Jehova Szava élő
Főbb gondolatok a korintusziaknak írt levelekből
PÁL apostol a szívén viseli a korintuszi gyülekezet szellemi jólétét. Hallotta, hogy viszályok dúlnak a testvérek között, és hogy megtűrik az erkölcstelenséget. Emellett a gyülekezet írt neki, tudakozódva bizonyos dolgokról. Így i. sz. 55 körül, amikor a harmadik misszionáriusi körútján Efézusban tartózkodik, megírja a korintusziaknak szóló két levele közül az elsőt.
A második levél, melyet nyilvánvalóan mindössze néhány hónappal később ír, az első levél folytatása. Mivel az első századi korintuszi gyülekezeten belül és az azon kívül uralkodó állapotok sok vonatkozásban hasonlítanak a mi időnkhöz, Pál leveleinek üzenete nagy jelentőséggel bír számunkra (Héb 4:12).
„MARADJATOK ÉBREN, ÁLLJATOK SZILÁRDAN . . . , ERŐSÖDJETEK MEG”
„Mindnyájan egyetértésben beszéljetek” – tanácsolja Pál (1Kor 1:10). Nincs ’más alap, mint Jézus Krisztus’, és erre az alapra épülnek a keresztény tulajdonságok (1Kor 3:11–13). Pál ezt írja egy parázna személlyel kapcsolatban, aki a gyülekezet tagja: „Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül” (1Kor 5:13). Majd kijelenti: „A test . . . nem a paráznaságért van, hanem az Úrért” (1Kor 6:13).
Válaszolva ’azokra, amikről írtak’, Pál józan tanácsot ad a házasságra és az egyedülállóságra vonatkozóan (1Kor 7:1). Miután beszél a keresztény főségről, a keresztény összejövetelek rendezettségéről és a feltámadás bizonyosságáról, így figyelmeztet: „Maradjatok ébren, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfi módra, erősödjetek meg” (1Kor 16:13).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:21 – Valóban ’bolondság’ által menti meg Jehova a hívőket? Nem. De mivel „a világ a maga bölcsessége útján nem ismerte meg az Istent”, ezért az, amit Jehova az emberek megmentésére használ, bolondságnak tűnik a világnak (Ján 17:25).
5:5 – Mit jelentenek azok a szavak, hogy „átadjátok [a gonosz férfit] Sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megmentessék”? Az a személy, akit kiközösítenek a gyülekezetből, mert megbánást nem tanúsítva súlyos bűnt gyakorol, újra Sátán gonosz világának lesz a része (1Ján 5:19). Ezért a Biblia úgy ír róla, hogy átadják Sátánnak. A személy kizárása azt eredményezi, hogy a romboló befolyás elpusztul, vagyis eltávolíttatik a gyülekezetből, és fennmarad a gyülekezetben lévő szellem, azaz uralkodó légkör (2Tim 4:22).
7:33, 34 – A nős ember, illetve a férjes asszony „a világ dolgaiért” aggódik. Mit jelent ez a kifejezés? Pál az élet mindennapos dolgaira utal, amelyekkel a házasságban élő keresztényeknek foglalkozniuk kell. Ilyen például az élelem, a ruházat és a lakás, de a világ rossz dolgai, melyeket a keresztények elutasítanak, nem tartoznak ide (1Ján 2:15–17).
11:26 – Milyen gyakran kell megemlékezni Jézus haláláról, és meddig? Pál nem arról beszélt, hogy Jézus haláláról gyakran kell megemlékezni. A „valahányszor” kifejezéssel fordított görög szó jelentése ’ahányszor csak’, illetve ’minden alkalommal’. Pál tehát arról beszélt, hogy a felkent keresztények minden alkalommal, amikor vesznek az emlékjegyekből – évente egyszer, niszán 14-én –, ’az Úr halálát hirdetik’. Ezt addig teszik, „míg [az Úr] meg nem érkezik”, más szóval, míg be nem fogadja őket az egekbe a feltámadásuk által (1Tessz 4:14–17).
13:13 – Milyen értelemben nagyobb a szeretet a hitnél és a reménységnél? Amikor „a remélt dolgok” valósággá válnak, és ’a biztosítékon alapuló várás’ beteljesül, a hit és a reménység többé nem ugyanazt a szerepet tölti be, mint korábban (Héb 11:1). A szeretet nagyobb a hitnél és a reménységnél abban az értelemben, hogy örökké megmarad.
15:29 – Mit jelent, hogy „abból a célból keresztelkednek meg, hogy halottak legyenek”? Pál nem arra utalt, hogy az élőknek meg kellene keresztelkedniük azokért, akik úgy haltak meg, hogy nem voltak megkeresztelkedve, ahogy erre sok bibliafordítás következtetni enged. Arról beszél, hogy a szellemmel felkent keresztények a megkeresztelkedésükkor olyan életútra lépnek, melyen megőrzik a feddhetetlenségüket a halálukig, majd szellemi életre támadnak fel.
Tanulságok nekünk:
1:26–31; 3:3–9; 4:7 Ha alázatosan Jehovával dicsekszünk, és nem önmagunkkal, azzal hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez.
2:3–5 Pál, mialatt a görög filozófia és oktatás központjában, Korintuszban tanúskodott, talán aggódott amiatt, hogy képes lesz-e meggyőzni a hallgatóit. Mégsem engedte, hogy bármilyen gyengesége vagy félelme megakadályozza őt abban, hogy elvégezze az Istentől kapott szolgálatát. Ehhez hasonlóan nekünk sem szabad engednünk, hogy a szokatlan körülmények meggátoljanak bennünket abban, hogy hirdessük az Isten Királyságáról szóló jó hírt. Miként Pál, mi is bizalommal fordulhatunk Jehovához segítségért.
2:16 Ha megvan bennünk „Krisztus gondolkodása”, az azt jelenti, hogy ismerjük a gondolkodásmódját és a személyisége minden vonását, úgy gondolkodunk, ahogy ő, és utánozzuk a példáját (1Pét 2:21; 4:1). Milyen fontos hát, hogy gondosan tanulmányozzuk Jézus életét és szolgálatát!
3:10–15; 4:17 Meg kell vizsgálnunk, hogy miként tanítunk és képzünk tanítványokat, és fejlesztenünk kell a képességeinket ezeken a területeken (Máté 28:19, 20). Ha nem jól tanítunk, lehetséges, hogy a tanulmányozónk nem állja ki a hitpróbákat, mi pedig annyira fájdalmas veszteséget szenvedhetünk, hogy a megmentésünk olyan lesz, „mintha tűzön keresztül történne”.
6:18 A „meneküljetek a paráznaságtól” kifejezés nem azt jelenti, hogy csupán a por·neiʹát magukban foglaló tetteket kerüljük, hanem a pornográfiát, az erkölcsi tisztátalanságot, a szexuális fantáziálást és a flörtölést is, bármit, ami paráznasághoz vezethet (Máté 5:28; Jak 3:17).
7:29 Fontos, hogy a házastársak ne legyenek annyira elfoglalva egymással, hogy közben a Királyság-érdekek másodlagos helyre kerüljenek az életükben.
10:8–11 Jehovát nagyon bosszantotta az, hogy az izraeliták zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Bölcsen tesszük, ha vigyázunk, nehogy a szokásunkká váljon a zúgolódás.
16:2 A Királyság-érdekek előmozdítására adott anyagi hozzájárulásaink rendszeresek lesznek, ha előre átgondoltan és módszeresen adakozunk.
„TOVÁBBRA IS . . . ENGEDJÉTEK MAGATOKAT HELYREIGAZÍTANI”
Pál elmondja a korintusziaknak, hogy ’bocsássanak meg kedvesen’ egy megbánást tanúsító bűnösnek, aki meg lett dorgálva, és ’vigasztalják’. Jóllehet Pál az első levelével megszomorította őket, most örömét fejezi ki, mivel ’megbánásra szomorodtak meg’ (2Kor 2:6, 7; 7:8, 9).
Pál arra buzdítja a korintusziakat, hogy miként ’mindenben bővelkednek’, úgy az ’adakozásban is bővelkedjenek’. Végül, miután válaszol az ellenszegülőknek, ezt tanácsolja mindenkinek: „továbbra is örvendezzetek, engedjétek magatokat helyreigazítani, vigasztalódjatok, egyetértésben gondolkodjatok, békében éljetek” (2Kor 8:7; 13:11).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
2:15, 16 – Milyen értelemben vagyunk „Krisztus jó illata”? Abban az értelemben, hogy engedelmeskedünk annak, amit a Biblia mond, és prédikáljuk az üzenetét. Bár ez az „illat” visszataszító az igazságtalanoknak, kellemes Jehovának és a tiszta szívűeknek.
5:16 – Mit jelent az, hogy a felkent keresztények ’senkit nem ismernek a test szerint’? Nem test szerint gondolkodnak az emberekről, vagyis nem részesítenek előnyben senkit az anyagiak, a rassz, illetve az etnikai vagy nemzeti hovatartozás alapján. Nekik a hívőtársaikkal ápolt szellemi kapcsolat a fontos.
11:1, 16; 12:11 – Valóban esztelenül viselkedett Pál a korintusziakkal? Nem. De mivel kénytelen volt megvédeni az apostolságát, a szavai miatt némelyeknek úgy tűnhetett, hogy dicsekszik és esztelen.
12:1–4 – Ki ’ragadtatott el a paradicsomba’? Mivel a Biblia nem beszél senki másról, akinek ilyen látomása lett volna, és mivel ez a szövegrész Pálnak azt a beszédét követi, melyet az apostolsága megvédése érdekében mondott, feltehetően a saját tapasztalatát írta le. Valószínűleg azt a szellemi paradicsomot látta, melyben a keresztény gyülekezetnek van része a ’vég idején’ (Dán 12:4).
Tanulságok nekünk:
3:5 Alapelvként ez a vers azt tárja fel nekünk, hogy Jehova a Szava, a szent szelleme és a szervezete földi része által képesíti a keresztényeket a szolgálatra (Ján 16:7; 2Tim 3:16, 17). Jól tesszük, ha szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát és a Biblián alapuló kiadványokat, ha kitartóan imádkozunk a szent szellemért, és ha rendszeresen jelen vagyunk és közreműködünk a keresztény összejöveteleken (Zsolt 1:1–3; Luk 11:10–13; Héb 10:24, 25).
4:16 Mivel Jehova megújítja ’a belső emberünket napról napra’, ezért rendszeresen élnünk kell a gondoskodásaival, nem engedve, hogy egyetlen nap is úgy teljen el, hogy nem foglalkozunk szellemi dolgokkal.
4:17, 18 Ha elménkben tartjuk, hogy „a nyomorúság pillanatnyi és könnyű”, az segíthet, hogy hűségesek maradjunk Jehovához a nehézségek idején.
5:1–5 Milyen szépen tolmácsolja Pál a felkent keresztények érzéseit, melyek az égi élet reménységével kapcsolatosak.
10:13 Általános irányelv, hogy kizárólag a gyülekezetünknek kiutalt területen munkálkodjunk, hacsak nem bíztak meg azzal, hogy ott nyújtsunk segítséget, ahol nagyobb a szükség.
13:5 Ahhoz, hogy ’próbára tegyük magunkat, hogy a hitben vagyunk-e’, át kell gondolnunk a tetteinket annak fényében, amit a Bibliából tanulunk. Ahhoz, hogy ’megpróbáljuk, mik vagyunk mi magunk’, meg kell vizsgálnunk, milyen szellemi szinten vagyunk, így azt is, hogy jól működik-e az ’érzékelőképességünk’, és hogy mi mindenre terjednek ki a hitből fakadó tetteink (Héb 5:14; Jak 1:22–25). Ha alkalmazzuk Pál józan tanácsát, továbbra is az igazság útján tudunk járni.
[Kép a 26–27. oldalon]
Mit jelentenek azok a szavak, hogy „valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat”? (1Kor 11:26)