltámasztva, részt vesznek Jézus Krisztussal abban, hogy megtisztítsák a földet a gonoszságtól és az elnyomástól Isten háborújában Armageddonkor (Dániel 2:44; 7:13, 14, 27; Jelenések 2:26, 27; 16:16; 17:14; 19:11–21). Nyilvánvaló bizonyítékát látjuk magunk körül annak, hogy jócskán „az utolsó napokban” élünk, amikor véget fog érni Isten hosszan tartó türelme, melyet a lázadással és annak következményével, a gonoszsággal szemben tanúsít (2Timótheus 3:1–5; Máté 24:3–31).

Mialatt ’várod az Isten fiainak megjelenését’, Pál apostolhoz hasonlóan te is bízhatsz Krisztus védelmező gondoskodásában és támogatásában, még ha a szenvedés és az igazságtalanság szinte elviselhetetlennek tűnik is. Miután Pál beszélt Isten fiainak megjelenéséről, ezt kérdezte: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?” (Róma 8:35). Persze, Rousseau szavaival élve a keresztények Pál napjaiban még mindig valamilyen elnyomó erő „láncait” viselték. ’Gyilkoltattak minden napon, mint vágójuhok’ (Róma 8:36). Vajon hagyták, hogy ezek a körülmények lesújtsák őket?