Tartsuk tiszteletben a házasságot Isten és ember előtt

„Ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” — 2Kor 4:2.

 1. a) Mire kell figyelmet szentelnie a kereszténynek a házasságát illetően? b) Milyen kérdések merülhetnek fel a házasságnak a polgári hatóságok részéről történő szabályozásával kapcsolatban? (Márk 12:17)

AHHOZ, hogy Isten gyülekezete az ő kegyében maradjon, elengedhetetlenül szükséges a házassági intézmény tiszteletben tartása. (Zsid 13:4) Minden egyes házasságban élő kereszténynek komoly figyelmet kell szentelnie annak, hogy a házassága tiszteletreméltó legyen Isten és ember előtt egyaránt. Ebben a vonatkozásban most az a kérdés: Milyen mértékben jöhetnek számításba ezen a téren az emberi hatalmak, beleértve a politikai kormányzatokat és polgári hatóságokat is. Vajon a házasság érvényessége csupán a polgári hatóságok elismerésétől függ, és az ő érvényesítésük határozza meg azt, hogyan tekinti Jehova Isten, a házasság Szerzője ezt a kapcsolatot?

 2. Milyen törvényes formaságokat nem követel meg Isten Izraelnek adott törvénye a házasságot illetően?

² Az előző cikkből azt láttuk, hogy a házasság a Héber Iratok idején élő embereknél először család vagy törzsi ügy volt. Amikor nemzete, Isten megalakult Izrael törvényt adott nekik, amely számos intézkedést tartalmazott a házasságra vonatkozóan, beleértve a vérfertőző viszonyok tilalmát, a házassági kötelességekre vonatkozó előírásokat és hasonló intézkedéseket. (3Mózes 18. és 20. fejezete) Nem követelték meg azonban semmiféle okmány vagy engedély kiadását a papok részéről a házasulandó pár számára, sem azt, hogy valamilyen papi képviselő jelen legyen a házasságkötésnél annak érvényesítése céljából. Nem kevésbé vonatkozott ez az izraelita kormányzat képviselőire. Ameddig Isten törvényét követték, a házasságot érvényesnek és tiszteletreméltónak tekintették abban az adott közösségben, ahol az összeházasodók éltek.

 3. Vajon az, hogy Izrael idegen hatalmak uralma alá került, érintette-e azt a módot, ahogyan a házasságot és a válást kezelték?

³ Izrael nemzete idővel idegen hatalmak uralma alá került: Babilon, Médo-Perzsia, Görögország és Róma fennhatósága alá. Milyen mértékben befolyásolta ez a házassági elrendezést az izraeliták között? Abból, amit a történelem megörökített számunkra, kitűnik, hogy nagyjából úgy maradt minden, mint azelőtt, mivel a megszálló nemzetek is megengedték azt. Noha alárendeltségben éltek, valószínűleg az egyes kérdések vagy jogviták, mint például a válással kapcsolatos dolgok, főként a zsidó vének és az általuk képviselt bíróságok hatáskörébe tartoztak. Nyilvánvaló tehát, hogy ha egy izraelita egy házassági esetet a megszálló nemzet bírósága elé terjesztett, számíthatott arra, hogy az a házasságra vonatkozó saját törvényei alapján fog ítélkezni.

 4. Milyen célt szolgált az, amikor először vezették be a házasságok bejegyzését?

⁴ Úgy vélik, hogy a későbbi bibliai korokban a házasságot már nyilvántartásba kellett venni, noha erre semmilyen konkrét bizonyíték nincsen. Mindenestre annyi bizonyosnak látszik, hogy a házasság bármilyen nyilvántartásba vétele csakis a házasság megkötése után jöhetett számításba. A polgári hatóság tehát csupán nyilvántartója volt a házasságkötés tényének, mintsem a házasság erkölcsi alapjának megítélője.

 5. a) Mi volt a helyzet a házassági engedélyek terén a keresztény gyülekezet első századaiban? b) Mikor kezdtek törődni a polgári hatóságok a házassággal és a házastársi viszonnyal?

⁵ De mi volt a helyzet a keresztény gyülekezet korai évszázadaiban? Miként Izraelben, itt is valószínűnek látszik, hogy sokáig még családi ügyként kezelték. És amiként Édenben és az izraelitáknál (és valójában a legtöbb akkori népnél) is, nem követelték meg, hogy valamilyen vallási vagy polgári hatóság adjon engedélyt a házasságkötéshez, vagy a jelenlétével érvényesítse és tiszteletreméltóvá tegye.a A polgári hatóságok valószínűleg nem törődtek a házasságkötéssel vagy a házassági kapcsolattal mindaddig, amíg a felek egyike vagy mind a kettő fel nem kereste őket, hogy törvényesen oldják meg problémájukat vagy vitájukat. Akkor vagy elismerték vagy érvénytelenítették a házasságkötést attól függően, hogy az megfelelt-e a törvényeiknek. (A római jog például nem ismerte el a fiútestvérek és nőtestvérek közötti házasságot.)

 6. a) Mi szabályozta elsődlegesen a házastársi viszonyt a keresztény gyülekezetben? b) Annak a közösségnek a nézete, amely közösségben a keresztények éltek, vajon hatással volt-e arra, hogy mit tesznek a házasságukkal kapcsolatosan?

⁶ Ahhoz azonban, hogy a házasságot tiszteletre méltónak tekintsék a keresztény gyülekezetben, meg kellett felelnie Isten törvényének. Amikor tehát Pál apostol meghallotta, hogy a korinthusi gyülekezetben „egy férfi a tulajdon atyja feleségével élt”, nem habozott elítélni ezt, mint „paráznaságot”. Arra is rámutatott, hogy a gyülekezetnek törődnie kell annak a közösségnek az irányadó mértékével, amelyben él, mert kihangsúlyozta, hogy „még a nemzetek között” sem történik meg ilyesmi. — 1Kor 5:1, 2.

 7, 8. a) Miért érdeklődött joggal a keresztény gyülekezet a tagjai által megkötött házasságok iránt? b) Ebben a vonatkozásban mit tár fel a történelem a korai keresztényekről?

⁷ A keresztény gyülekezet úgy tekintette magát, mint ,testvéri közösséget’, mely „Isten házanépének” tagjaiból tevődik össze, a „házanépe” szónak itt családi házanép az értelme, amint azt a Máté 10:12, 35, 36; Csel 16:30-34; 1Tim 3:4, 5; 5:4, 8 is megmutatja. Tehát mint család, a gyülekezet érdekelve volt a tagjai által megkötött házasságokban.

⁸ A korai keresztények nézetét magyarázva, a Hastings-féle Vallási és Etikai Enciklopédia (Encyclopædia of Religion and Ethics) (VIII. kötet 435. oldal) kijelenti: „A házasságkötés elsősorban családi ügy. A korai időkben a keresztény gyülekezet szellemi családnak tekintette magát és az egész testület a legőszintébb érdeklődést tanúsította minden egyes tagjainak élete és kapcsolatai iránt . . . Az [egyház-] Atyák tanúbizonysága már a 3-ik század közepétől kezdve rámutat arra, hogy nem volt ismeretlen az, amit ma polgári házasságkötésnek nevezünk, noha még nem volt általánosan elterjedt, de ugyanakkor nagyon erősen ellenezte azt az egyház.”

 9. a) Milyen következtetést vonhatunk le az Írásokból és a történelemből a házasság polgári érvényesítésével kapcsolatosan? b) Mitől függ a házasság tiszteletreméltósága?

⁹ Nos, mindaz a bizonyíték, amely rendelkezésünkre áll az Írásokból és a történelemből, azt mutatja, hogy a korai időkben a polgári házasságkötés vagy a házasság polgári érvényesítése nem játszott kiemelkedő szerepet. Keresztény szempontból nem valószínű, hogy nagyon vitatott kérdés lett volna a házasság tiszteletreméltósága. A házasság tiszteletreméltósága valószínűleg a legközvetlenebb módon attól függött, hogy az isteni irányadó mértékhez igazodónak tekinti-e a keresztény gyülekezet, figyelembevéve azonban a közösségben élő emberek beállítottságát és irányadó mértékét, amely közösségben a keresztények laktak. Amiként Pál apostol, a keresztények is igyekeznek „ajánlani magukat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” és megpróbálnak „tartózkodni attól, hogy megbotránkoztassanak akár zsidót, akár görögöt és az Isten gyülekezetét”, ,mindent az Isten dicsőségére’ cselekedve. — 2Kor 4:2; 1Kor 10:31, 32.

10, 11. a) Hogyan történt az, hogy a polgári hatóságok idővel törődni kezdtek a házassággal és annak érvényességével? b) Milyen nézet uralkodik a házasság érvényességére vonatkozóan az erősen protestáns országokban?

¹⁰ Tény azonban, hogy a későbbi időkben és a föld számos részén nagyobb fontosságot kapott a polgári hatóságok kapcsolata a házassággal és annak érvényességével. A keresztényeknek, nagyon helyesen, figyelembe kell venniük ezt a tényt abban a törekvésükben, hogy megőrizzék a házasságot „tiszteletreméltónak mindenek felett”. (Zsid 13:4) Az ügy mérlegelésénél helyes megvizsgálni, hogyan jött létre ez a megváltozott álláspont. A Vallási és Etikai Enciklopédia (Encyclopædia of Religion and Ethics a 437. oldalon, kiemelés tőlünk) ezt mondja: „Polgári részről a házasságkötést úgy tekintik, mint jogi szerződést, amelyet gyakorlati célból az államnak kell szabályoznia. Keresztény szempontból a házasság megszentelt állapot, amelynek szabályozását az egyház megkövetelheti magának a vallás és az erkölcs legfőbb érdekében. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindig fennáll a nehézség lehetősége kétfajta jogfelfogás között és hogy ennek következtében gyakran merülhetnek fel gyakorlati nehézségek . . . A modern korszakban, a [protestáns] Reformáció óta került előtérbe a két jogfelfogás és az egymáshoz való helyes viszonyuk . . .”b

¹¹ Úgy tűnik tehát, hogy a házasságnak polgári hatóság általi érvényesítése inkább a modern időkben vált kérdésessé, mintsem a történelem bármely más korszakában. Legalábbis az erősen protestáns országokban egyre inkább az az irányzat, hogy a házasság (és ennek következtében a válás) érvényességét úgy tekintsék, mint ami majdnem teljes egészében a polgári hatóság döntésétől függ. A gyülekezetnek a házasság (és a válás) érvényességével kapcsolatos szerepe sokak szemében ennek következtében lecsökkent.

A HÁZASSÁG ÉRVÉNYESSÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

12. Mivel a polgári hatóságok kezdtek beavatkozni a házasságba és annak érvényességébe, milyen kérdéseket vetett ez fel Isten szolgái számára?

¹² Mit tegyen a keresztény ilyen körülmények között? Bizonyára nem hagyhatja figyelmen kívül a dolgok fennálló rendjét, ha azt akarja, hogy a házassága tiszteletreméltó legyen „mindenek felett”. Nem ,forgathatja vissza az idő kerekét’ azokba a napokba, amikor a világi hatóságot még nem tekintették fontos tényezőnek a házasság érvényesítésében. Felmerülhet azonban a kérdés: Abszolútnak tekinthető-e a polgári hatóság döntése annak meghatározásában, hogy érvényes-e valamely házasság, akár annak kezdetekor, akár annak válás útján történő felbontásakor? Mennyiben érinti Istent ez a döntés?

13. Miért nem tekinthetjük abszolútnak a polgári hatóságoknak a házasságra vonatkozó nézetét? (Csel 5:29)

¹³ Valóban, vajon a polgári hatóságé az utolsó szó azt illetően, hogy elfogadja vagy megtagadja Isten valamely házasságnak (vagy válásnak) az érvényességét? Láthatjuk, hogy ha ez így lenne, nagyfokú következetlenség lenne abban, hogy mi szükséges a házasságban Isten áldásának az elnyeréséhez. Miért? Azért, mert a polgári hatóságok nézetei nagyban különböznek egyik hely után a másikon gyakran teljesen ellentmondanak egymásnak, s ami még lényegesebb, időnként ellentétben vannak a Bibliában található irányadó mértékkel.

14. Mi a bibliai nézet a többnejűségről annak ellenére, hogy néhány országban törvényesnek ismerik el azt?

¹⁴ Egyes országokban például a többnejűséget törvényesen elismerik és egy poligám férjnek minden feleségét törvényesnek és a többi feleséggel egyenrangúnak tekintik. Krisztus Jézus és az ihletett Pál apostol viszont rámutatott arra, hogy Isten irányadó mértéke azt írja elő: minden férfinak csak egy felesége legyen. — Máté 19:4, 5; 1Kor 7:2; 1Tim 3:2.

15. Mennyiben különböznek a válásra vonatkozó emberi törvények némely országban az Isten törvényétől?

¹⁵ Egyes országokban azt is megengedik, hogy valaki elváljon a házastársától bármilyen alapon, sőt gyakran a legcsekélyebb okból. Mások éppen ellenkezőleg egyáltalán nem ismerik el a jogot ahhoz, hogy valaki elváljon a házastársától még nemi hűtlenség esetén sem és újabb házasságot kössön. A Biblia viszont azt mondja, hogy csupán egyetlen érvényes alap létezik a váláshoz, éspedig a paráznaság, és rámutat arra, hogy az ilyen okból elvált személy jogosult újra házasodni. (Máté 5:32; 19:3-9) Egyes eseteket tehát, amelyeket az állam elismer, Isten Igéje nem ismer el, más esetekben pedig, amelyeket az állam nem engedélyez, Isten megenged.

16. Hogyan kell tekintenünk az állam jogát a házasság érvényességének a meghatározásában? (Róma 13:1; 1Pét 2:13, 14)

¹⁶ A bizonyíték tehát arra a tényre utal, hogy a polgári állam álláspontja a házasság (vagy a válás) érvényességének elbírálásában csupán viszonylagos, míg Isten álláspontja abszolút. Hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen az állam viszonylagos hatalmát illetően ebben a kérdésben (amely államot a Biblia „Császár”-nak nevez) hasznos megvizsgálni milyen érdeke fűződik a polgári kormányzatoknak a házassághoz, mi tartozik különösebben rájuk és milyen kötelezettségei vannak ezen a téren a kereszténynek az állammal szemben.

A CSÁSZÁR ÉRDEKE A HÁZASSÁG TERÉN

17, 18. Amikor a polgári hatóságok kezdtek beavatkozni a házasságba, mi érdekelte őket leginkább?

¹⁷ Vajon főként erkölcsi és vallási kérdések érdeklik a polgári kormányzatokat, vagy valamilyen más vonatkozásban érdekeltek? Talán emlékszünk arra, hogy a korábban idézett enciklopédia kijelentette, hogy polgári részről „úgy tekintik a házasságot, mint jogi szerződést, melyet gyakorlati célból az államnak kell szabályoznia”. Így született meg a házasságra és a válásra vonatkozó kormányzati törvényhozás története. Ez a történet megmutatja, hogy a polgári kormányzatok bevonását az olyan ügyekbe való beavatkozása indokolta, mint például az örökösödés és a tulajdonjog, különösen akkor, amikor a házassági „szerződés” felbontása (válás vagy elhalálozás miatt) vitássá teszi ezeket a jogokat. Ennek igazolására, napjainkra vonatkozólag az Encyclopædia Britannica (Macropædia, 1976, VII. kötet, 166., 167. oldal) azt mondja:

„A törvényt . . . főként a férjek és feleségek, a szülők és gyermekek jogai és kötelességei érdeklik, különösképpen pénzügyi támogatás kérdésében.” „A legtöbb országban . . . a házasság törvényes dokumentációja ma főként az esemény nyilvántartásba vételéből áll. Alapjában tehát, jogi értelemben a házasság bizonyos jogok és kötelességek létrehozása, mint például: eltartás házastársi tulajdon és utódlási jog és törvényes kiskorú gyermekek megőrzése.”

¹⁸ A „Császár” (a politikai állam) tehát elsődlegesen azért érdekelt a házasságban, mivel ilyen jogi kérdésekben a bíróságaihoz fordulnak ítéletért, nem pedig a házasság vallási és erkölcsi vonatkozásai miatt. De törődik a fertőző betegségek megelőzésével is, különösen a vérbaj elterjedésének a megelőzésével, valamint a genetikai hatások gyengülésének a megelőzésével (mint például a közeli vérrokonok gyermekei esetében), ami szintén „gyakorlati cél”. Ezért van az, hogy még a vallásellenes, ateista kormányzatok is törvényes követelményeket támasztanak a házasság érvényességének elismerésével kapcsolatban.

19. Tekintettel Jézus tanácsára, hogy ,fizessük meg a Császárnak, ami a Császáré’, milyen kérdések merülnek fel a házassággal és a válással kapcsolatosan?

¹⁹ Mit szóljunk tehát Jézus azon utasításáról, hogy ,adjuk vissza a Császárnak, ami a Császáré’? Vajon e parancs iránti engedelmességre való törekvése azt követeli a keresztény gyülekezettől, hogy a császár nézetét tekintse egyedüli végleges, döntő és kötelező érvényű tényezőnek a házassági kötelék és a válás tekintetében annak érvényességére és erkölcsösségére vonatkozóan? — Máté 22:21.

20. a) Mi késztette Jézust arra a kijelentésre, hogy ,fizessük meg a császárnak, ami a császáré’? b) Mennyiben vonatkozik ez az alapelv a keresztény házasságára?

²⁰ Először is meg kell jegyezni, hogy a Jézus szavait kiváltó vitapont az adófizetés kérdése volt. A Császár sokféle szolgáltatást nyújt és ezekért ,fizetést’ érdemel viszonzásul. (Máté 22:17-21) De nem a Császártól ered a házasságkötés joga. Ez ténylegesen Istentől, a házasság Szerzőjétől ered. (1Móz 1:27, 28; 2:18, 22-24; 9:1; hasonlítsd össze az 1Timótheus 4:1-3-mal) A császár állása ezen a téren nem azonos a végső döntőbíró szerepével azt illetően, hogy mi helyes és mi helytelen a házasságban (vagy a válásban). Amiről a császár a bíróság-hálózata útján gondoskodni képes, az csupán a házastársi jogok törvényes elismertetése és védelmezése. Az a keresztény, aki szeretné, ha a házassága „tiszteletreméltó” lenne „minden tekintetben”, helyesen és jogosan kívánja ezt a gondoskodást családja jogainak és érdekeinek a védelmében. Ennek az elismertetésnek és jogvédelemnek megszerzése végett kell ,visszafizetnie a császárnak’ azzal, hogy alkalmazkodik annak előírásaihoz, amelyek mindezt biztosítják számára. Ez olyasmit is magába foglal, mint a bizonyítvány-illeték, bizonyos orvosi vizsgálatok megtartása vagy ehhez hasonló előírások.

21. Hogyan érinti a keresztényt a Császár jogköre a házasságban és miért?

²¹ Törvényes elismerés címén a császárnak járó visszafizetés azonban nem jelenti azt, hogy a keresztény szem elől téveszti azt a tényt, mely szerint a császár fennhatósága házasság kérdésében csupán viszonylagos. Istent nem kötik a császár döntései és helyteleníthet ott, ahol a császár helyesel, vagy elfogadhatja azt, amit a császár elutasít. A kereszténynek lelkiismeretesen figyelembe kell vennie a császár házassági és válási intézkedéseit, de mindenkor még nagyobb figyelemmel kell lennie a Legfőbb Hatalomra, Jehova Istenre. (Csel 4:19; Róma 13:1, 5) Ez biztosítja Isten helyeslését és áldását.

22, 23. Miért kell a kereszténynek a házassága törvényes elismerésére törekednie?

²² A keresztény tehát értékeli azt, hogy noha nem a császár jogszabályai határozzák meg végső soron a házassága érvényességét Isten szemében, ez nem mentesíti őt a bibliai felszólítás alól: „Legyen minden tekintetben tiszteletreméltó a házasság.” (Zsid 13:4) Köteles lelkiismeretesen megtenni minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy megnyerje mindenki tiszteletét a házassága számára. Igaz, hogy egyes országokban, ahol bizonyos faj vagy vallás túlsúlyban van, talán nem örvend nagy népszerűségnek az uralkodó fajon vagy valláson kívüliekkel kötött házasság. A kereszténynek azonban igyekeznie kell bármilyen lehető törvényes elismerést beszerezni, nehogy kitegye házasságát annak a veszélynek, hogy azt ellenségesen bírálják vagy kevesebb tiszteletet tanúsítsanak iránta. (2Kor 6:3; 1Pét 2:12, 15, 16; 3:16) Nyilván azt akarja, hogy a házassága tiszteletet szerezzen a házasság Szerzőjének.

²³ Azok, akik a keresztény gyülekezet alámerített tagjaivá kívánnak lenni, és akiknek házastársi viszonya nincs törvényesen elismerve, kötelesek mindent elkövetni annak érdekében, hogy megszerezzék a házasságuk elismertetését és bejegyzését. Ez arra szolgál, hogy eloszlasson minden kételyt az emberek előtt általában, a házasságuk tiszteletreméltó voltát illetően. De vajon minden esetben lehetséges ez, és ha nem, mit lehet egyáltalán tenni?

AHOL NEM SZEREZHETŐ MEG A CSÁSZÁR ELISMERÉSE

24. Milyen problémával találkozhat valaki olyan országban, ahol nem engedélyezik a válást?

²⁴ Igen nagy segítséget jelent nekünk, ha megértjük a házassággal kapcsolatos császári hatáskör viszonylagos természetét. Vegyük például azokat a területeket, ahol akár valamelyik vallás uralma, akár egyéb ok miatt a törvény nem engedélyez semmiféle válást, még a bibliai alapként elfogadott paráznaság (por·neiʹa) esetében sem. Lehet, hogy egy férfi, akinek a felesége hűtlennek bizonyul, otthagyja a feleségét, majd egy másik házastárssal lép házassági viszonyba, és talán családja is lesz tőle. Ezután megismeri Isten Igéjének igazságát és az Ige iránti engedelmességből, Isten Fia tanítványaként alá akar merítkezni. Mivel az állam törvénye nem egyezik meg Isten törvényével a válás és az újraházasodás kérdésében, nem tud elválni és nem tudja törvényesíteni a jelenlegi kapcsolatát. Mit tehet ilyenkor az illető?

25. Hogyan bizonyíthatja be valaki hogy nem él házasságtörésben, ha elvált Isten előtt, de nem tudja elérni annak törvényes elismertetését a saját országában?

²⁵ Ha a körülmények lehetővé teszik, elmehet egy szomszédos országba, ahol megengedik a válást és ott elválhat majd újraházasodhat annak az országnak a törvényei szerint. Ez további tiszteletet szerezhet a kapcsolatának, noha a hazájába történt visszatérése után lehetséges, hogy az ott uralkodó „Császár” esetleg nem ismeri el azt. Ha ezt nem tudja ésszerű módon megtenni, akkor törvényes válást kell kieszközölnie a törvényes házastársától vagy bármi mást, amit a helyi törvények lehetővé tesznek. Azután írásbeli nyilatkozatot kell adnia a helybeli gyülekezetnek, amelyben kijelenti, hogy hű marad a jelenlegi házastársához és beleegyezését adja, hogy megszerzi a hivatalos házassági bizonyítványt, ha az elidegenült törvényes feleség meghal vagy egyéb körülmények lehetővé teszik az ilyen bejegyzést. Ha jelenlegi élettársa hasonlóképpen szeretne alámerítkezni, ugyanilyen nyilatkozatot kell aláírnia.

26. Mit tehet az a személy, aki a polgári hatóságok érdektelensége miatt nem képes elérni a házassága törvényes elismertetését?

²⁶ Az egyik dél-amerikai országban, jóllehet a törvény gondoskodik a házasság érvénytelenítéséről bigámia esetében, a „Császár” gyakran egyszerűen nem veszi tudomásul ezt az érvénytelenítést. Képzeljük el azt a férfit, aki noha törvényes, élő felesége van, elválik tőle és egy másik nőt vesz feleségül és hamis úton jut törvényes házasságlevélhez s ezáltal bigámiába kerül. Ha megismerve a bibliai igazságot, szeretne alámerítkezni, előfordulhat, hogy a jelenlegi házassága jogerőre emelése kudarcot vall, mivel az nem érdekli a polgári hatóságokat. Ha semmilyen módon nem sikerül érvényt szereznie a jelenlegi házasságának a császár bíróságai vagy hatóságai előtt, hogyan járjon el? Aláírhat egy ugyanilyen nyilatkozatot, amelyben hűségígéretet tesz, s azt a gyülekezetnél letétbe helyezi. Akkor elfogadhatóvá lesz az alámerítkezésre és a házastársáé is, ha ugyanezt teheti.

27. El kell-e halasztani az alámerítést annál a személynél, akinek a házasságát nem lehet törvényesen legalizálni tíz év elteltéig? Miért vagy miért nem?

²⁷ Egy bizonyos nyugat-afrikai országban tíz évig is eltarthat, míg valakinél kimondják a törvényes válást. El kell-e napolnia az alámerítkezését ily hosszú időre annak, aki szeretne alámerítkezni, de ehhez válásra van szüksége ahhoz, hogy jelenlegi élettársával való házassági kapcsolatát legalizálja? Ez nem látszik ésszerűnek, hogy a császár törvényes elismerésének hiánya miatt gátolva legyen a hite kinyilvánításában, Krisztus áldozatának bűneltörlő erejét illetően, melyben az alámerítés útján részesülhetne és elnyerhetné azt a kiváltságot, hogy helyeselt viszonyba kerülne Istennel. (Hasonlítsd össze Péter apostol kijelentésével a Cselekedetek 11:17-ben, ahol arra utal, hogy Istent emberek nem gátolhatják abban, hogy valakit a kegyében részesítsen.) Bibliai példák azt mutatják, hogy nem tanácsos szükségtelenül lépéseket tenni az alámerítkezés elhalasztására. (Csel 2:37-41; 8:34-38; 16:30-34; 22:16) Miután kezdeményezték a válás törvényes lefolytatását, az ilyen személyek benyújtják a gyülekezetnek a hűségígéretre vonatkozó nyilatkozatukat, s ezáltal megerősítik azon elhatározásukat, mely szerint fenn kívánják tartani a jelenlegi kapcsolatukat, mialatt mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a császár törvényes jóváhagyását is megszerezzék.

28. Amikor egy fennálló házastársi viszony törvényes elismertetése attól függ, hogy nem sikerül válást kieszközölni a lakóhely szerinti országban, azt jelenti ez, hogy a házastársaknak el kell hagyniuk egymást ahhoz, hogy alámerítkezhessenek?

²⁸ Egyesek talán más országba költöznek és ott megismerik az igazságot és szeretnének alámerítkezni. Hogy a már fennálló együttélésük törvényes elismerését megszerezzék, előbb szükségük lehet a korábbi házastársuktól való válásra. Lehet, hogy az ország, ahová elköltöznek, intézkedik ugyan házastársak elválásáról, de ezek a szabályok nem vonatkoznak rájuk, idegenekre. Például, sokan költöztek más európai országokból Németországba munkát vállalni. Noha Németországban jogszabály intézkedik a válásról, ezek a jogszabályok nem vonatkoznak a külföldiek nagy többségére. Azok, akik szeretnének alámerítkezni és érvényesíttetni és tiszteletben tartatni a már létező együttélésüket, szintén alá kell hogy írjanak egy hűségnyilatkozatot.

29. Hogyan szerezheti meg egy keresztény a Biblia szerinti szabadságot az újraházasodáshoz olyan országban, ahol nem gondoskodtak a válásról?

²⁹ Ugyanezek az alapelvek érvényesek az alámerített keresztényre is, aki úgy érzi, hogy a „Császár” törvényei nem garantálják számára a válásra és az újraházasodásra vonatkozó Isten-adta jogainak gyakorlását. Azokban az országokban például, ahol nem ismerik el egy házasságtörő házastárstól való elválás és újabb házasságkötés Isten-adta jogát, az a személy, akinek a házastársa hűtlennek bizonyult (és akitől úgy gondolja, hogy elválik és nem bocsát meg neki), be kell hogy nyújtsa a gyülekezet véneinek a hűtlenség világos bizonyítékait. Ha azután az illető később új házastársat választ, az tiszteletreméltó módon történhet meg, és a házasulandó felek hűségnyilatkozatot írnak alá és vállalják, hogy megszerzik a törvényes elismerést, amikor az lehetővé válik.

30. Hogyan tekintse a gyülekezet a hűségnyilatkozatot egy olyan országban, ahol a Biblia-szerinti együttélést bizonyos körülmények között, nem ismerik el törvényesnek?

³⁰ Egy ilyen írásos hűségnyilatkozat aláírását a gyülekezet úgy tekinti, mintha valaki Isten és ember előtt azt tanúsítaná, hogy éppen olyan hűséges lesz a jelenlegi házassági kapcsolatában, mintha azt a polgári hatóság érvényesítette volna. Az ilyen nyilatkozatot nem tekintik kevésbé kötelező érvényűnek, mint azt, amelyet a „Császár” világi kormányzatának valamelyik tisztviselője előtt tettek. Valójában nem az okmány fajtájának, hanem az Isten előtt tett nyilatkozatnak van nagyobb súlya és az az ünnepélyesebb.

31, 32. Milyen alapvető pontokat tartalmazzon a hűségnyilatkozat és mit tegyenek a nyilatkozattal?

³¹ Hogyan lehet megszövegezni egy ilyen nyilatkozatot? A nyilatkozat az alábbi kijelentést tartalmazhatja:

„Én .............................., kijelentem, hogy ..............................t házastársamnak fogadom el; minden lehetőt elkövetek annak érdekében, hogy jelen kapcsolatunkat a polgári hatóságok hivatalosan is elismerjék és azért adom ezt a hűségnyilatkozatot, mivel ezt a hivatalos elismerést eddig nem sikerült megszereznem. Elismerem ezt a köteléket mint kötelező érvényűt Jehova Isten előtt és minden ember előtt és ígérem, hogy azt megtartom és tiszteletben tartom az Isten Igéjének alapelveivel teljes összhangban. Továbbra is keresem az alkalmat a jelen kapcsolatunknak a polgári hatóságok részéről történő elismertetésére, és ha a jövőben a megváltozott körülmények lehetővé teszik, ígérem, hogy törvényesítem a jelen kapcsolatunkat.

³² Amint fentebb említettük, ezt a nyilatkozatot alá kell írnia a nyilatkozat tevőnek és két tanúnak, és meg kell jelölni a dátumot. Tanácsos a nyilatkozat egy-egy másolatát megőriznie minden érdekelt személynek, valamint a gyülekezetnek, amellyel kapcsolatban vannak, egy másolatot pedig el kell küldeni az Őrtorony Társulat területi fiókhivatalának. Hasznos lenne a gyülekezetnek is bejelenteni, hogy ilyen nyilatkozat készült, hogy mindenki értesüljön a lelkiismeretes lépésekről, amelyeket megtettek, hogy fenntartsák a házassági kapcsolat tiszteletreméltóságát.

33. Milyen egyéni felelősséget vállal az illető, aki hűségnyilatkozatot ad?

³³ Ha valakinek nem sikerül megszereznie a „Császár” jóváhagyását, de megteszi a kellő lépéseket arra, hogy rendezze a házassági ügyét a gyülekezettel, tisztában kell lennie azzal, hogy bármilyen következmények származnak ebből a kívülálló világ részéről, amennyiben az a világra tartozik, ez kizárólag az ő felelőssége és vállalnia kell azt. Ha például valamilyen peres ügy merülne fel, amelynél tulajdonjogról vagy örökösödésről van szó, egy korábbi házasságból eredően, akkor az illető nem kereshet jogvédelmet a „Császár”-nál az új, polgárilag el nem ismert házassága javára.

LEGYÜNK TISZTÁBAN A FONTOSABB ALAPELVEKKEL

34. Mi képezi végsőfokon az írásos szaktekintélyt a keresztény számára házasság és válás dolgában?

³⁴ A házassági és válási joggyakorlat országonként egy sor különböző vonatkozást és szempontot tartalmaz. Ahelyett, hogy a technikai zűrzavarba bonyolódna, az a keresztény, aki szeretne Isten Fiának tanítványává lenni, vezetést és útmutatást talál a fontosabb bibliai alapelvekben, amelyek az összes esetekre érvényesek.

35. Mi az ágyassággal és a vérfertőzéssel kapcsolatos bibliai szemlélet?

³⁵ Isten nézete az, ami első rendű fontosságú. Mindenkinek azt kell mindenek előtt megvizsgálnia, hogy a kapcsolat, amelyre lépni szándékozik, olyan természetű-e, amely elnyeri Isten helyeslését vagy pedig megsérti-e Isten Igéjének irányadó mértékét. Vegyük például azt az esetet, amikor egy férfi a feleségével él együtt, de ugyanakkor bizonyos időt tölt egy másik asszonnyal, mint ágyasával. Mindaddig, amíg ez az ágyassági állapot fennáll, a második asszony kapcsolata sohasem lehet összhangban a keresztényi alapelvekkel, és sem a férfi, sem a nő részéről adott bármilyen nyilatkozat nem teszi azzá. Az egyedüli helyes eljárás a kapcsolat megszakítása. Ugyanez a helyzet, amikor egy vérfertőző viszony áll fenn a saját közvetlen családja valamelyik tagjával, vagy valamilyen homoszexuális viszony vagy ehhez hasonló, amelyet Isten Igéje elítél. (Máté 19:5, 6; 1Tim 3:2; 1Kor 5:1) Nem a törvényes érvényesítés hiánya teszi elfogadhatatlanná az e fajta viszonyt; az már önmagában Írás-ellenes és ezért erkölcstelen. Aki tehát ilyen helyzetben van, semmiféle ,hűségnyilatkozatot’ nem adhat, mert az semmit sem érne Isten szemében.

36. Mit kell megkövetelni attól a személytől, akinek az igazság megismerése előtt nem volt helyes szemlélete a házassági elrendezésről?

³⁶ Ha olyan viszonyról van szó, amely elnyerheti Isten elismerését, akkor a következő alapelv, amelyet figyelembe kell venni az, hogy minden lehetőt el kell követni azért, hogy ez a házastársi kapcsolat tiszteletreméltóvá legyen mindenki előtt. (Zsid 13:4) Lehet, hogy olyan valaki szeretne alámerítkezni, aki a múltban otthagyta a törvényes feleségét és anélkül, hogy törvényesen elvált volna tőle, egy másik személlyel lépett házas viszonyba. Talán hosszú idő telt el azóta és gyermekek is születtek. Amikor megismerte az igazságot, ez a személy már ésszerűen nem kötelezhető arra, hogy térjen vissza az első élettársához, és próbálja meg a korábbi helyzetnek megfelelően visszaállítani az életét. De most ,felhagyva a bűnnel’, el kell határoznia, hogy ezentúl az Isten akarata szerint él. — 1Pét 4:1-3; hasonlítsd össze 1Kor 7:17-24-gyel.

37. Milyen lépéseket tehet valaki annak érdekében, hogy törvényesen is elismertessen egy már létező házassági elrendezést?

³⁷ Mi hát a teendő? Ha lehetőség van a törvényes válásra, ezt kell megtenni, hogy a (bármilyen törvényes alapon kieszközölhető) válás után a jelenlegi házastársi viszony jóváhagyott házasságként nyerjen polgárilag elismerést. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor egy személy, aki megismeri az igazságot, bigámiában válik bűnössé. Meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy legalizálja az ügyet, (akár semmisnek nyilvánítás, akár válás által) hogy csupán egyetlen személy törvényes élettársa legyen.

38. Hogyan mutathatja meg valaki, hogy szeretné tiszteletreméltóvá tenni a házasságát, noha nincs abban a helyzetben, hogy törvényesen elismertessen egy olyan kapcsolatot, amely elfogadható Isten előtt?

³⁸ Végül, ha valamilyen házastársi viszony nincs ellentétben Isten Igéje alapelveivel és ha valaki mindent elkövetett, ami ésszerűen elvárható, hogy elismertesse ezt a viszonyt a polgári hatóságokkal, és ezt nem sikerült elérnie, akkor aláírhatja a hűségnyilatkozatot. Egyes esetekben, amint azt már megjegyeztük, a hatósági intézkedés lassúsága sok-sok évet vehet igénybe az ügy elintézéséig. Az is lehet, hogy a költségek igen súlyos terhet jelentenek, s az összeg megszerzéséhez az illetőnek évekre van szüksége. Ilyen esetekben az aláírt hűségnyilatkozat alapul szolgál a gyülekezet számára, hogy tiszteletreméltónak tekintse a már létező házasságot, mialatt az illető lelkiismeretesen tovább igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a legalizálás érdekében. Figyelemre méltó tény az, hogy nagyon sok közösségben, sőt egész országokban is az emberek csekély figyelmet szentelnek a házassággal kapcsolatos jogi tényezőknek és sokkal inkább érdekli őket az, amit a hűséges házastársi kapcsolat bizonyítékaként ténylegesen látnak. Ámde a kereszténynek itt is őszintén azon kell lennie, hogy minden lehetőt elkövessen a kérdéses kapcsolat tiszteletreméltóvá tétele érdekében.

39. Miben bízhatnak a keresztények, ha igyekeznek megtartani tiszteletreméltónak a házasságukat?

³⁹ Ha mindig az itt bemutatott alapelvekre gondol, a keresztény képes lesz kiegyensúlyozottan megközelíteni ezt a témát és se nem becsüli le, se nem értékeli túl a politikai állam által nyújtott érvényesítést. De mindenek előtt mindig Isten nézetét kell figyelembe venni. Ezzel párhuzamosan minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a házastárs iránti hűség és odaadás jó példáját mutassuk és ezáltal a házasság „tiszteletreméltó legyen mindenki előtt”. Az ilyen eljárás meghozza Isten áldását és tiszteletet és dicsőítést szerez a házasság Szerzőjének, Jehova Istennek. — 1Kor 10:31-33.

[Lábjegyzetek]