10, 11. Miért kell a kereszténynek másképpen viselkedni olyan bűnössel szemben, akit kiközösítettek?

¹⁰ A következő versben Pál szembeállítja ezzel a helyzettel azt, ahogyan a kereszténynek olyan személlyel szemben kell viselkednie, aki keresztény „testvér” volt ugyan, de valamilyen helytelenség miatt kiközösítették a keresztény gyülekezetből: „Most azonban azt írom nektek: Ne barátkozzatok azzal, aki testvérnek mondja ugyan magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt” (1Kor 5:11, Békés-Dalos).

¹¹ A gyülekezetből kizárt személy nem egyszerűen világi ember, aki nem ismeri Istent s nem győződött meg az Istennek tetsző életmódról. Inkább nagyon is jól ismeri az igazság és az igazságosság útját, de letért arról és megbánás nélkül gyakorolta a bűnt egészen odáig, hogy ki kellett közösíteni. Az ilyen embert más elbánásban kell részesíteni.b Péter megmagyarázza, miben különbözik az ilyen egykori keresztény az „utca átlagemberé”-től. Az apostol ezt mondja: „Ha ugyanis, miután megmenekültek a világ szennyétől az Úr és megmentő Jézus Krisztus pontos ismerete által és ismét ilyenekbe bonyolódnak, és azok legyőzik őket, ez utóbbi állapotuk rosszabb, mint az első . . . Betelt rajtuk az igaz példabeszéd: A kutya visszatért saját okádásához és a disznó a pocsolyába hemperegni” (2Pét 2:20–22; 1Kor 6:11).

12. a) Miért helyes meghatározás a „kiközösítés”? b) Mit mutat a történelem arról, hogy a kezdeti időszakban hogyan bántak a krisztusi tant valló emberek a bűnt cselekvőkkel?

¹² Igen, a Biblia megparancsolja a keresztényeknek, hogy ne ápoljanak barátságot vagy közösséget olyanokkal, akiket kizártak a gyülekezetből. Ezért Jehova tanúi helyesen nevezik „kiközösítésnek” a bűnbánatot nem tanúsító egyén kizárását és az azt követő mellőzését, kerülését. Amikor megtagadnak mindennemű szellemi vagy társadalmi szintű közösséget a kiközösítettel, ez lojalitásukat tükrözi Isten irányadó mértéke iránt, valamint engedelmességüket az 1Korinthus 5:11, 13-ban közölt parancs iránt. Következetesen követik Jézus tanácsát, amelynek értelmében úgy kell tekinteni az ilyen személyt, ahogyan a zsidók tekintették a „nemzetek közül valót” Jézus idejében. Az apostolok halála után egy ideig a magukat kereszténynek valló emberek még nyilvánvalóan ezt a bibliai eljárásmódot követték.c Vajon hány olyan egyház van ma, amely eleget tesz Isten ilyen értelmű, nagyon világos utasításainak?

¹⁸ Pál ezt írta: „Ne barátkozzatok azzal . . . , [az ilyennel] még csak ne is étkezzetek együtt” (1Kor 5:11). Az étkezés a kikapcsolódás és a társas élet ideje. A Biblia itt kizárja a mi társas életünkből azt, akit kiközösítettek: nem mehetünk vele kirándulni vagy rendezvényre, nem labdázhatunk, nem utazhatunk, nem strandolhatunk vele és nem ülhetünk le vele közös étkezésre.d (A kiközösített rokonra vonatkozó sajátos problémákat a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.)