’Oh Isten, küldd el világosságodat!’

„Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem” (ZSOLTÁROK 43:3).

 1. Hogyan tárja fel Jehova a szándékait?

JEHOVA nagyon figyelmes abban, ahogyan tudatja szolgáival a szándékait. Nem egyszerre tárja fel az igazságot, egyetlen vakító felvillanásban, hanem fokozatosan világosít fel minket. Ahogyan életünk ösvényén járunk, ezt ahhoz lehetne hasonlítani, amikor egy vándor hosszú ösvényen megy. Kora hajnalban indul, és még keveset lát. Ahogy a nap lassacskán felkel az égbolton, a vándor be tudja határolni a táj egyes részeit, de egyébként csak homályos körvonalakat lát. De minél feljebb megy a nap, annál messzebbre lát. Ugyanígy van ez a szellemi világossággal, melyről Isten gondoskodik. Isten csak néhány igazságot láttat meg velünk egyszerre. A Fia, Jézus Krisztus is hasonlóképpen gondoskodott szellemi felvilágosításról. Vizsgáljuk meg, hogyan világosította fel népét Jehova az ókorban, és hogyan teszi ezt meg napjainkban.

 2. Hogyan világosította fel Jehova a népét a keresztény kor előtti időben?

² A 43. zsoltár írói valószínűleg Kóré fiai voltak. Lévitákként kiváltságuk volt Isten Törvényét tanítani a népnek (Malakiás 2:7). Természetesen Jehova volt Nagy Oktatójuk, és őt tartották minden bölcsesség Forrásának (Ésaiás 30:20, Újfordítású revideált Biblia). A zsoltáríró így imádkozott: „oh Isten! . . . Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem!” (Zsoltárok 43:1, 3). Mindaddig, amíg az izraeliták hűségesek voltak hozzá, Jehova megtanította őket, hogyan járjanak az ő útjain. Évszázadokkal később Jehova igazán ragyogó világossággal és igazsággal árasztotta el őket. Isten ezt akkor tette meg, amikor elküldte Fiát a földre.

 3. Milyen értelemben tette próbára a zsidókat Jézus tanítása?

³ Jézus Krisztus, vagyis Isten Fia, amikor emberként élt, „a világ világossága” volt (János 8:12). „Sokat tanítja vala őket [az embereket] példázatokban” — sok új dolgot tanított nekik (Márk 4:2). Ezt mondta Ponczius Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való” (János 18:36). Ez új gondolat volt egy római embernek, a hazafias érzületű zsidóknak pedig még inkább, hiszen azt gondolták, hogy a Messiás térdre kényszeríti a Római Birodalmat, és visszaállítja Izráel régi dicsőségét. Jézus Jehovának a világosságát tükrözte vissza, ám szavai nem tetszettek a zsidó vallási vezetőknek, akik „inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét” (János 12:42, 43). Sok ember inkább emberi hagyományokhoz ragaszkodott, és nem fogadta el az Istentől jövő szellemi világosságot és igazságot (Zsoltárok 43:3; Máté 13:15).

 4. Honnan tudjuk, hogy Jézus tanítványainak később még több dolgot kellett megérteniük?

⁴ Néhány tiszta szívű férfi és nő azonban örömmel elfogadta az igazságot, melyet Jézus tanított. Egyre jobban értették Isten szándékait. De Tanítójuk földi életének a vége felé még mindig sokat kellett tanulniuk. Jézus ezt mondta nekik: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (János 16:12). Igen, a tanítványoknak később még többet kellett megérteniük Isten igazságáról.

Továbbra is árad a világosság

 5. Milyen kérdés merült fel az első században, és kinek a felelőssége volt elrendezni az ügyet?

⁵ Jézus halála és feltámadása után Isten világossága még jobban ragyogott, mint azelőtt. Jehova Péternek adott látomásban feltárta, hogy a körülmetéletlen nem zsidók attól kezdve Krisztus követői lehetnek (Cselekedetek 10:9–17). Ez aztán a kinyilatkoztatás! Később azonban felmerült a kérdés: Jehova vajon elvárja ezektől a nem zsidóktól, hogy körülmetélkedjenek, miután keresztényekké válnak? Erre a kérdésre nem adott választ a látomás, és heves vita támadt ebben az ügyben a keresztények között. El kellett rendezni, egyébként veszélyeztette volna drága egységüket. Jeruzsálemben „egybegyűlének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek” (Cselekedetek 15:1, 2, 6).

 6. Milyen eljárásmódot követtek az apostolok és a vének, amikor a körülmetélkedés kérdését vizsgálták?

⁶ Hogyan tudták az összejövetelen jelenlévők megállapítani, hogy mi Isten akarata a hívő nem zsidók felől? Jehova nem küldött gyorsan egy angyalt, hogy elnököljön a megbeszélésen, és látomást sem adott a jelenlévőknek. Az apostolok és a vének mégsem maradtak teljesen vezetés nélkül. Meghallgatták néhány zsidó keresztény bizonyságát, akik látták, hogyan kezdett el foglalkozni Isten a nemzetekből valókkal, körülmetéletlen nem zsidókra töltve ki szent szellemét. A Szentírást is kutatták, hogy útmutatást találjanak. Ennek eredményeként Jakab tanítvány javaslatot tett egy felvilágosító írásszöveg alapján. Miközben a bizonyítékokon elmélkedtek, Isten akarata világossá vált. A nemzetekből valóknak nem kellett körülmetélkedniük ahhoz, hogy elnyerjék Jehova kegyét. Az apostolok és a vének nem vesztegették az időt, rögtön írásba foglalták a döntést, hogy keresztény hittársaikat az vezethesse (Cselekedetek 15:12–29; 16:4).

 7. Milyen értelemben voltak az első századi keresztények haladó gondolkodásúak?

⁷ A zsidó vallási vezetőkkel ellentétben, akik ragaszkodtak atyáik hagyományaihoz, a legtöbb zsidó keresztény örült, amikor eljutott hozzájuk Isten szándékának ez a figyelemre méltó, új értelmezése a nemzetekből valókkal kapcsolatban, bár ennek az elfogadása azt jelentette, hogy változtatniuk kell magukban a nem zsidókról kialakult általános nézeten. Jehova megáldotta alázatos szellemüket, és „a gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként” (Cselekedetek 15:31; 16:5).

 8. a) Honnan tudjuk, hogy még nagyobb világosság volt várható, miután véget ért az első század? b) Milyen ide vonatkozó kérdéseket fogunk megvizsgálni?

⁸ A szellemi világosság továbbra is fénylett mindvégig az első században. Jehova azonban nem tárta fel szándékainak minden részletét a korai keresztényeknek. Pál apostol ezt mondta első századi hívőtársainak: „most tükör [fémtükör, NW] által homályosan látunk” (1Korinthus 13:12). Az ilyen tükröknek nem a legjobb a felületük. Eleinte tehát korlátozottan lehetett érzékelni a szellemi világosságot. Az apostolok halála után egy időre elhalványult a fény, nemrégiben azonban bőséges lett a Szentírásról szóló ismeret (Dániel 12:4). Hogyan világosítja fel Jehova a népét napjainkban? És hogyan reagáljunk, amikor még érthetőbbé teszi a Szentírást?

Fokozatosan egyre nagyobb a világosság

 9. A bibliatanulmányozás mely egyedülálló és gyakorlatias formáját alkalmazták a korai Bibliakutatók?

⁹ Modern korunkban a világosság először a XIX. század utolsó évtizedeiben ragyogott fel igazán, amikor keresztény férfiak és nők csoportja kezdte lelkiismeretesen tanulmányozni a Szentírást. A bibliatanulmányozás gyakorlatias formáját fejlesztették ki. Valaki feltett egy kérdést, majd a csoport elemzett minden odaillő írásszöveget. Ha egy bibliaidézet látszólag ellentmondott egy másiknak, ezek az őszinte keresztények igyekeztek összefüggést találni a kettő között. Az akkori vallási vezetőktől eltérően a Bibliakutatók (ahogyan Jehova Tanúit akkoriban ismerték), elszántak voltak abban, hogy a Szentírás fogja őket vezetni, nem pedig a hagyományok, vagy ember alkotta tantételek. Miután minden lehetséges szentírási bizonyítékot megvizsgáltak, következtetéseiket lejegyezték. Így tisztábban értelmeztek sok bibliai alaptantételt.

10. Milyen hasznos bibliatanulmányozási segédeszközt írt Charles Taze Russell?

¹⁰ A Bibliakutatók közül kiemelkedő egyéniség volt Charles Taze Russell. Hatkötetes, hasznos bibliatanulmányozási segédeszközt írt, melynek Bibliai tanulmányok volt a címe. Russell testvér szerette volna megírni a hetedik kötetet is, amelyben Ezékiel és a Jelenések bibliai könyvét akarta magyarázni. „Ha megtalálom a megfejtést, megírom a hetedik kötetet” — mondta. Azért még hozzátette: „Ha az Úr mással tudatja a megfejtést, megírhatja ő is.”

11. Milyen kapcsolat van az időzítés és Isten szándékainak a megértése között?

¹¹ C. T. Russell fenti megjegyzése azt mutatja, hogy az időzítésnek fontos szerepe van abban, hogy megértünk-e valamilyen bibliai részt. Russell testvér tudta, nem lehet erőltetni, hogy fény derüljön a Jelenések könyvének értelmére, mint ahogyan a nyugtalan vándor sem unszolhatja a napot, hogy a meghatározott idő előtt keljen fel.

Feltárul, de csak az Istennek megfelelő időben

12. a) Mikor lehet a legjobban megérteni a bibliai próféciákat? b) Milyen példa mutatja, hogy Isten időtervén múlik, hogy megértünk-e egy bibliai próféciát? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹² Az apostolokhoz hasonlóan, akik a Messiásra vonatkozó sok próféciát Jézus halála és feltámadása után értettek meg, ma a keresztények a legapróbb részleteiben csak akkor értik meg a bibliai próféciákat, amikor már beteljesedtek (Lukács 24:15, 27; Cselekedetek 1:15–21; 4:26, 27). A Jelenések könyve prófétai mű, ezért számíthatunk arra, hogy az események kibontakozásakor fogjuk igazán megérteni. C. T. Russell például nem értette pontosan, hogy mit jelent a Jelenések 17:9–11-ben említett jelképes veres fenevad, mivel a szervezetek, melyeket a fenevad jelképez, vagyis a Népszövetség és az Egyesült Nemzetek Szervezete csak a halála után jöttek létre.a

13. Mi történik néha, amikor fény derül valamelyik bibliai téma értelmére?

¹³ Amikor a korai keresztények megtudták, hogy a körülmetéletlen nem zsidók is hívőtársaikká válhatnak, ez a változás új kérdést vetett fel azzal kapcsolatosan, hogy vajon körül kell-e metélkedniük a nemzetekből való embereknek. Ez arra késztette az apostolokat és a véneket, hogy teljes egészében vizsgálják meg újra a körülmetélkedés kérdését. Ez a minta napjainkban változatlanul érvényes. Amikor egy bibliai téma értelmére ragyogó fény derül, az néha arra készteti Isten felkent szolgáit, „a hű és értelmes rabszolgát”, hogy vizsgálják meg újra a szóban forgó témákat, amint azt a következő, nem régi példa is mutatja (Máté 24:45, Vida fordítás).

14—16. Milyen hatással volt az Ezékiel 40—48. részének értelmezésére a szellemi templommal kapcsolatos nézetünkben tett kiigazítás?

¹⁴ 1971-ben megjelent egy Ezékiel próféciáját magyarázó könyv, melynek a címe: “The Nations Shall Know That I Am Jehovah”—How? („A nemzetek megtudják, hogy én vagyok Jehova” — Hogyan?) A könyv egyik fejezete röviden beszélt Ezékielnek a templomról szóló látomásáról (Ezékiel 40—48. fejezet). Akkoriban arra irányították a figyelmet, hogy Ezékielnek a templomról szóló látomása hogyan fog teljesedni az új világban (2Péter 3:13).

¹⁵ Az Őrtorony 1974/18-as (1972. december 1., ang.) számában azonban megjelent két cikk, amely hatással volt arra, hogy miként értjük Ezékiel látomását. Ezek a cikkek Pál apostol Zsidókhoz írt levelének 10. fejezetében szereplő nagy szellemi templomról szóltak. Az Őrtorony elmagyarázta, hogy a szellemi templomban a szenthely és a belső udvar a felkenteknek arra az állapotára utal, amikor még a földön vannak. Évekkel később, amikor megvizsgáltuk Ezékiel könyvének a 40—48. részét, felismertük, ha a szellemi templom működik napjainkban, akkor az Ezékiel látomásában szereplő templomnak is működnie kell. Hogyan?

¹⁶ Ezékiel látomásában a papok miközben járnak-kelnek a templom udvaraiban, a nem papi törzseket szolgálják. Ezek a papok nyilvánvalóan a „királyi papságot”, vagyis Jehova felkent szolgáit szemléltetik (1Péter 2:9). De ők nem fognak a templom földi udvarában szolgálni Krisztus ezeréves uralma alatt mindvégig (Jelenések 20:4). A felkentek annak az időnek a legnagyobb részében, ha nem az egész idő alatt, a szellemi templom szentek szentjében, vagyis „magában a mennyben” fogják szolgálni Istent (Zsidók 9:24). Mivel a papokat úgy látni, mint akik ki-be járnak Ezékiel templomának az udvarain, a látomásnak most kell teljesednie, míg vannak még felkentek a földön. Ennek a folyóiratnak az 1999. március 1-jei száma ezért már kiigazított nézetet közölt ebben a témában. Így tehát a XX. században mindvégig folyamatosan áradt szellemi világosság Ezékiel próféciájára.

Legyünk készek kiigazítani a nézetünket

17. Milyen kiigazításokat tettél a személyes nézőpontodban, amióta megismerted az igazságot, és ez hogyan vált a javadra?

¹⁷ Mindaz, aki szeretné megismerni az igazságot, késznek kell lennie ’foglyul ejteni minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak’ (2Korinthus 10:5). Ez nem mindig könnyű, főleg akkor, ha a nézeteink mélyen gyökereznek. Például még mielőtt tanulmányozni kezdted Isten igazságát, talán élvezettel ünnepeltél meg néhány vallásos ünnepet a családoddal. Miután elkezdted tanulmányozni a Bibliát, felismerted, hogy ezeknek az ünnepeknek pogány eredetük van. Először talán vonakodtál alkalmazni a tanultakat, de végül az Isten iránti szereteted erősebbnek bizonyult a vallásos érzületednél, és már nem vettél többé részt olyan ünnepeken, amelyek nem tetszenek Istennek. Vajon nem áldotta meg Jehova a döntésedet? (Vesd össze: Zsidók 11:25).

18. Hogyan reagáljunk, amikor a Biblia igazságának az értelmezése világosabbá válik?

¹⁸ Mindig a javunkra válik, ha úgy cselekszünk, ahogy az Istennek tetszik (Ésaiás 48:17, 18). Amikor tehát világosabbá válik az egyik bibliai részről alkotott nézetünk, örüljünk, hogy előrébb jutottunk az igazságban! Az egyre nagyobb világosság valójában azt bizonyítja, hogy a helyes ösvényen vagyunk. Ez „az igazak ösvénye”, amely „olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Példabeszédek 4:18). Igaz, ma még ’homályosan látjuk’ Isten szándékának némely részét. De ha elérkezik az Istennek megfelelő idő, akkor majd teljes pompájában látjuk az igazságot, feltéve, ha szilárdan vetjük meg lábunkat az „ösvényen”. Addig is örvendjünk azoknak az igazságoknak, amelyeket Jehova érthetővé tett, s várjunk arra, hogy világosabbá váljanak azok, amelyeket még nem értünk tisztán.

19. Többek között hogyan mutathatjuk ki, hogy szeretjük az igazságot?

¹⁹ Hogyan mutathatjuk ki a gyakorlatban, hogy szeretjük a világosságot? Többek között úgy, ha rendszeresen olvassuk Isten Szavát, ha lehet naponta. Rendszeres bibliaolvasási program szerint haladsz? Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok is bőségesen ellátnak minket élvezetes és egészséges szellemi eledellel. Gondolj a könyvekre, füzetekre és az egyéb kiadványokra is, amelyek azért készültek, hogy a javunkra váljanak. És mi a helyzet a Jehova Tanúi évkönyvében megjelenő, Királyság-prédikáló tevékenységről szóló buzdító beszámolókkal?

20. Milyen kapcsolat van a Jehovától származó világosság és igazság, valamint a keresztény összejöveteleken való részvételünk között?

²⁰ Igen, Jehova csodálatos módon válaszolt a Zsoltárok 43:3-ban leírt imára. A vers végén ezt olvashatjuk: „[a te világosságod és igazságod] vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.” Alig várod az alkalmat, amikor emberek sokaságával együtt imádhatod Jehovát? Az összejöveteleinken kapott szellemi oktatás fontos része annak, ahogyan ma Jehova felvilágosít minket. Mit tehetünk, hogy elmélyítsük a keresztény összejövetelek iránti értékelésünket? Arra kérünk, hogy imával kísérve vizsgáld meg ezt a kérdést a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Tudsz rá válaszolni?

• Miért fokozatosan tárja fel Jehova a szándékait?

• Hogyan rendezték Jeruzsálemben az apostolok és a vének a körülmetélkedés kérdését?

• A bibliatanulmányozás mely formáját alkalmazták a korai Bibliakutatók, és ez miért volt egyedülálló?

• Szemléltesd, hogyan ragyog fel a szellemi világosság az Istennek megfelelő időben!

[Kép a 12. oldalon]

Charles Taze Russell tudta, hogy az Istennek megfelelő időben derül fény a Jelenések könyvének értelmére