Egységes gyülmölcstermők

„Teremjetek sok gyümölcsöt, és bizonyuljatok tanítványaimnak!” (JÁNOS 15:8).

 1. Hogyan mutatja meg a Biblia, hogy Jehova nagy jelentőséget tulajdonít a gyümölcsfáknak?

„JEHOVA ISTEN növesztett a földből mindenfajta fát, tekintetre kívánatosat és étkezésre jót” (1Mózes 2:9). Izraelben a frissen ültetett gyümölcsfákat három évig nőni hagyták, és a tulajdonos semmilyen célra nem szedhetett gyümölcsükből. Ha pedig a negyedik esztendőben termett is némi gyümölcs azokon a fákon, ’Jehovának kellett szentelni azt hálaadó ünneppel’. Csak az ötödik évben használhatta fel a tulajdonos a termést saját tetszése szerint, miután az első zsengét Jehovának adta belőle (3Mózes 19:23–25; 5Mózes 26:1–10; Nehémiás 10:35–37). Háború esetén a gyümölcsfák különleges védelemben részesültek a mózesi Törvény alatt (5Mózes 20:19, 20).

A terméketlen fákat kivágják

 2, 3. Mit jelentett ki Jézus a gyümölcstelen fügefa példázatában?

² Az előző cikkben azt láttuk, hogy a jelképes olajfa sok természetes ágát (Róma 11. fejezet) lemetszették és vadolajfából nyert ágakkal pótolták. A szemléltetésben a lemetszett ágak a hűtlen zsidókat ábrázolták, akik nem voltak hajlandók elismerni az olajfa törzset, vagy az elsődleges magot, a Messiás Jézust. Egy másik szemléltetésben Jézus a zsidó nemzetet egy egész fához ezúttal nem olajfához, hanem fügefához hasonlította.

³ I. sz. 32 őszén Jézus kijelentette: „Egy ember fügefát ültetett szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Erre így szólt a vincellérhez: ’Íme három éve hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába!’ Ő azonban így válaszolt neki: ’Uram, hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.’” (Lukács 13:6–9).

 4. Hogyan bizonyult Jézus hűséges „szőlőmunkás”-nak?

⁴ Amikor Jézus erről a fügefáról beszélt, már három évet töltött el „szőlőmunkás”-ként azzal, hogy megpróbálja ápolni a hitet a zsidók között. Annak ellenére azonban, hogy sok kiváltságot élveztek az ábrahámi szövetség és a Törvényszövetség alatt, a zsidó nemzetnek csupán egy kicsiny maradéka fogadta el a Messiást (Róma 9:4, 5, 27). Szolgálatának negyedik évében Jézus még nagyobb erőfeszítést tett a zsidók között: jelképesen szólva, körülásta és megtrágyázta a zsidó „fügefát”, amikor buzgón prédikált és tanított Júdeában, Pereában s végül magában Jeruzsálemben és annak környékén (Lukács 10-től 19 fejezetek).

 5. Hogyan és miért vágták ki a zsidó „fügefát” és mikor „vetették tűzre”?

⁵ A negyedik év közepe táján, néhány nappal a halála előtt, Jézus megsiratta Jeruzsálemet és azt mondta, hogy a zsidó nemzet fővárosa elhagyott házzá lesz (Máté 23:37–39). Jehova, a zsidó „fügefa” tulajdonosa a gondos ápolás negyedik időszakában újra megtekintette a fügefát. Mivel mint nemzetet gyümölcstelennek találta, elrendelte a kivágását. Ez teljesen összhangban volt azzal, amit Jézus a Máté 7:19. verse szerint alapelvként kijelentett. Az Isten Királysága elvétetett hát a zsidó nemzettől és olyan nemzet kapta meg — a szellemi Izrael —, amely megtermi annak gyümölcseit (Máté 21:43). Ez az átruházás ugyanazon i. sz. 33. esztendő pünkösd napján következett be. Harminchét évvel később, i. sz. 70-ben, a kivágott „fügefát” „tűzre vetették”, amikor Jeruzsálemet és a zsidó nemzetet elpusztították (Máté 3:9, 10; Lukács 19:41–44).

’Feltéve, ha megmaradsz kedvességében’

 6. Hogyan hangsúlyozza a terméketlen fügefa és a beoltott olajfa Isten kedvességét és szigorúságát?

⁶ Ahogyan a terméketlen fügefa példázata azt mutatja, hogy Jehova türelmének is van határa, Pálnak az olajfával kapcsolatos példázata szintén kiemeli Jehova kedvességét, ugyanakkor azonban szigorát is megmutatja. Nagy kedvességében Jehova elküldte Alámerítő Jánost a zsidó „természetes ágak”-hoz, hogy elmondja nekik: ’teremjenek megbánáshoz illő gyümölcsöket’, és higgyenek Jézusban (Máté 3:8; Cselekedetek 19:4). Mivel nem volt hitük, „kivágásra” kerültek. A zsidó „természetes ágaknak” ez a megfogyatkozása „gazdagságot” jelentett „a nemzetekből valóknak”, amennyiben a pogány „vadolajfa ágak” be lettek oltva az ábrahámi szövetség fájába és Ábrahám szellemi magvának részévé lettek (Róma 11:12, 17, 20, 21).

 7. Milyen figyelmeztetést fűz ehhez Pál?

⁷ De Pál ugyanakkor figyelmeztetést is közöl. A nem zsidó származású felkent keresztényekhez szólva ezt mondja: „Mert ha Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte meg, téged sem fog megkímélni. Lásd meg tehát Isten kedvességét és keménységét. Azok iránt [a zsidók iránt], akik elestek, keménységét, irántad [a pogányok iránt] pedig kedvességét, feltéve ha megmaradsz kedvességében, mert különben téged is lenyes az Isten” (Róma 11:21, 22). Ahhoz, hogy Isten kedvességében megmaradjanak, az ábrahámi szövetség fájába beoltott pogány származású keresztényeknek szilárd hitet kellett tanúsítaniuk Ábrahám elsődleges magva iránt. „Hit által” kellett „állniuk”, s ezt a hitüket gyümölcsökkel kellett bebizonyítaniuk, ’testüket élő, szent és Isten előtt elfogadható áldozatul mutatva be Istennek, mint szent szolgálatot’ (Róma 11:20; 12:1).

 8. Milyen további gyakorlati tanulságot von le Pál az olajfa példázatából?

⁸ Pál további gyakorlati tanulságot is levont abból, ahogyan Jehova csodálatos módon képessé tette az ábrahámi szövetség fáját arra, hogy megteremje a 144 000 zsidó és pogány „ágat”. A továbbiakban ezeket mondja mindkét fajta ágnak: „Azt mondom mindegyiketeknek: senki se gondoljon többet magáról a kelleténél, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul, az Istentől neki adott hit mértéke szerint. Mert amint egy testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, éppúgy mi, noha sokan vagyunk, egy testet alkotunk a Krisztusban” (Róma 12:3–5). Mind a zsidó, mind a nem zsidó keresztények „Isten kedvessége” által kerültek be Ábrahám szellemi magvának soraiba. Pál így emlékeztette őket: „Nem te hordozod a gyökeret [Jehovát], hanem a gyökér [hordoz] téged” (Róma 11:18). Csak úgy kerülhették el a „lenyesést”, ha megmaradtak Isten kedvességében és megőrizték egységüket, mint „egy test a Krisztusban” (Róma 11:22).

 9. Milyen tanulságot vonhat le ebből a „nagy sokaság” és mire kell vigyázniuk?

⁹ Vajon ez a felkent keresztényeknek szóló figyelmeztetés tartalmaz-e valamilyen tanulságot a ma élő keresztények számára, akik nem tartoznak a szellemi Izraelhez? Feltétlenül. Bár nem tartoznak az ábrahámi szövetség által létrejött szellemi maghoz, s ezért „nem ebből az akolból valók”, ezek a „más juhok” határozottan részét alkotják „a föld [összes] nemzetének”, akik a mag által áldásban részesülnek (János 10:16a; 1Mózes 22:18). Ebből az következik, hogy tőlük is megkövetelik Ábrahám hitét (akinek egyébként a földi életre van kilátása) és nekik is ’követniük kell az ő hitének nyomdokait’ (Róma 4:11, 12, 16). Alá kell rendelniük magukat a jó Pásztornak, Krisztusnak, Ábrahám elsődleges magvának. Együtt kell működniük a maradékkal, Ábrahám másodlagos magvával, s velük együtt „egy nyájat” kell alkotniuk „egy pásztor” alatt (János 10:14, 16b). Ha pedig azok a felkent keresztények, akik nem maradnak meg Isten kedvességében, könnyen lenyesésre kerülhetnek az ábrahámi szövetség fájáról, vajon nem kell-e ugyanúgy vigyázniuk a „más juhok”-nak is, nehogy olyasmit tegyenek, amivel elveszíthetik Jehova jóakaratát? (Róma 11:22).

„Ha nem maradnak meg” hitetlenségben

10. Mi történik akkor, ha egy zsidó nem marad meg hitetlenségében, és mit jelent ez számára?

¹⁰ Az olajfa példázata még egy általános tanulságot tartalmaz, ami mind a felkent keresztényekre, mind a „más juhokra” alkalmazható. Ezt a Róma 11:23-ban olvashatjuk, ahol ez áll: „Viszont ha [a hitetlen zsidók] nem maradnak meg hitetlenségben, ők is beoltatnak, mert Isten képes őket is újra beoltani.” Isten kedvességének egy másik vonását láthatjuk ebben. Amikor Pál ezt a levelét írta (i. sz. 56 körül), a zsidó nemzet már régóta kivágott terméketlen „fügefa”-ként szerepelt. Vagy, hogy visszatérjünk az olajfa hasonlatához, a „természetes ágak” nagyobb részét már „lenyesték”, mivel nem hittek Jézusban, a Messiásban. Ha azonban valamelyik zsidó egyénileg nem maradt meg ebben a hitetlen állapotában, Jehova Isten kész volt őt újra beoltani a jelképes olajfába, és Ábrahám szellemi magvának tagjává tenni. Az ilyen bűnbánó zsidó számára ez a Jehova részéről jövő visszafogadás azt jelentette, hogy „életre kelt a halottak, közül” (Róma 11:14, 15).

11. Mi történt a „más juhok” néhány tagjával, ámde mit kellett volna tenniük?

¹¹ Ma a „más juhok” közül némelyek önteltekké lettek, elvesztették a hitüket, és megszűntek Jehovát szolgálni. Elszakadtak Jehova népétől s annak tevékeny közösségétől. Sokan közülük szorult helyzetbe kerültek és elérte őket az, amire Isten Szava előre figyelmeztetett. Nos, visszavonhatatlanul elvesztek az ilyenek? Isten Szava kijelenti: „Ha keresed majd ott [Isten népének „földjén” kívül] Istenedet, Jehovát, biztosan megtalálod, csak teljes szívvel és lélekkel keresd. Ha nyomorúságban leszel és a napok végén rájössz, hogy az [intő] szavak mennyire igazak, akkor megtérsz a te Istenedhez, Jehovához és hallgatsz a szavára. Ugyanis Jehova, a te Istened, irgalmas Isten” (5Mózes 4:29–31).

12. a) Hogyan törődött a ’hű rabszolga’ a „más juhok” közül való eltévelyedett egyénekkel? b) Milyen példákat tudnál mondani arra, hogyan tértek vissza némelyek hálás szívvel a nyájba?

¹² Mint az ábrahámi szövetség fájának termékeny ágaihoz tartozó egységes csoport, a „hű és értelmes rabszolga”, Krisztus földön élő felkent testvéreinek maradéka nagyon jól ismeri a „más juhok” egyes tagjainak azt a létfontosságú szükségletét, hogy felébredjenek önteltségükből és újból gyümölcsöt termő keresztényekké legyenek (Máté 24:45–47). Ebből a célból tette közzé a „rabszolga” az olyan cikkeket, mint pl. „Térjetek vissza lelketek Pásztorához!”, amely megjelent Az Őrtorony 1982. május 1-i (angol) számában (magyarul lásd: 82/21, 12. oldal). A mi Királyság-szolgálatunk pedig 1982 januárjától kezdve egy cikksorozatot közölt ugyanerről a témáról. Hozott-e valamilyen eredményt a Mester „rabszolgájának” ez a szilárd útmutatása? Voltak-e olyanok, akik visszatértek Istenükhöz, Jehovához? Igen, sokan voltak. Figyeld meg a 26. oldalon megemlített tipikus példákat!

’Teremjetek sok gyümölcsöt’

13. Jézus szavai szerint mit kellene most tenni azoknak, akik önteltek lettek?

¹³ Minden olyan felkent keresztény és a „más juhok” közé tartozó társaik is — akik önelégültek és terméketlenek lettek — hallgassák meg és vegyék szívükre a figyelmeztetést, válaszoljanak Jehova kedvességére és fogadják el a felkínált segítséget, hogy újra gyümölcstermő keresztényekké lehessenek. Egy olyan példázatban, ami sok vonatkozásban különbözik az olajfa és a terméketlen fügefa példázatától, Jézus szőlőtőhöz hasonlította magát, tanítványait pedig szőlővesszőkhöz. Kijelentette: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely gyümölcsöt nem terem bennem, lemetsz rólam, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. . . . Az dicsőíti Atyámat, ha sok gyümölcsöt teremtek és tanítványaimnak bizonyultok” (János 15:1–8).

14. a) Milyen kétféle módon kell minden kereszténynek „sok gyümölcsöt teremni”? b) Az „igazi szőlőtő”-ről szóló példázatban a felkent keresztényekkel kapcsolatos milyen egyéb követelményt találunk?

¹⁴ Noha a „más juhok” nem tartoznak az ábrahámi szövetség „olajfájának” ágai vagy az „igazi szőlőtő”, Krisztus Jézus szőlővesszői közé, mégis Krisztus tanítványainak kell bizonyulniuk. Miként a felkent keresztény „ágak”, ők is kötelesek ’sok gyümölcsöt teremni’. Ezt teszik, ha megtermik az új személyiség krisztusi tulajdonságait, köztük a „szellem gyümölcseit” (Galata 5:22, 23; Máté 28:19, 20; Kolossé 3:5–14). Persze csak úgy lehetnek igazán gyümölcstermők, ha tevékeny részt vesznek a „jó hír” prédikálásában és így mutatják meg nagyszerű tulajdonságaikat (Máté 24:14). És ahogyan az „igazi szőlőtő” felkent „szőlővesszőinek” egységben kell maradniuk Krisztussal, a „más juhok”-nak is szoros egységben kell maradniuk a „hű és értelmes rabszolgá”-val, Krisztus felkent „testvérei”-vel. Csakis így remélhetik, hogy ’öröklik a világ megalapítása óta számukra előkészített Királyságot’ (Máté 25:31–40).

Már áldásban részesül „a föld összes nemzete”

15. Miután az ábrahámi szövetség elvégezte már a megígért „mag” létrehozását, milyen további jelentése van még a Róma 11:12-nek?

¹⁵ Amikor az ábrahámi szövetség olajfája, szent „gyökerének zsírjá”-val (Jehovával) és szilárd törzsével (Krisztussal) együtt, befejezi a zsidó és a pogány ágak teljes számának létrehozását, máris gazdag áldásban részesülnek a „nemzetekből valók”, akik egyébként nem szellemi izraeliták. Pál előre látta ezt, és a következőket írta: „Ha pedig botlásuk [mármint a természet szerinti zsidóké] a világnak szerzett gazdagságot, megfogyatkozásuk pedig a nemzetekből valóknak szerzett gazdagságot, mennyivel többet jelent majd a teljes számuk [a zsidó felkent keresztényeké]” (Róma 11:12).

16. a) Hogyan jelent a zsidók „botlása” „gazdagságot a nemzetekből valóknak”? b) Milyen stádiumban van most a beoltó munka?

¹⁶ Már láttuk, hogy a zsidó nemzet egészének botlása nagy szellemi gazdagságot jelentett a pogányoknak. De azzal, hogy ezek a vadolajfa ágak Ábrahám szellemi magvának tagjaivá lettek, korántsem zárattak ki a jelképes olajfáról a természetes ágak, vagyis azok a hű zsidó-keresztények, akik a helyükön maradtak a fán, vagy akiket oda újra beoltottak i. sz. 36 után. Ezért a 144 000 ág magában foglalja a zsidók „teljes számát” és a nem zsidók „teljes számát” (Róma 11:12, 15). A tények ugyanis azt mutatják, hogy ez a beoltás az 1930-as évek közepéig tartott. Ma, e késői időpontban, okkal hihetjük, hogy beoltásra került már mind a zsidó, mind a pogány ágak „teljes száma”. Az 1935 óta beoltott ágakat ésszerűen úgy tekinthetjük, mint a terméketlenségük miatt lenyesett zsidó vagy nem zsidó ágak pótlását.

17. Milyen módon jelent a mag tagságának teljessé tétele további gazdagságot a „nemzetekből valók”-nak?

¹⁷ Nos, Pál apostol azt mondja, hogy az Ábrahám magva taglétszámának ez a teljessé tétele „gazdagságot jelent a nemzetekből valóknak”. Mennyivel inkább így van ez, mivel ezek a szellemi javak és áldások nem csupán néhány tízezer nem zsidó felkent keresztényre vannak kihatással (mint a Róma 11:12 első részének beteljesedése esetén), hanem betű szerint is milliókra „a nemzetekből valók” közül, akik nem az ábrahámi szövetség aklából valók.

18. Mit mondhatunk az ábrahámi szövetség ígéreteiről, annak melyik része kezd most el beteljesedni?

¹⁸ Ezzel már vissza is tértünk az ábrahámi szövetséghez. Az elsődleges mag, Krisztus Jézus ma már a mennyei trónján ül. A másodlagos mag tagjait immár begyűjtötte az ábrahámi szövetség aklába. Készül „birtokba venni ellenségeinek kapuját” azzal, hogy elpusztítja a hamis vallás világbirodalmát, Nagy Babilont, valamint Sátán látható szervezetének többi részét (1Mózes 22:17, 18). Nem meglepő tehát, ha már kezd teljesedni az ábrahámi ígéret utolsó része is: „A te magodban bizony áldásban részesül a föld összes nemzete.”

19. a) Hogyan kezdett el áldásban részesülni a föld összes nemzete? b) Mi a reménységük?

¹⁹ Igen, ez a „nagy sokaság . . . minden nemzetből” — nem kevés természetes zsidót is beleértve — máris áldásban részesül. Teljes hittel bízva a nagyobb Ábrahámban, Jehova Istenben, csatlakoztak a szellemi Izrael maradékához, és a földi örök élet kilátásával „szent szolgálatot végeznek neki éjjel és nappal az ő templomában” (Jelenések 7:4, 9–17). Bárcsak további áldásokat szereznének maguknak a mag által mindvégig, míg bejutnak a dolgok új rendszerébe!

Vajon megértetted az alábbiakat?

◻ Mit ábrázol a terméketlen fügefa, mikor került kivágásra és mikor vetik a tűzre?

◻ Csakis hogyan kerülhetik el a zsidó és a pogány származású keresztények, hogy lenyessék őket az „olajfáról”, és milyen tanulságot vonhatunk le ebből?

◻ Miért nyerhetnek az eltévelyedett egyének vigasztalást abból a tényből, hogy a megbánást tanúsító zsidókat újra beoltják az olajfába?

◻ Hogyan kell további gyümölcsöket teremniük a keresztényeknek?

◻ Milyen módon részesültek már áldásban sokan „a nemzetekből valók” közül?

[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]

Ők ’visszatértek lelkük pásztorához és felvigyázójához’ (1Péter 2:25)

A franciaországi Normandiából írta egy asszony: „Tíz évig tartó tétlenség után továbbra is haboztam megtenni a szükséges lépéseket, jóllehet időközben többször is megpróbáltam — persze sikertelenül — visszatérni [Jehova Tanúi] gyülekezetébe. A Bibliával ellentétes viselkedésem miatt — amit a gyülekezet elhagyása óta gyakoroltam — féltem Jehova fegyelmezésétől, a vének és az egész gyülekezet szemrehányó tekintetétől. Mialatt a férjem szüleinél töltöttem a szabadságomat, kezembe került Az Őrtorony egyik száma, és abban olvastam egy cikket, amely pontosan az enyémhez hasonló esetről szólt: egy tétlen testvérről. Amikor olvastam, hogy milyen szerető kedvességet tanúsított Jehova a testvér iránt, és hogyan nyújtottak neki szerető segítséget a vének, és milyen szívélyesen fogadták vissza a gyülekezet tagjai, erőt éreztem magamban ahhoz, hogy visszatérjek Jehova szervezetébe.”

Suzanne, egy észak-franciaországi gyülekezet hírnöke ezt írja: „Őszinte köszönettel tartozom Jehovának, Fiának, Jézus Krisztusnak, és „a hű és értelmes rabszolgának” a tétleneknek nyújtott segítségért. Jómagam is tétlen voltam, amikor a vének felkerestek és felajánlották, hogy bibliatanulmányozásról gondoskodnak a számomra. Elfogadtam ajánlatukat, és most igen boldog vagyok, újra látogatom az összejöveteleket, és rendszeresen részt veszek a prédikálásban. Már képes vagyok testvérnői szeretetet tanúsítani mások iránt, akiknek bátorításra van szükségük.”

Yolande, egy másik francia tanú évekig elmaradt az összejövetelekről, sőt nem is imádkozott már, mivel bűnösnek érezte magát, amiért elhagyta Jehova asztalát. Miután visszasegítették Jehova szervezetébe, ezt írta: „Mélységes hálát érzek Jehova iránt, amiért segített nekem, és még egy lehetőséget adott. Teljes szívemből arra buzdítok mindenkit, aki valamilyen okból ellanyhult, hogy térjen vissza Jehovához.”

[Kép]

A szerető buzdítás következtében sok tétlen lett újra ’gyümölcstermő’-vé

[Ábra a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Pálnak az olajfával kapcsolatos szemléltetése megmutatja, hogyan termi meg az ábrahámi szövetség a teljes szellemi „magot”

ÁBRAHÁMI SZÖVETSÉG (1Mózes 22:16–18)