Azt mondogatják „Béke”, amikor egyáltalán nincs béke

 1. Melyik oldalon áll a mai Jeremiás osztály a „Béke!” hirdetők tekintetében, amikor nincs béke?

JEREMIÁS próféta nem tartozott azok közé a kortársai közé, akik azt mondogatták „Béke!”, amikor egyáltalán nem volt béke. Hasonlóképpen, a mai Jeremiás osztály sincs ott a kereszténység szószólói közt, akik utánozzák a Jeremiás korában kitartóan ezt kiáltozókat: „Béke!” Végül is ki bizonyul majd igazmondónak: azok a „Béke!”-hirdetők, vagy akiket „vészmadarak”-nak neveznek?

2, 3. a) Hova kénytelenek tekinteni az emberek mint a szilárd, tartós béke forrására? b) Mit kellett mondania még Jeremiásnak annak szemléltetése végett, hogy a béke ilyen forrása teljesen reménytelen?

² A világi ügyek békés kimenetele végett az emberek kényszerítve érzik magukat, hogy természetfölötti segítségre számítsanak. De nem az ókori Jeremiás próféta Istenéhez fordulnak mint a szilárd, tartós béke Forrásához. A béke természetfölötti erői, amelyekhez ők fordulnak, hamisnak bizonyulnak, abszolút képtelennek minden segítségre! Az ihletett Jeremiásnak arról az időről — amikor a királyok, fejedelmek, papok, próféták és az érdekelt lakosság megalapozatlan béke-álmai meghiúsulnak, s a hamis béke-isteneik csődöt mondanak mindnyájunk figyelmeztetésére ezt kellett mondania:

³ „,Abban az időben [amint azt a Jeremiás 7:32–34-ben a jövendölés mondja] — ez Jehova kijelentése — emberek [a babiloni hódítók] előhozzák majd sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, papjainak csontjait, prófétáinak csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait. És szétszórják a nap előtt, a hold előtt és az egek [csillag-] seregei előtt, amelyeket szerettek [mint az imádat tárgyait], és amelyeknek szolgáltak, és amelyek után jártak, és amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem gyűjtik egybe azokat [a csontokat], sem el nem temetik. Olyanná lesznek a föld felszínén, mint a trágya.” — Jer 8:1, 2.a

 4. Mit nyilvánít ki a hamis isteneket imádók sírjainak a meggyalázása, és minek az élvezésére nem szolgáltak rá?

⁴ Ó igen, az égitestek, amelyek oly sokat ígérően sugároztak le Jeruzsálem és Júda földjének lakosaira, oly tehetetlenül tekintenek majd le akkor, a nyomorúságos időben, amikor eldől a kérdés: Ki az igazság Istene? Azon kiemelkedő vallási és politikai személyiségek sírjainak a meggyalázása megmutatja, milyen megvetést éreznek azok iránt, akik hamis isteneket imádtak Jehova Tízparancsának a megszegésével. Még azt a békét is megbolygatják, amellyel a halálban aludtak. (Jób 3:13–19) Jehova szemében a hamis istenek odaadó imádói nem nyerik el a védelmet nyújtó szentség vagy tisztaság állapotát, különösen akkor nem, amikor azt állítják, hogy keresztényi viszonyban vannak a Biblia Istenével és ugyanakkor megszegik világosan kijelentett parancsait. (2Móz 20:1–6; 1Ján 5:21; 2Kor 6:16) Nem szolgálnak rá arra, hogy élvezzék a halottaknak járó tiszteletet!

 5. Hogyan tapasztalják majd Jehova tanúinak üldözői, hogy Jehovával kapcsolatos gúnyolódásaik a saját isteneikre vonatkoznak?

⁵ Eljön hát a számonkérés ideje mindazok számára, akik üldözték Jehova keresztény tanúit és kihívó szavakkal gúnyolták őket: ,Hol van a ti Jehova Istenetek? Most jöjjön hát és szabadítson meg titeket!’ (Zsolt 22:8, 9) A közelgő „nagy nyomorúság”-ban, amelyben a kereszténység elmerül, az üldözők, akik cselekedeteikkel el akarták nyerni a kereszténység tetszését, megtudják, hogy vajon a hamis isteneik képesek-e segíteni rajtuk. Akkor megtudják, hogy isteneik nem képesek megmenteni őket annak az Istennek az ítéletétől, akit kigúnyoltak.

6, 7. a) Mit kívántak volna szívesebben a babiloni száműzöttek és miért? b) Annak ellenére, hogy Jehova a kereszténységet is felszólította: térjenek vissza hozzá, hogyan hasonlított a válasz a Jeremiás napjaiban adott válaszhoz?

⁶ Jeremiás idejében voltak, akik túlélték Jeruzsálem pusztulását. Mi történt velük? Száműzetésbe kellett menniük Babilon földjére. Ott „szívesebben választották volna a halált, mint az életet”, amennyiben rajtuk múlott volna. (Jer 8:3) Noha Jehova felhívta a szövetségszegő izraelitákat, hogy térjenek vissza a vele való békés viszonyba, ők mégis e világ „népszerű útját” választották i. e. 607-ig. Így nem rakták le a biztos alapjait a Jehova áldásától kísért békés jövőnek. A modern korban a kereszténység szintén a népszerű utat választotta. I. sz. 1919-től sok évtizeden át, a Jehova felkent tanúiból álló Jeremiás osztály ismertette azt az utat, amely visszavezet a Biblia Istenével való békés viszonyba. De a kereszténység egyháztagjainak többsége visszautasította, hogy hallgasson rájuk. Úgy volt, ahogy Jeremiás mondta:

⁷ „Miért van az, hogy ez a nép, Jeruzsálem tartós hűtlenséggel hűtlen? A csalást ragadták magukhoz; s elutasították, hogy visszatérjenek. . . . Egyetlen ember sem akadt, aki megbánta volna gonoszságát, mondván: ,Mit tettem?’ Mindegyik a népszerű útra tér vissza.” — Jer 8:4–6.

 8. Az ítélőképesség milyen hiánya okozta a bajt annak idején, és így van-e ez ma is?

⁸ Mi volt a baj akkor, Jeremiás idejében, mialatt Jehova szemlét tartott szövetséges népe felett? S mi a baj ma, a kereszténység tagjainál? Az volt és ma is az a baj, hogy nem használták fel és ma sem használják fel megkülönböztető képességüket, amellyel még azok a költöző madarak is rendelkeznek, melyek képesek felismerni a tavasz érkezésének idejét. Az északi madarak, amelyek a melegebb déli vidéken keresnek menedéket az északi tél ellen, mint amilyen Palesztinában is van, hamarosan visszatérnek fészkelő és költőhelyükre ott északon. „De ami népemet illeti”, mondja az ellentétet kiemelve Jehova, „ők nem ismerték meg Jehova ítéletét”. (Jer 8:7) Ugyanígy volt Jézus és az apostolainak idejében, mielőtt a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet i. sz. 70-ben. (Máté 16:2–4; Luk 19:44) S bizonyítottan ez a helyzet ma is a kereszténységgel, a Jeremiás osztály napjaiban.

A BETEGSÉGBŐL NEM GYÓGYULTAK KI

9, 10. a) Milyen alapon állítja magát bölcsnek és a törvényben jártasnak a kereszténység papsága? b) Állításuk megcáfolására, milyen jövendölést adott nekünk Jehova az eljárásmódjuk következményeivel kapcsolatban?

⁹ A kereszténység papsága bölcsnek állítja magát, de nem annak tulajdonítja ezt, hogy rendelkezik a Bibliával, hanem annak, hogy teológiai szemináriumi kiképzésben részesült. Hangsúlyozzák, hogy ismerik a Biblia Istenének törvényét és tudják, hogyan kell értelmezni és alkalmazni azt. Ámde a Biblia Istene másként vélekedik. A közeli jövőbe tekint, amikor szembe kell majd nézniük a kereszténység ügyeivel kapcsolatos eljárásaik következményeivel. Ezt előre látva mondja Jehova:

¹⁰ „Miként mondhatjátok: ,Mi bölcsek vagyunk és Jehova törvénye velünk van?’ A titkárok csaló íróeszköze most [a végső szerencsétlenség kitörésekor] valóban merő hazugságon munkálkodik. A bölcsek megszégyenültek. Rettegés jött rájuk és megfogatnak. Nézd! Még Jehova szavát is elvetették, milyen bölcsességük van hát? Ezért [az ellenséges haderők elözönlésekor] feleségüket más férfiaknak adom, szántóföldjüket azoknak, akik birtokba veszik; hisz a legkisebbtől a legnagyobbig, mindegyik jogtalan nyereséget szerez, a prófétától a papig mindegyik hamisan cselekszik.” — Jer 8:8–10.

11, 12. a) Hogyan ,munkálkodott merő hazugságon’ a kereszténység ,titkárainak íróeszköze’? b) A Jeremiás 8:9 szerint mi az oka annak, hogy a kereszténység íróinak tolla hamis dolgokat közöl?

¹¹ A modernkori kereszténységben a „titkárok íróeszköze” nemsokára hamis tollnak fog bizonyulni, mivel az ellenkezőjét írja annak, amit Jehova megjövendölt. Nem az igazságot írta le. Következésképpen ebben a „végidőben”, amikor oly sok mindent írtak össze a kereszténység nevében, a vallásos toll vagy „íróeszköz” bizonyára „merő hazugságon munkálkodott”. (Dán 12:9) Miért történt ez így?

¹² „Nézd!” mondja Jehova a Jeremiás 8:9-ben, „[Ezek a bölcsnek tartott férfiak] még Jehova szavát is elvetették, milyen bölcsességük van hát?” Ó igen, a kereszténység papsága idézhet a Bibliából egy adott szöveget, de a prédikációjában, amelyet utána elmond, eltér attól, amit a Biblia mond. A papok ember alkotta hagyományokat tanítanak, amelyek érvénytelenné és hatástalanná teszik Isten írott Szavát. Politikáról vagy népszerű társadalmi reformokról beszélnek. Isteni „bölcsesség”-et tulajdonítanak maguknak, de a görög filozófiát és „e világ bölcsességét” a Biblia fölébe helyezik azzal, amit az az emberi lélekről, a halottak állapotáról, Isten személyiségéről és a többiről mond. (1Kor 3:19) Szépen besétálnak a csapdába. Végül „megfogják” őket a saját világi bölcsességükkel való mesterkedésük csődjével. Megszégyenülnek és megrettentő következmények hatása alá kerülnek.

13. Ki a felelős nagymértékben azért, hogy a kereszténység egyháztagjai „igazságtalan nyereség”-et szereznek a legkisebbtől a legnagyobbig? És hogyan történik ez?

¹³ A papság arra buzdította a „nyáját”, hogy világi törekvéseket kövessen, ami hírnevet és anyagi jutalmat ígér. A papok a gazdagoknak kedveztek a szegények rovására. Vallási szolgálataikért pénzbeli ellenszolgáltatást kértek. Ilyen példamutatás mellett nagyban felelősek azért, hogy az egyháztagok, kicsinytől nagyig, utolsó helyre teszik a szellemi érdekeket és az „igazságtalan nyereséget”, vagy „becstelen nyereséget” teszik az első helyre. (1Pét 5:1, 2) Nagyon is helyénvaló tehát, ha Jehova nem akadályozza meg, hogy ezek a névleges keresztények elveszítsék összes „igazságtalan nyereség”-üket a közelgő „nagy nyomorúság”-ban, mely a kereszténységre szakad! Jehova prófétai Szava beteljesedik rajtuk.

14. Milyen mértékben gyógyította a papság a kereszténység szellemi betegségét?

¹⁴ A kereszténység papjait még ma is lelki orvosoknak tekintik. De 1918, vagyis az első világháború vége óta vajon sikerült-e meggyógyítaniuk a szellemi sebet, a „betegséget” [héberül shéber], amelyben a kereszténység szenved? Az azóta eltelt 60 esztendő feljegyzései elegendő tényt szolgáltatnak a papságról és társaikról, a vallásvezérekről. Megmutatják, hogy ezeknek nem sikerült megtalálniuk a baj gyökerét, amelytől a kereszténység szenved, és amiért nem élheti túl a „nagy nyomorúság”-ot, hanem elpusztul Isten elmarasztaló ítélete alatt. Csupán a tüneteket kezelik, nem pedig a valódi okot, amely miatt a kereszténység pusztulásra van ítélve Isten előtt. Felszínesen gyógyították a kereszténység baját, enyhén, csak a bőrfelületén, „felületesen”, mintha könnyű esetről lenne szó Jehova Isten előtt.

15. Miként vélekedik a papság az általa alkalmazott vallásos gyógyszerekről és milyen szavakkal nyugtatják meg a hívőiket?

¹⁵ Az első világháború befejezése óta a kereszténység taglétszáma óriási módon megnőtt, de mit mondhatunk ezeknek a tagoknak a szellemi állapotáról és Jehova Istenhez fűződő viszonyáról? A vallásos orvosság, amelyet a papok alkalmaztak nem javított a dolgokon, nem akadályozta meg, hogy a burjánzó világiasság ellepje az egyházakat. Nem szükséges részleteznünk ezt az olvasóink előtt. A papság teljesen megbízik azokban a gyógyszerekben, melyeket felhasznált. A modernkori „papok” és „próféták” egyre nyugtatják a kereszténységet olyan szavakkal, amelyek elaltatják a szenvedő nyáj éberségét; ezt mondogatják: „Béke van! Béke van!” vagy „Minden rendben van, minden rendben van.” — Jer 8:11, Egy Amerikai Fordítás; lásd még Az új Angol Bibliá-t.

16. Hogyan beszéli a papság az ellenkezőjét annak, amit a Jeremiás osztály mond?

¹⁶ Ezek a vallásvezetők tehát hamisan cselekszenek. Azt éreztetik a nyájukkal, hogy alapjában véve nincs semmi baj a kereszténységgel. Azt állítják, hogy az Istenhez fűződő viszonyuk jó, s ezért nem kell nyomorúságra számítani az ő kezétől. Ne figyeljenek hát arra a bejelentésre, melyet a Jeremiás osztály hangoztatott a kereszténység hamarosan bekövetkező pusztulásáról egy „nagy nyomorúság”-ban! — Jer 6:14.

17. Miért nincs valóban béke Jehova és a kereszténység között?

¹⁷ A kereszténység szóvivői tehát hamisan tüntetik fel a fenyegető helyzetet azzal, hogy békéről biztosítják az embereket, „amikor nincs béke”. Nincs békés viszony Jehova Isten és a kereszténység között. Ez utóbbinak a bűneit nem fedezi el Krisztus bűnengesztelő vére. Egekig érő tömeges bűnei nem bocsáthatók meg. Isten ezért nincs békében vele. Pusztulás vár rá, nem pedig „béke” vagy szellemi jólét, mert a papjai és egyháztagjai szégyentelenül ,azt cselekedték, ami utálatos’ Jehova előtt. — Jer 8:12.

18. Hogyan szakad rá a pusztulás a kereszténységre, és milyen mértékű lesz az a pusztulást

¹⁸ A papságnak és nyájának ebben a felkészületlen állapotában „hirtelen” szakad rájuk a pusztulás, igen, szinte egyetlen „pillanat alatt”. (Jer 4:20; 6:25, 26) Az első világháború 1918-ban történt befejezése óta Jehova alaposan megvizsgálta a kereszténységet és rövidesen, a kitűzött időben, kellő figyelmet fordít rá, amint az ókori Jeruzsálemmel tette. Akkor az oly magabiztos vallásoskodók a pusztulásukba zuhannak. Jehova mindent tisztára söpör; nem lesz böngészni való maradék. Bármilyen anyagi javak megszerzését engedte meg nekik Jehova, azok „elmúlnak” és az ellenség kezére kerülnek. — Jer 8:12, 13.

19. a) Mit mondott Jézus a tanítványainak, mit tegyenek, amikor Jeruzsálem közelgő pusztulásának a jele megjelenik? b) Mit tettek Jeremiás idejében azok, akik nyílt terepen voltak és milyen csalódás érte őket a várakozásukban?

¹⁹ Régen, i. sz. 33-ban, amikor Krisztus megjövendölte a pusztulást, melynek i. sz. 70-ben kellett Jeruzsálemre elérkeznie, vajon minek a megtevésére szólította fel tanítványait? Arra, hogy meneküljenek ki Jeruzsálemből és Júdea egész tartományából, amikor meglátják a küszöbön álló pusztulás jelét. A szántóföldön vagy a mezón levők nem mehettek be Jeruzsálembe, hanem azonnal el kellett hagyniuk egész Júdeát, hogy biztonságban legyenek és életben maradjanak. (Máté 24:15–18; Luk 21:20, 21) De Jeremiás napjaiban a babiloni pusztítók közeledtére az emberek jobbnak látták elhagyni a nyílt területeket és Jeruzsálemben és más megerősített városban kerestek menedéket. Ott, az esetleges segítség reményében az ostrom alatt, inkább a halál csendjét választották, ha kellett. De nem jött segítség Jehovától, templomuk Istenétől. Ő inkább hagyta, hogy kiigyák a keserű poharat, a halálos „mérgezett vizet”. Hamis „prófétáik” biztatásai következtében „a békében reménykedtek”, de mi történt? „Semmi jó nem jött; a gyógyulás ideje helyett, íme rettegés!” Az elözönlő pusztító haderők hangjai vagy a róluk szóló hírek jutottak el a fülükhöz. — Jer 8:14–16.

20. A Jeremiás 8:17 szerint ki a felelős a halált hozó haderők kiküldéséért és hogyan teljesedett be ez a jövendölés?

²⁰ Jeremiás idejében Jehova volt az, aki elküldte a pusztítás eszközeit a szövetségét megszegő izraelitákhoz, mivel utálatos dolgokat cselekedtek Őelőtte, beszennyezték templomát és földjét. „,Mert íme kígyókat küldök közétek, mérges kígyókat, amelyeket nem lehet elbűvölni, és biztosan megmarnak titeket’, ez Jehova kijelentése.” (Jer 8:17) Akkor nem volt egy Mózes Izraelben, hogy felállítsa a rézkígyót az oszlopra az izraelitáknak, hogy azok meggyógyuljanak a kígyómarástól csupán azáltal, hogy hittel tekintenek a rézkígyóra. (4Móz 21:4–9; Ján 3:14, 15) A babiloni pusztítók és rombolók értették a dolgukat; akkor, i. e. 609-ben, az ostromlott izraeliták semmivel sem tudták elbűvölni őket az Istentől kapott feladatuktól. A „megerősített városok”, ahova az izraeliták menekültek, nem védhették meg őket Jehova ítéletétől.

21. Hogyan mutatta meg Jehova a Jeremiás 8:18, 19-ben, hogy nem talált szívbeli örömet a nemzeti katasztrófa előidézésében?

²¹ Jehova nem talált szívbéli örömet abban, hogy rájuk hozza ezt a nemzeti katasztrófát. Ezért kellőképpen figyelmeztette őket, előre bejelentve Júda földjének pusztává télelét és a túlélők többségének a távoli Babilonba hurcolását. Ott a szerencsétlen deportáltak, akiket meglepett Jehova ,szokatlan cselekedete’, hozzá kiáltottak segítségért. Ezért így szólt: „Gyógyíthatatlan bánat támadt bennem. Szívem beteg. Íme, népem leánya segélykiáltásának hangja egy távoli országból [Babilonból]: ,Jehova nincs hát a Sionon? Vagy nincs ott az ő királya?’” — Jer 8:18, 19.

22. Hogyan bizonyult szokatlannak Isten cselekedete és milyen okát jelölte meg annak Jehova?

²² A zsidó száműzöttek el sem tudták képzelni, hogy Jehova hagyja Jeruzsálemet (Siont) annyira megalázni, hogy ne legyen temploma az Istenük házaként, ne legyen királyi trónja, amelyen Dávid király leszármazottja ül mint Jehova felkent királya. Micsoda gyalázat ez most az ő nevére! Bármilyen szokatlan volt is ez akkor, a kereszténység közelgő pusztulása még szokatlanabbnak tűnik. Hogy az miért következik be, Jehova megmutatja a zsidó száműzöttek segélykiáltására adott válaszában: „Miért haragítottak meg faragott képeikkel, hiábavaló idegen isteneikkel?” — Jer 8:19b; És 28:21.

23. A Jeremiás 8:20 szerint mi történik a kereszténység tagjainak azzal a reménységével, hogy a cselekedeteik megmentik őket?

²³ A kereszténység reménysége a megmentésre Írás-ellenes; nekik el kell pusztulniuk! El kell jönnie az időnek, amikor a kereszténység tagjai kénytelenek lesznek ezt mondani: „Az aratás elmúlt; vége a nyárnak [amely megteremné a megmentés eszközét]; de mi, mi nem lettünk megmentve!” (Jer 8:20) Ne legyünk azok között, akik ezt mondják!

24. A Jeremiás 8:21, 22-ben található milyen felkiáltás tükrözi vissza a vészterhes üzenetünk okozta fájdalmat?

²⁴ A kereszténységhez ragaszkodó egyéneket talán bántja ma az üzenetünk. Régen Jeremiás is fájdalmat érzett a templom elpusztításának kilátása miatt, amely templomban papként szolgált és az miatt, hogy a nemzet, amelynek tagja volt, levágásra és szétszóratásra van ítélve. Saját népe szellemi gyógyulásának reménytelenségében teljes őszinteséggel és anélkül, hogy igazolná őket így kiálthatott fel: „Népem leányának összeomlása [shéber, vagy romlása] miatt össze vagyok törve [shabár]. Megszomorodtam. Valóságos döbbenet lett úrrá rajtam. Hát nincs balzsam Gileádban? Vagy egyáltalán nincs ott gyógyító? Nos miért nem jött el népem leányának gyógyulása?” — Jer 8:21, 22.

25. Van-e ma valamilyen gyógyszer a kereszténység számára, és mit tegyenek most azok, akik szeretik a tartós békét?

²⁵ Az ókori Jeruzsálemnek és Júda földjének megromlott szellemi állapota gyógyíthatatlan volt. Ezért valóban összetörték őket a babiloniak i. e. 607-ben. Ma, ebben a késői korban sem létezik szellemi ,balzsam Gileádban’, amely képes lenne meggyógyítani a kereszténységet. Ezért most, mielőtt „hirtelen” elérné a pusztulás, meneküljenek ki belőle mindazok, akik Jehova Istennel együtt szeretik az igazi és tartós békét.

(Ezt a cikksorozatot Jeremiás jövendöléséről tovább folytatjuk.)

[Lábjegyzet]