Őrizkedj az ártalmas pletykától!

„A szavak bőségében nem hiányzik a törvényszegés, aki azonban megfékezi ajkait, értelmesen cselekszik” (PÉLDABESZÉDEK 10:19).

 1. Mennyire ártalmas a rosszindulatú pletyka, vagy rágalom?

HALÁLOS mérget semmi sem tud egészséges itallá változtatni. Rosszindulatú pletykát vagy rágalmat méltán lehet méreghez hasonlítani, mert meg tud fosztani becsületes embert jó hírnevétől. Juvenalis, római költő, a pletykát „a legveszedelmesebb méreg”-nek nevezte. Egy angol drámaíró William Shakespeare ezt a szót az egyik szereplője szájába adta: „Aki megfoszt jó hírnevemtől, olyasmit rabol el tőlem, amitől ő maga nem lesz gazdagabb, de engem bizony szegénnyé tesz!”

 2. Milyen kérdéseket érdemes megvizsgálni?

² De mi is valójában a pletyka? Mennyiben különbözik a rágalmazástól? Miért kell őrizkedni a pletykától? És ezt hogyan tehetjük meg?

Amiben különböznek

 3. Mi a különbség pletyka és rágalom között?

³ A pletyka „haszontalan, nem mindig igaz beszéd más emberekről és az ő dolgaikról”. Azaz „könnyed, bizalmas beszéd vagy írás”. Mivel mindannyian érdeklődünk az emberek iránt, időnként mondunk jó, építő dolgokat másokról. A rágalom egészen más. Az „egy hamis híresztelés, ártó szándékkal mások jó neve, vagy hírneve ellen”. Az ilyen beszéd rendszerint rosszindulatú, és nem keresztényi.

 4. Egy író szerint, hogyan kezdődhet egy rágalom, és miből ered?

⁴ Ártalmatlannak induló pletyka rosszindulatú rágalmazássá fajulhat. Arthur Mee író mondta: „A rágalmazás, amely sérelmet okoz valakinek, és romlását okozhatja, többször kezdődik pletykával, mint nem, esetleg kezdetben nem egyéb haszontalanságnál. Ez az egyik legnagyobb bűn a világon, de rendszerint tudatlanságból fakad. Főleg olyanok közt fordul elő, akiknek nagyon kevés tennivalójuk van, és nincs különös céljuk az életben.”

 5. Mi a lényege Pál 1Timótheus 5:11–15-ben adott tanácsának?

⁵ Mivel a haszontalan beszédből rágalmazás keletkezhet, Pál apostol szót emelt bizonyos pletykálkodók ellen. Miután gyülekezeti szolgálatra képesített özvegyekről beszélt, ezt írta: „A fiatalabb özvegyeket pedig utasítsd vissza, mert ha a nemi vágyak Krisztus és ő közéjük tolakodnak, férjhez akarnak menni,. . . ugyanakkor eltanulják, hogy tétlenül házról házra járjanak, de nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak is, és más dolgába avatkoznak, és olyasmit beszélnek, amit nem kellene. Azt óhajtom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra. Némelyek elfordulva már is Sátán mellé szegődtek” (1Timótheus 5:11–15).

 6. Mit tegyen, hogy leküzdje személyes gyengeségét az, akinek hajlama van olyanfajta pletykálkodásra, amely rágalomhoz vezethet?

⁶ Mivel Pál isteni ihlet nyomán írt, nem tett tisztességtelen megjegyzést azokra az asszonyokra. Amit mondott azon érdemes alaposan elgondolkozni. Egyetlen istenfélő asszony sem akar ʼelforduva a Sátán mellé szegődniʼ. Mégis, mi történik, ha egy keresztény nő úgy találja, hogy gyengéje az olyanfajta beszéd, amely a pletykálkodás bűnébe sodorja? Akkor alázatosan figyelnie kell Pál tanácsra: „Az asszonyok. . . legyenek komoly gondolkodásúak, rágalmazást kerülők.” Azt is mondta: „Az idős asszonyok is viselkedjenek tiszteletre méltóan, senkit ne rágalmazzanak” (1Timótheus 3:11; Titus 2:3). A testvérek is alkalmazzák józanul ezt a bölcs tanácsot.

 7. Írás szerint miért mondhatod, hogy mindnyájunknak ellenőriznünk kell amit mondunk?

⁷ Időnként, természetesen mindannyian beszélünk másokról, a szolgálatban szerzett tapasztalataikról és így tovább. Ne tegyük azonban soha, hogy ʼleüljünk és a testvéreink ellen beszéljünkʼ (Zsoltárok 50:19, 20). Valóban, bölcs dolog nem túl sokat beszélni, mert „A szavak bőségében nem hiányzik a törvényszegés, aki azonban megfékezi ajkait, értelmesen cselekszik” (Példabeszédek 10:19). Őrizkednünk kell hát a pletykától, még ha ártatlannak látszik is. Nem szükséges mindig emberekről beszélni, hiszen bő választéka van a témáknak, ha megbeszélünk igazságos, tiszta, szeretetreméltó, erényes és dicséretre méltó dolgokat (Filippi 4:8).

Amikor a pletyka rágalommá válik

 8. Miért nem mindig helytelen beszélni a keresztény társainkról?

⁸ Semmi ártalom nem származik abból, ha a szántóföldi szolgálatról és a hittestvéreink egyéb istenfélő cselekedeteiről beszélünk, ha pontosak vagyunk, nem származik sérelem abból, amit mondunk. Valójában az ilyesféle megjegyzések mások buzdítására szolgálhatnak. (Vö. Cselekedetek 15:30–33.) Néhány keresztény beszélt a hithű idősebb férfiúról, Gájusról, akinek János apostol ezt írta: „Kedvesem, hű munkát végzel mindabban, amit a testvérek, méghozzá idegenek számára teszel, akik a gyülekezet előtt tanúskodtak szeretetedről” (3János 5, 6). Nem mindig helytelen tehát beszélni a keresztény társainkról.

 9. a) Hogyan válhat rágalommá a becsületesről mondott könnyelmű beszéd? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel illendően önmagunknak?

⁹ A könnyelmű beszéd azonban a becsületesek megrágalmazásává válhat, ha megpróbálunk magánügyeikbe avatkozni, megkérdőjelezzük indítékaikat, vagy gyanút ébresztünk magatartásuk iránt. Gyakorlattá, szokássá tehetnénk, hogy megkérdezzük önmagunktól: Sérti-e a beszédem másvalaki jó hírnevét? Igaz-e amit mondok? (Jelenések 21:8). Vajon ugyanezt mondanám az ő jelenlétében? Beszédem nem hint-e el egyenetlenséget a gyülekezetben? Vajon a megjegyzésem nem okozhatja-e az illető szolgálati kiváltságainak az elvesztését? Lehet, hogy irigység van a szívemben? (Galata 5:25, 26; Titus 3:3). Jó vagy rossz gyümölcse lehet a megjegyzésemnek? (Máté 7:17–20). Mondtam volna-e ilyet az apostolokról? (2Korinthus 10:10–12; 3János 9, 10). Illik-e ilyen beszéd azokhoz, akik tisztelettel vannak Jehova iránt?

10, 11. A Zsoltárok 15:1, 3 szerint, mit nem fogunk tenni, ha Jehova vendégei kívánunk lenni?

¹⁰ Azokra hivatkozva, akik tisztelik Istent azt kérdezi a Zsoltárok 15:1: „Ó Jehova, ki lesz vendég sátorodban? Ki fog lakozni szent hegyeden?” S az ilyen egyénekre utalva, a következőképpen felel a zsoltáros Dávid: „Aki nem rágalmazott nyelvével. Nem tett semmi rosszat társának. És nem szidalmazta meghitt ismerőseit” (Zsoltárok 15:3). Az itt használt „rágalmazott” szó a héber eredetiben „menetelni, odagyalogolni”, és így „körüljárni” jelentésű. Az izraelitáknak pedig így szólt a parancs: „Ne járj körül rágalmat terjesztve néped között” (3Mózes 19:16, New International Version). Bárki legyen is az, aki ʼkörüljár rágalmat terjesztveʼ, nem vendég Istennél, nem Isten barátja.

¹¹ Isten barátai nem tesznek semmi rosszat társaiknak és nem szorongatják, vagy nem fogadnak igazságként semmiféle szégyenteljes meséket, mendemondákat becsületes ismerősükről. Ahelyett, hogy hamis történeteket terjesztenénk hittestvéreinkről és hozzátennénk a rosszindulatú rágalmakhoz, azokhoz, amiket az istentelenektől már eddig is elviselnek, helyesen kell beszélnünk róluk. Sohasem szabad növelnünk a hűséges testvéreink és testvérnőink terheit, gyalázkodó dolgokat beszélve róluk.

Ha nehézségek merülnek fel

12. Hogyan segíthet nekünk a Cselekedetek 15:36–41, ha kísértést érzünk olyan valaki megrágalmazására, akivel nézeteltérésünk van?

¹² Mivel tökéletlenek vagyunk, megvan bennünk a hajlam, hogy beszéljünk azok ellen, akikkel komoly nézeteltérésünk volt. Fontoljuk meg azonban, mi történt akkor, amikor Pál a második missziós útjára készült. Bár Barnabás eltökélte, hogy Márkot magukkal viszik az útra, Pál nem egyezett bele, „azt látva, hogy [Márk] elvált tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára”. Erre „heves szóváltás támadt köztük”, és elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot és elhajóztak Ciprusba, Pál pedig Silást vette magához és átmentek Szírián meg Cilicián (Cselekedetek 15:36–41). Később, nyilvánvalóan áthidalódott a Pál, Barnabás és Márk közti szakadék, mert Márk Pál apostollal volt Rómában és Pál jót mondott róla (Kolossé 4:10). Még ha nyilvánvalóan nézeteltérés volt is közöttük, azok a keresztények nem jártak körül pletykálni egymásról a hívőtársaik között.

13. A Péterrel kapcsolatos milyen esetnél állt ellen Pál a keresztény társáról való pletykálkodás lehetőségének?

¹³ Pál akkor is ellenállt az esetleges kísértésnek, hogy ártalmas pletykához folyamodjék, amikor megfeddte Kéfást (Pétert), aki szégyellt együtt enni a pogányokból lett hívőkkel és a társaságukban lenni, mivel néhány zsidó keresztény ott volt Jeruzsálemből. Pál nem Péter háta mögött beszélt erről, hanem „szemtől szembe” ellenállott neki és „mindnyájuk előtt”ʼ beszélt (Galata 2:11–14). Péter sem pletykált az őt megdorgálóról. Valójában, később úgy utalt rá mint aki „szeretett testvérünk, Pál” (2Péter 3:15). Eszerint, ha helyre is kell igazítani hívőtársunkat, ez nem jogosít fel a róla való pletykálkodásra. Nagyon alapos okunk van arra, hogy őrizkedjünk az ilyen beszédtől és álljunk ellene az ártalmas pletyka terjesztésére irányuló kísértésnek.

Miért kell őrizkednünk?

14. Mi a fő indoka annak, hogy ne hallgassunk meg, vagy ne terjesszünk ártalmas pletykákat?

¹⁴ A fő ok, amiért nem szabad hallgatnunk az ártalmas pletykákra vagy részt vennünk azok terjesztésében az, hogy szeretnénk tetszeni Jehovának, aki elítéli a rágalmazást. Mint említettük, tisztán megnyilvánult, hogyan tekinti Jehova az ilyen beszédet, abból, amit megparancsolt Izraelnek: „Ne járj körül néped között rágalmazás céljából. Ne állj fel véntestvéred ellen. Én vagyok Jehova” (3Mózes 19:16). Ha élvezni akarjuk az isteni elismerést, akkor nem szabad rágalmaznunk senkit, akit megemlítünk beszélgetésünkben.

15. Ki a legelső rágalmazó, és milyen hatással lehet Istenhez fűződő kapcsolatunkra, ha ártalmas pletykába keveredünk?

¹⁵ A következő indok, amiért ne bonyolódjunk ártalmas pletykába az, hogy az ilyesmi Sátánnak, Jehova legelső megrágalmazójának az utánzásához vezethet. Istennek ez az ősellensége találóan kapta az „Ördög” (görögül: di·aʹbo·los) nevet ami „rágalmazó”-t jelent. Midőn Éva hallgatott a Sátán rágalmazó, Isten ellen szóló beszédére és annak megfelelően cselekedett, az első emberpár eltávolodott legjobb Barátjától (1Mózes 3:1–24). Soha ne engedjünk Sátán szándékának, és ne elegyedjünk olyan ártalmas beszédekbe, amelyek az isteni helytelenítést érdemelik ki, és ezért elválaszthatnának legjobb Barátunktól, Jehova Istentől.

16. Hogyan választhat el ʼbizalmas barátokatʼ egymástól egy rágalmazó?

¹⁶ Ne hallgassunk rosszindulatú pletykákra, mivel azok elválasztanak barátokat egymástól. A rágalmazók gyakran túloznak, hamis színben tüntetnek fel, hazudnak és lázító szavak hegyeit hordják össze. Ahelyett, hogy szemtől szembe beszélnének az emberrel, a háta mögött súgnak-búgnak. Gyakorta alaptalan gyanút keltenek. Így „a rágalmazó elválasztja egymástól a bizalmas barátokat” (Példabeszédek 16:28).

17. Miért őrizkedjünk a kisebb pletykákba való belekeveredéstől?

¹⁷ Még jelentéktelennek tűnő pletykába való belekeveredéstől is őrizkednünk kell. Miért? Azért, mert egy nem sértő szándékkal tett megjegyzés is sértővé válhat, ha ismétlődik. Addig színezik, vagy ferdítik el, míg végül bemocskolja egy istenfélő személy jó hírnevét, megfosztja őt jó nevétől. Hogyan éreznéd magad, ha ez megtörténik és tudod, hogy tőled ered a história, vagy te továbbítottad azt? Az emberek valószínűleg úgy tekintenének rád, mint aki kárt okozott, és lehet, hogy nem keresnék többé a társaságodat. (Vö. Példabeszédek 20:19.)

18. Hogyan csinálhat valakiből hazugot a pletyka?

¹⁸ További ok, amiért őrizkednünk kell a pletykától az, hogy a pletyka hazuggá tehet bennünket. „A rágalmazó szavai olyanok, mint amiket mohón lenyeltek, s ami lemegy a has belső részeibe” (Példabeszédek 26:22). Mi történik, ha lenyeled a hazugságokat és továbbadod azokat? Nos, még ha azt hiszed is, hogy a hazugságok igazak, te magad is hazudsz, ha terjeszted őket. Ha kiderül a hamisítás, téged is hazugnak tarthatnak. Vajon szeretnéd-e, ha ez történne? Vajon Isten nem tartja-e felelőseknek a hamis tanítókat a vallásos hazugságokért? De igen, és a hazug rágalmazókat is felelőseknek tartja. Jézus így figyelmeztetett: „Minden haszontalan szóért, amelyet az emberek mondanak, számot kell adniuk az ítélet napján; mert saját szavaid alapján leszel felmentve és saját szavaid alapján leszel elítélve” (Máté 12:36, 37, Byington). Mivel „mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek”, vajon azt kívánod, hogy elítéljen mint egy hazug rágalmazót? (Róma 14:12).

19. Miért mondhatjuk, hogy az ártalmas pletyka gyilkossá lehet?

¹⁹ Még egy újabb indok az ártalmas pletyka terjesztése ellen az, hogy a pletyka gyilkossá válhat. Igen, halálos lehet, megsemmisítheti az ártatlan ember jó hírnevét. Némely nyelv ʼéles kardʼ, és az elkeseredett szavak olyanok, mint az ártatlanokra lesből kilőtt nyilak. Dávid így imádkozott: „Bárcsak elrejtenél [Jehova] a gonosztevők bizalmas beszélgetéseitől és kárt okozó csoportosulásától, akik megélesítették nyelvüket, mint a kardot, és céloztak nyilukkal, kegyetlen beszéddel, hogy kilőjék rejtekhelyükről valamelyik ártatlanra” (Zsoltárok 64:2–4, [64:3–5, Károli]). Szeretnél-e felelős lenni azért, hogy olyan gonosz dolgokat mondtál felebarátodról, amelyek arra késztetnék őt, hogy Istenhez imádkozzék enyhülésért, mint a zsoltáros? Bűnösnek kívánsz-e bizonyulni olyasmiben, ami gyilkosságnak számít?

20. a) Amennyire Isten gyülekezetét érinti, mi történjék a megbánást nem tanúsító rágalmazóval? b) Milyen óvatosságot kell tanúsítaniuk a véneknek a pletykával és rágalmazással kapcsolatban?

²⁰ A rágalom az Isten szervezetéből való kizáráshoz vezethet; ki lehet közösíteni a rágalmazót, mint megbánást nem tanúsító hazugot. Mindazonáltal ezt nem lehet alkalmazni a kisebb pletykában vétkesek ellen. A véneknek imateljesen kell mérlegelni a dolgot, éles különbséget téve a pletyka és a gonosz rágalmazás között. Annak, akit kiközösítenek, valóban rosszindulatú, megbánást nem tanúsító rágalmazónak kell lennie. A vének nincsenek felhatalmazva arra, hogy kiközösítsenek bárkit is kisebb pletyka miatt, amelyet az emberi kíváncsiság indított el, de nem hamis vagy rosszindulatú. Nem szabad felnagyítani az ügyet a kellő mérték fölé, és szükség van tanúkra, akik lényegbevágóan bizonyítják, hogy kétségtelenül rágalmazásról van szó (1Timótheus 5:19). A megbánást nem tanúsító rágaImazót elsősorban azért kell kiközösíteni, hogy a rosszindulatú pletykát elfojtsák, és a gyülekezetet megóvják a bűn kovászától (1Korinthus 5:6–8, 13). A véneknek azonban soha nem szabad elhamarkodni a dolgot és kizárni valakit szentírási alap nélkül. Ima és tanács útján, gyakran képesek megbánáshoz segíteni az illetőt, hogy elnézést kérjen vagy másképpen térjen jó útra, és tegyen jó előrehaladást nyelvének megzabolázásában.

Vajon rágalom-e?

21. A helytelenséget elkövető egyénről való pletykálás helyett, mit kell tenned?

²¹ Egy bölcs közmondás így szól: „Aki rágalmazóként jár körül, feltár bizalmas beszédet, de aki hűséges szellemű, elfedezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13). Vajon ez azt jelenti, hogy ha tudomásodra jut valakinek titokban elkövetett komoly bűne, rágalmazás lenne, ha szóvá tennéd azt? Nem. Természetesen nem szabad pletykát csinálnod a dologból. Beszélned kell a vétkessel, buzdítanod őt a vének segítségül hívására (Jakab 5:13–18). Ha nem teszi ezt meg ésszerű időn belül, a gyülekezet tisztán tartásának érdeke arra kell hogy indítson, jelentsd az ügyet a véneknek (3Mózes 5:1).

22. Miért mondhatjuk, hogy az 1Korinthus 1:11 nem hatalmaz fel pletykálkodásra?

²² Az ilyen bejelentés fegyelmezést eredményezhet a helytelenséget elkövető számára, és ez nem látszik örömteljesnek. Mégis, a fegyelmezéssel nevelt egyén az igazságosság gyümölcsét arathatja le (Zsidók 12:11). A helytelen tettét olyanoknak kell feltárni, akik az ilyen ügyek intézésére ki vannak jelölve, nem pletykálkodóknak, akik fecsegnek róla. Pál azt mondta a korinthusi keresztényeknek: „Azt közölték velem rólatok, testvéreim, a Klóé házából valók, hogy nézeteltérések vannak köztetek” (1Korinthus 1:11). Vajon annak a családnak tagjai pletykáltak a hittársaikról? Nem, mert egy felelős testvérnek jelentették, aki lépéseket tudott tenni a segítségre szorulók érdekében, hogy visszategyék lábukat az élet ösvényére.

23. Milyen kérdés vár még megtárgyalásra?

²³ Ha segíteni tudunk valakinek abban, hogy őrizkedjék az ártalmas pletykába való keveredéstől, ezzel a javára cselekszünk. Egy bölcs közmondás így szól: „Aki vigyáz a szájára, megtartja lelkét. Aki tágra nyitja száját, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3). Világos tehát, hogy alapos okunk van őrizkedni az ártalmas pletykától és a gonosz rágalmazástól. Mégis, hogyan lehet az ártalmas pletykát leszerelni? A következő cikk elmondja nekünk.

Mik a válaszaid?

◻ Milyen különbség van kisebb pletyka és rágalmazás között?

◻ Hogyan válhat a pletyka rágalmazássá?

◻ Milyen indokok szolgálnak arra, hogy őrizkedjünk az ártalmas pletykától?

◻ Miért nem jelent rágalmazást, ha mások súlyos vétkét jelentjük?