Vajon Isten megszabta a sorsunkat?

„OLY sok képzelet alkotta probléma elkerülhető lenne, ha a predesztináció gyakorta rosszul értelmezett kifejezését egyáltalán nem használnánk.” Talán csodálkozol a fenti kijelentésen, ha te magad is használod a „predesztináció” szót, illetve, ha hallottad, hogy mások használják azt.

A nemrégiben megjelentetett francia katolikus enciklopédia, a Théo szerint legjobb, ha nem használjuk a „predesztináció” szót. Egy másik könyv ezt a kijelentést teszi: „Manapság a predesztináció úgy tűnik, már nem alkotja teológiai viták központi témáját, még a legtöbb protestáns számára sem.”

A predesztináció kérdése mégis végig a történelem folyamán sokakat nyugtalanított. A predesztináció volt a reformációt kiváltó ellentét központi kérdése, sőt még a katolikus egyházon belül is évszázadokon keresztül heves viták tárgyát képezte. Jóllehet ma már kevesebbet vitatkoznak róla, a predesztináció még mindig gondot okoz. Ki ne szeretné tudni, hogy meg van-e határozva előre a sorsa?

Predesztináció — a szó jelentése

Mit jelent a „predesztináció” szó az egyházakon belül? A Dictionnaire de théologie catholique a predesztinációt annak az „isteni szándék[nak tekinti], amely bizonyos személyeket, akik néven neveztettek, örök élethez vezet”. Az általános felfogás szerint a választottak, vagyis a „néven nevezettek” azok, akikre Pál apostol a Rómabeliekhez írt levelében a következő kifejezésekkel utal: „a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek . . . A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (Róma 8:28–30).

Néhány személyt Isten állítólag már születése előtt kiválasztott azzal a céllal, hogy osztozzon Krisztus dicsőségében az égben. Ez elvezet minket a hosszú ideje vitatott kérdéshez: Vajon Isten önkényesen kiválasztotta azokat, akiket meg akar menteni, vagy az ember szabad akarattal rendelkezik, és szerepet játszik Isten kegyének elnyerésében és annak megőrzésében?

Ágoston, a predesztináció atyja

Jóllehet korábban más egyházatyák is írtak a predesztinációról, az általános vélemény szerint Ágoston (i. sz. 354—430) fektette le a tanítás alapját a katolikus és a protestáns egyházak számára egyaránt. Ágoston szerint az igazak Isten által az örökkévalóságtól fogva örök áldások elnyerésére rendeltettek. A gonoszok ezzel szemben, noha a szó legszorosabb értelmében nem rendeltettek arra Isten által, mégis a megérdemelt büntetésben, a kárhozatban kell részesülniük. Ágoston értelmezése nem sok teret hagy a szabad akarat számára, ilyenformán sok vita alapjául szolgált.

Ágoston örökösei

A predesztinációval és a szabad akarattal kapcsolatos vita újra és újra felbukkant a középkor folyamán, a reformáció idején pedig a kérdés kiéleződött. Luther a személyekre szabott predesztinációt Isten szabad döntésjogának fogta fel, anélkül hogy Isten előre látná a kiválasztott személyek jövőbeni érdemeit vagy jó tetteit. Kálvin még radikálisabb következtetésre jutott a kettős predesztinációról vallott elképzelésével: némelyek örök megmentésre, némelyek pedig örök kárhozatra rendeltettek. Isten választását azonban Kálvin is önhatalmúnak, sőt felfoghatatlannak tekintette.

A predesztináció ügye és a „kegyelem” (az egyházak szóhasználatában Isten azon cselekedetére utaló szó, miszerint Ő embereket ment meg és nyilvánít igaznak) ehhez szorosan kapcsolódó kérdése olyan méreteket öltött, hogy a katolikus Szentszék 1611-ben megtiltotta, hogy hozzájárulása nélkül ebben a témában bármit is megjelentessenek. Ágoston tanításait a katolikus egyházon belül erősen támogatták a XVII. és XVIII. századi francia janzenisták. A janzenisták a keresztényiség egy nagyon merev és előkelő formájának a szószólói voltak, és még az arisztokrácia körében is találtak követőkre. A téma körüli vita azonban nem hagyott alább. XIV. Lajos elrendelte, hogy rombolják le a janzenista gondolkodás bölcsőjének, a port-royali apátságnak az épületét.

A vitát a protestáns reformált egyházakban távolról sem zárták le. A remonstránsok, akik Arminius Jacobus követői voltak, másokkal egyetemben abban hittek, hogy az embernek közre kell működnie saját megmentésében. A dordrechti protestáns zsinat (1618—1619) időlegesen eldöntötte a vitát, amikor elfogadta a kálvinista ortodoxia egy merev változatát. A L’Aventure de la Réforme​—Le monde de Jean Calvin című könyv szerint Németországban a predesztináció és a szabad akarattal kapcsolatos vita „teológusok megbékéltetésére irányuló sikertelen kísérleteknek, valamint teológusok bántalmazásának, bebörtönzésének és száműzésének” hosszú időszakát indította el.

Predesztináció vagy szabad akarat?

A predesztináció és a szabad akarat — ez a két egymással szöges ellentétben álló fogalom kezdettől fogva sok heves összecsapást váltott ki. Ágoston a maga részéről nem tudta megmagyarázni ezt az összeegyeztethetetlenséget. Ezt Kálvin is Isten szuverén akarata kifejeződésének tekintette, ami ennélfogva megmagyarázhatatlan.

De vajon az, amit a Biblia feltár Isten tulajdonságairól és személyiségéről, segít világosabban látnunk ezt a kérdést? A következő cikk részletesen vizsgálja majd ezeket a pontokat.

[Képek a 4. oldalon]

Kálvin

Luther

Jansen

[Forrásjelzés]

Képek: Bibliothèque Nationale, Paris