13. Miért adott hangot Pál mélységes szomorúságának és mit szemléltetett a szelíd olajfával?

¹³ Pál szomorúságának ad hangot amiatt, hogy „nem mindnyájan igazán izraeliták, akik Izraeltől valók”, majd kijelenti: „Nem mindannyian Ábrahám gyermekei [vagy Ábrahám szellemi magvának részei], akik az ő magvai.” A továbbiakban megmutatja, hogyan ’támasztott Jehova magot Ábrahámnak’ (Róma 9:1, 2, 6, 7). Egy külön ebből a célból ültetett és nevelt olajfa példázatával írja le, hogyan hozta létre az ábrahámi szövetség a megígért szellemi mag teljes taglétszámát. (Olvasd el a Róma 11:13–26. verseit.)

14. Ki a jelképes olajfa gyökere, és melyik írásszöveg bizonyítja ezt?

¹⁴ Pál előbb a gyökeret említi, mielőtt magáról a fáról beszélne, és kijelenti, hogy „a gyökér szent” (Róma 11:16). Jehova Isten a „szentek Szentje” (Hóseás 11:12). Gyakran nevezik „Izrael Szentjé”-nek, különösen az Ésaiás könyvében (Ésaiás 10:20; 29:19; 60:9). Péter apostol pedig így ad tanácsot a felkent keresztényeknek: „Összhangban a Szenttel, aki elhívott titeket, legyetek ti is szentek egész viselkedésetekben” (1Péter 1:15, 16). Jehova Isten, a nagyobb Ábrahám a jelképes olajfa gyökere.

15. a) Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Jehova a szellemi Izrael gyökere? b) Ki a jelképes olajfa törzse? Miért éppen ő?

¹⁵ Miként Ábrahám pátriárka volt Izrael nemzetének gyökere, ugyanúgy Jehova ad életet a szellemi Izraelnek. S amiként Izrael 12 törzse Ábrahámból ágazott ki fián, Izsákon, majd Jákobon és a 12 pátriárkán keresztül, a szellemi Izrael 12 jelképes törzse Jehovától ágazik ki a nagyobb Izsákon, Jézus Krisztuson keresztül. Jézust, mint Ábrahám elsődleges magvát, az olajfa törzse szemlélteti (Galata 3:16). Jehova, a gyökér hozza létre a másodlagos mag teljes létszámát Fián, Jézus Krisztuson keresztül (Galata 3: 29). De vajon hogyan, mi módon hozza létre Jehova a megfelelő számú jelképes ágakat?

Némely ágat lenyesnek, más ágakat beoltanak

16. Miből áll a „szent titok”, amiről Pál a Róma 11:25 és az Efezus 3:3–6. versében beszél?

¹⁶ Pál tovább magyarázza ezt a csodálatos elrendezést. Ezt írja: „Nem szeretném, testvérek, ha tudatlanok maradnátok e szent titok felől, azért, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat: az érzékelő képesség eltompulása csak részleges volt Izraelben, míg a nemzetekből valók teljes száma be nem jön, és így [görögül: kai hou’tosa] az egész Izrael megmentésben részesül” (Róma 11:25, 26; vö. Efezus 3:3–6). Jehova ’gyermekeket támasztott Ábrahámnak’, amikor megfelelő számú pogányt, vagy más szóval „a [pogány] nemzetekből valók teljes számát” befogadta Ábrahám másodlagos magvába. Amikor „Ábrahám hitét” nyilvánították ki, ezek a korlátozott számú nem zsidók szellemi zsidóknak, vagyis a szellemi Izrael, „az Isten Izraele” részének bizonyultak (Róma 4:16; 2:28, 29; Galata 6:15, 16).

17. a) Milyen szokatlan eljárásmódot ír le Pál apostol? b) Kiket szemléltetnek a lenyesett ágak és a vadolajfa beoltott hajtásai? c) Hogyan állítja pellengérre ez a szemléltetés a büszke és felfuvalkodott zsidókat?

¹⁷ Pál egy szokatlan kertészeti eljárással szemlélteti a „szent titok” működését. A szokásos eljárás ugyanis abból áll, hogy szelíd hajtásokat oltanak be vad alanyba, hogy az utóbbit termővé tegyék, amint azt Pál maga is jól tudta. Ezért mondta a pogányokból lett keresztényeknek, hogy őket ’a természet rendje ellenére oltották be szelíd olajfába’ (Róma 11:24). Tehát a nem zsidókat — akik felvétettek az ábrahámi szövetségbe — vadolajfa oltványaihoz vagy hajtásaihoz hasonlítja, amelyeket egy [kerti] „szelíd olajfa” törzsébe oltottak be. Ezek kerültek hát a lemetszett természetes ágak helyébe, amelyek azokat a test szerinti zsidókat szemléltetik, akik hithiány miatt ki lettek rekesztve az ábrahámi szövetségből (Róma 11:17, 19, 20, 24). Ez az egészen szokatlan szemléltetés erőteljesen kipellengérezi a büszke, felfuvalkodott, hitetlen zsidókat, akik éppen olyan élettelennek tekintették a pogányokat, akár a kövek, vagy éppolyan képtelennek a gyümölcstermésre, akár a vadolajfa ágak. Megerősíti azt a tényt, hogy Jehovának „hatalmában van fiakat támasztani Ábrahámnak” ahogy arra Alámerítő János figyelmeztette a zsidókat (Lukács 3:8).

18. a) Mi történt i. sz. 36-ban, és vajon voltak-e mégis olyan lenyesett ágak, amelyeket újra beoltottak az ábrahámi szövetség fájába? b) Hogyan segítette elő Pál az egységet a keresztény gyülekezetben?

¹⁸ A nem zsidó keresztényeknek azonban — akik a szellemi mag részeként ’a természet rendje ellen oltattak be’ az ábrahámi szövetség fájába — semmi okuk arra, hogy a zsidók felett állóknak képzeljék magukat. Pál megmagyarázta: „Ha nem maradnak meg hitetlenségben, ők [a zsidók] is beoltatnak, mert Isten képes őket is újra beoltani” (Róma 11:23). A természetes zsidók egy kicsiny maradéka elfogadta az elsődleges magot, és ezek a jelképes fa tartós ágaivá lettek (Róma 9:27; 11:5). Ámde a zsidók nagy többségét lenyesték az ábrahámi szövetség fájáról i. sz. 36-ban, a Dániel által megjövendölt 70-ik évhét végén (Dániel 9:27).b Később azonban néhány zsidót újra beoltottak a „saját olajfájukba”, mivel hittek a Messiás Jézusban, Ábrahám elsődleges magvában (Róma 11:24; Cselekedetek 13:5, 42, 43; 14:1). Amikor a fentieket kihangsúlyozta, Pál elősegítette a felkent keresztények közötti egységet, mivel ezek mindanynyian ’az olajfa gyökereinek zsírjából részesültek’, ’Isten kedvessége’ által (Róma 11:17, 22).

A teljesen termővé lett olajfa

19. Hogyan hozta létre fokozatosan az ábrahámi szövetség a szellemi magot az „egész Izrael” megmentésére?

¹⁹ Az évszázadok során — különösképpen a végidő jelenlegi, igen kedvező részében — további zsidók és nem zsidók oltattak be a jelképes olajfába. Az ábrahámi szövetség megtermette tehát a szellemi maghoz szükséges „zsidók és pogányok teljes számát”. „Így az egész Izrael megmentésben részesül”, ámde nem a testi Izrael, hanem azok, akik az igazi ’Izraelt’, a szellemi Izrael 144 000 tagját alkotják (Róma 11:12, 25, 26; 9:6–8; Jelenések 7:4).