’Mindennek meghatározott ideje van’

„Mindennek rendelt [meghatározott, „NW”] ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (PRÉDIKÁTOR 3:1).

 1. Mi az, amit a tökéletlen emberek nehezen tudnak megtenni, és ez néha mihez vezetett?

AZ EMBEREK gyakran mondogatják: „Már hamarabb meg kellett volna tennem.” Vagy mivel utólag már bölcsek vagyunk, talán ezt mondjuk: „Várnom kellett volna még.” Ezek a reakciók azt mutatják, hogy a tökéletlen emberek nehezen tudják meghatározni, mikor volna jó megtenni valamit. E miatt kapcsolatok is tönkrementek, sőt e hiányosság néha csalódáshoz, és kudarchoz vezetett. S ami a legrosszabb, meggyengítette némelyeknek a Jehovába és a szervezetébe vetett hitét.

 2., 3. a) Miért bölcs dolog elfogadni Jehovának a meghatározott időkkel kapcsolatos elhatározását? b) Milyen kiegyensúlyozott nézetünk legyen a bibliai próféciák teljesedéséről?

² Mivel Jehovában megvan az a bölcsesség és éleslátás, amely az emberekben nincs, ha úgy akarja, képes előre látni minden esemény kimenetelét, vagyis ismerni „kezdettől fogva a véget” (Ésaiás 46:10). Így biztosan ki tudja választani a legmegfelelőbb időt mindenre, amit meg akar valósítani. Ezért ne a mi csalóka érzékünkre támaszkodjunk az időzítésben, hanem bölcsen fogadjuk el Jehovának a meghatározott időkkel kapcsolatos elhatározását.

³ Például az érett keresztények lojálisan várnak arra, hogy a Jehova által meghatározott időben teljesedjenek bizonyos bibliai próféciák. Serényen szolgálják őt, s közben jól az elméjükben tartják a Jeremiás siralmai 3:26-ban található alapelvet: „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (Vesd össze: Habakuk 3:16, Katolikus fordítás.) Ugyanakkor meg vannak győződve arról, hogy Jehova előre közölt ítélete „ha késik is . . . el fog jőni, nem marad el!” (Habakuk 2:3).

 4. Hogyan kellene segítenie az Ámós 3:7-nek és a Máté 24:45-nek abban, hogy türelmesen várjunk Jehovára?

⁴ De vajon van okunk a türelmetlenségre, ha nem értünk meg teljes mértékben bizonyos bibliai részeket vagy magyarázatokat, amelyeket az Őrtorony-kiadványokban találhatunk? Bölcs dolog várni a Jehova által meghatározott időre, amikor ő helyénvalónak látja a kérdések tisztázását. „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7). Milyen csodálatos ígéret! De fel kell ismernünk, hogy Jehova akkor jelenti meg titkát, amikor ő tartja tanácsosnak. Evégett Isten felhatalmazott egy „hű és értelmes rabszolgát”, hogy a „kellő időben megadja nekik [népének] az eledelüket”, vagyis a szellemi eledelüket (Máté 24:45, NW). Nincs tehát okunk a túlzott aggodalomra vagy esetleg arra, hogy túlságosan zaklatottá váljunk, amiért bizonyos dolgokra nincs minden részletre kiterjedő magyarázat. Bízzunk inkább abban, hogy ha türelmesen várunk Jehovára, akkor a hű rabszolga által megadja, amire szükségünk van a „kellő időben”.

 5. Milyen hasznunk származik abból, ha megvizsgáljuk a Prédikátor 3:1–8-at?

⁵ A bölcs Salamon király 28 különböző dologról írt, amelynek „meghatározott ideje” van (Prédikátor 3:1–8, NW). Ha megértjük, hogy mit jelent, és mit foglal magában, amit Salamon mondott, az segít meghatároznunk, hogy Isten szemszögéből mikor jó, vagy nem jó bizonyos dolgokat megtenni (Zsidók 5:14). Ez pedig lehetővé teszi, hogy ennek megfelelően éljük az életünket.

„Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek”

 6., 7. a) Mi miatt ’sírnak’ ma az aggódó emberek? b) Hogyan próbálja meg a világ ellensúlyozni nehéz helyzetét?

⁶ Igaz ugyan, hogy „ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek”, de ki ne kedvelné az utóbbit jobban az előbbinél? (Prédikátor 3:4). Sajnos olyan világban élünk, amely leginkább sírásra ad okot. Lesújtó hírek uralják a hírközlő eszközöket. Iszonyodva elborzadunk, amikor azt halljuk, hogy fiatalok lelövik társaikat az iskolában, a szülők bántalmazzák vagy megbecstelenítik gyermekeiket, terroristák megölik vagy megcsonkítják ártatlan áldozataikat, és az úgynevezett természeti katasztrófák nagy pusztítást végeznek az emberek és a javak között. Éhező, beesett szemű gyermekek és hazájukból elűzött menekültek képei egymással versengve hívják fel figyelmünket a televízió képernyőjén. A korábban ismeretlen szavak, mint amilyen az etnikai tisztogatás, az AIDS, a baktériumháború és az El Niño, most a maguk módján szorongást keltenek elménkben és szívünkben.

⁷ Nem kétséges, napjainkban a világ telve van szerencsétlenséggel és szívfájdalommal. Ezzel szemben a szórakoztatóipar mintha csökkenteni akarná a helyzet komolyságát, mert rendszerint sekélyes, ízléstelen, gyakran erkölcstelen és erőszakos kínálattal áll elő, amivel szeretne félrevezetni minket, hogy ne vegyünk tudomást mások nyomorúságáról. De ezt az ostoba viccelődésből és felszínes nevetgélésből álló gondtalan szemléletet, amelyet az ilyenfajta szórakozás idéz elő, ne tévesszük össze az igazi örömmel. Azt az örömet, amely Isten szellemének a gyümölcse, Sátán világa egyszerűen nem tudja megadni (Galátzia 5:22, 23; Efézus 5:3, 4).

 8. Mi legyen ma a keresztényeknél előbbre való, a sírás vagy a nevetés? Magyarázd meg!

⁸ Ha felismerjük a világ siralmas állapotát, akkor megérthetjük, hogy manapság aligha annak van itt az ideje, hogy elsőbbséget élvezzen a nevetés. Most nem annak van itt az ideje, hogy csak a pihenésnek és a szórakozásnak éljünk, vagy hogy engedjük, hogy a mulatozás elfoglalja szellemi törekvéseink helyét. (Vesd össze: Prédikátor 7:2–4.) Pál apostol azt mondta, hogy „akik igénybe veszik a világot”, ezt úgy tegyék, „mintha nem vennék igénybe teljesen”. Miért? „Mert e világ színtere változik” (1Korinthus 7:31, NW). Az igaz keresztények minden egyes nap úgy élnek, hogy teljes mértékben tudatában vannak, milyen jelentőségteljes időkben élünk (Filippi 4:8).

Bár sírnak, mégis igazán boldogok!

 9. Milyen sajnálatos helyzet volt a Vízözön előtt, és mit jelent ez számunkra napjainkban?

⁹ Az egész földre kiterjedő Vízözön idején élt emberek nem vették komolyan az életet. Mindennapi szokásos teendőiket végezték, és nem sírtak amiatt, hogy „megsokasult az ember gonoszsága a földön”, hanem közönyösen nézték végig, amint „megtelék a föld erőszakoskodással” (1Mózes 6:5, 11). Jézus erre a sajnálatos helyzetre utalt, és megjövendölte, hogy az emberek hasonlóan fognak napjainkban is gondolkodni. Így figyelmeztetett: „a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is” (Máté 24:38, 39).

10. Mivel mutatták ki az Aggeus napjaiban élt izraeliták, hogy nem értékelik Jehova meghatározott idejének a jelentőségét?

¹⁰ Mintegy 1850 évvel az Özönvíz után, Aggeus napjaiban sok izraelita hasonlóképpen nem vette komolyan a szellemi dolgokat. Bőszen keresték a saját érdekeiket, és nem vették észre, hogy annak van itt az ideje, hogy még inkább Jehova érdekeit tegyék az első helyre. Ezt olvashatjuk: „Ezt mondja e nép: Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje! Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván: Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll? Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!” (Aggeus 1:1–5).

11. Milyen kérdéseket volna jó feltenni magunknak?

¹¹ Mivel ma Jehova Tanúiként az Aggeus idejében élt izraelitákéhoz hasonló felelősségeink és kiváltságaink vannak Jehova előtt, mi is bölcsen tesszük, ha jól meggondoljuk útjainkat. Mi vajon ’sírunk’ a világ állapota miatt, és amiatt, hogy ez milyen gyalázatot hoz Isten nevére? Fáj nekünk, amikor az emberek kétségbe vonják Isten létezését, vagy arcátlanul figyelmen kívül hagyják igazságos alapelveit? Mi vajon úgy reagálunk, mint 2500 évvel ezelőtt az Ezékiel látomásában szereplő megjelölt egyének? Ezt olvashatjuk róluk: „És monda az Úr néki [a férfinak, akinél íróeszköz van]: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében” (Ezékiel 9:4).

12. Milyen jelentősége van az Ezékiel 9:5, 6-nak a ma élő emberek számára?

¹² Hogy milyen jelentősége van ennek a beszámolónak napjainkra nézve, még világosabbá válik, ha elolvassuk, milyen utasítást kapott a hat férfi, akinek fegyvert adtak a pusztításra: „Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el” (Ezékiel 9:5, 6). Akkor élhetjük túl a gyorsan közeledő nagy nyomorúságot, ha felismerjük, hogy ma főleg a sírásnak van itt az ideje.

13., 14. a) Milyen emberekre mondta Jézus, hogy boldogok? b) Magyarázd el, hogy szerinted miért illik ez a leírás Jehova Tanúira!

¹³ De természetesen az, hogy Jehova szolgái ’sírnak’ a világ szomorú állapota miatt, még nem zárja ki, hogy boldogok. Épp ellenkezőleg! Valójában ők a legboldogabb népcsoport a föld kerekén. Jézus feltárta a boldogság ismérveit, amikor ezt mondta: „Boldogok a lelki szegények [akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, NW] . . . Boldogok, a kik sírnak . . . Boldogok a szelídek . . . Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot . . . Boldogok, az irgalmasok . . . Boldogok, a kiknek szívök tiszta . . . Boldogok a békességre igyekezők . . . Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért” (Máté 5:3–10). Bőven van bizonyíték, mely azt mutatja, hogy mint csoportra, Jehova Tanúira jobban illik ez a leírás, mint bármely más vallásszervezetre.

¹⁴ Jehova boldog népének különösen az igaz imádat helyreállítása, vagyis 1919 óta van oka a „nevetésre”. Szellemi értelemben ugyanolyan szívderítő élményben volt részük, mint azoknak, akik i. e. a hatodik században visszatértek Babilonból: „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással . . . Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk” (Zsoltárok 126:1–3). Ám Jehova Tanúi amellett, hogy szellemi értelemben nevetnek, bölcsen észben tartják, milyen jelentőségteljes időkben élnek. Ha majd az új világ valóság lesz, és a föld lakói elnyerték „az igazi életet”, akkor érkezik el az ideje a nevetésnek, amely örök időkre felváltja a sírást (1Timótheus 6:19, Újfordítású revideált Biblia; Jelenések 21:3, 4).

„Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak”

15. Miért válogatják meg a keresztények, hogy kikkel barátkoznak?

¹⁵ A keresztények megválogatják, hogy kit ölelnek keblükre mint barátjukat. Észben tartják Pál figyelmeztetését: „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Korinthus 15:33). A bölcs Salamon király pedig megjegyezte: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20).

16., 17. Hogyan tekintik Jehova Tanúi a barátságot, az udvarlást, valamint a házasságot, és miért?

¹⁶ Jehova szolgái olyanokkal barátkoznak, akik ugyanúgy szeretik Jehovát és az igazságosságát, mint ők. Értékelik és élvezik ugyan barátaik társaságát, de bölcsen kerülik az udvarlásról kialakult engedékeny és túlságosan is szabados nézetet, amely ma olyannyira elterjedt néhány országban. Nem veszik ártalmatlan szórakozásnak, hanem inkább úgy tekintik az udvarlást mint komoly lépést a házasság felé, amit csakis akkor lehet megtenni, amikor már valaki elég érett fizikailag, értelmileg és szellemileg — és a Biblia szerint szabad is arra —, hogy egy állandó kapcsolatot elkezdjen (1Korinthus 7:36).

¹⁷ Némelyek talán úgy érzik, hogy idejétmúlt dolog így tekinteni az udvarlást és a házasságot. Ám Jehova Tanúi nem engedik, hogy a társaiktól jövő nyomás hatással legyen arra, hogy kivel barátkoznak, vagy hogy miként döntenek az udvarlás és a házasság kérdésében. Tudják, hogy „cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség” (Máté 11:19, Úf). Jehova mindig tudja, hogy mi a legjobb, ezért komolyan veszik azt a tanácsát, hogy „csak az Úrban” házasodjanak (1Korinthus 7:39, Úf; 2Korinthus 6:14). Nem rohannak bele egy házasságba, tévesen azt gondolva, hogy a válás vagy az elkülönülés elfogadható lehetőség, ha netán tönkremenne a kapcsolatuk. Időt szánnak arra, hogy megtalálják a megfelelő társat, mivel felismerik, hogy ha már házassági fogadalmat tettek, akkor érvényes rájuk Jehova törvénye: „Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza” (Máté 19:6; Márk 10:9).

18. Mi lehet jó alap a boldog házassághoz?

¹⁸ A házasság egy életre szóló elkötelezettség, és megéri, hogy gondosan tervezzünk. Egy férfi ésszerű módon fel fogja tenni magának a kérdést: „Vajon valóban ő a hozzám illő személy?” De ugyanilyen fontos feltennie a kérdést: „Vajon valóban én vagyok a hozzá illő személy? Vajon érett keresztény vagyok, és gondoskodni tudok az ő szellemi szükségleteiről?” Mindkét félnek kötelessége Jehova előtt, hogy legyen erős szellemileg, és képes legyen olyan szilárd házassági egységet alkotni, amely kiérdemli Isten helyeslését. Több ezer keresztény házaspár bizonyíthatja, hogy kiváló alap a boldog házassághoz a teljes idejű szolgálat, mivel ezáltal inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy adjanak, s nem arra, hogy kapjanak.

19. Miért marad néhány keresztény egyedül?

¹⁹ Néhány keresztény ’tartózkodik az öleléstől’, vagyis inkább egyedül marad a jó hírért (Prédikátor 3:5, Úf). Mások későbbre teszik a házasságot, míg úgy nem érzik, szellemileg érettek arra, hogy elnyerjék egy hozzájuk illő társ tetszését. De ne feledkezzünk meg azokról az egyedülálló keresztényekről sem, akik vágynak ugyan a házasságból fakadó bensőséges kapcsolatra és előnyökre, de még nem találtak társat. Biztosak lehetünk benne, Jehova örül, hogy nem hajlandók megalkudni az isteni alapelvekben, és úgy keresni házastársat. Mi is jól tesszük, ha értékeljük lojalitásukat, és felajánljuk nekik, hogy megadjuk a nekik járó támogatást.

20. Miért kell időnként még a házastársaknak is ’tartózkodniuk az öleléstől’?

²⁰ Vajon a házastársaknak is ’tartózkodniuk’ kell időnként „az öleléstől”? Ez valószínűnek tűnik bizonyos esetekben, hiszen Pál megjegyezte: „Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna” (1Korinthus 7:29). Ezek szerint a házasság örömeit és áldásait időnként háttérbe kell szorítani a teokratikus felelősségekhez képest. Ha kiegyensúlyozottan gondolkodnak efelől, az nem hogy gyengíti, hanem inkább erősíti a házasságot, mivel segít mindkét félnek az emlékezetébe idézni, hogy mindig Jehova legyen a legfőbb erő, amely megszilárdítja a kapcsolatukat (Prédikátor 4:12).

21. Miért ne bíráljuk a házaspárokat azért, hogy vállalnak-e gyermekeket?

²¹ Ezenkívül néhány házaspár lemond arról, hogy gyermekei legyenek, hogy így szabadabban tudja végezni Isten szolgálatát. Ez áldozat a részükről, Jehova pedig ezért meg fogja jutalmazni őket. Mellesleg szólva, a Biblia buzdít arra, hogy maradjunk egyedülálló személyek a jó hírért, arra viszont nincs konkrét utalás, hogy ne vállaljunk gyermekeket ugyanebből az okból (Máté 19:10–12; 1Korinthus 7:38; vesd össze: Máté 24:19 és Lukács 23:28–30). Ezért a házaspároknak maguknak kell meghozniuk a döntést a saját körülményeik és lelkiismeretük alapján. Bárhogyan is döntenek, ne bíráljuk őket.

22. Mit fontos megállapítanunk?

²² Igen, „mindennek rendelt [meghatározott, NW] ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak”. Még „a hadakozásnak és . . . a békességnek” is ideje van (Prédikátor 3:1, 8). A következő cikk elmagyarázza, miért fontos megállapítanunk, hogy a kettő közül melyiknek van most itt az ideje.

Meg tudod magyarázni?

◻ Miért jó tudnunk, hogy ’mindennek meghatározott ideje van’?

◻ Miért van ma főleg ’a sírásnak az ideje’?

◻ Bár a keresztények ’sírnak’, mégis miért igazán boldogok?

◻ Hogyan mutatja ki néhány keresztény, hogy szerinte most van „az ideje az öleléstől való tartózkodásnak”?

[Képek a 6–7. oldalon]

Bár a keresztények ’sírnak’ a világ állapota miatt . . .

. . . valójában ők a legboldogabb emberek a világon

[Kép a 8. oldalon]

A teljes idejű szolgálat kiváló alap a boldog házassághoz