Kitartás, amely elnyeri a győzelmet

„Mert kitartásra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát cselekedtétek, elnyerjétek az ígéret beteljesedését” (ZSIDÓK 10:36).

 1. Miért van szüksége kitartásra mindenkinek, aki ma Jehova Istent szolgálja?

AZ egész világ egy lázadó isten hatalmában van. Láthatatlan uralkodója, Sátán, az Ördög, minden erőfeszítését a Jehovával szembeni ellenállásra összpontosítja, és harcol Jehova egyetemes szuverenitásának a messiási Királyság általi igazolása ellen. Ez elkerülhetetlenné teszi, hogy az, aki átadja magát Istennek és a szuverenitás kérdésében az ő oldalára áll, állandó ellenkezésbe ütközzön a világ részéről (János 15:18–20; 1János 5:19). Ezért valamennyiünknek meg kell erősítenünk magunkat, hogy kitartsunk, amíg ez a világ el nem süllyed Armageddonkor a legteljesebb vereségben. Ahhoz, hogy Isten azon győzedelmesei között legyünk, akik hitükkel és becsületességükkel legyőzik a világot, rendületlenül ki kell tartanunk mindvégig (1János 5:4). Hogyan tehetjük meg ezt?

 2., 3. Miért Jehova Isten és Jézus Krisztus a kitartás legnagyobb példája?

² Egyrészt bátorításért tekinthetünk a kitartás két kiemelkedő példájára. Kik ezek? Az egyik Jézus Krisztus, „minden teremtmény közül az elsőszülött”, aki hűségesen kitart Isten szolgálatában, amióta Isten létrehívta a múlt egy ismeretlen időpontjában. Az Isten szolgálatában való hűséges kitartásában Jézus példaképpé vált mindazon intelligens teremtmények számára, akik Jézus után kaptak életet az égben és a földön (Kolossé 1:15, 16). A kitartás legnagyobb példája azonban Jehova Isten, aki hosszan tűri az egyetemes szuverenitása elleni lázadást, és így fog tenni továbbra is, egészen addig, amíg véglegesen lezárja a szuverenitás kérdését.

³ Jehova példaszerűen tűr olyan dolgokban, amelyek méltóságát és legmélyebb személyes érzéseit érintik. Megfékezi magát a nagy kihívással szemben, és visszatartja magát attól, hogy cselekedjen azok ellen, akik gyalázzák őt — beleértve magát Sátánt, az Ördögöt is. Mi hálásak vagyunk Isten tűréséért és irgalmáért. Ezek nélkül a legrövidebb ideig tartó létnek sem örvendhettünk volna. Valóban, Jehova Isten azzal tünt ki, hogy mindenkinél kitartóbb.

 4., 5. a) Pál szemléltetése a fazekasról hogyan mutat rá Isten kitartására és irgalmára? b) Miért nem fog Isten irgalma elpazaroltnak bizonyulni?

⁴ Pál apostol Istennek mind a kitartására, mind az irgalmára rámutat, amikor ezt mondja: „Micsoda? Hát nincs a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyúradékból némely edényt tisztességes használatra, némelyet pedig tisztességtelen használatra készítsen? Márpedig Isten — jóllehet akarata szerint megmutathatná haragját és megismertethetné hatalmát — sok hosszútűréssel megtűrte a pusztulásra méltó harag edényeit, hogy megismertethesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket előre elkészített a dicsőségére, vagyis minket, akiket elhívott nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is” (Róma 9:21–24).

⁵ Amint ezek a szavak mutatják: Jehova kitartásának jelenlegi szakaszában folytatja útját dicsőséges célja felé és irgalmat mutat bizonyos emberi edények iránt. Előkészíti ezeket az edényeket az örökké tartó dicsőségre, s így mér vereséget nagy szembenállójának, Sátánnak, az Ördögnek és az ő egész hadseregének gonosz céljaira. Nem válik az egész emberiség a harag edényévé, s ezáltal érdemessé a pusztulásra. Ékesen beszél ez a Mindenható Isten kitartásáról. Irgalma nem lesz hiábavaló. Eredményezni fogja 1. a dicsőséges Királyság-családot az égben Jehova szeretett Fia, Jézus Krisztus alatt, és 2. az emberi teremtmények helyreállított és tökéletessé tett faját a paradicsomi földön, amelynek tagjai mindannyian az örökké tartó élet örökösei.

Kitartás a végig

 6. a) Miért nem kerülhetik el a keresztények a kitartás próbáját? b) Mit jelent általában a görög „kitartás” szó?

⁶ Ezzel a csodálatos reménységgel szembenézve Jézus ide kapcsolódó szavainak kell állandóan a fülünkben csengeniük: „De aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13). Fontos, hogy jól induljunk el a keresztény tanítványok életpályáján. De ami végül is számít, az, hogy hogyan tartunk ki, hogy milyen jól fejezzük be ezt a folyamatot. Pál ezt hangsúlyozta, amikor a következőket mondta: „Mert kitartásra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát cselekedtétek, elnyerjétek az ígéret beteljesedését” (Zsidók 10:36). A „kitartás”-nak fordított görög szó a hy·po·mo·neʹ. Ez általában annak a bátorságát, rendíthetetlenségét vagy hosszútűrését jelenti, aki nem veszíti el a reményt, ha akadályokkal, üldözésekkel, próbákkal és kísértésekkel kerül szembe. Ha azt reméljük, hogy elnyerjük a végső megmentést, alá kell vetnünk magunkat a kitartás próbájának, mint olyasvalaminek, ami része a megmentés szükséges előkészítésének.

 7. Milyen módon nem szabad becsapnunk magunkat, és kiknek a példája fog segíteni nekünk a kitartásban?

⁷ Nem lenne szabad becsapnunk magunkat azzal a nekünk tetsző elképzeléssel, hogy gyorsan túleshetünk a próbán. Annak érdekében, hogy az egyetemes szuverenitás és az ember becsületességének vitakérdése egyértelműen megválaszolt legyen, Jehova nem kímélte magát. Eltűrt kellemetlen dolgokat, bár azonnal ki is irthatta volna azokat. Jézus Krisztus is a kitartás példája volt (1Péter 2:21; vö. Róma 15:3–5). Előttünk ezekkel a ragyogó példákkal bizonyára mi is ki akarunk tartani egészen a befejezésig (Zsidók 12:2, 3).

Egy szükséges képesítés

 8. Milyen tulajdonságot nyilvánított ki Pál apostol, amire mindannyiunknak szükségünk van?

⁸ Még a legkorábbi időkben sem volt Istennek olyan szolgája, akinek ne kellett volna bizonyítania becsületességét kitartás által. A bibliai történelem azon igen kiemelkedő személyiségeinek, akik a halálig hűségesek maradtak és jogot szereztek az égi örökké tartó életre, bizonyítaniuk kellett rendíthetetlenségüket. Például a tárzusi Saul, aki korábban farizeus volt, ezt mondta a korinthusiaknak: „Én semmiben sem bizonyultam alábbvalónak nálatok, főapostoloknál, mégha semmi sem vagyok is. Igen, nálatok megvolt a jele egy apostolnak tökéletes kitartása által jelekkel, előjelekkel és hatalmas tettekkel” (2Korinthus 12:11, 12). A munka terhei ellenére Pál a szolgálatát oly nagyra becsülte, hogy sokat tűrt és komolyan megpróbált nem szégyent hozni arra (2Korinthus 6:3, 4, 9).

 9. a) Hogyan és milyen eredménnyel mutat kitartást a felkent maradék? b) Mi ösztönöz minket arra, hogy hűségesen folytassuk isteni szolgálatunkat?

⁹ Napjainkban azok a felkent keresztények, akik az első világháborút megelőzően szolgálták Istent, tudták, hogy 1914 a pogányok idejének végét jelzi, és közülük sokan azt várták, hogy megkapják égi jutalmukat abban az emlékezetes évben. De ez nem történt meg. Amint a tények mutatják, évtizedekkel kitolódott. Földi életük ezen nem várt meghosszabbodása olyan időszak volt, amely alatt finomításon mentek át Jehova Isten kezétől (Zakariás 13:9; Malakiás 3:2, 3). További kitartásuk értékesebbé tette őket. Mint Jehova szolgái annak örvendhettek, hogy az Isten nevéről elnevezett népként jelölték ki őket (Ésaiás 43:10–12; Cselekedetek 15:14). Ma, túl két világháborún és számos kisebb összetűzésen, felvillanyozza őket, hogy a Jóhír terjesztésében a más juhok növekvő nagy sokasága segíti őket, akiknek száma most több mint négymillió. A szellemi paradicsom amelynek örvendhetnek kiterjed az egész földre, még a tengerek legtávolabbi szigeteire is. Ez a kiváltságos bánásmód, amit életünkben egyre inkább tapasztalunk, arra ösztönöz bennünket, hogy hűségesen folytassuk az isteni szolgálatot mindaddig, amíg Jehova akarata és célja teljesen megvalósul.

10. Mire van szükségünk rendszeresen ahhoz, hogy el ne gyengüljünk?

¹⁰ Mivel jutalmunk a rendíthetetlenségünktől függ, állandóan szükségünk van buzdításra ebben a létfontosságú témában (1Korinthus 15:58; Kolossé 1:23). Ahhoz, hogy ne legyen elgyengülés Jehova népe között, nekünk is rendszeres buzdításra van szükségünk, hogy szilárdan álljunk az igazságban és ragaszkodjunk az igazság terjesztésének drága kiváltságához, ahogy az első században buzdítást merítettek az újonnan alakult gyülekezetek Pál és Barnabás újralátogatásaiból (Cselekedetek 14:21, 22). Legyen hát szilárd elhatározásunk és döntésünk, hogy — amint azt János apostol kifejezte — az igazság megmarad bennünk „és velünk lesz mindörökre”! (2János 2).

Várakozás rendületlen kitartással

11. Mi tűnik ki Isten eljárásmódjából az ő szolgáival kapcsolatban, és hogyan szemlélteti ezt József esete?

¹¹ Időbe telik, amíg a velünk kapcsolatos próba befejeződik (Jakab 1:2–4). Úgy tűnik: Várj! Várj! Várj! — volt Isten eljárásmódja a régebbi időkben élt szolgáival szemben akkor, amikor próba alá kerültek a tekintetben, mennyire határozottak abban, hogy megmaradnak a hitben. De a várakozás végül mindig jutalommal járónak bizonyult a hűséges szolgák számára. József például 13 évet volt kénytelen várni mint szolga és mint fogoly, de tapasztalata megtisztította személyiségét (Zsoltárok 105:17–19).

12., 13. a) Mennyiben volt Ábrahám a hűséges kitartás példája? b) Milyen módon minta számunkra Ábrahám hite és kitartása?

¹² Ábrahám már 75 éves volt, amikor Isten kihívta a káldeai Ur városából azért, hogy az Ígéret földjére menjen. Mintegy 125 éves volt, amikor az Isten ígéretének eskü általi megerősítését kapta — ez közvetlenül azután történt, hogy Ábrahám megmutatta hitének erejét, elmenve egészen szeretett fiának, Izsáknak a feláldozásáig, s csupán Jehova angyala tartotta vissza kezét és akadályozta meg az áldozatot (1Mózes 22:1–18). Hosszú volt Ábrahám számára ötven évet várni idegenként egy földön, mégis kitartott még további ötven évig, míg végül 175 éves korában meghalt. Ábrahám minden időben Jehova Isten hűséges tanúja és prófétája volt (Zsoltárok 105:9–15).

¹³ Ábrahám hite és kitartása példa Isten mindazon szolgái számára, akik el akarják nyerni a megígért áldásokat Jézus Krisztus, az Ábrahám Magva által (Zsidók 11:8–10, 17–19). Ezt olvassuk Ábrahámról a Zsidók 6:11–15-ben: „De azt kívánjuk, hogy mindannyian ugyanazt az igyekezetet tanúsítsátok azért, hogy a reménység teljes bizonyosságával mindvégig rendelkezzetek, hogy el ne restüljetek, hanem legyetek utánzói azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. Mert amikor Isten ígéretét adta Ábrahámnak, mivel nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött, ezt mondván: ’Biztosan megáldván megáldalak és megsokasítván megsokasítalak téged.’ És így, miután türelmet tanúsított, Ábrahám elnyerte ezt az ígéretet.”

14. Miért nem kell azt gondolnunk, hogy a kitartás próbája vég nélküli és a jutalom csalóka?

¹⁴ A felkent maradék azt látja, hogy már 77 év múlt el azóta, hogy 1914-ben véget ért a Pogányok Ideje, amikor is néhányan közülük az igaz keresztény gyülekezet megdicsőülésére számítottak az égben. Hogy meddig kell még várni a maradéknak, nem tudjuk. De vajon haboznunk kell akkor és azt gondolnunk, hogy a várakozás vég nélküli, a jutalom pedig csupán délibáb? Nem! Ez soha nem igazolná Jehova szuverenitását vagy szerezne tiszteletet nevének. Nem lenne igazolva a világ előtt, amikor ránk ruházná a győzelmet és az ebből származó díjat, az örök életet. Az idő hosszától függetlenül a maradék hűséges juhszerű társaival együtt eltökélten várakozik Jehovára mindaddig, amíg a maga idejében cselekszik majd. Ezen példaszerű állhatatosság felmutatásával Ábrahámot követik (Róma 8:23–25).

15. a) Mi a jelszónk, és milyen tapasztalatok által tart meg minket Isten győztesen? b) Pál mely buzdítása marad helyénvaló napjainkban is?

¹⁵ A jelszó tehát: rendületlen kitartás Isten akaratának cselekvésében (Róma 2:6, 7). Jehova régen komoly szenvedések idején támogatott bennünket, beleértve bebörtönzést és koncentrációs tábort, és győzedelmesen hozott át bennünket mindezeken nevének és céljának dicsőségére.a Hasonlóképpen fog cselekedni abban az időszakban is, ami hátra van még próbánk befejezéséig. Pál buzdítása a mi napjainkban is helyénvaló marad: „Mert állhatatos türelemre és kitartásra van szükségetek, hogy elvégezzétek és teljes egészében teljesítsétek az Isten akaratát, és ily módon nyerjétek el, vigyétek el és élvezzétek teljes mértékben azt, ami meg van ígérve” (Zsidók 10:36, The Amplified Bible; Róma 8:37).

16. Miért nem szabad Jehovának történt önátadásunkat csupán korlátozott módon vagy fenntartással tekintenünk?

¹⁶ Mindaddig, amíg Jehovának van elvégzendő munkája a számunkra ezen bűnös világ közepette, Jézus példáját követve ebben a munkában akarunk elfoglaltak lenni, míg csak be nem fejeződik (János 17:4). A Jehovának történt önátadásunk nem olyan megállapodás volt, amely szerint csupán rövid ideig szolgáljuk őt, és máris eljön Armageddon. Az önátadásunk örökre szól. Isten munkája nem fog befejeződni Armageddon csatájával. De csak azután fogjuk meglátni azokat a hatalmas dolgokat, amelyek a nagy háború után jönnek, miután befejeztük az Armageddon előtt elvégzendő feladatokat. Akkor, ráadásként ama boldog kiváltságra, hogy folytathatjuk Isten munkáját, megkapjuk jutalmunkat: a régen remélt áldásokat, amelyeket Jehova megígért (Róma 8:32).

Az Isten iránti szeretet segít nekünk kitartani

17., 18. a) Mi segít nekünk Isten helyeslésével kitartani a megpróbáltatás idején? b) Mi segít nekünk győzedelmeskedni, és mit nem mondunk a fennmaradó időről?

¹⁷ Amikor nehéz idők járnak, talán azt mondjuk: ’Hogyan tarthatunk ki még tovább?’ S a válasz? Az Isten iránti teljes szívből, elméből, lélekből és erőből jövő szeretet által. „A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem haragszik, nem fuvalkodik fel. Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr; a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:4, 7, 8). Ha nem az Isten iránti szeretetből tartunk ki, a kitartásunknak nincs értéke. De ha a Jehova iránti odaadás miatt nem csüggedünk a terhek alatt, akkor a kitartásunk elmélyíti az iránta érzett szeretetünket. Az Isten, vagyis az Atyja iránti szeretet tette képessé Jézust arra, hogy kitartson (János 14:30, 31; Zsidók 12:2). Mi az, amit ne tudnánk eltűrni, ha igazi indíttatásunk az Isten, vagyis az Atyánk iránti szeretet?

¹⁸ A Jehova Isten iránti rendületlen szeretet az, ami képessé tesz arra, hogy győzedelmesek maradjunk a világ felett a próba ezen legkritikusabb idejében. És Jehova, Jézus Krisztus által, továbbra is megadja számunkra a szükséges segítséget, függetlenül attól, hogy a dolgok ezen régi rendszerének létezése még meddig megengedett (1Péter 5:10). Természetesen nem jövendölünk, mennyi idő van még hátra; nem rögzítünk semmilyen meghatározott dátumot. Ezt a nagy Időzítőre, Jehova Istenre bízzuk (Zsoltárok 31:15 [31:16, Károli]).

19., 20. a) Hogyan kell tekintenünk minden elmúló napot, amelyen kitartunk? b) Milyen butaságot akarunk elkerülni, és miért?

¹⁹ Azonban az a nemzedék, amely a prófécia szerint tapasztalja „a dolgok rendszerének befejezését” és tanúja lesz annak, már igen idős (Máté 24:3, 32–35). Ne felejtsük hát el, hogy minden elmúló nappal, amelyen kitartunk, Sátánnak és démonainak egy nappal kevesebb marad, hogy szennyezzék a világegyetemet a létezésükkel, valamint egy nappal közelebb kerül az a pillanat, amikor Jehova többé nem fogja eltűrni „a pusztulásra méltó harag edényeit” (Róma 9:22). Hamarosan, amikor hosszútűrése a végéhez ér, Jehova ki fogja tölteni haragját az istentelen férfiakra és nőkre. Így nyilvánítja majd ki isteni helytelenítését cselekedeteikkel szemben, bár mindaddig engedi folytatni azokat.

²⁰ A legnagyobb butaság lenne részünkről abbahagyni a Jézus Krisztus által felkínált dicsőséges díj elnyerésére tett szerető erőfeszítéseinket. Határozzuk inkább el, hogy hűségesen folytatjuk a Jehováról való tanúskodást ebben a létfontosságú időben, amikor Jehova igazolja magát, mint Egyetemes Szuverén!

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért nem kerülhetjük el azt, hogy kitartásunk próba alá kerüljön?

◻ Milyen csalódást akarunk elkerülni?

◻ Mi szükséges ahhoz, hogy elkerüljük az elgyengülést?

◻ Mi a jelszónk?

◻ Mi segít nekünk a megpróbáltatás idején abban, hogy kitartsunk?

[Kép a 11. oldalon]

Isten népe — mint ezek a Tanúk isPort of Spain-ben, Trinidadban — mindigkész Jehovára várni