Jehova szuverenitásának szépsége

„Egy dolgot kértem Jehovától — ez az, amit keresni fogok, hogy lakozhassam Jehova házában életem minden napján, hogy szemlélhessem Jehova kellemességét és értékeléssel tekinthessek az ő templomára.” — Zsolt 27:4.

 1. Mi jut eszünkbe a „szuverenitás” szó említésekor?

MIT jelent neked a „szuverenitás” szó? Kétségkívül felsőbbségre, főleg egy uralkodó felsőbbségére gondolsz, kormányhatalomra. Az uralkodás vagy uralom lehet durva és merev, mely szigorúan, könyörtelenül hajtja végre a törvényt annak minden vonatkozásában; vagy lehet olyan, amely részrehajló egyesek iránt, de ugyanakkor elnyom másokat. Kevés ember alkotta uralom cselekszik az alattvalói iránt érzett valódi szeretetből.

 2. Milyen jog alapján gyakorolja Jehova a szuverenitást?

² A Biblia úgy beszél Istenről, mint „Szuverénről” és „Szuverén Urról”. (Csel 4:24; Rotherham; Átdolgozott Hiteles Fordítás; Új Angol Biblia; Új Világ Fordítás) Milyen jogon gyakorolja Ő a szuverenitást? A Jelenések 4:11 így válaszol: „Méltó vagy Jehova, Istenünk, hogy elfogadd a dicsőséget, a tiszteletet és a hatalmat, mert Te alkottál mindent, s mert a Te akaratodból léteznek és teremtettek.”

 3. Hogyan írja le Dávid király Jehova szuverenitását?

³ Milyen szuverenitást gyakorol Jehova? Vajon különbözik minden más uralkodási formától? Dávid király, aki az ókori Izrael felett gyakorolt uralmat Jehova szuverenitása alatt, azt mondta: „Tiéd, ó Jehova a nagyság, a hatalom, a szépség, a kiválóság és a méltóság; mert minden, ami a mennyekben és a földön van, a tiéd. Tiéd a Királyság, ó Jehova, Aki főként emeled fel magad mindenek fölé.” — 1Krón 29:11.

JEHOVA SZUVERENITÁSÁNAK FŐ TULAJDONSÁGAI

 4. Milyen képet ad Jehova szuverén uralmáról a Zsoltárok 89:15 és a 2Mózes 34:6, 7?

⁴ Ennek megfelelően Jehova szuverenitásának megvan a szépsége, kiválósága és méltósága. A zsoltáros azt írja: „Igazságosság és ítélet [vagy „igazságszolgáltatás”] a trónod alapja; maga a szerető kedvesség és az igazság jön be színed elé.” (Zsolt 89:15) Amikor Mózes azt kérte, hogy megláthassa Isten dicsőségét, azt válaszolták neki, hogy képtelen meglátni Isten arcát, mert egyetlen ember sem láthatja meg Istent úgy, hogy életben maradjon. (2Móz 33:18, 20) Ennek ellenére Isten azonban lejött egy felhőben a Sínai hegyre és kijelentette Mózesnek: „Jehova, Jehova irgalmas és kegyes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető kedvességben és igazságban, szerető kedvességet tart fenn ezrek számára, megbocsát tévedést, vétket és bűnt, de semmiképpen sem mentesít a büntetés alól, megbüntetve az atyák tévedését a fiakban és unokákban a harmadik nemzedékben és a negyedik nemzedékben.” — 2Móz 34:6, 7.

 5. a) Milyen saját tulajdonságaira hívta fel először Jehova Mózes figyelmét a Sínai hegyen? b) Jóllehet Jehova irgalmas, miért szenved el mégis büntetést az, aki vétkezik és hogyan vélekedik Jehova a büntetés végrehajtásáról?

⁵ Figyeld meg, melyek voltak a legelső dolgok, amikre Jehova felhívta Mózes figyelmét: az irgalmasság, a kegyesség, a haragra való lassúság, a szerető kedvesség, az igazság és a megbocsátás. Másutt azt mondja; „Én vagyok Jehova, aki szerető kedvességet, igazságszolgáltatást és igazságosságot gyakorolok a földön; mert én ezekben gyönyörködöm.” (Jer 9:24) Ha azonban valaki vétkezik Isten ellen — még ha megbocsátják is a bűnét —, nem kerülheti el az ezáltal elindított események láncolatának következményeit. Például ha valaki házasságtörést követ el, ez kihatással lesz a közelében élő más személyekre is. Valószínűleg az egész családja érezni fogja annak hatását. És azok, akik elfordulnak Istentől vagy elvetik szuverenitását, büntetést szenvednek el. Amikor a lázadó emberek megkezdték Bábel tornyának építését, Isten meghiúsította tervüket azáltal, hogy összezavarta a nyelvüket. Szétszéledtek tehát a föld színén és befolyást gyakoroltak utódaikra, akik bálványimádókká és gonosz dolgok gyakorlóivá lettek. (1Móz 11:1-9) Isten azonban nem leli örömét a büntetésben vagy azoknak a szenvedésében, akik rosszat tesznek. Azt mondja: „Egyáltalán nem gyönyörködöm a haldokló halálában, . . . azért térjetek meg és maradjatok életben, ó ti emberek.” — Ez 18:32.

 6. Melyek tehát Jehova szuverenitásának főbb vonásai és hogyan lehet ezeket összehasonlítani az emberi uralmakkal?

⁶ Az előző írásszövegekből nyilvánvaló, hogy Isten szuverenitásának legfőbb vonásai a szerető kedvesség, irgalmasság, igazságosság és az igazságszolgáltatás pártatlan alkalmazása. Ezért amikor Jehova szuverenitását szemügyre vesszük, kénytelenek vagyunk azt egészen másként látni, mint az emberi uralmakat. Ugye milyen jó lenne, ha azt a kormányzatot, amely alatt élsz, szintén úgy tekinthetnéd, mint amely tiszta szeretetet és irgalmat sugároz ki fővárosából minden alattvalója felé!

AZ ISTEN SZUVERENITÁSÁVAL KAPCSOLATOS „JÓ HÍR”

 7. Hogyan kapcsolódik a „jó hír” közvetlenül Isten szuverenitásához és mit mozdít elő ezért a „jó hír” hirdetése?

⁷ A Királyság jó híre közvetlen kapcsolatban áll Isten szuverenitásával. Pál apostol ezt írta a rómabeli keresztényeknek: „Hála legyen Istennek, hogy ti, akik a bűn rabszolgái voltatok, kezdtetek szívből engedelmeskedni a tanítás azon formájának, amelyre átadtak titeket.” Akik jó szívvel hallgatnak és engedelmeskednek, azokról itt nem azt mondják, hogy átadták nekik a jó hírt, hanem hogy őket ,adták át’ a tanítás azon formájának, a Királyság jó hírének vagy evangéliumának. Ők most Isten szuverén uralmának készséges alattvalói és támogatói. Amikor viszont ők hirdetik a „jó hírt”, a hír befogadói lesznek átadva az ilyen tanításnak. Mit segít ez elő itt a földön? Az igazságosságot, szerető kedvességet és irgalmasságot. Mert a korábbi tisztátalanságuk és törvénytelenségük helyett ezek az egyének most ,testük tagjait az igazságosság rabszolgáiként adják át’. — Róma 6:17-19.

MIÉRT RENDELJÜK ALÁ MAGUNKAT ISTEN SZUVERENITÁSÁNAK?

 8. Mi indítson minket arra, hogy alávessük magunkat Jehova szuverenitásának?

⁸ Milyen indítékból rendeljük alá magunkat Isten szuverenitásának? Isten iránti szeretetből az ő isteni tulajdonságai miatt, valamint az iránti szeretetből, ami helyes és jó az egész teremtés számára. Aki megérti, mit jelent Jehova szuverenitása, az minden más szuverenitásnál jobban fogja kedvelni azt. Valójában akik Isten szuverenitását támogatják, azok többre becsülik még a teljes függetlenségnél is, amennyiben arra lehetőségük nyílna. Vajon miért? Azért, mert tudják, hogy sokkal boldogabbak lehetnek Isten szuverenitása alatt, mint akkor lehetnének, ha mindent tetszésük szerint tennének. Tisztában vannak azzal, hogy az Isten bölcsessége, szeretete, tudása és ereje sokkalta magasabb rendűbb és összehasonlíthatatlanul nagyobb az övékénél. Az emberek nem képesek mindörökre életben tartani önmagukat, sem megvalósítani a békét, igazságosságot és jogosságot a földön. „Nincs hatalmában a járó-kelő embernek, hogy igazgassa, a saját lépteit”, mondta Jeremiás, Jehova szuverenitásának egyik hű támogatója. — Jer 10:23.

 9. Hogyan szól Isten azokhoz, akik nem ismerik el az ő szuverenitását?

⁹ Jehova nagyon kedves magatartást tanúsít azok iránt, akik nem ismerik el az ő szuverenitását. Prófétája mondta: „Hagyja el a gonosz az ő útját és az ártalmas ember az ő gondolatait; és térjen meg Jehovához, aki irgalmas lesz iránta és a mi Istenünkhöz, mert Ő bőkezűen megbocsát. ,Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én utaim nem a ti utaitok’, ez Jehova kijelentése. ,Mert amint magasabbak az egek a földnél, akként magasabbak az én utaim utaitoknál és gondolataim gondolataitoknál.’” — És 55:7-9.

SZOLGÁLJUNK HELYESEN ISTEN SZUVERENITÁSA ALATT

10. Mi a legfőbb követelmény ahhoz, hogy helyesen szolgálhassunk Isten szuverenitása alatt?

¹⁰ Hogy helyesen szolgálhassunk Isten szuverenitásának javára, illetve az alatt, meg kell ismernünk Jehova Istent és az ő Fiát, Jézust, az Isten királyságának Királyát. „Az jelent örök életet, ha állandóan ismeretet fogadnak be rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.” (Ján 17:3) Istent ismerni annyi, mint szoros kapcsolatot létesíteni vele, bensőséges viszonyba kerülni vele és Fiával, aki azt mondta: „Senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri teljesen az Atyát, csak a Fiú és az, akinek a Fiú hajlandó feltárni Őt.” (Máté 11:27) Aki ismeri Istent, ismeri az ő csodálatos tulajdonságait és Isten szellemének segítségével kifejleszti ezeket a tulajdonságokat, úgyhogy egyre jobban az Isten képének igazi visszatükröződése lesz. (2Kor 3:18) Ha valaki nem fejleszti ki magában a szellem gyümölcseit, az nem ismerte meg Istent. János apostol például azt mondja: „Aki nem szeret, az nem ismerte meg az Istent, mert Isten szeretet.” — 1Ján 4:8.

11. Hogyan cselekszik az a személy, aki elismeri Isten szuverenitását? Mondj példákat!

¹¹ Hogyan jár el az a személy, aki elismeri Isten szuverenitását? Uralkodó vonásai a szeretet, irgalom, rokonszenv és kedvesség lesznek, valamint az, hogy jót tesz embertársaival. Ha gyülekezeti vén az illető vagy felügyel keresztény testvérei vagy mások tevékenységére, nem lesz parancsoló vagy követelőző. Pál apostol, akinek több hatalma volt Istentől, mint bárki másnak ma a földön, azt mondta a római gyülekezetnek: „Esedezve kérlek titeket, testvérek az Isten együttérzése nevében.” (Róma 12:1) Amikor Rómában volt, Pál egy Onezimusz nevű férfira talált, aki hitt a „jó hír”-ben. Amikor megtudta, hogy Onezimusz rabszolga volt, aki megszökött urától, Filemontól, a Kisázsiában levő Kolossé városában lakó kereszténytől, Pál azt tanácsolta Onezimusznak, hogy térjen vissza gazdájához. Majd írt Filemonnak, s arra kérte őt, hogy bocsásson meg Onezimusznak és most már mint testvérét fogadja őt. Figyeljük meg Pál kedves felhívását: „Noha a beszéd nagy nyíltságával rendelkezem a Krisztussal kapcsolatosan, hogy annak cselekvését rendeljem el neked, ami helyénvaló, inkább a szeretet alapján intelek téged.” „Szolgálatkészségedben bízva írok neked, mert tudom, hogy még többet is teszel annál, amit én mondok.” — Filem 8, 9, 21.

12. a) Miért mutat helyes és követésre méltó példát a mai felvigyázók számára az a bizalom, amelyet Pál tanúsított Filemon iránt? b) Hogyan fejezte ki Krisztus a bizalmát Pál és Timótheus iránt?

¹² Filemon bizonyára nem érezte, hogy kényszer hatására cselekszik, így boldog volt, hogy szolgálatkészen engedelmeskedhetett. Őszinte készséggel válaszolt Pál felhívására és annál is inkább kötelesnek érezte magát erre, mivel Pál annyira megbízott benne. Hasonlóképpen a vén vagy felvigyázó, aki — amikor valamilyen munkát ad a testvéreknek — buzdítja őket és bizalmat tanúsít irántuk, sokkal többet ér el, mint az a felvigyázó, aki parancsol vagy aki úgy érzi, hogy nála jobban senki sem tud elvégezni egy adott feladatot. Ha megbízunk egy testvérben és ki is mutatjuk az iránta táplált bizalmunkat, az nagyban hozzásegíti őt, hogy még nagyobb kezdeményezőkészséget és még több erőfeszítést mutasson fel. Az ilyen felvigyázó helyesen képviseli Isten szuverenitását és Krisztus példáját követi, Krisztus is így bánt Pállal. Pál értékeléssel nyilatkozta: „Hálás vagyok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki hatalmat adott nekem, mivel hűségesnek tekintett, amikor szolgálattal bízott meg.” (1Tim 1:12) Pál viszont megmutatta, hogy Isten, Krisztus és ő maga is megbízott Timótheus hűségében és azon képességében, hogy el tudja látni a rábízott szolgálatot, amikor azt írta: „Ó Timótheus, őrizd meg azt, amit rád bíztak.” — 1Tim 6:20.

13, 14. a) Hogyan képviseli helyesen a keresztény Isten szuverenitását, amikor érdeklődőkkel tanul? b) A felvigyázók milyen fontos feladatára mutatnak rá Pál apostolnak a Timótheushoz, valamint az efezusi vénekhez intézett szavai?

¹³ A jó keresztény helyesen képviseli Isten szuverenitását, amikor másokkal tanul, mivel igyekszik megtanítani ezeknek az embereknek mindazt, amire képes, amint Jézus megparancsolta: „Képezzetek tanítványokat . . . megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én megparancsoltam nektek.” (Máté 28:19, 20) Ha felvigyázó, nem lesz féltékeny a tudására vagy nem fél attól, hogy valaki más elhomályosítja őt nagyobb tudásával vagy jobb képességeivel. Az apostol Timótheusnak adott megbízatása így szólt: „Amiket tőlem hallottál sok tanúbizonyság támogatása mellett, bízd ezeket hithű férfiakra, akik viszont megfelelően alkalmasak lesznek mások tanítására.” — 2Tim 2:2.

¹⁴ A felvigyázónak tanítania kell másokat mindarra, amit tud, hogy mások is képesek legyenek elvégezni azt a munkát. Ezáltal nemcsak segíti őket, hanem ők is képesekké lesznek intézni az ügyeket, amikor ő távol van. Ezáltal a felvigyázó valóban érdeklődést mutat a gyülekezet jóléte és előmenetele iránt, s így nem csupán önmagára gondol. Mert mi történik akkor, ha ő megbetegszik, meghal vagy elköltőzik? Pál azt mondta az efezusi felvigyázóknak: „Nem vonakodtam elmondani nektek mindazokat a dolgokat, amelyek hasznosak voltak és tanítani titeket nyilvánosan és házanként.” Ő a nyilvános tanúskodás során találkozott ezekkel az emberekkel. Nem csupán az alámerítés időpontjáig tanította őket, hanem inkább „alapos bizonyságot tett” nekik mindaddig, amíg valóban megértették Isten szándékát, a Krisztus által gyakorolt szuverenitását és az ehhez fűződő viszonyukat. Azt is mondta nekik: „Nem vonakodtam elmondani nektek Isten minden tanácsát.” — Csel 20:20, 21, 27.

JEHOVA SZUVERENITÁSA ELŐMOZDÍTJA AZ ÖRÖMET ÉS A DICSÉRETET

15. Milyen légkörnek kell uralkodnia ott, ahol Isten szuverenitását helyesen ismerik el?

¹⁵ Ha minden keresztény megőrzi elméjében Isten szuverenitásának nagyszerű tulajdonságait, ezzel előmozdítja az örömet. Jehováról mondják: „Méltóság és fenség van Őelőtte, erő és öröm van az ő helyén.” (1Krón 16:27) Öröm nélkül ami az Isten szellemének egyik gyümölcse, elkeseredés, levertség, sőt rendetlenség üti fel a fejét. Az apostol azt kérdezte a galatabeli keresztényektől, akik szellemileg legyengültek: „Hol van hát a boldogság, amellyel rendelkeztetek [amikor először hittetek a jó hírben]?” (Gal 4:15) Az öröm légköre az, amit Isten szuverenitása előidéz mindazoknál, akik szeretik Istent és teljes szívből szolgálják Őt. A zsoltáros így énekelt: „Boldog az a nép, aki ismeri az örömkiáltást. Ó Jehova, ők folyton a te orcád fényében járnak. Egész napon át a te nevedben örvendeznek és a te igazságosságodban magasztaltatnak fel. Mert Te vagy az ő erejük szépsége.” — Zsolt 89:16-18.

16. Mit eredményez Jehova szuverenitása a föld számára?

¹⁶ A csillagos egektől, amelyek „hirdetik Isten dicsőségét”, le egészen a földig nyilvánvaló, hogy Isten teremtői mivolta nagyszerű és szépséges. (Zsolt 19:2) Béke, rend és szeretetreméltóság alkotja az égitestek fenségét és a föld, a rajta levő élettel együtt nagyszerűen párosul ezzel szépségben, kivéve ott, ahol az ember kárt okozott benne. Képzeld el, milyen nagyszerű hely lesz majd a föld, amikor az egész emberiség ismét összhangba kerül Isten szuverenitásával! Nem csupán az egek és a föld szépsége, hanem a Legfelségesebbnek sokkal lényegesebb és sokkal csodálatosabb tulajdonságai késztetik majd biztosan Isten szuverenitásának megéneklésére az összes akkor élőket, amikor ,Jehova ismerete betölti a földet, miként a vizek a tengert beborítják’. — És 11:9; Zsolt 150.

17. Mire indítson minket ma a „jó hír”?

¹⁷ Ennek az igen vidám időszaknak elvártában, a „dolgok gonosz rendszerének” ezekben az utolsó napjaiban, teljes erőbevetéssel ismertessük hát „a boldog Isten dicsőséges jó hírét” mindazokkal, akik hajlandók meghallgatni. Mert egyedül Jehovát kell dicsérnünk, mint „Szuverén Urat . . . az Egyetlent, aki alkotta az eget és a földet, a tengert és mindazt, ami azokban van”. — Csel 4:24; Gal 1:4; 1Tim 1:11.