14., 15. A felkent keresztények mellett, milyen emberek látogatták a korinthusi összejöveteleket, és mennyiben voltak ők különbözőek szellemi előrehaladás terén?

¹⁴ Az, hogy a keresztények türelmesen viselkedtek azok iránt, akik Istenről tanultak, nyilvánvaló Pálnak a korinthusi összejövetelekről írt kommentárjából. A szellem csodaadományainak használatáról szóló fejtegetésében — amelyek kezdetben úgy jelölték meg a keresztényiséget, mint amely Isten áldását élvezi — Pál említett „hívőket” és „nem-hívőket” (1Korinthus 14:22). „Hívők” voltak azok, akik elfogadták Krisztust és alámerítkeztek (Cselekedetek 8:13; 16:31–34). „Sokan a korinthusiak közül, akik hallották [őt], hinni kezdtek, és alámerítették őket” (Cselekedetek 18:8).

¹⁵ Az 1Korinthus 14:24 szerint ’hitetlen vagy közönséges emberek’ is eljártak a korinthusi összejövetelekre és szívesen látták őket.c Bizonyára különböztek az Isten Szavának tanulmányozásában és alkalmazásában elért eredményük tekintetében. Némelyikük még bűnöket követett el. Mások eljutottak bizonyos méretű hitre, már változtattak is valamelyest az életükön, és már az alámerítkezésük előtt kezdték beszélni másoknak, amit tanultak.

16. Hogyan válhatott javukra az ilyeneknek az, hogy keresztények között voltak az összejöveteleken?

¹⁶ Természetesen egy ilyen alámerítetlen sem volt „az Úrban” (1Korinthus 7:39). Ha a múltban komoly erkölcsi és szellemi fogyatkozásaik voltak, érthetően, talán időt vett igénybe az Isten irányadó mértékeihez való alkalmazkodásuk. Időközben mindaddig, amíg nem kísérelték meg rosszindulatúan felforgatni a gyülekezet hitét és tisztaságát, szívesen fogadták őket. Az, amit láttak és hallottak az összejöveteleken, „helyreigazíthatta” őket, ahogy ’szívük titkait kinyilvánították’ (1Korinthus 14:23–25; 2Korinthus 6:14).

Ha . . . valamely hitetlen vagy közönséges ember bejön . . . szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borul és imádja Istent” (1KORINTHUS 14:24, 25).

’Hitetlen és közönséges személyek’ megsegítése

 4. Miképpen kapnak ma sokan segítséget úgy, mint hajdan a korinthusiak?

⁴ Manapság Jehova Tanúi is engedelmeskednek Jézus parancsának, hogy „tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket” (Máté 28:19, 20). Miután elültették az igazság magvait a fogékony szívekbe, visszatérnek és meglocsolják azokat (1Korinthus 3:5–9; Máté 13:19, 23). Ezek a tanúk hetenkénti ingyenes házi bibliatanulmányozást ajánlanak fel az ilyen személyeknek, úgyhogy azok feleletet kaphatnak kérdéseikre és megtanulhatják a Biblia igazságait. Meghívják őket Jehova Tanúi helybeli összejöveteleire is, úgy, ahogy az első században jelen voltak Korinthusban „hitetlenek” is. Hogyan tekintsék azonban Jehova Tanúi azokat a személyeket, akikkel tanulmányozzák a Bibliát, és akik eljárnak az összejövetelekre?

 5. Milyen szentírási alapja van annak, hogy óvatosan bánjunk bizonyos személyekkel?

⁵ Örömmel látjuk, hogy ezek az emberek közelednek Istenhez. Mégis emlékezetünkben tartjuk, hogy ők még nem alámerített hívők. Az előző cikken alapuló két tanulságot se felejtsük el. 1. Az izraeliták óvatosságot tanúsítottak a jövevény telepesek iránt, akik bár Isten népe körül éltek és engedelmeskedtek néhány törvénynek, de nem voltak körülmetélt prozeliták, testvéreik az imádatban. 2. A korinthusi testvérek éberséget tanúsítottak a ’hitetlen és közönséges személyek’ iránti bánásmódjukban, mivel Pál ezt írta: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek?” (2Korinthus 6:14).

 6. Hogyan részesülhetnek „hitetlenek” „feddésben” az összejövetelek által, és milyen természetű az ilyen feddés?

⁶ Tehát bár szívesen látjuk a ’hitetlen és közönséges személyeket’, tudatában vagyunk annak, hogy ők még nem felelnek meg Isten irányadó mértékeinek. Ahogy a Biblia rámutat az 1Korinthus 14:24, 25-ben, szükség lehet arra, hogy alaposan „megvizsgáljuk”, sőt „megfeddjük” őket a tanult igazságok által. Az ilyen feddés nem bírói természetű; nem idézik meg őket a gyülekezet bírói bizottsága elé, mivel még nem alámerített tagjai annak. Inkább a tanultak eredményezik az ilyen újaknál azt a meggyőződést, hogy Isten elítél minden önző és erkölcstelen eljárást.