Építkezés megfelelő anyagokból

 9. Bár Pál elsősorban az alapot rakta le, mennyire törődött azokkal, akik elfogadták az igazságot, melyet tanított?

⁹ Pál ezt írta: „Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket [értékes követ, Csia, 1978], fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra [alapra, Úf]; kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg” (1Korinthus 3:12, 13). Mit értett ezen Pál? Vizsgáljuk meg a hátteret. Pál elsősorban az alapot rakta le. Misszionáriusi útjain városról városra járt, sokaknak prédikált, akik még sosem hallottak Krisztusról (Róma 15:20). Ahogy az emberek elfogadták az igazságot, melyet tanított, gyülekezetek jöttek létre. Pál komolyan foglalkozott ezekkel a hűséges egyénekkel (2Korinthus 11:28, 29). Munkája azonban megkívánta, hogy menjen tovább. Ezért, miután 18 hónapot töltött Korinthusban, hogy lerakja az alapot, elment, hogy más városokban prédikáljon. De azért még nagyon is érdekelte őt, hogy miként folytatták mások a munkát, melyet ott végzett (Cselekedetek 18:8–11; 1Korinthus 3:6).

10., 11. a) Hogyan állította Pál szembe az építőanyagok különböző fajtáit? b) Milyenfajta szó szerinti épületek léteztek valószínűleg az ókori Korinthusban? c) Milyenfajta épületek maradnak meg nagyobb valószínűséggel, ha tűz üt ki, és milyen szemléltető példa ez a keresztény tanítványképzőknek?

¹⁰ Úgy tűnik, rossz munkát végeztek néhányan, akik a Pál által Korinthusban lerakott alapra építettek. Feltárva, mi is a baj, Pál szembeállít kétféle építőanyagot: az aranyat, ezüstöt és értékes köveket a fával, szénával és pozdorjával. Egy épületet fel lehet építeni jó, tartós, tűzálló anyagokból; vagy pedig gyorsan is össze lehet csapni silány, időt nem álló és éghető anyagokból. Egy olyan nagyvárosban, mint Korinthus, biztosan volt bőviben mindkétfajta épületből. Voltak impozáns templomok, amelyek masszív, drága kőtömbökből készültek, s talán részben arannyal és ezüsttel burkolták vagy díszítették.b Ezek a tartós anyagból készült épületek felséges pompájukkal valószínűleg kitűntek a közeli kunyhók, viskók és piaci bódék mellett, amelyeket nyers fagerendákból állítottak össze, és amelyeknek zsúpfedelük volt.

12. Milyen értelemben végzett néhány korinthusi keresztény hanyag építőmunkát?

¹² Pál nyilván úgy érezte, hogy néhány korinthusi keresztény rosszul építkezett. Mi volt a baj? Amint a szövegösszefüggés mutatja, a gyülekezetet megosztottság sújtotta, fontos szerepet betöltő személyeket csodáltak, pedig ez a gyülekezet egységét kockáztatta. Némelyek ezt mondták: „Én Pálé vagyok”, mások pedig ezt erősítgették: „én meg Apollósé”. Néhányan, úgy látszik, túl nagyra tartották a saját bölcsességüket. Nem meglepő, ha ennek következményeként a légkört testi gondolkodás, szellemi éretlenség és féktelen „írigykedés, versengés” jellemezte (1Korinthus 1:12; 3:1–4, 18). Ezek a magatartásformák biztosan visszatükröződtek abban, ahogyan a gyülekezetben és a szolgálatban tanítottak. Ennek következményeként hanyagul végezték a tanítványképző munkát, ahhoz hasonlóan, amikor silány anyagokkal építkeznek. Az ilyen munka nem élte túl a „tüzet”. Milyen tűzről beszélt Pál?

14. a) Hogyan ’vallhatnak kárt’ a keresztény tanítványképzők, de hogyan nyerhetik el a megmentést, mintha tűzön keresztül lenne? b) Hogyan csökkenthetjük a legkisebbre a lehetőségét annak, hogy kárt valljunk?

¹⁴ Valóban kijózanító szavak. Igazán fájdalmas lehet, amikor keményen dolgozunk azért, hogy segítsünk valakinek tanítvánnyá válni, és csak azt látjuk, hogy ez a személy enged a kísértésnek vagy az üldözésnek, és végül elhagyja az igazság útját. Pál ezt ismeri el, amikor elmondja, hogy kárt vallunk ilyenkor. Ez a tapasztalat oly fájdalmas lehet, hogy a megmentésünket így írja le: „mintha tűzön keresztül”; mint egy olyan ember, akinek mindene odaveszett a tűzben, és ő is éppen hogy csak megmenekült. Ami minket illet, hogyan csökkenthetjük a legkisebbre a lehetőségét annak, hogy kárt valljunk? Építkezzünk tartós anyagokkal! Ha úgy tanítjuk a tanulmányozóinkat, hogy elérjük a szívüket, arra késztetve őket, hogy értékeljék az olyan drága keresztény tulajdonságokat, mint például a bölcsesség, tisztánlátás, Jehova félelme és az őszinte hit, akkor tartós, tűzálló anyagokkal építkezünk (Zsoltárok 19:10, 11; Példabeszédek 3:13–15; 1Péter 1:6, 7). Akik ilyen tulajdonságokra tesznek szert, továbbra is Isten akaratát fogják tenni, s biztosan remélhetik, hogy életben maradnak örökké (1János 2:17). De hogyan ültethetjük át a gyakorlatba Pál szemléltetését? Vegyünk néhány példát.

15. Mit tehetünk azért, hogy biztosan elkerüljük a hanyag építőmunkát a bibliatanulmányozóinknál?

¹⁵ Amikor a bibliatanulmányozókat tanítjuk, sose helyezzünk embereket Jehova Isten elé. Nem azzal a céllal tanítjuk őket, hogy minket tekintsenek a bölcsesség elsődleges forrásának. Azt szeretnénk, ha Jehovára, a Szavára és a szervezetére tekintenének vezetésért. Ezért nemcsak a saját gondolatunkat mondjuk el, amikor válaszolunk a kérdéseikre, hanem inkább megtanítjuk nekik, hogyan találják meg a válaszokat a Bibliának és azoknak a kiadványoknak a felhasználásával, melyekről „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Hasonló okokból legyünk óvatosak, nehogy a sajátunknak tartsuk a bibliatanulmányozókat. Ne vegyük rossz néven, ha más is érdeklődik irántuk, hanem inkább buzdítsuk a tanulmányozókat, hogy ’táruljanak ki’ a vonzalom érzésében, ismerjenek meg és értékeljenek minél többeket a gyülekezetben (2Korinthus 6:12, 13, Vi).

16. Hogyan építkezhetnek a vének tűzálló anyagokkal?

¹⁶ A keresztény véneknek is nagyon fontos szerepük van a tanítványok építésében. Amikor a gyülekezet elé kiállva tanítanak, igyekeznek tűzálló anyagokkal építkezni. Tanítói képességük, tapasztalatuk és személyiségük nagyban különbözhet, de nem használják ki ezeket a különbségeket, hogy követőket szerezzenek maguknak. (Vesd össze: Cselekedetek 20:29, 30.) Nem tudjuk pontosan, miért mondták némelyek Korinthusban: „Én Pálé vagyok”, vagy hogy „én meg Apollósé”. De egészen biztosak lehetünk abban, hogy ezek közül a hűséges vének közül egyikük sem támogatta ezt a megosztó gondolkodást. Pál nem tartotta hízelgőnek az ilyen kijelentéseket; erősen cáfolta őket (1Korinthus 3:5–7). Ehhez hasonlóan ma a vének szem előtt tartják, hogy ők ’Isten nyáját’ legeltetik (1Péter 5:2, kiemelés tőlünk). A nyáj egyetlen embernek sem tulajdona. A vének ezért szilárdan szembeszállnak minden olyan irányzattal, hogy egy ember uralja akár a nyájat, akár a vének testületét. Míg a véneket az az alázatos vágy ösztönzi, hogy szolgálni szeretnék a gyülekezetet, el szeretnék érni a szíveket, és segíteni szeretnének a juhoknak teljes szívvel szolgálni Jehovát, addig tűzálló anyagokkal építkeznek.

17. Hogyan igyekszenek a keresztény szülők arra, hogy tűzálló anyagokkal építkezzenek?

¹⁷ A keresztény szülőket is mélységesen érdekli ez. Milyen sóváran vágynak arra, hogy gyermekük örökké éljen! Ezért dolgoznak olyan keményen, hogy gyermekük szívébe ’véssék’ az Isten Szavában található alapelveket (5Mózes 6:6, 7, K. f.). Szeretnék, ha a gyermekeik nemcsak számos szabálynak meg tények litániájának ismernék az igazságot, hanem mint ami teljes, jutalommal járó és boldogító életút (1Timótheus 1:11). Ahhoz, hogy gyermekeiket Krisztus hűséges tanítványaivá építsék, a szerető szülők igyekeznek tűzálló anyagokat használni. Türelmesen együtt dolgoznak gyermekeikkel, hogy segítsenek kigyomlálni belőlük azokat a tulajdonságokat, amelyeket Jehova gyűlöl, és olyan tulajdonságokat ápolni bennük, amelyeket szeret (Galátzia 5:22, 23).