Saját szellemi egészségünk és „a vesék”
A JÓ fizikai egészség nagymértékben a vesénk állapotától függ. Minél tovább élünk, annál jobban értékeljük ezt. A vesék könnyen figyelmeztetnek bennünket a testünkben való jelenlétükre, amikor különböző okokból eredő rendellenes működésük nagy fájdalmakat okoz. Akkor bizony nehezünkre esik felállni, vagy kiegyenesedve járni. Testünk egészsége érdekében mégsem szeretnénk elveszíteni egyik vesénket sem. Mind a kettőnek súlyos sérülése vagy elvesztése halálunkat okozná. Milyen boldogok lehetünk, hogy mindkét vesénk megvan és jól működik!
2 Gyakran előfordul, hogy az orvosi vizsgálat során alaposan megvizsgálják a veseműködésünket. A veséknek igen fontos szerepük van a testi egészségünk terén, ezért szükséges ellenőrizni a működésüket. Ezt teszik, amióta a gyógyító hivatás megismerkedett az emberi test anatómiájával. Nagyon régen, egy tudományosan gondolkodó király egy sor bölcs mondást foglalt írásba. Természetesen volt mondanivalója a szívről, a májról, a vesékről és a csontokról. Bölcsen megjegyezte: „A nyugodt szív az emberi szervezet élete, de a féltékenység a csontok rothadása.” (Péld 14:30) Beszél az ujjongó érzésről is, amit valaki a veséjében érezhet. (Péld 23:16) A veséket tehát igen régóta kapcsolatba hozzák nemcsak a fizikai, de a szellemi egészséggel is. Az egyén szellemi egészsége a legfontosabb. Megérdemli hát, hogy óvjuk azt.
3 A vesék kiemelkedő helyen állnak az emberi test csodái között. Különösképpen megemlítette őket a jeruzsálemi Dávid király egy saját szerzeményű dallamban. A Teremtő iránti hálából azt mondta: ,Még a sötétség sem bizonyul túl homályosnak előtted, hanem maga az éjszaka is fénylik, mint a nappal; a sötétség akár világosság is lehetne. Mert te magad alkottad a veséimet; te oltalmaztál meg az anyám méhében. Dicsérlek téged, mert félelmet keltő módon, csodálatosan alkottál meg engem. Csodálatosak a te műveid, és lelkem nagyon jól tudja ezt.” — Zsolt 139:8, 12-14.
4 Nos, vajon miért említi meg Dávid különösen a veséket? Azért, hogy megmagyarázza a gondolatát. Isten szellemének és látóerejének mélyreható képességét magasztalta, amely még a seolba, az emberiség közös sírgödrébe is behatol. Isten képes igen mélyen belelátni az emberi testbe, egészen a vesékig, amelyek a szív és a rekeszizom alatt és a hátgerinc alsó része körül helyezkednek el. Amikor Isten megteremtette a magzatot és megoltalmazta azt Dávid anyjának méhében, mélyen beláthatott ezeknek a mélyen fekvő szerveknek a székhelyéig. Semmi sem korlátozhatta a látását vagy teremtő szellemének hatósugarát. Ezen érzékeny szervek mélyen fekvő elhelyezésére utalva az igen lesújtott Jób patriarka azt mondta: „Veséim felmondták a szolgálatot mélyen a bensőmben [vagy betű szerint: „ölemben”].” — Jób 19:27, Leeser.
5 Gondolunk arra is, hogy a veséket, az egyén testméretétől függően, több mint egy centiméter vastagságú vagy még annál is vastagabb zsírréteg veszi körül. Ez még jobban érzékelteti, milyen mélyen ágyazódik be ez a szerv az emberi testbe, elrejtve az emberi szemek elől. Mivel ilyen vastag zsírréteg borítja a veséket, azok az ókorban Jehova népe által bemutatott állati áldozatok nagyon értékes részét alkották. Például az első állatáldozatra vonatkozóan, amelyről mint Istennek bemutatott áldozatról számolnak be, és amelyet Ádám fia, Ábel, Káin öccse mutatott be kijelentik, hogy Ábel „az ő juhainak első elléséből és azoknak kövérségéből” vitt áldozatot. (1Móz 4:4) Ez magába foglalta a veséket is. Az izraeliták által Jehovának bemutatott áldozatokról ismételten azt olvashatjuk, hogy „a két vese és a rajtuk levő kövérje” Jehovának volt rendelve. (3Móz 3:4, 10, 15; 4:9; 7:4; 8:16) A vesét borító zsiradék jól égett és kellemes illatot árasztott. A veséknek tehát jelentékeny szerepük volt az Istennek bemutatott áldozatokban.
6 A Róma 12:1-ben Pál apostol azt mondja a keresztényeknek, akik Isten gyengéd könyörületességét élvezték: „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul.” Az ilyen áldozat mind a veséket, mind a szívet magába foglalja. Ezek a keresztények joggal helyezik Isten szolgálatába a szívüket és veséjüket.
A SZÍV ÉS A VESÉK KAPCSOLATA A BIBLIÁBAN
7 A Szentírásban rendszerint kapcsolatba hozzák a szívet a vesékkel. Ez azt tükrözi, hogy az emberi testben ugyanezek a szervek szintén kapcsolatban vannak egymással.
8 A szív teljesítményére utal a vesék működése, ami megmutatja, vajon elégséges-e a vérellátás. Tudjuk milyen életfontosságú szerepük van a veséknek a véráram tisztántartásában, hiszen a vesék úgynevezett kiválasztó szervek. Erős érzelmi hatásra a vesék azonnal reagálnak, mert olyan hormonok termelése következik be, amelyek csökkentik a véredények belső átmérőjét. Ezáltal emelkedik a vérnyomás és nagyobb munkára kényszeríti a szívet. A Biblia szellemi vonatkozásban is összekapcsolja a szívet és a veséket.
9 Ennek egyik példája a Jeremiás 17:10 verse. Ez a vers azt mondja: „Én Jehova vagyok az, aki a szíveket fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő utai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” Az ilyen vizsgálatot Jehova nem úgy végzi el, mint egy orvos tenné, hanem bírói módon. Nem csupán a fizikai állapotot nézi, hanem az erkölcsi és a szellemi állapotot, ami összefügg ezekkel a testi szervekkel. Ezt a gondolatot fejezi ki a Zsoltárok 7:9 is, ahol azt olvassuk: „Az igazságos Isten próbálja ki a szívet és a veséket.” Amiként a fizikai életünk nagymértékben függ a veséink állapotától, ugyanúgy az Istentől jövő igazságosság, békesség és tökéletes testi egészség eljövendő birodalmában való életünk is attól függ, hogy Isten mint Bíró mit állapít meg rólunk, a szívünk és a vesénk megnyilatkozása által. Vajon mit fizet vissza mindegyikünknek az életmódunk alapján? Vajon milyennek találja a cselekedeteink gyümölcsét, amely szerint azt kapjuk tőle, amit megérdemeltünk, amire rászolgáltunk? Vajon pusztulás lesz az vagy örök élet?
10 Nem szeretnénk ha Jehova Isten ellenségünkké lenne. (Jak 4:4; És 63:10) Ez történt az ókori Izraellel. Akkor Jeremiás próféta úgy írt, mintha Izrael egész nemzetét képviselné Jeruzsálemnek a babiloni seregek által i. e. 607-ben történt elpusztítása idején. Jeremiás egy harcoló íjászhoz hasonlította Jehovát és azt mondta: „Kifeszítette kézívét és a nyíl elé célul állított engem. Veséimbe bocsátotta tegezének fiait.” (Sir 3:12, 13) Ha a szöges végű nyílvessző eltalál egy menekülőt és mélyen annak veséjébe fúródik, halálát okozza annak, aki megpróbált elmenekülni. Ilyen halálos seb, amelyet a Jeremiás által képviselt népre mértek, a halálát jelentette Júda királyságának, mint önálló nemzetnek, melynek Dávid volt a királya Jeruzsálemben. Mekkora szerencsétlenség!
11 Mi most a kereszténység „utolsó napjaiban” élünk, és ezt a kereszténységet a hűtlen Jeruzsálem és az ókori Júda királysága árnyékolta elő. Ha el akarjuk kerülni Jehova jelképes nyilait az eljövendő „nagy nyomorúságban”, ügyelnünk kell a „veséinkre”. Nagyon komolyan kell vennünk ezeknek az életfontosságú szerveknek Jehova részéről mint nagy Vizsgáló részéről történő megvizsgálását. Milyennek találja majd a legrejtettebb bensőnk, képletesen a vesénk erkölcsi, szellemi állapotát? Rossz állapotban, vagy olyanban, amellyel megnyerhetjük az örök élet kiváltságát? Mi szeretnénk, ha továbbra is egészségesen működne az, amit az igazi énünk jelképes székhelyének tekintünk. Ennek érdekében vigyáznunk kell arra, hogy mit eszünk és mit iszunk. Ez a betű szerinti vesék esetében is így van. Vonatkozik tehát a szellemi területre is.
12 Az 1Korinthus 12:13-ban azt olvassuk: „Mert mindannyian egy szellem által egy testbe merítkeztünk alá, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok és mindannyian egy szellemmel itattattunk meg.”
13 Az „egy szellem” Isten szelleme. Arra kapunk buzdítást, hogy könyörögjünk a szükséges mértékben való elnyerése végett. (Luk 11:13) Amikor a keresztény gyülekezet minden tagja ebből az „egy szellemből” iszik, az megőrzi a gyülekezeti testület összhangját és egységét a Jézus Krisztus vezetése alatt. Italként frissít fel bennünket (Róma 12:11) Péter apostol írta a Kis-Ázsiában élő keresztényeknek: ,Mint ma született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.” (1Pét 2:2) Természetesen később, a felnövekvő gyermekeket elválasztják a tejtől és kezdik keményebb eledellel táplálni. — Zsid 5:14.
14 Az örök megmentés érdekében a keresztényi érettségre kell felnövekednünk, el kell érnünk a felnőttkort. Ezért Isten Igéjének egészéből kell táplálkoznunk és nem korlátozhatjuk magunkat a Biblia kezdeti vagy alaptanításaihoz. Felnőtt keresztényeknek való előrehaladottabb tanításaival, tanácsaival, intéseivel, oktatásaival kell táplálni magunkat. Ez a keresztényi énünk legbensőbb részének válik javára. Dávid király az ilyen isteni tanácsokra utalt, amikor azt mondta: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nekem. Áldom Jehovát, aki tanácsot adott nekem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.” — Zsolt 16:6, 7.
15 Megfigyelhetjük, hogy a zsoltáros Dávid mellőzi a szívet és azt említi meg, ami sokkal mélyebben van, a veséket. A betű szerinti vesék önmagukban nem oktatták Dávidot. Az Istentől jövő „tanács” tette azt. De ez az isteni „tanács” mélyen behatolt Dávid énjébe, Dávid énjének mint Jehova imádójának legbensőbb rejtekeibe. Mivel annyira mélyen befogadta a „tanácsot”, annak ott kellett maradnia. És mivel annyira mélyen be volt ágyazva és meg volt gyökerezve benne, így Dávid részévé kellett válnia. Az emberek nem voltak képesek kitépni és eltávolítani onnan.
16 Mivel oly mélyen megtelepedett, a „tanács” a „vesékkel” volt azonosítható. Ebből a nézőpontból tekintve, a vesék oktathatták Dávidot, rendreutasíthatták őt, megmutathatták neki a jobbik utat vagy megadhatták neki a helyes választ. Az éjszaka folyamán, amikor órákon át ébren feküdt az ágyában sor kerülhetett az ilyen oktatásra, mert teljesen egyedül maradt a gondolataival és Isten szelleme fel tudta éleszteni a „tanácsot”, melyet napközben adott neki Jehova. Ily módon Dávid jól láthatta önmagát: olyannak, amilyen a valóságban volt.
17 Amiképpen tehát a „szív” az indíték és az értékelés színhelyét képviseli ugyanígy a „vesék” valami egészen személyes dolognak a székhelyét jelentik. Vajon minek? Az őszinte, leplezetlen egyéniségnek. Ez a mélyenfekvő egyéniség befolyásolja az indítékainkat. Amikor belelát az egyéniségnek eme székhelyébe, Isten látja, mi is az illető a valóságban, az alapvető reagálásaiban. A „vesék” tehát feltétlenül hatnak a „szívre”, még jelképes értelemben is. Ha magunkévá tesszük Jehova „tanácsát” és őszintén alkalmazzuk azt önmagunkra, mint egyéniségre, szellemi egészségünk javát szolgáljuk. Megtisztulunk, hogy azzá legyünk, ami a „valóság”-nak megfelelő.
18 Mi ugyanis valaminek látszhatunk az emberek előtt, de Isten előtt, akinek fürkésző szemei áthatolnak a külső megjelenésen, a látszaton és a külső körülményeken és próba alá vetik énünk legrejtettebb mélységeit, valójában mások vagyunk. Az anyagi és társadalmi jólét nem mindig jelent jó viszonyt, szoros kapcsolatot Istennel. Ha nem vigyázunk, azok közé az izraeliták közé sorolhatnak minket, akik látszólag élvezték Isten kegyét és támogatását, de akik belül elidegenedtek tőle. Az ilyenekről mondja a Jeremiás 12:2: „Te [Isten] plántáltad őket; gyökeret is eresztettek. Felnövekedtek, gyümölcsöt is teremnek. Közel vagy a szájukhoz, de nagyon távol vagy a veséjüktől.”
19 Amikor minden jól megy és a szájuk íze szerint történik, ezek az emberek talán Isten Igéjét szólják, és sokat beszélnek róla. De az énük mélyén — a valódi, felszín alatti énükben — nincsenek szoros kapcsolatban Istennel. Ő nem képezi igazán részét a belső életüknek. „Nagyon messze van a veséjüktől.” „Tanácsa” nincs mélyen a bensőjükbe ültetve. Amikor tehát üldözik a keresztényeket, a „veséik” nem oktatják őket!
VIZSGÁLAT ÉS PONTOS DIAGNÓZIS
20 Nos, hadd virágozzanak anyagilag és a népszerűség terén a vallásos képmutatók mind, ameddig Isten megengedi! Távol legyen tőlünk, hogy megirigyeljük anyagi bőségüket és előmenetelüket ebben a világban. Mi többre becsüljük a szellemi dolgokat, azokat, amelyek valóban számítanak Istennél és az ő kegyét és elismerését jelentik. Régen, az egyik zsoltáríró, név szerint Aszáf, a templomi zenész néhány helytelen megjegyzést tett. Megtévesztette a külső látszat és szellemileg helytelen útra tévedt. Azt mondta: „Szívem kesergett és veséimben éles fájdalmat éreztem, és balgatag és tudatlan voltam; a te szempontodból olyanná lettem, mint az egyszerű állat.” (Zsolt 73:21, 22) Ahelyett, hogy éles fájdalmat éreznénk a bensőnk mélyén, sokkal jobb, ha engedjük, hogy a vesénk oktasson minket. Nem szeretnénk, ha szívünk megkeseredne Isten látható szervezete iránt, mintha megromlott volna. Nem szeretnénk olyanokká lenni Isten szempontjából, mint az egyszerű oktalan állatok.
21 Jusson eszünkbe: Mi most különleges vizsgálat alatt állunk. Már az i. sz. 33. Pünkösd ünnepén történt megszületése óta, amikor a keresztény gyülekezet elkezdett inni az „egy szellemből” (Isten kiárasztott szelleméből), mi nemcsak Jehova fürkésző vizsgálata alatt állunk. (1Pét 4:17) Minket most a keresztény gyülekezet kinevezett vezetője, Jézus Krisztus is vizsgál. A Kis-Ázsiában levő hét megnevezett gyülekezethez szóló üzeneteiben a megdicsőült Jézus ezt a figyelmeztető kijelentést tette: „És megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója, és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.” — Jel 2:23.
22 Ne feledjük: a megdicsőült Jézus Krisztus most keresztül-kasul vizsgál minket a szívünkön túl a vesénkig. A Jelenések 2:18-ban úgy beszél a saját szemeiről, mint „tűzlángról”, hogy érzékeltesse: látóképessége igen világos, éles és igen mélyreható. Ebben a vonatkozásban Jehova Istenhez hasonlít, aki „a szíveket fürkészi, és a veséket vizsgálja.” (Jer 17:10) Ebből láthatjuk, hogy igazságos ítélet vár mindazokra, akik Jehova Isten előtt feltárják az ügyüket: „A seregek Jehovája igazságossággal ítél; Ő veséknek és szíveknek vizsgálója.” (Jer 11:20) Ha tehát becsületesen kutatjuk a szívünk indítékait és megvizsgáljuk, hogy mint keresztények, mik vagyunk a valóságban, bátran feltárhatjuk „perünket” Jehova előtt és rábízhatjuk magunkat, hogy mint az Igazságos, Ő igazoljon minket.
23 Természetesen nem kívánjuk úgy előtérbe helyezni az önmagunk igazolását mintha számunkra az volna a legfontosabb dolog. Az önmagunk igazolása helyett inkább az igazságos Bírótól, Jehovától várjuk az igazolásunkat, miként Jób várta. (Jób 19:25-27) De ha alapos önvizsgálat után meggyőződtünk az Isten Igéjén alapuló ártatlanságunkról, akkor nem kell félnünk attól, hogy bűnösnek találtatunk, és feltárhatjuk „perünket” Őelőtte és nyugodtan várhatjuk „bosszúállása napjá”-nak eljövetelét. Miután mindent feltártunk előtte, azt mondhatjuk a Legfőbb Bírónak: „Te ó Seregek Jehovája, aki megvizsgálod az igazat, te látod a veséket és a szívet. Hadd lássam meg rajtuk [az üldözőinken] a te bosszúdat, mert peremet feltártam előtted.” (Jer 20:11, 12) A „bosszúállás napján” Jehova nyilai nem a mi vesénkbe fúródnak, hanem az üldözőinkébe és mély, halálos sebet ütnek rajta. — Jer 46:10; Sir 3:13.
24 A keresztények, akik megőrzik Jehova iránti feddhetetlenségüket, szívesen veszik a tőle jövő vizsgálatot. Kérik is azt, amiként a zsoltáríró Dávid is kérte. Dávid azt mondta: „Ítélj meg engem [vagy: Tégy nekem igazságot] ó Jehova, mert én magam az én feddhetetlenségemben jártam, és Jehovában bíztam, hogy meg ne inogjak. Vizsgálj meg engem, ó Jehova, és próbálj meg engem; tisztítsd meg veséimet és szívemet. Mert a te szerető-kedvességed a szemeim előtt van, és a te igazságodban jártam.” — Zsolt 26:1-3, UV, Rotherham.
25 Dávid számára személyes feddhetetlenségben járni és Isten igazságában járni egyet jelentett. A mi esetünkben ma szintén szükségünk van Isten igazságában járnunk, hogy az iránta való feddhetetlenségben járhassunk. Azzal együtt, hogy megvizsgálják és kipróbálják, Dávid azt is kérte, hogy tisztítsák meg a veséit. Arra kérte Istent, hogy úgy próbálja meg őt, mint amikor egy fémfinomító tüzes eljárással tisztítja meg az aranyat és az ezüstöt. Dávid biztos volt abban, hogy az ilyen keresztül-kasul végzett vizsgálat ellenére sem talál benne Jehova „salakot”, semmiféle tisztátalanságot, beteg szellemi állapotot. Nem állapít meg nála, képletesen szólva, vesekövet.
26 Hasonlóképpen mi, feddhetetlenségünk őszinte megőrzői, ma is azt kérhetjük Istentől, hogy keresztül-kasul vizsgáljon át minket, sőt még a fémfinomító tűzpróbáját is alkalmazza nálunk. Vajon miért? Mert bízunk abban, hogy az ilyen mindenre kiterjedő próba során semmilyen bűnös „salak” nem kerül felszínre, ami azt bizonyítaná, hogy legbelül hamisítottak, fertőzöttek, világiasak vagyunk és hiányzik nálunk a keresztényi feddhetetlenség.
27 Mit árul el tehát Jehovának ma a „veséink” vizsgálata? Reméljük, hogy szellemileg egészséges állapotot, ami az igazi egyéniségünket illeti. Ez esetben azt bizonyítjuk, hogy bölcsen cselekszünk és csakis Isten helyeslésével találkozhatunk. Jehova nagy belső örömet érez majd miattunk. Amikor úgy beszél magáról, mint egy apáról, akinek veséi vannak, Jehova azt mondja nekünk: „Fiam, ha a szíved bölccsé lett, az én szívem, igen az enyém örvendez. És az én veséim ujjongani fognak, amikor ajkad egyenességet beszél.” — Péld 23:15, 16
28 Hogy ujjongásra adjunk okot mennyei Atyánknak szívünkkel és vesénkkel végezzünk neki szent szolgálatot. Énünk legbensőbb részéig őszinte imádói és tanúi akarunk lenni. Nem takargatunk tehát előtte semmilyen titkos bűnt. (Zsolt 19:13, 14) Nem rettegünk a végső vizsgálattól, bármilyen mélyrehatóan tesz is próbára az minket. Ilyen hibátlan alapon sikeresen álljuk ki veséink vizsgálatát Jehova részéről, örök dicséretünkre. Jehova ujjongva állítja ki részünkre az „egészségi bizonyítványt”.
[Tanulmányozási kérdések]
1. Miért örülünk, ha jó a veseműködésünk?
2. Sok esetben miért tanácsos ellenőrizni a veséket és milyen egészséggel hozza összefüggésbe azokat a Biblia?
3. A Teremtő iránti mély értékeléssel az emberi test melyik csodájáról tesz említést a zsoltáros a Zsoltárok 139:12-14-ben?
4. Milyen gondolat megmagyarázása végett említi meg a veséket a zsoltáríró Dávid?
5. a) Mire mutat rá még inkább az, hogy az emberi tekintet elől milyen mélyen vannak elrejtve a vesék? b) Miért nem voltak a vesék jelentéktelen részei az Istennek bemutatott ókori áldozatoknak?
6. A Róma 12:1-ben említett keresztényi áldozat milyen itt tárgyalt szerveket foglal magába?
7, 8. Hogyan hat a szívre a vesék reagálása?
9. Milyen minőségben vizsgálja Jehova a veséinket és milyen életkilátásokra van kihatással a vizsgálat eredménye?
10. Mihez hasonlította Jehovát Jeremiás, amikor Jehova Izrael ellenségévé lett, és mit eredményezett a veséken ejtett seb?
11. Melyik testrészünk Jehova részéről történő vizsgálatát kell komolyan vennünk ahhoz, hogy elkerüljük az ő nyilait az eljövendő „nagy nyomorúságban”?
12, 13. a) Melyik egyetlen dolgot kell innia a keresztény gyülekezetnek és milyen hatással lesz ez rá? b) Minek az ivására buzdította Péter apostol a Kis-Ázsiában élő keresztényeket, hogy vágyakozzanak is utána?
14. Mire kell felnövekednünk és milyen módon ahhoz, hogy örök életet nyerjünk?
15. Milyen mélyre hatolt be Dávid belsejébe Jehova „tanácsa”, és mit eredményezett a tőle jövő éjszakai feddés?
16. Miért történt Dávid megfeddése joggal az „éjszakai órák alatt”, és milyen módon került erre sor?
17. Minek a székhelyét képviselik a vesék, és mit lát Jehova, amikor azokat fürkészi?
18, 19. a) Miért látszunk másoknak az emberek előtt, mint Jehova előtt? b) Hogyan volt távol Jehova egyes emberek veséitől, akiknek az ajkaihoz viszont közel volt?
20. Mit tegyenek a veséink ahelyett, hogy megkeserednénk Isten szervezete iránt?
21. Mint keresztények, kinek a vizsgálata alatt állunk most az 1Péter 4:17 és a Jelenések 2:23 szerint?
22. a) Mit jelent számunkra az, hogy Jézus szemei olyanok, „mint a tűzláng”? b) Miről biztosít és mire buzdít minket a szívünk és a vesénk Jehova és Jézus Krisztus részéről történő vizsgálata?
23. Kinek a részéről kívánjuk a magunk ártatlanokként való igazolását és mikor?
24. Milyen magatartást árulnak el a Jehovától jövő vizsgálat iránt azok, akik megőrzik a feddhetetlenségüket, amint azt Dávid szemléltette?
25. Mit kért Dávid, amikor Jehovához könyörgött, hogy tisztítsa meg a veséit és milyen bizalommal kérte ezt?
26. Hasonlóképpen mit kérhetünk mi, a feddhetetlenségünk mai megőrzői Jehovától, éspedig milyen bizalommal?
27. A rajtunk végzett vizsgálat milyen eredménye képes nagy örömet okozni Jehovának?
28. Milyen mértékben ügyelünk arra, hogy Jehova őszinte imádói és tanúi legyünk és mit remélhetünk akkor a vizsgálat eredményétől?
[Kép a 16. oldalon]
A vesék képviselik igazi énünket, azt a fajta személyt, amilyenek a valóságban vagyunk