’Ne vegyétek igénybe teljesen a világot’
„Akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ arculata elmúlik” (1KORINTHUS 7:31, „ÖKUMENIKUS FORDÍTÁS”).
1, 2. a) Hogyan tekintik ma sokan a világ jövőjét? b) Mit mondott Pál a jövőről és a világ igénybevételéről?
„AZ EMBER nem tudhatja előre, milyen meglepetéseket vagy csalódásokat tartogat a jövő. . . . De hol nehézkesen, hol simán, a világ — úgy néz ki — mégis csak fejlődik és fejlődni is fog.” Ezt jelentette ki néhány évtizeddel ezelőtt a neves történész, H. G. Wells. A számos válság és elemi csapás ellenére sokan úgy vélik, hogy az emberiség valahogyan csak megoldja problémáit, és a világ, tudomásunk szerint, fennmarad.
2 A keresztény Pál apostol azonban isteni ihletés alatt egészen más képet adott a világról, amikor hivőtársait így buzdította: „Akik igénybe veszik a világot [úgy éljenek], mintha nem vennék igénybe teljesen, mert e világ színtere változik.” Egy másik fordítás szerint: „Akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ arculata elmúlik” (1Korinthus 7:29–31, Újvilág fordítás, Ökumenikus fordítás). Vajon mit jelent ez a tanács Jehova Tanúinak ma?
„A világ . . . elmúlik”
3. Miről beszél Pál az 1Korinthus 7. fejezetében, és mi az a néhány dolog, amit különösen kiemel?
3 Pál apostol az 1Korinthus 7. fejezetében a keresztények közötti házasságot tárgyalja. Miközben az egyedüllétet ajánlja legjobb megoldásként, elismeri, hogy akik megházasodnak, „nem vétkeznek”. De hozzáteszi, hogy „nyomorúságuk lesz a testben”, mivel a házassággal bizonyos gondok járnak együtt. Például, egy szeretett családtag betegsége komoly idegfeszültséget okoz. És bár Pál itt nem említi meg az üldözést, további nyomorúság szakadhat a házasságban élőkre az üldözés idején, ha a házaspárokat elválasztják egymástól, vagy ha a szülőket elválasztják gyermekeiktől (1Korinthus 7:25–28).
4. Mit akar mondani az 1Korinthus 7:29. verse?
4 Pál ezután így folytatja: „Sőt, ezt mondom nektek, testvérek: A hátralevő idő rövidebb lett. Ezentúl azok, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna” (1Korinthus 7:29). Mivel „a hátralevő idő rövidebb lett”, a házasságban élő keresztények nem adhatják át magukat olyan mértékben a házassági kiváltságoknak és feladatoknak, hogy ebből álljon az egész életük. Inkább a királyságérdekeket tegyék az első helyre, anélkül, hogy elhanyagolnák házastársi kötelességeiket (1Korinthus 7:3–5, 29–40). Mivel az „utolsó napok”-ban élűnk, annál több okunk van arra, hogy kövessük ezt az ihletett tanácsot (2Timótheus 3:1–5).
5. Melyik az a „világ”, amit nem szabad teljes mértékig igénybe vennünk?
5 Mivel „a hátralevő idő rövidebb lett”, Pál azt mondja, hogy „akik igénybe veszik a világot [úgy éljenek], mintha nem vennék igénybe teljesen” (1Korinthus 7:29–31). Ebben a szövegrészben a „világ”-nak fordított görög szó (kósmos) nem közvetlenül az emberiségre vonatkozik, mint a János 3:16-ban, hanem az emberi élet szférára és annak szerkezetére. Az emberiségnek megvannak a nyelvi csoportjai, nemzeti törzsei, családjai, gazdag és szegény tagjai és az általános szerkezete, amely körülveszi és befolyásolja az embereket (1Korinthus 14:10; Jakab 2:5, 6; Jelenések 7:9; 14:6). Igen, az emberi élettérre és annak tartalmára utalt Pál, amikor azt mondta: „Miközben felhasználjátok a világot, ne próbáljatok meg a lehető legtöbbet kinyerni belőle” (1Korinthus 7:31, The New Testament in the Language of Today, William F. Beck fordítása).
6, 7. a) Hogyan ’változik a világ színtere’? b) Mire mutat rá János apostol a világ jövőjével kapcsolatban?
6 Pál arra is rámutatott, hogy a keresztények ’ne vegyék teljesen igénybe a világot’, mivel a „világ színtere változik”. Olyan a világ, mint egy színpad változó jelenetei. Bár vonzónak tűnik, szereplői és díszletei állandóan változnak. Emberek jelennek meg a ’színen’, és egyesek dölyfösen cselekszenek. De nemsokára eltűnnek a nemzedékükkel együtt, és mindenki elfelejti őket (Prédikátor 1:4). A mi időnkben ’legördülőben van a függöny’ e régi világra! Bizony „a világ, amilyennek ismerjük, elmúlik” (1Korinthus 7:31, The Jerusalem Bible).
7 János apostol is kijelentette: „A világ azonban elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:15–17). János nyilván azt akarta mondani, hogy az igazságtalan emberi társadalomnak el kell tűnnie az Istentől jövő megsemmisítés következtében, mint ahogy a vízözön előtti istentelen világ elpusztult (Zsidók 11:7; 2Péter 2:5; 3:6). Természetesen az igazságtalan emberekkel együtt a dolgok emberi szerkezete is elmúlik, és mindaz, amivel kecsegtet.
8. Noha ez a világ elmúlik, milyen reménységet táplálnak mégis a keresztények, és milyen kihatással legyen ez a reménység arra a módra, ahogyan igénybe vesszük a világot?
8 De ahogyan igazságos érzületű emberek túlélték a vízözönt, Jézus szavai szerint egyesek szintén túlélik a gyorsan közelgő „nagy nyomorúságot” (Máté 24:21, 22, 36–39; vö. Jelenések 7:9–17). Már kialakulóban van az „új föld”, az az emberi társadalom, amely a Királyság uralma alatt él ezen a földön (2Péter 3:13; Jelenések 21:1; vö. Zsoltárok 96:1). Ha tehát mi személy szerint azt reméljük, hogy túléljük a pusztulást és örök életet nyerünk az új rendben, miért fordítanánk most az időnket és az erőnket az elmúló régi világra?
„Mintha nem érintkeznék vele”
9. Milyen kiegyensúlyozottan vehetik igénybe Jehova Tanúi a világot?
9 Mint a dolgok jelen rendszerében élő Jehova Tanúi, a valóságban nem „mehetünk ki” ebből a világból (1Korinthus 5:9, 10). Ezért kiegyensúlyozott, helyes és korlátozott formában fel kell használnunk a világot. Például, mivel adót fizetünk, igényt tarthatunk a kormányzati „felsőbb hatalmak” által nyújtott bizonyos szolgáltatásokra (Róma 13:1–7). Jogosan vesszük igénybe a posta, a rendőrség és egyéb törvényes szervek szolgáltatásait, mint például a közlekedési eszközöket. Vajon miért? Azért, hogy megfelelő módon élhessünk és elvégezhessük a Királyság-tanúskodás Istentől elrendelt munkáját. De mivel nem vehetjük igénybe a világot „teljesen”, mindezt csak oly mértékben használjuk, amilyen mértékben a keresztény érdekeket szolgálja.
10. a) Mi köré kell összpontosítanunk az életünket? b) Hogyan domborította ki Jézus a Királyság nagy értékét? c) Ha sokat jelentenek számunkra a királyságérdekek és a Jehovával való bensőséges kapcsolat, milyen kihatással lesz ez arra, ahogyan igénybe vesszük a világot?
10 Nem engedhetjük meg, hogy a világi érdekek úrrá legyenek felettünk. Életünket a Jehovához fűződő kapcsolatunk, a neki végzett imádatunk és szolgálatunk köré kell összpontosítanunk. Vajon a cselekedeteink visszatükrözik-e, hogy az „Istennel való bensőséges kapcsolatunk” igazán fontos nekünk? (Jób 29:4). És elismerjük-e, hogy a szellemi dolgok képviselik a legnagyobb értéket? Jézus Krisztus oly értékes „igazgyönggyel” szemléltette a Királyság értékét, amelynek megszerzése végett a kereskedő „hamar eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt” (Máté 13:45, 46). Jézus így mutatta meg, hogy aki megbecsüli a Királyság elnyerésének értékét, kész lemondani a földi kincsekről, hogy azt megszerezze. Ha valakinek ily sokat jelentenek a Királyság és a királyságérdekek — különösen pedig a Jehovával való bensőséges kapcsolat —, az „úgy érintkezik a világgal, mintha nem érintkeznék vele” (1Korinthus 7:31, Békés-Dalos fordítás).
’Mi nem a világ szellemét kaptuk’
11. 12. a) Mi „a világ szelleme”? b) Milyen szellemet kaptak a keresztények, és miben tér el az a világ széllemétől?
11 További okunk is van arra, hogy ne vegyük igénybe a világot teljesen: lehetetlen ugyanis bensőséges kapcsolatot ápolni Jehovával, ha „a világ szelleme” van bennünk (1Korinthus 2:12). Az igazságtalan emberek világát irányító szellem vagy mozgató erő démoni, és Istentől idegen. Az Ördög irányítása alatt levő világ az önzést és a bukott test vágyait dédelgeti, ami Jehova Isten iránti ellenségeskedéshez vezet (János 14:30; Efezus 2:1–3; 1János 5:19).
12 Pál apostol szembeállította a világ szellemét Isten szellemével, és a keresztényekre vonatkozóan ezt mondta: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istentől való szellemet” (1Korinthus 2:12). Mivel a világ gondolkodása és cselekvési mintája éppen az ellenkezője annak, amire Isten szent szelleme és az ő Szavában található tanítás befolyásol minket, az istenfélő embereknek el kell utasítaniuk a világ szellemét. Akik Jehovát szeretik, azok a szellem gyömölcseit ápolják, és felmutatják a szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség és önuralom tulajdonságait (Galata 5:22, 23).
13. Mit írt János az 1János 4:1–6-ban, és vajon összefüggésben van-e azzal, hogy mi hogyan vesszük igénybe a világot?
13 Érdekes, hogy az idős János apostol megmutatta: Isten igazi „ihletett kijelentése” az igaz keresztény gyülekezet útján, nem pedig nem keresztény világi források útján jutott el az emberekhez. Majd ezt mondta: „Aki megismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől származik, az nem hallgat ránk.” Igaz, János témája „ihletett kijelentés” volt. De ki akarta domborítani, hogy a keresztények nem ’a világ szerint beszélnek’ (1János 4:1–6). Miért vennénk hát igénybe a világot teljes mértékben?
Őrizzük meg magunkat „szeplő nélkül a világtól”
14. Hogyan mutatják meg a felkent keresztények és önátadott társaik, hogy ők „nem része a világnak”?
14 A foglalkozásuk és egyéb tevékenységük szükségessé teszi, hogy Jehova Tanúi „érintkezzenek a világgal” bizonyos mértékig. Ámde nem szabad, hogy ’elmerüljenek’ benne (JB). Erre több okuk is van. Jézus azt mondta, hogy követői „nem része a világnak” (János 17:14). Jehova — Jézus Krisztus által — gondoskodott arról, hogy megszabaduljanak a Sátán uralma alatt sínylődő világtól (Kolossé 1:13, 14). A Jehova Szavában feltárt igazság iránti engedelmességük következtében a felkent keresztények megszentelődtek, vagyis szentekké lettek, elkülönítették magukat Isten szolgálatára. Mind saját maguk, mind pedig a „nagy sokaság”-hoz tartozó önátadott társaik kívül maradnak azon a világon, amely nem hajlandó követni Jehova igazságát (Jelenések 7:9; János 17:16, 17; Jakab 1:18; 1Péter 1:22). Mennyire helytelen lenne, ha egy ilyen személy igénybe venné teljesen a világot!
15. A Jakab 1:27 szerlnt mit követel meg a tiszta és szeplő nélküli imádat?
15 Ha valaki „nem része a világnak”, ez megköveteli tőle, hogy semleges maradjon a világ politikai vitáiban (Máté 22:21; János 18:36, 37). Krisztus felkent követői és önátadott társaik kötelesek elkerülni a világgal való barátságot, ami szellemi paráznaság. Isten megköveteli tőlük az erkölcsi és szellemi tisztaságot (Efezus 4:25–32; Jakab 4:4). Ahhoz, hogy tiszta és szeplő nélkül való áldozatot mutathassunk be Jehovának, ’meg kell őrizni magunkat szeplő nélkül a világtól’, és ez újabb ok arra, hogy ’ne próbáljuk meg a lehető legtőbbet kinyerni belőle’ (Beck).
Maradjunk ’szentek Istenünk előtt’
16. Miért kellett az izraelitáknak „bojtokat” tenni a ruhájuk szegéjére?
16 Jehova népe nagyban különbözik a világtól reménység, törekvések, valamint szent Istenük akaratának teljesítése tekintetében (2Mózes 39:30). Nekik meg kell mutatniuk, hogy szentek Istenük előtt. Ezért Izrael ókori népe azt a parancsot kapta, hogy készítsen bojtokat a ruhája szegélyére, a szegélyén levő bojtok fölé pedig tegyenek kék bíborzsinórt. Ezt azért kellett megtenniük, hogy ne kövessék a moabiták, az egyiptomiak és egyéb népek ruházkodási módját, másrészt mindig arra emlékezzenek, hogy Jehova népeként másoknak kell lenniük, engedelmeskedniük kell Jehovának és ’szentnek kell maradniuk Istenük előtt’ (4Mózes 15:37–41). Az a vágyunk, hogy ’szentek maradjunk Istenünk előtt’, indítson minket is arra, hogy legyünk elővigyázatosak, amikor felhasználjuk a világot.
17. Hogyan veszélyeztetheti a Jehovával való kapcsolatunkat az, ha az anyagi jólét megszerzésére irányuló világi célokat követjük?
17 A világi törekvések, célok közt szerepel a jólét, a hírnév s a szellemileg egészségtelen tevékenység, amely aláaknázhatja a keresztény hitet. Például, ha anyagi javakra és gazdagságra törekszünk, ha engedjük, hogy döntő helyet kapjanak ezek az életünkben, csábítást érzünk majd arra is, hogy önző előnyökért még rosszat is elkövessünk és veszélyeztessük a Jehovával való kapcsolatunkat (Példabeszédek 28:20; vö. Jeremiás 5:26–28; 17:9–11). Akik oly mértékben igénybe veszik a világot, hogy elsődleges figyelmüket az anyagi törekvések kötik le, annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy tisztességtelen cselekedetekbe keverednek és elvesztik a hitüket, mivel elhanyagolják a szellemi dolgokat. Aki sikeressé lesz az üzleti életben és némi gazdagságra tesz szert, könnyen „felfuvalkodhat”, és büszkén többre tartja majd a saját nézeteit Isten gyülekezetének tanácsainál (1Timótheus 6:9, 10, 17). Ez pedig semmiképpen sem vezet oda, hogy ’szentek maradjunk Istenünk előtt’!
18. Miért ne legyen világias célunk az, hogy bőséges anyagi javakat gyüjtsünk magunknak?
18 Jézus találóan mondta: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis gazdagsággal, hogy amikor elfogy [mennyei barátaitok: Jehova Isten és Jézus Krisztus] befogadjanak az örök hajlékokba” (Lukács 16:9). Tehát szükségünk van bizonyos anyagi dolgokra, és felhasználhatjuk erőforrásainkat a királyságérdekek előmozdítására, valamint mennyei barátok szerzésére is, mégsem engedhetjük meg magunknak, hogy az ilyen javak bőséges megszerzésére irányuló világi célok miatt megromoljon a szívünk (Lukács 12:34).
19 Hogyan tekintsük a dicsőség elnyerésére irányuló világias célt?
19 További világi cél a pozició, a hírnév és a dicsőség elnyerése. Ez sokszor évekig tartó nagyfokú tanulást, a társadalmi ranglétrán való felkapaszkodást és ehhez hasonlót jelent. De a saját dicsőségüket kereső embereket a Szentírás azokhoz hasonlítja, akik túl sok mézet esznek és megundorodnak tőle. Azt olvassuk: „Túl sok mézet enni nem jó; de a magunk tiszteletét [dicsőségét] keresni sem tisztességes dolog” (Példabeszédek 25: 16, 27, Rotherham; NW). Ugyanúgy nem a Biblia szerint való, ha világi hősöket, sztárokat tisztelünk. Ezt a keresztény szülők néha talán szükségesnek látják kedvesen kihangsúlyozni a gyermekeik elött. (Vö. Cselekedetek 12:21–23.) Lényeges tehát, hogy helyes szemléletünk legyen ezekről a dolgokról, ha azt akarjuk, hogy ’szentek maradjunk Istenünk előtt’ és ne vegyük igénybe teljes mértékig a világot.
’Ne vegyük igénybe teljesen a világot’
20, 21. Miért ne vegyük igénybe teljesen a világot?
20 Tehát, mint Jehova hű tanúi, ne vegyük igénybe teljesen a világot. Ne ’merüljünk bele’ a világba, mert 1) „a hátralevő idő rövidebb lett”; 2) „a világ, amilyennek ismerjük, elmúlik”; 3) az életünket a Jehovával való értékes kapcsolatunk köré kell összpontosítanunk; 4) Isten szellemét, nem pedig a világ szellemét kell kinyilvánítanunk; 5) meg kell magunkat őrizni ’szeplő nélkül a világtól’; 6) meg kell maradnunk ’szentnek a mi Istenünk előtt’.
21 Csak akkor leszünk képesek arra, hogy ezt megtegyük, ha Jehova segít minket. (Vö. Zakariás 4:6.) Mivel csodálatos királyságreménységnek örvendhetünk, ne használjuk fel teljes mértékig a világot, mintha csak az lenne a mienk, amit felkínál. De hát mi segíthet valóban, hogy képesek legyünk elvetni a világi eljárást és a világi vágyakat?
Emlékszel még rá?
◻ Melyik „világ”-ra gondol Pál az 1Korinthus 7:31-ben?
◻ Mivel „a világ színtere folyton változik”, hogyan tekintsék a keresztények a világ igénybevételét?
◻ Milyen mértékben használhatják fel a keresztények a világot?
◻ Mi a „világ szelleme”, és milyen szellemet kell kinyilvánítaniuk azoknak, akik Jehovát szeretik?
◻ Miben különbözik Jehova népe a világtól a céljai tekintetében?
[Kép a 16. oldalon]
A kereskedő mindenét eladta, hogy megvehesse az „igen értékes igazgyöngyöt”